Hildegard izsóp-levele

Izsóp levél (Hyssopus officinalis) a pénzverde család kedves, könnyen növekvő tagja, Dél-Európában és Ázsiában honos. Nyártól őszig a növény lila-kék virágcsoportokat virágoz, amelyek hosszú, kis zöld levelekkel borított hosszú szárak csomóit díszítik. Virágai lehetnek rózsaszínűek vagy fehérek is. A szívós növény 12–36 hüvelyk magas bokrokban nő, és enyhe télen örökzöld maradhat.

hagyományos német orvoslás

Hildegard nézete az izsóp levélen

„Az izsóp száraz természetű, közepesen meleg van. Erőssége olyan nagy, hogy még a kő sem képes ellenállni neki, mivel ott nő, ahol vetik. Hagyja, hogy aki májfájdalmat szenved, vagy köhög, vagy aki légszomjat szenved, fogyasszon izopot hússal vagy zsírral, az az ember jobban lesz. " - Bingeni Hildegard

Az ősi iszóp növényt évszázadok óta gyógyszeresen használják a kígyóbőrtől a torokfájásig. Izop csokrokat használtak fel a pestis elhárítására, valószínűleg annak gyógyszaga miatt. Észak-Amerika őslakosai az Anis-Hysopot használták légúti fertőzések és köhögési rohamok gyógymódjaként, amely a mai napig elterjedt.

A izsóp hagyományos gyógyászati ​​alkalmazása

A hagyományos német orvoslás szerint az izsóp levele enyhíti a kisebb szívproblémákat, a hörghurutot és a gyomorbántalmakat. Gyógyhatásait azonban, mint sok hagyományos növényt, tudományosan még nem erősítették meg teljes mértékben.

A bingeni Hildegard már a 12. században leírja, hogy izsóp a köhögéssel járó légúti megbetegedések orvoslására szolgál. Körülbelül 500 évvel később az angol gyógyszerész és tudós, Nicholas Culpeper megjegyezte Izsop kérelmét fülfájás, légzési nehézségek és fogfájás, valamint friss sebek és vágások esetén.

Izop levél, mint fűszer

A izsóp levél számos lehetőséget kínál a konyhában, mivel sokoldalú aromája sok étel ízprofilját fokozhatja. Az iszop kulináris felhasználása azonban sokkal népszerűbb volt a múltban, mint manapság.

A középkori szerzetesek mártások és levesek ízesítésére használták a növényt, mivel úgy gondolták, hogy kellemes és finom gyógyászati ​​íze elősegíti az emésztést. A rómaiak iszópból készítettek gyógynövényes bort. 1510-ben Don Bernardo Vincelli bencés szerzetes gyógynövénylikőrt készített (bencés) 27 különböző növényből és fűszerből, amelyek fő összetevői a izsóp, a citromfű és az angyalgyökér.

A izsóp hagyományos használata tisztítószerként

A középkorban iszóp tetejét szórták a padlóra, hogy elfedjék a rossz szagokat. Manapság a izsópolajat még mindig használják likőrökben és illatszerként. Míg a házfenntartási szokásaink a középkor óta javultak, a szárított leveleket továbbra is felhasználhatjuk potpourriban, tasakokat a vászonszekrényhez, és mosóöblítővízbe szórva tisztító illatát.

Szárított izsóp levél

A konyhában friss és szárított iszóp levelek egyaránt használhatók. A friss gyógynövényeknek azonban általában több íze és íze van. Ami az ízét illeti, a izsóp levél kissé keserű, kámforszerű, fűszeres ízű, amely hasonlít az oregano, a rozmaring és a zsálya keverékére.

Az izsóp leveleit takarékosan kell használni, mivel nagyon erős az íze. Fontos, hogy az iszopot soha ne főzzék, mivel az erőteljes aroma szinte teljesen elpárolog extrém melegítés közben. Ideális esetben főzés után adjon hozzá izsopot az ételhez, és hagyja rövid ideig forró ételeken.

Az izsóplevél salátákkal, szószokkal és levesekkel működik a legjobban. Ha kifinomult ízeket keres, fontolja meg burgonyaételek, gombaételek vagy zsíros húsételek hozzáadását.

