Furoszemid

A furoszemidet a spironolaktonnal együtt kell alkalmazni, és a kezdeti napi egyszeri 20–40 mg-os dózissal kell kezdeni, fokozatosan növelve a napi 160 mg-ot.

Kapcsolódó kifejezések:

A kálium izotópjai
Ödéma
Vérnyomás
Nátrium-klorid
Nátrium-ion
Szív elégtelenség
Magas vérnyomás
Hiperkalcémia
Akut veseelégtelenség

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Furoszemid

Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok)

A furoszemid gátolja az indometacin felszívódását [90], míg a legtöbb diuretikum vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatását tompítja az indometacin és valószínűleg más NSAID-ok is [91]. Az intravénás furoszemidet általában akut szívelégtelenségben szenvedő betegeknek adják a tüdődugulás enyhítésére. A tünetek enyhülése a diurézis megjelenése előtt következik be, és úgy gondolják, hogy a jótékony hatás a furoszemid venodilatátor hatásából származik, amely megelőzi a vízhajtó hatását. Az indometacin gátolja ezt a venodilatátor választ, ami arra utal, hogy helyi prosztaglandin felszabadulás útján következik be.

A furoszemid gátolja a meloxicam [92] felszívódását, amely egy NSAID, amely viszonylag szelektív a COX-2-re, megkímélve a fiziológiailag fontos izoformát, amely a vazodilatátor prosztaglandinokat közvetíti, amelyek fenntartják a vesefunkciót.

A káros gyógyszerreakciókkal kapcsolatos új adatok világméretű éves felmérése

Michelle Friedman-Jakubovics, Roman Fazylov, az éves kábítószer-mellékhatások, 2018

Fokozott oxidatív stressz az akut vesekárosodásban

A furoszemidet néha akut vesekárosodásban (AKI) szenvedő betegeknél alkalmazzák a vizeletmennyiség növelése érdekében. Azonban továbbra sem biztos, hogy a terápia kockázata meghaladja-e az előnyöket ebben a betegcsoportban. Silbert és munkatársai 30 AKI-ban szenvedő, furoszemiddel kezelt, kritikus állapotú betegen végeztek vizsgálatot a furoszemid oxidatív stresszre gyakorolt hatásának felmérésére. Az oxidatív stressz markereit, az F2-izoprostánok vizelet- és plazmaszintjét a furoszemid használat előtt és után mértük. Megállapították, hogy a vizelet F2-izoprostán szintje pozitív korrelációban van a vizelet furoszemid szintjével (P = 0,001). A furoszemid által kiváltott vizelet F2-izoprostánok növekedése az AKI súlyossága szerint változott (P 9c).

Milyen beavatkozások hatékonyak a rákos légszomj kezelésében?

Belélegzett furoszemid

A furoszemid csökkentheti a légszomjat, mivel gátló hatása van a köhögési reflexre, megelőző hatása van az asztma hörgőkonstrikciójára, és a légúti hám érzékelő idegvégződéseire gyakorolt lehetséges közvetett hatások miatt. Az inhalációs furoszemidet rákos betegeknél vizsgálták. 46, 47 A COPD-ben szenvedő betegeknek bejuttatott inhalációs furoszemid placebokontrollált vizsgálatai a dyspnoe pontszámok jelentős javulását mutatták ki a testmozgással. 48, 49 Egy nemrégiben végzett kettős vak vizsgálat 15 rákos (elsősorban tüdőrákos) betegnél randomizálták a résztvevőket, hogy vagy 40 mg porlasztott furoszemidet, 0,9% -os sóoldatot porlasztottak, vagy véletlenszerű sorrendben 3 egymást követő napon keresztül ne kapjanak kezelést. A 15 résztvevő közül 6 számolt be dyspnoe megkönnyebbüléséről bármilyen porlasztott kezeléssel; sem a sóoldat, sem a furoszemid nem bizonyult statisztikailag jobbnak. Ez a kis tanulmány megerősítette egy rákos betegeknél (n = 7) végzett másik vizsgálat eredményeit, amelyekben 20 mg furoszemid adagot vizsgáltak. 50 Egyébként a rákos betegek inhalációs furoszemid-előnyeinek többsége esettanulmány és esetsor.

