Képernyőhordozó-expozíció és elhízás gyermekeknél és serdülőknél

Thomas N. Robinson

a Stanford Solutions Science Laboratory, a gyermekgyógyászati osztály, Stanford Egyetem, Stanford, Kalifornia

b Lucile Packard Gyermekkórház Stanford, Palo Alto, Kalifornia

Jorge A. Banda

a Stanford Solutions Science Laboratory, a gyermekgyógyászati osztály, Stanford Egyetem, Stanford, Kalifornia

Lauren Hale

c Közegészségügyi program, Család-, Népesedési és Megelőző Orvostudományi Tanszék, Stony Brook Egyetem, Stony Brook, New York

Amy Shirong Lu

d Kommunikációtudományi Tanszék, Művészeti Főiskola, Média és Design, Northeastern University, Boston, Massachusetts

e Egészségügyi Technológiai Laboratórium, Egészségtudományi Tanszék, Bouvé Egészségtudományi Főiskola, Északkeleti Egyetem, Boston, Massachusetts

Frances Fleming-Milici

f Rudd Élelmiszerpolitikai és Elhízási Központ, Connecticuti Egyetem, Hartford, Connecticut

Sandra L. Calvert

g Gyermekek Digitális Médiaközpontja, Pszichológiai Tanszék, Georgetown Egyetem, Washington, Columbia kerülete

Ellen Wartella

h Média- és emberi fejlesztési központ, Kommunikációs Iskola, Északnyugati Egyetem, Evanston, Illinois

Absztrakt

Az elhízás az egyik legnagyobb kihívást jelentő közegészségügyi probléma mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. A képernyőn megjelenő média expozíció az egyik legjobban dokumentált elhízási ok a gyermekeknél, és hasonlóképpen az elhízás is a legjobban dokumentált kimenetele a képernyő média expozíciójának. Jelen áttekintés céljából a képernyős adathordozók bármely, képernyővel rendelkező technológiai platform tartalmára vonatkoznak.

JELENLEGI ÁLLAPOT

A képernyőn megjelenő média expozíció és az elhízás kapcsolatát széles körben tanulmányozták. Az 1980-as évek közepétől 1 számos epidemiológiai vizsgálat feltárta az összefüggéseket a képernyőidő és az elhízás között. 2 Például az USA 10–15 éves korosztályának országosan reprezentatív mintájának 1 longitudinális kohorszvizsgálatában erőteljes dózis-válasz összefüggés volt a napi televíziót néző órák száma és a túlsúly prevalenciája között, és A 4 éves túlsúly előfordulásának 60% -át a túlzott televíziós nézettségnek tulajdonították. 3 Hosszabb távú kohorszvizsgálatok kimutatták, hogy a gyermekkorban történő több televíziós nézés felnőttkorban a túlsúlyt és az elhízást jósolja. 4, 5 Egy Új-Zélandon végzett longitudinális vizsgálatban a 26 éves korban megfigyelt túlsúlyos prevalencia akár 17% -át a becsléseknek tulajdonították, ha gyermekkorban és serdülőkorban hétköznap naponta több mint 2 órányi televíziót néztek. 5 Megfigyelési tanulmányok azt is kimutatták, hogy a nagyobb képernyőidő a kardiometabolikus rizikófaktorokkal tágabb összefüggésben áll, beleértve a magas vérnyomást, az emelkedett koleszterinszintet, az inzulinrezisztenciát, az emelkedett gyulladást és a metabolikus szindrómát. 2

A megfigyelési kutatások korlátozottan képesek ok-okozati összefüggéseket kimutatni, és nem minden epidemiológiai tanulmány talál jelentős összefüggést a képernyőn eltöltött idő és a gyermekek elhízása között. A null eredmények (amelyek statisztikailag nem szignifikánsak) azonban nem jelzik, hogy kapcsolat nem létezik. A megfigyelési tanulmányok hajlamosak a képernyőidő mérésének hibáira, valamint az ezzel járó statisztikai teljesítményvesztésre és a potenciális torzításra. Számos kísérleti kutatás történt, amelyek során a képernyőn megjelenő média expozíciót manipulálták ennek a kapcsolatnak a tesztelésére, bizonyítékot mutatva a képernyő média expozíció és a gyermekek túlsúlyos növekedése közötti ok-okozati összefüggésre.

Kísérleti vizsgálatok a képernyőidő csökkentésére

Hogyan vezet a média expozíció elhízáshoz?