Izsop mint gyógynövény

- Aki májban vagy tüdőben szenved, vegyen édesgyökeret, több fahéjat, mint édesgyökéret, kétszer annyi izsopot, mint a másik kettő, és több édesköményt, mint a másik három. Főzzük ezeket egy új edénybe, és adjunk hozzá elegendő mennyiségű mézet a gyógynövények keserűségének leküzdéséhez. Hagyja, hogy a személy ezeket erőteljesen főzze. Ezután hagyja állni az edényben kilenc napot és éjszakát, szűrje át egy ruhadarabon, és igyon meg. -Hildegard Bingenből, Physica, Cap. 65.

Hagyományosan a izsóp levél hasznos szerepet játszott számos általános egészségi állapot kezelésében. A görcsök kezelésére, az étvágy stimulálására, a nyálkaüreg ürítésére, az izzadság gátlására és az emésztés elősegítésére használták. A bingeni Hildegard a gyógynövényt erősnek és tisztítónak nevezte.

A késő középkorban és a kora újkorban az izsóp gyakran használt gyógynövény volt. P.A. szerint Matthioli gyógynövényes elavult dokumentációja (16. század), a gyógynövényt gyomor- és bélbántalmak, féregfertőzések, köhögés, sőt epilepszia és vízfüggőség kezelésére használták. Az iszopot leginkább húslevesként használták, borban főzték vagy teában főzték.

Az izsóp levél modern gyógyászati ​​felhasználása

Manapság sok gyógynövényes szakember még mindig kedvezően nézi az izsóp levelét, mint gyógynövényt. Konkrétan gyomor- és bélrendellenességek, az íny, a száj és a torok gyulladása esetén ajánlott. Enyhítheti a közönséges megfázás tüneteit is, például az orrcseppet és a köhögést.

A izsóp aktív komponensei antibakteriális és vírusellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. Számos antioxidáns is létezik az illóolajok, valamint néhány csersav és flavonoid összetételének köszönhetően.

Izsop az ájurvéda és a hagyományos német orvoslás területén

Az orvosi izsóp levelét aktívan használják az ájurvédában és a homeopátiában. Különösen hatékonynak tartják a következő betegségek kezelésében:

  • hólyag-kellemetlenség
  • influenza fertőzések
  • gyomorgörcs
  • hasmenés
  • Puffadás és egyéb enyhe emésztési problémák
  • a keringési rendszer megerősítése

A izsóp gyakori felhasználásai

Az izopot, mint gyógynövényt, gyakran használják teák, kenőcsök vagy fűszerek formájában az ételekben. Izsóp tea készítésekor az általános szabály az, hogy minden csésze forrásban lévő vízhez egy kupac teáskanál tartozik.

Korábban a bortinktúrákat széles körben használták, míg ma kevésbé használják a izsóp tinktúrákat. A tinktúrák általában borot, iszópot és más gyógynövényeket, például borsmentát és ürömöt tartalmaznak. Ezeknek a tinktúráknak az a célja, hogy segítsenek az idegi állapotok, valamint a megfázás és hasonló betegségek tüneteinek megoldásában.

Óvintézkedések a izsóp levélre vonatkozóan

Egyes források szerint az iszop gyógynövényként való alkalmazását óvatosan kell elvégezni. Míg a gyógynövények rendeltetésszerű használatakor általában nincs veszély, különösen gyógynövényes szakember vagy a természetes orvoslás gondozásában, a nagy mennyiségű iszop mérgező lehet. Mivel egyes izsópolajok koncentrált, tiszta illóolajokat tartalmaznak, az illóolajok beszerzésénél óvatosan járjon el. Emiatt a friss, szárított növények általában biztonságosabb módot jelentenek.

A terhes nőknek tartózkodniuk kell az iszóptól a magas kámfortartalma miatt, amelyről kimutatták, hogy átjut a placentán, és potenciálisan károsíthatja a magzatot.

Az epilepsziában szenvedőknek, valamint a csecsemőknek nem szabad használniuk az izsopot. Noha a izsóp levelét megbízható gyógymódnak tekintik számos betegség kezelésében, a tudományos bizonyítékok a hagyományos német orvoslás és az ájurvédikus hagyományok gyakorlatán túl korlátozottak, ezért óvatosság és mértékletesség javasolt.