Hármas szuperfoszfát

A hármas szuperfoszfát (TSP) volt az egyik első elemzésű foszfor (P) műtrágya, amelyet a 20. században széles körben alkalmaztak. Műszakilag kalcium-dihidrogén-foszfátként és monokálcium-foszfátként ismert [Ca (H₂PO₂) ₂. H20]. Annak ellenére, hogy P-forrása kiváló volt, felhasználása csökkent, mivel a többi P-műtrágya egyre népszerűbb lett.

mozaik

A TSP gyártásának koncepciója viszonylag egyszerű. A gyártók a nem granuláris TSP-t általában úgy alakítják ki, hogy finomra őrölt foszfát-kőzetet folyékony foszforsavval reagáltatnak egy kúpos típusú keverőben. A granulált TSP-t hasonlóan készítik, de a kapott szuszpenziót bevonatként permetezik a kis részecskékre a kívánt méretű szemcsék előállításához. A két előállítási módszerből származó termék ezután néhány hétig keményedik, mivel a kémiai reakciók lassan befejeződnek. A reakció kémiája és folyamata némileg változik a foszfátkőzet tulajdonságaitól függően.

A TSP-nek számos agronómiai előnye van, amelyek sok éven át olyan népszerű P-forráská tették. Legmagasabb a nitrogént (N) nem tartalmazó száraz műtrágyák P-tartalma. A TSP-ben lévő teljes P több mint 90 százaléka vízoldható, így gyorsan elérhetővé válik a növények felvételéhez. Amint a talaj nedvessége feloldja a szemcsét, a koncentrált talajoldat savas lesz. A TSP 15% kalciumot (Ca) is tartalmaz, ami további növényi tápanyagot biztosít.

A TSP fő felhasználása olyan helyzetekben fordul elő, amikor több szilárd műtrágyát kevernek össze a talaj felszínén történő szóráshoz vagy a felszín alatt koncentrált sávban történő alkalmazáshoz. Hüvelyes növények - például lucerna vagy bab - megtermékenyítéséhez is kívánatos, ahol nincs szükség további N-trágyázásra a biológiai N-fixáció kiegészítésére.

A TSP népszerűsége csökkent, mert az összes tápanyag-tartalom (N + P₂O₅) alacsonyabb, mint az ammónium-foszfát műtrágyáké, mint például a monoammónium-foszfát, amelyek összehasonlításként 11% N és 52% foszfor-pentoxidot (P₂O₅) tartalmaznak. A TSP előállításának költségei magasabbak lehetnek, mint az ammónium-foszfátok, így a TSP gazdaságossága bizonyos esetekben kevésbé kedvező.

Az összes P-műtrágyát úgy kell kezelni, hogy elkerülhető legyen a felszíni vizek mezőből történő lefolyása. A mezőgazdasági földterületekből a szomszédos felszíni vizekbe jutó foszforvesztés hozzájárulhat az algák növekedésének nem kívánt stimulálásához. A megfelelő tápanyag-gazdálkodási gyakorlatok minimalizálhatják ezt a kockázatot.

A monokalcium-foszfát a sütőpor fontos összetevője. A savas monokalcium-foszfát egy alkáli komponenssel reagálva szén-dioxidot képez, ami sok sütemény esetében kovász. A monokalcium-foszfátot általában hozzáadják az állati étrendhez, mind a P, mind a Ca fontos ásványi anyag-kiegészítőként.

Forrás: Tápanyagforrás-specifika, 14. sz., Nemzetközi Növénytáplálkozási Intézet (IPNI)