Úgy gondolják, hogy számos lehetséges mechanizmus magyarázza a képernyő média expozíciójának az elhízásra gyakorolt hatásait. 2, 9 Ezek magukban foglalják a fizikai aktivitás kiszorítását, az evés közbeni energiafogyasztás növelését nézés közben és/vagy a reklám hatásait, valamint az alvás csökkentését.

Bár gyakran feltételezik, hogy a képernyő média ideje kiszorítja a fizikailag aktívabb időt, az epidemiológiai vizsgálatok csak következetlenül tárták fel a keresztmetszeti vagy prospektív összefüggéseket a képernyőidő és a kevesebb fizikai aktivitás között. Ennek oka lehet a képernyőn megjelenő média expozíciójának és a fizikai aktivitás érvényes mérésének nehézségei. A képernyőidő csökkentésének kísérleti vizsgálatai általában csak kismértékű, ha bármilyen mérhető növekedést mutatnak a fizikai aktivitásban. 6 Ez azt sugallja, hogy a fizikai aktivitás elmozdulása nem biztos, hogy szoros összefüggést jelent a képernyőidő és az elhízás között.

Ezzel szemben sokkal több bizonyíték támasztja alá a képernyő média energiabevitelre gyakorolt hatását, mivel ez a kiemelkedő mechanizmus összeköti a gyermekek képernyő-idejét és az elhízást. Epidemiológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy azok a gyermekek, akik több képernyőt használnak, kevesebb gyümölcsöt és zöldséget, valamint több energiasűrű snacket, energiasűrű italokat és gyorséttermeket is fogyasztanak, energiájuk nagyobb százalékát zsírokból kapják, és nagyobb az összes energiafogyasztásuk. 10, 11 Laboratóriumi kísérleti vizsgálatok kimutatták, hogy a képernyőn megjelenő média expozíció növekvő energiafogyasztáshoz vezethet anélkül, hogy fokozottabb éhségérzet vagy kompenzáció lenne a nap hátralévő részében alacsonyabb bevitel mellett. 12 A képernyő-idő csökkentésére irányuló beavatkozások dokumentáltan csökkentették az étrend bevitelét a kontrollokhoz képest. 7, 8

A nézés közbeni étkezés az egyik fontos módja annak, hogy a képernyőn megjelenő média expozíció növelje a gyermekek energiafogyasztását. Tanulmányok kimutatták, hogy a gyerekek napi kalóriáik és ételeik nagy részét elfogyasztják, miközben a képernyőn megjelenő adathordozókat nézik. Egy vizsgálatban a napi energiafogyasztás legfeljebb harmadát és a gyermekétkezések felét egy képernyő előtt fogyasztották el. 13 Ennek a hatásnak egy része oka lehet a képernyőkkel töltött sok idő, a nézés közben fogyasztott nagy energiájú ételek és italok, az étkezés kiváltó vagy ösztönző médiája, az evés időtartamát meghosszabbító média, vagy a média eltereli a figyelmet a teltség vagy a jóllakottság érzéséről vagy elfedi. 14

A nem megfelelő alvás egy másik valószínű mechanizmus, amely összeköti a képernyő média expozícióját, a túlzott energiafogyasztást és az elhízást. A képernyőidő és az alvás közelmúltbeli szisztematikus áttekintése azt mutatta, hogy a vizsgálatok több mint 90% -a pozitív összefüggéseket mutatott ki a képernyőidő és a káros alvás között, általában későbbi lefekvési idővel és kevesebb teljes alvási idővel mérve. 22 Az alváshiány a gyermekek körében fokozott elhízással és súlygyarapodással társult, legeredményesebben a 3 és 7 év közöttiek körében. 23, 24 Legalább 3 lehetséges mechanizmust javasoltak: az alváshiány megváltoztatja az étvágyat szabályozó ghrelin és leptin hormonokat az éhség fokozása és a jóllakottság csökkentése érdekében a rövid alvási idő befolyásolhatja a gyermekek döntését, hogy több kalóriát és kevesebb táplálkozási sűrűségű ételt fogyasztanak-e, és a rövidebb alvási idő a szokásos étkezési időn kívül, többek között az éjszaka folyamán is fokozott snack-et és evést eredményezhet. 23