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek és más gyógyszerek közötti kölcsönhatások

Nigel J. Langford, Anthony Cox, átfogó magas vérnyomás, 2007

Farmakokinetikai felszívódás

A furoszemid felszívódása jelentősen csökkenthető a kolesztiramin és a kolesztipol anioncserélő gyantáinak együttes alkalmazásával. Ez jelentős hatást gyakorolhat a furoszemid vizelethajtó hatására, ezért ajánlatos 2-3 órával adagokat adni ezeknek a szereknek a használata előtt. Hasonló hatások tapasztalhatók, ha a tiazidokat cserélő gyantákkal kombinálják, és ajánlott az adagokat 4 órával elválasztani (bár ez valószínűleg nem akadályozza meg teljesen a hatást).

A furoszemid vizelethajtó hatása akár 50% -kal is csökkenthető, ha fenitoint egyidejűleg alkalmaznak. Ezt a beadás módjától függetlenül bizonyítják (a furoszemid intravénás és orális dózisa egyaránt befolyásolja). Nagyobb adag furoszemidre lehet szükség.

Xantin-oxididáz gátló hiperurikémia

Nicola Dalbeth, Lisa K. Stamp, köszvény és más kristályos ízületi gyulladások, 2012

Furoszemid

A szívbetegségek és a szívritmuszavarok kezelésére használt gyógyszerek

Különleges szempontok

A furoszemid injekció a furoszemid nátriumsóját tartalmazza, amely a gyártás során nátrium-hidroxid hozzáadásával képződik. 15–30 ° C hőmérsékleten és fénytől védve kell tárolni. A sárga színű injekciók leromlottak, ezért nem szabad őket használni. A furoszemid tabletták fénynek való kitétele elszíneződést okozhat. Az elszíneződött tablettákat nem szabad használni. A furoszemid injekció keverhető gyengén lúgos és semleges oldatokkal, amelyek pH-ja 7-10, például 0,9% -os sóoldattal vagy Ringer-oldattal. Csapadék képződhet, ha az injekciót erősen savas oldatokkal keverjük, például aszkorbinsavat, tetraciklint, adrenalint (epinefrin) vagy noradrenalint (norepinefrin) tartalmazó oldatokkal. A furoszemid injekciót nem szabad keverni a szerves bázisok legtöbb sójával, beleértve a lidokaint, az alkaloidokat, az antihisztaminokat és a morfiumot.

Farmakológiai terápiák IV

Jegen Kandasamy MBBS, MD, Waldemar A. Carlo MD, az újszülött asszisztált szellőztetésében (hatodik kiadás), 2017

Furoszemid

Kimutatták, hogy a furoszemid által kiváltott diurézis az RDS-ben szenvedő koraszülöttek számára, akiknek mechanikus lélegeztetésre volt szükségük, javítják a tüdő megfelelőségét, javítják a funkcionális maradék kapacitást és csökkentik a szellőzéshez szükséges maximális belégzési nyomást. 203 A furoszemid napi 3 napos, 1 mg/kg/nap dózisban történő alkalmazása javította a diurézist és elősegítette a gyorsabb extrudálást egy 57 kis születési súlyú csecsemőnél, akiknek mechanikus lélegeztetésre volt szükségük az RDS számára. 204 Egy másik randomizált vizsgálatban, amelyben 99, 30 hetesnél fiatalabb csecsemőt végeztek, a furoszemid-használat csökkentette a mechanikus lélegeztetés időtartamát és megnövelte a túlélést a tiazidot vagy nem diuretikumot használó csoportokhoz képest. 205 Ezek a kutatók azonban egy későbbi tanulmányban azt tapasztalták, hogy a profilaktikus furoszemid rutinszerű alkalmazása RDS-ben szenvedő csecsemőknél nem javította a tüdő kimenetelét, és ezenkívül mennyiségi kimerüléshez és megnövekedett vazopresszor-szükséglethez vezetett. 206 Az RDS-szel járó koraszülöttek diuretikus alkalmazásának legfrissebb Cochrane-felülvizsgálata arra a következtetésre jutott, hogy a furoszemid használatával járó klinikailag szignifikáns hipotenzió és PDA kockázata felülmúlja a rövid távú pulmonális eredmények javulásának előnyeit, és javasolja a furosemid rutinszerű használatát az RDS-ben szenvedő csecsemőknél . 207

