Kapcsolat az étrend és a kemoterápiával kapcsolatos gyomor-bélrendszeri mellékhatások között

Marcin Mardas

1 Humán Táplálkozási és Higiéniai Tanszék, Poznan Élettudományi Egyetem, Lengyelország

2 Onkológiai Tanszék, Poznan Orvostudományi Egyetem, Lengyelország

Radosław Madry

2 Onkológiai Tanszék, Poznan Orvostudományi Egyetem, Lengyelország

Stelmach-Mardas Márta

3 Epidemiológiai Osztály, Német Emberi Táplálkozástudományi Intézet Potsdam-Rehbrücke, Németország

4 Gyermek gasztroenterológiai és anyagcserezavarok osztálya, Poznan Orvostudományi Egyetem, Lengyelország

Absztrakt

A tanulmány célja

Az élelmiszertermékek fogyasztása, az étrend bevitele és a kiválasztott gyomor-bélrendszeri tünetek (hányinger, hányás, hasmenés és székrekedés) előfordulása közötti összefüggés értékelése kemoterápiában részesülő rákos betegeknél.

Anyag és módszerek

56 petefészekrák miatt kemoterápiában részesülő nő volt jogosult a vizsgálatra. Értékeltük az antropometriai méréseket. Az étrendi bevitelt 24 órás étkezési rekordok alapján értékelték. A kiválasztott élelmiszer-termékek fogyasztása és a gyomor-bélrendszeri tünetek előfordulása közötti összefüggést módosított, fél-kvantitatív élelmiszer-gyakorisági kérdőív segítségével értékelték, amely 77 különböző ételt tartalmazott és amelyet kemoterápiában részesülő rákos betegeknél fejlesztettek ki és alkalmaztak.

Eredmények

A BMI értékek a betegek 9% -át, 45% -át, 30% -át és 16% -át jelezték alsúlyosnak, normál testsúlyúnak, túlsúlyosnak és elhízottnak. Csak a betegek 23% -a és 32% -a nem tapasztalt hányingert és székrekedést, amikor 43% és 45% soha nem tapasztalt hányást és hasmenést. A hányingert az olajok, a székrekedést csokoládé és csokoládétermékek, a hasmenést pedig a tejtermékek, a csonthéjasok és az alma segítették elő. Jelentős fordított összefüggést találtak a hányás és az energia, zsír, fehérje, szénhidrátok, B csoport vitaminok, D-vitamin, foszfor és cink bevitele között. A hányás előfordulásának határértékei közötti energiafelvétel különbsége meghaladta a 400 kcal-t.

Következtetések

Az étrendi bevitel, valamint az egyes élelmiszeripari termékek befolyásolják a kemoterápia gyomor-bélrendszeri mellékhatásait rákos betegeknél. A kiválasztott élelmiszer-termékek kizárásán vagy korlátozott bevitelén és az étrend javításán alapuló étrendi megközelítés csökkentheti és megelőzheti a kemoterápia okozta gyomor-bélrendszeri tüneteket, ezért a klinikai gyakorlatban figyelembe kell venni.

Bevezetés

A rák előfordulása az utóbbi évtizedekben nőtt. Az orvostudományban alkalmazott új gyógyszerek és technikák ellenére a citotoxikus kemoterápia az egyetlen kezelési lehetőség sok beteg számára. Míg a kemoterápia alkalmazása jelentősen javította a túlélési arányokat, a kemoterápiával járó tünetek továbbra is nagy terhet jelentenek a betegek számára [1].

Az étrendnek a rák mellékhatásaitól függő módosításával kapcsolatos ismeretek többnyire klinikai tapasztalatok alapján, és hiányoznak a tudományos adatok ezen a területen. Még mindig keveset tudni a rákban szenvedő betegek önkezelési étrendjéről. A klinikai gyakorlatban a nem farmakológiai stratégiák végrehajtása fontos szerepet játszik a farmakológiai szerek kiegészítéseként a kemoterápia által kiváltott emésztőrendszeri tünetek enyhítésében. Ezért ezt a tanulmányt arra kerestük, hogy összefüggést találjunk az étrendi bevitel, az egyes élelmiszerek fogyasztása és a kemoterápiával kapcsolatos emésztőrendszeri mellékhatások (hányinger, hányás, hasmenés és székrekedés) között kemoterápiában részesülő rákos betegeknél.

Anyag és módszerek

Résztvevők

A vizsgálatba jogosult 56 nőből 44 kitöltött és benyújtott minden kérdőívet. A vizsgálatot petefészekrák ellen kemoterápiában részesülő betegeknél végezték a Poznan Orvostudományi Egyetem (Poznan, Lengyelország) Onkológiai Tanszékén 2014. május és december között. A betegek akkor voltak jogosultak, ha legalább 2 kemoterápiás ciklust (radikális vagy palliatív) szövettanilag igazolt rákkal. A kizárási kritériumok a következők voltak: nem malignus betegségek vagy a fent említett rákos megbetegedések, rossz teljesítményállapot (≥ 3) a Keleti Szövetkezeti Onkológiai Csoport (ECOG) szerint [9]. Klinikánkon minden vizsgált nő emetogén profilaxist kapott a tényleges irányelvek alapján [10]. A vizsgálatot a Helsinki Nyilatkozattal összhangban hajtották végre. Az alanyok írásbeli beleegyezésüket adták a tanulmányhoz.