JÖVŐ KUTATÁS

Változások a képernyő média expozíciójában

A Screen Media használata az elhízás megelőzésére és csökkentésére

Lehetséges, hogy ugyanazok a jellemzők, amelyek az új médiát potenciálisan hatékonyabbá tehetik az elhízás előmozdításában, szintén felhasználhatók az elhízás megelőzésére és csökkentésére. Egyes bizonyítékok rövid távú ígéreteket sugallnak az étkezés megváltoztatására és az aktivitás növelésére. Például számos tanulmány bebizonyította az aktív videojátékok lehetőségét a fizikai aktivitás növelésére és/vagy az elhízás mérséklésére, 27 különösen akkor, ha a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek számára átfogóbb súlykontroll program részeként használják 28, vagy amikor szövetkezeti csapatként játszott. 29 Ugyanakkor korlátozott számú randomizált, kontrollált vizsgálat történt, és ezeknek a tanulmányoknak a nagy része viszonylag rövid távú volt. 27, 30

Kutatási módszerek

A megfigyelési tanulmányok hasznosak lesznek a média és az idő múlásával történő átvilágítás használatának és expozíciójának dokumentálásához, az asszociációk azonosításához, valamint hipotézisek generálásához az ok-okozati összefüggésekről, valamint ezeknek az asszociációknak a lehetséges moderátorairól és közvetítőiről. Az ok-okozati összefüggések bemutatásához, a beavatkozások teszteléséhez és a moderátorok (előzetesen létező jellemzők) meghatározásához kísérleti kutatásokra van szükség az expozíciós manipulációk randomizálásához (pl. Randomizált, kontrollált vizsgálatok a különböző médiaforrások, tapasztalatok és/vagy tartalom fokozott vagy csökkent expozíciója szempontjából). különböző válaszokat határoz meg az expozíciókra vagy beavatkozásokra) és e kapcsolatok mediátorait (mechanizmusait).

Ajánlások kutatóknak: Kiemelt kutatási kérdések

Milyen szerepe van a mobil és más új digitális média használatának és felhasználási szokásainak, mivel kapcsolódnak a különböző jellemzőkkel rendelkező gyermekek elhízásához?

Milyen beavatkozások mérséklik a digitális média használatának az elhízásra gyakorolt kedvezőtlen hatásait (egyén, család, iskola, közösség és politika), és mik a lehetséges moderátorai és közvetítői a beavatkozási hatásoknak (pl. Tartalomnak való kitettség, fizikai aktivitás/inaktivitás, étrend, biológiai tényezők) és alvás különböző tulajdonságokkal rendelkező gyermekek, tizenévesek és fiatal felnőttek számára)? Röviden: „Mi működik, milyen körülmények között és összefüggésekben, kik és hogyan működnek?”

Hogyan alkalmazhatjuk és integrálhatjuk több tudományterület (pl. Viselkedéstudomány, kommunikáció, informatika, orvostudomány és közegészségügy) elméleteit és meglátásait a digitális média beavatkozások hatékony felhasználására az elhízás megelőzésére és csökkentésére?

Milyen okozati összefüggések és kölcsönhatások vannak az elhízással kapcsolatos eredmények és a következők között:

Médiatartalom (beleértve a marketinget, a reklámot, az üzeneteket és a szórakoztató programok és játékok modellezését);

A különböző digitális médiumok jellemzői (a technológia tulajdonságai és a tartalom megjelenítésének módja); és

A média expozíciós környezete (pl. Étkezési környezet, család, többféle médiahasználat)?

Köszönetnyilvánítás

FINANSZÍROZÁS: Ez a speciális kiegészítés: „Gyermekek, serdülők és képernyők: mit tudunk és mit kell megtanulnunk” a Children and Screens pénzügyi támogatásával valósult meg: Digitális Média és Gyermekfejlesztési Intézet.

Lábjegyzetek

Dr. Robinson és Banda fogalmazták meg a kéziratot, elkészítették a kezdeti kéziratot, és kritikusan felülvizsgálták és átdolgozták a kéziratot; Dr. Hale, Lu és Fleming-Milici konceptualizálta a kéziratot, és kritikusan áttekintette és átdolgozta a kéziratot; Dr. Calvert és Wartella kritikusan felülvizsgálták és átdolgozták a kéziratot; és minden szerző jóváhagyta a végleges kéziratot benyújtott formában.

Az egyes cikkekben szereplő elemzések, következtetések és ajánlások kizárólag az egyes munkacsoportok termékei, és nem azok politikája vagy véleményei, és nem jelentik a Children and Screens jóváhagyását: Digitális Média és Gyermekfejlődés Intézete vagy az Amerikai Akadémia a gyermekgyógyászat.

PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ: A szerzők jelezték, hogy nincsenek a cikk szempontjából releváns pénzügyi kapcsolataik.

POTENCIÁLIS ÉRDEKLŐDÉS: A szerzők jelezték, hogy nincs potenciális összeférhetetlenségük, amelyet közzé kellene tenni.