Az RDS-ben szenvedő fiatalabb csecsemők pulmonális működésére gyakorolt hatásaihoz hasonlóan a furoszemid javíthatja a pulmonalis megfelelést, a légutak vezetőképességét és az ellenállást az idősebb csecsemőknél, akiknek BPD-je van. Egy kicsi, randomizált vizsgálat, amelyben 17 BPD-s csecsemő tüdőfunkcióját mérték meg napi 1 mg/kg furoszemid vagy placebo 7 napos adagolása előtt és után 7 napig, csökkent légzőszükségletet, fokozott pulmonális megfelelést és javított csecsemők alveoláris ventilációját a furoszemid csoportban, de a placebo csoportban nem. 208 Ugyanakkor a hurokdiuretikumok BPD-ben szenvedő csecsemők általi használatának Cochrane-áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy mind a hat vizsgálat, amely alkalmas a felülvizsgálatra, csak a patofiziológiai paraméterekre összpontosított, és nem a hosszú távú klinikai eredményekre. Annak ellenére, hogy megállapították, hogy a furoszemid hosszú távú beadása javította az oxigénellátást és a tüdő megfelelőségét, a szerzők nem javasolják a hosszú távú furoszemid rutinszerű alkalmazását a BPD megelőzésére vagy kezelésére. 209

A furoszemidet aeroszol formájában adták a BPD-t érő koraszülötteknek is. Aeroszolként közvetlenül a tüdőbe adva a furoszemid kimutatta, hogy csökkenti a hörgőgörcsöt azáltal, hogy számos lehetséges mechanizmus révén csökkenti a simaizom kontraktilitását, beleértve a hízósejt módosítását és az érzékszervi hám aktiválását a légutakban, a gyulladásos mediátorok, például a leukotriének és a hisztamin csökkent felszabadulását, a prosztaglandinok fokozott vaszkuláris endotheliális felszabadulása és a kolinerg hörgőszűkület gátlása. 195,210-212 Ez a szállítási mód előnye, hogy a szisztémás mellékhatásokat esetleg csökkenti, miközben fenntartja a kívánt pulmonális hatásokat. Tekintettel azonban arra, hogy nincsenek adatok az randomizált vizsgálatokból az aeroszolizált hurok diuretikumok fontos klinikai kimenetelre gyakorolt hatásairól, a jelenlegi bizonyítékok alapján nem lehet igazolni ennek a szállítási módnak a rutinszerű vagy tartós alkalmazását. 213

A folyadék szekréciójának és abszorpciójának szabályozása a magzati és újszülött tüdőben

Klorid szekréció

A furoszemidet, a bazális oldali NKCC blokkolásával gátló Cl-szekréciót vizsgáló gyógyszert vizsgálták a CLD kezelésére koraszülés után. Két szisztematikus Cochrane Database áttekintés vizsgálta a furoszemid CLD-ben való alkalmazását koraszülött vizsgálatok után. Az aeroszolizált furoszemid vizsgálata rövid távú előnyökre utal a tüdőmechanikában egyetlen beadás után; a klinikai eredményről és az ismételt beadásról azonban nem állnak rendelkezésre adatok. Az orális vagy intravénás alkalmazás hatása hasonló, bár ezeken az utakon történő hosszú távú beadás következetesebb javulással járt a tüdő-megfelelésben és az oxigénellátásban. 156