Táplálkozási állapot és energiafogyasztás

A testsúlyt és a magasságot 0,10 kg, illetve 0,5 cm pontossággal mértük (Radwag, Radom, Lengyelország). A testtömeg-indexet (BMI) minden betegnél kiszámolták. Az energiafogyasztást 24 órás táplálék-nyilvántartások alapján értékelték, dietetikus ellenőrzi az adatok kitöltését (Dietetyk, Nemzeti Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet, Varsó, Lengyelország). A betegek a következő kemoterápiás ciklusra a klinikára való felvétel előtt 3 nappal kitöltötték a kérdőívet.

Emésztőrendszeri tünetek és ételfogyasztás

Korábban validált, 77 tételes kérdőívet [11, 12] alkalmaztunk a kemoterápia által kiváltott gyomor-bélrendszeri tünetek előfordulásának értékelésére, valamint az ezek és a kiválasztott élelmiszertermékek közötti kapcsolat leírására. A betegeket arra kérték, hogy válaszoljon a „milyen gyakran volt” kérdésre: hányinger, hányás, székrekedés és hasmenés 6-os skálán, 0-tól („Soha”) és 5-ig („nagyon gyakran”). Ezután külön megjelölték azokat az élelmiszer-ipari termékeket, amelyeket felismerik a gyomor-bélrendszeri tünetek fokozódására, külön: hányinger, hányás, székrekedés és hasmenés. Azokat az élelmiszertermékeket, amelyeket a betegek 5–10% -a jelzett, közepesen összefüggnek a specifikus tünetekkel, és azokat, amelyeket a nők több mint 10% -a kiemel jelentősnek. Ezenkívül a betegeket megkérdezték az étrend-kiegészítők beviteléről, amelyek potenciálisan befolyásolhatják hányinger és hányás, vagy székrekedés és hasmenés előfordulását.

Statisztikai analízis

A kategorikus adatokat nyers számként és százalékban adtuk meg. A folyamatos adatokat átlagként és az átlag standard hibájaként (SEM) adtuk meg. Az adatokat Kruskal-Wallis teszt és Dunn post-hoc teszt alkalmazásával hasonlítottuk össze. A Spearman-korrelációs együtthatót (r) kiszámítottuk a kapcsolat erősségének és irányának mérésére. A korrelációs együttható alábbi értelmezését használtuk: 0 nem mutat összefüggést, az 0,7 és 1,0 közötti értékek (–0,7 és –1,0) erős pozitív (negatív) kapcsolatot, 0,3 és 0,7 (0,3 és –0,7) között mérsékelt, 0 és 0,3 (0 és –0,3) gyenge pozitív (negatív), –1 tökéletes negatív és +1 tökéletes pozitív kapcsolat. A statisztikai elemzést a Statistica 12 szoftver (StatSoft, Tulsa, USA) alkalmazásával végeztük.

Eredmények

A vizsgált populáció jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A nők többségét a rák előrehaladott stádiuma jellemezte, és a későbbi kemoterápiás szakaszon esett át. A BMI átlagos értéke (25,2 kg/m 2) túlsúlyt jelzett, amely a betegek 30% -ára vonatkozik; azonban csak 9% -uk volt alsúlyos, 16% -a elhízott és 45% -a normális volt.

Asztal 1

A vizsgálati populációra jellemző (n = 44)

Faj/etnikum n (%)

kaukázusi	44 (100)
A diagnózis szakaszában	n (%)
Korai	11 (25)
Fejlett	33 (75)
A kemoterápia vonala	n (%)
1	15 (34)
2 +	29. (66)
Kemoterápiás kezelés	n (%)
Platina alapú	35 (79.5)
Antraciklinek	5. (11.5)
Topotekán	4 (9)
Antropometria	Átlag (SEM)
Életkor (év)	58,6 (1,5)
Testtömeg (kg)	65,1 (2,2)
Testmagasság (cm)	160,4 (0,89)
BMI (kg/m 2)	25,2 (0,74)