A gyógyszerek mellékhatásai Éves 28

Táplálás

A furoszemidet szívelégtelenségben szenvedő betegeknél tiaminhiányhoz társították. Az eritrocita transzketoláz aktivitás súlyos tiaminhiányra utal 25 szívelégtelenségben szenvedő beteg közül 24-ből 24-ben, akik legalább 80 mg/nap furoszemidet szedtek, és hétből négy betegnél, akik napi 40 mg-ot szedtek (OR = 19; CI = 1,1, 601) (6 c). A tiamin státusz nem társult más klinikai változókkal. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a tiaminhiány a szívelégtelenségben szenvedő betegek jelentős részénél fordul elő, akik furoszemidet szednek; ennek azonban nem egyértelmű klinikai jelentősége van.

Diuretikumok alkalmazása újszülöttnél

Különleges javallatok megkérdőjelezhető előnyökkel (14-5. Táblázat)

Oligur államok.

A furoszemidet gyakran használják a prerenalis vagy veseelégtelenség miatt másodlagos oligur állapotokban, a diurézis elősegítésének és a veseműködés javításának reményében. Bár a furoszemid növelheti a vizeletmennyiséget és megkönnyítheti a beteg klinikai kezelését, nem valószínű, hogy javítja a GFR-t. Diurézis és esetleg hipovolémia kiváltásával a hurok diuretikumok az oligurikus vese további stresszének kockázatát hordozzák magukban. Egyelőre nincs klinikai vagy kísérleti bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a hurok diuretikumok megakadályozhatják az akut veseelégtelenséget vagy javíthatják az akut veseelégtelenségben szenvedő betegek kimenetelét. 9,40

Légzőszervi distressz szindróma.

A furoszemid beadása ellentmondásos eredményeket hozott koraszülötteknél, RDS-vel. Noha a furoszemid általában akutan kiváltja a diurézist és a pulmonalis működés átmeneti javulását, az irodalom egy nemrégiben készült kritikai áttekintése nem talált bizonyítékot a furoszemid (vagy bármely diuretikum) rutinszerű adagolásának hosszú távú előnyeire koraszülött, RDS-ben szenvedő csecsemőknél. 41 A felülvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a furoszemid elektív beadását mérlegelni kell a hipovolémia kiváltásának kockázatával vagy a prosztaglandin szintézis stimulálásával kialakuló tüneti patentos ductus arteriosus (PDA) kialakulásának kockázatával.

Az újszülött átmeneti tachypneaja.

Az újszülött átmeneti tachypneaja (TTN), amelyet néha nedves tüdőnek neveznek, a koraszülöttek általános önkorlátozott betegsége, amely a késleltetett tüdőfolyadék-clearance következménye. 42 Ez a hiány valószínűleg másodlagos az éretlen nátrium-hámcsatornához (ENaC) képest. A furoszemidet javasolják a folyadék tüdõ-kiürülésének meggyorsítására és ezáltal a pulmonális állapot javítására. Egy randomizált vizsgálatban 2 mg/kg orális adagolás, majd 1 mg/kg 12 ló később növelte a fogyást, de nem javította a tünetek súlyosságát vagy időtartamát. 43 A tanulmány Cochrane-elemzése arra a következtetésre jutott, hogy az orális furoszemid nem ajánlható TTN kezelésként. 44 Még bizonyítani kell, hogy a TTN-ben szenvedő csecsemők részesülhetnek-e az IV furoszemid előnyeiben.

Koraszülöttek vagy krónikus tüdőbetegségben szenvedők.

Hurok diuretikumokat kaptak krónikus tüdőbetegségben (CLD) szenvedő koraszülöttek számára annak reményében, hogy csökken az oxigén vagy a szellőztetés szükségessége. A rendelkezésre álló szakirodalom kritikai áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy (1) a furoszemidnek nagyon inkonzisztens hatása van a koraszülött csecsemőknél, akik 3 hétnél fiatalabbak és CLD-t fejlesztenek ki, és (2) a 3 hetesnél idősebb csecsemőknél CLD-t, a furoszemid akut IV-es beadását. (1 mg/kg) csak 1 órán át javította a tüdő megfelelését és a légutak ellenállását. A furoszemid krónikus beadása mind az oxigénellátást, mind a tüdő-megfelelést javította. 45 A Cochrane-áttekintés szerzőinek általános következtetése az volt, hogy a hurok-diuretikumok rutinszerű alkalmazása CLD-ben vagy annak kialakulásában szenvedő csecsemőknél, akár IV-ben, akár enterálisan alkalmazható, csak randomizált vizsgálatokig lehet ajánlani, amíg kiértékelik azok hatását a túlélésre, az oxigén beadásának időtartamára és a ventilációs támogatás és hosszú távú eredmények állnak rendelkezésre. 45

Hasonló következtetést vontak le az aeroszolos furoszemid CLD-ben szenvedő koraszülöttek hatására vonatkozó vizsgálatok alapos elemzésével. 46 Bár a CLD-ben szenvedő, koraszülötteknél, 3 hetesnél idősebb csecsemőknél az adatok azt mutatták, hogy az aeroszolizált furoszemid egyetlen dózisa javította a pulmonális mechanizmusokat, a 3 hetes kornál fiatalabb koraszülöttek adatai túl kevések voltak ahhoz, hogy ezt a hatást megerősítsék. A jelenlegi rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a IV vagy aerolizált furoszemid rutinszerű vagy tartós alkalmazása nem ajánlható. 45,46 Megerősítésre vár az a javaslat, miszerint a furoszemidhez metolazont adva túllépnék az utóbbival szembeni toleranciát. 47

Posthemorrhagiás kamrai dilatáció.

A korai csecsemőknél a PHVD az intraventrikuláris vérzés gyakori szövődménye. Nagy a tartós fogyatékosság kockázata. Kombinált furoszemid – acetazolamid kezelést alkalmaztak abban a reményben, hogy elkerülhető legyen a ventriculoperitonealis sönt elhelyezése. Egy 177 csecsemővel végzett nagy vizsgálat azt mutatta, hogy az acetazolamid- és furoszemid-kezelés a motoros károsodás kockázatának határértéki növekedését eredményezte 1 év múlva és a nephrocalcinosis kockázatának növekedését anélkül, hogy nyilvánvalóan csökkentené a fogyatékosság, a krónikus motoros károsodás vagy a halál kockázatát. 48 A PHVD-ben szenvedő újszülöttek három rendelkezésre álló randomizált vizsgálatának kritikai áttekintése arra a következtetésre jutott, hogy a kombinált furoszemid – acetazolamid terápia nem hatékony és nem biztonságos a koraszülöttek PHVD-vel történő kezelésében. 49,50

Indometacin által kiváltott Oliguria.

Hiperkalcémiás állapotok.

A hurok diuretikumok elősegíthetik a kalcium kiválasztását és csökkenthetik a hiperkalcémiát. Az izotóniás sóoldatot egyidejűleg kell beadni a térfogat kimerülésének megakadályozása érdekében.

Súlyos hyponatremia.

A súlyos hiponatrémiát hurok diuretikumok és a hipertóniás sóoldat egyidejű izovolumetrikus infúziójával lehet kezelni.

Asztma és kompromittált tüdőmechanika.

Állítólag a furoszemid közvetlen intratracheális beadása jótékony hatást gyakorol asztmás betegeknél, bronchopulmonalis dysplasiaban szenvedő csecsemőknél és a szívműtétet követően sérült tüdőmechanikával rendelkező kisgyermekeknél. Ez utóbbi vizsgálatban 15 percen belül szisztémás hatást figyeltek meg a szer intratracheális beadása után. 56 Ezt a technikát még nem validálták.

Laboratóriumi vizsgálat: A disztális tubulus savasodás értékelése.

A furoszemid és a fludrokortizon egyidejű beadása könnyű, hatékony és jól tolerálható alternatíva a szokásos ammónium-klorid-adagolásnak a disztális tubuláris vizelet savanyulásának felmérése és a disztális vese tubuláris acidózis diagnózisának megerősítése érdekében. 57