SEM - az átlag standard hibája

A kemoterápia által kiváltott emésztőrendszeri tünetek előfordulását és az étrend-kiegészítők bevitelét a 2. táblázatban mutatjuk be. A székrekedést és a hányingert sokkal gyakrabban figyelték meg, mint a hasmenést és a hányást (20%, 18%, 7% és 7% gyakran és nagyon gyakran válaszol). Az összes beteg 66% -a használt anti-CINV kiegészítőket és 57% székrekedés vagy hasmenés elleni kiegészítőket. Csak a betegek 23% -ánál és 32% -ánál soha nem volt hányinger és székrekedés, amikor 43% -nál és 45% -nál soha nem volt hányás és hasmenés. Az anti-CINV-kiegészítők alkalmazását azonban 10 betegből 8-ban jelentették, akiknek soha nem volt hányingerük, és mindenkinél, akik soha nem tapasztaltak hányást. Hasonlóképpen, 14 székrekedés nélküli betegből 11, 20-ból pedig hasmenéses tünetek nélkül 14 alkalmazott székrekedésgátlót vagy hasmenéskiegészítőt.

2. táblázat

A kemoterápiával kapcsolatos emésztőrendszeri tünetek előfordulása és étrend-kiegészítők használata

A kemoterápiával kapcsolatos gyomor-bélrendszeri tünetek előfordulása nem (%)soha nem nagyon ritkán, gyakran nagyon gyakran

Hányinger	10 (23)	11 (25)	9 (20)	6 (14)	8. (18)	0 (0)
Hányás	19. (43)	10 (23)	6 (14)	6 (14)	3 (7)	0 (0)
Székrekedés	14 (32)	10 (23)	6 (14)	5 (11)	5 (11)	4 (9)
Hasmenés	20 (45)	13. (30)	6 (14)	2. cikk (5) bekezdés	1. cikk (2) bekezdés	2. cikk (5) bekezdés
Étrend-kiegészítők használata nem (%)
Hányinger és hányás	Igen	29. (66)	Nem	15 (34)
Székrekedés és hasmenés	Igen	25 (57)	Nem	19. (43)

A kemoterápia által kiváltott gasztrointesztinális tünetek előfordulását növelő élelmiszer-ipari termékek listáját a 3. táblázat tartalmazza. Ezek közül az olajok voltak az egyetlenek, amelyek jelentősen megnövelték a hányinger (mérsékelten a hányás) előfordulását is. A csokoládé és a csokoládétermékek fogyasztása szignifikánsan összefüggött a székrekedés fokozott előfordulásával. Az olyan termékek, mint a tejtermékek, a csonthéjasok és az alma, szignifikánsan összefüggésben voltak a hasmenés előfordulásával.

3. táblázat

Élelmiszeripari termékek, amelyek növelik a kemoterápiával kapcsolatos emésztőrendszeri tünetek előfordulását

Tünetek előfordulása Hányinger Hányás Székrekedés Hasmenés

Jelentős	Olajok	Egyik sem	Csokoládé és csokoládé termékek	Tejtermékek Kő gyümölcs alma
Mérsékelten	Tej és tejtermékek Tojás Cukorkák Cookie-k Jégkrém Citrusfélék Trópusi gyümölcsök Bogyók Körte alma Banán Keresztesvirágú zöldségek Hagymás zöldségek Paradicsom Paprika Hüvelyesek Zöldséglé Feldolgozott hús Zsírokban gazdag hal	Olajok Hagymás zöldségek Feldolgozott hús	Sajtok Sós rágcsálnivalók fehér kenyér Állati zsírok	Jégkrém Citrusfélék Trópusi gyümölcsök Bogyók Körte Banán Keresztesvirágú zöldségek Paradicsom Paprika

Az emésztőrendszeri tünetek előfordulásától függő energiafelvételt az 1. ábrán mutatjuk be. A jelentősen csökkent energiafogyasztás hányinger (r = –0,38; 95% CI: –0,62 –0,08, p = 0,0141) és hányás (r = –0,56; 95% CI: –0,74 - - előfordulásához kapcsolódott) 0,30, p = 0,0002). Az átlagos energiafogyasztás 452 kcal-kal alacsonyabb volt, összehasonlítva az émelygés (1619–1167 kcal) és a hányás 443 kcal-al (1493–1050 kcal) a határértékekkel. Nincs összefüggés a hasmenés (r = –0,05; 95% CI: –0,35 és 0,26, p = 0,7513), a székrekedés (r = –0,21; 95% CI: –0,49 és 0,10, p = 0,180) és az energiafogyasztás között. megfigyelt. Az émelygés fordítottan korrelált a zsír, telített zsírsavak (SFA) és egyszeresen telítetlen zsírsavak (MUFA) bevitelével, amikor a hányás fordítottan korrelált a fehérje, szénhidrátok, zsír, SFA, MUFA, többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) bevitelével, foszfor, cink és B csoport vitaminjai (B1, B2, B6, B12, PP). A MUFA bevitele fordítottan korrelált a székrekedés előfordulásával is, amikor nem találtak szignifikáns összefüggést a hasmenésben (4. táblázat).

4. táblázat

Az étrendi bevitel és a kemoterápiával kapcsolatos mellékhatások közötti összefüggések