Kolecisztitisz

A kolecisztitist leggyakrabban bakteriális vagy steril cholangitis, epeúti elzáródás (beleértve a koleliteket), epehólyag mucocele (progresszív, cisztás mucinos hiperplázia kutyáknál) vagy ezek kombinációja esetén észlelik.

kolecisztitisz

Kapcsolódó kifejezések:

  • Hasnyálmirigy-gyulladás
  • Bilirubin
  • Epe
  • Hashártyagyulladás
  • Epekő
  • Közös epevezeték
  • Cisztás csatorna
  • Májgyulladás
  • Has
  • Cirrózis

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Máj- és epeúti rendszer

Kolecisztitisz

Epehólyag-infarktus az epehólyag falának transzmurális koagulatív nekrózisáról intravaszkuláris fibrin trombákkal számoltak be kutyáknál (2-62. ábra). Az epehólyag artériás vérellátása a cisztás artéria, a májartéria egyik ága, és az elzáródás részleges vagy teljes infarktust okozhat. Hajlamosító tényezőket nem azonosítottak; a jelentős egyidejű gyulladásos válasz hiánya azonban azt sugallja, hogy ez nem egyszerűen a mögöttes kolecisztitisz következménye.

Epehólyag mucocele a méhen kívüli, hiperplasztikus és metaplasztikus elváltozások alatt.

Máj

Gyulladás és nekrózis

A kolecisztitist leggyakrabban bakteriális fertőzés okozza, látszólag az epevezetékbe történő baktériumvándorlásból. Különböző Gram-pozitív, Gram-negatív, aerob és anaerob baktériumokról (pl. Clostridium, Staphylococcus spp., Enterococcus spp., Streptococcus spp., Klebsiella spp., E. coli, Helicobacter spp.) Számoltak be. 8-11 A gázt termelő baktériumok által okozott fertőzések emphysematous cholecystitist okozhatnak. A macska közös epe- és hasnyálmirigy-csatornarendszere miatt a máj- és epebetegség a macskában a hasnyálmirigy-gyulladás megalapozott kockázati tényezője. Beszámoltak az epehólyag aszeptikus gyulladásáról (nekrotizáló cholecystitis), amelynek egyik oka az infarktus. 11,12

Máj és epeutak

Kolecisztitisz

A kolecisztitisz vagy az epehólyag-gyulladás élesen jelentkezhet, vagy krónikusnak tekinthető. A kolecisztitist okozhatja az epe stasis (EHBTO vagy kolelitek), vagy a máj keringéséből származó vér által közvetített kórokozók, vagy az epe rendszerbe történő bél refluxja. A klinikai tünetek, mint sok epebetegségnél, meglehetősen homályosak lehetnek, és magukban foglalhatják csökkent étvágyat, étvágytalanságot, letargiát, hányást, hasi fájdalmat és lázat. Az érintett állatok biokémiai profilja magában foglalja az emelkedett transzferázokat, az ALP-t, az enyhén megnövekedett teljes bilirubinszintet, és esetenként a leukocita-szám megnövekedését, bal eltolódással. 7 Macskáknál a WSAVA májbetegségek csoportja új osztályozási rendszert javasolt: egy neutrofil, egy limfocita és egy krónikus cholangitis. A kolecisztitisz diagnózisa leginkább a hasi ultrahangra támaszkodik, mivel a röntgenfelvételek csak akkor lehetnek hasznosak, ha az epehólyag-repedés diffúz peritonealis folyadékgyülemhez vezetett, vagy ha radiodens epeköveket vizualizáltak. Az ultrahang eredményei a betegség stádiumától függően változnak, a fényes vagy megvastagodott epehólyag falától kezdve az epehólyag és a kapcsolódó csatornák kitágulásáig.

A kolecisztitisz kezelése a betegség stádiumától és a beteg klinikai képétől is függ. Ha az epehólyag falának sérülése előtt korán elkapják, a kolecisztitisz reagálhat a megfelelő antibiotikus és koloretikus terápiákra. Ha a kolecisztocentézis biztonságosan elvégezhető, az epét az aerob és anaerob tenyésztés és érzékenység érdekében gyűjtik össze. A leggyakrabban azonosított bakteriális izolátum az E. coli volt, egy esetsorban. 18 Ha epehólyag-repedés gyanúja merül fel, azonnali feltáró műtét és valószínű kolecisztektómia indokolt. Amint ebben a fejezetben később tárgyaltuk, az epe peritonitis súlyos kémiai peritonitist okoz, és ha az epe megfertőződött, a halálozási arány ezeknél a betegeknél jelentősen megnőhet. Az epehólyag mucocoele, amelyről kutyáknál gyakran beszámoltak, macskánál csak egyszer fordultak elő, és nem volt jellemző a jellemző csillagkép vagy csíkos mintázat. Ebben az esetben egyidejű máj lipidózis volt jelen, és kolecisztoenterosztómiát hajtottak végre az EHBTO kockázatának elkerülése érdekében a jövőben. 82

Máj- és epebetegségek és exokrin hasnyálmirigy

Kolecisztitisz

A kolecisztitisz az epehólyag gyulladása, akut vagy krónikus lehet. Az epehólyag akut gyulladását vírusfertőzések, például kérődzők Rift Valley-láza és fertőző kutyás hepatitis okozhatja, és jellegzetes ödémát és vérzést okoz az epehólyagban. Többféle baktérium, akár a vérből származik, akár a bélből felemelkedve, akut vagy krónikus kolecisztitist okozhat. A krónikus kolecisztitisz általában az epefa elhúzódó bakteriális fertőzésével vagy az epehólyag kolititjai vagy parazitáinak folyamatos irritációjával jár. Az epehólyag szakadása ritka, de akut vagy krónikus fertőzés következtében jelentkezhet. Az epe felszabadulása kísérő baktériumokkal vagy anélkül életveszélyes peritonitist okozhat, mivel az epe irritáló hatása van a hasi szerosális felületekre.

Hisztopatológia

Kolecisztitisz

Neutrofil kolecisztitisz

A neutrofil kolecisztitisz tipikusan a bélből származó bakteriális fertőzéssel jár együtt. Macskáknál gyakori, kutyáknál ritka. A neutrofil cholecystitis előfordulhat a neutrofil cholangitisszel együtt vagy egyetlen entitásként. Szövettanilag neutrofilek találhatók az epehólyag lumenében, valamint az epehólyag hámjában és muscularisában. Az akut stádiumokban csak a hám eróziója és fekélyesedése nyilvánulhat meg. Idővel vegyes gyulladásos infiltráció lép fel a neutrofilek, limfociták és plazmasejtek között, és egyes esetekben fibrózis.

Limfoplazmatikus és follikuláris kolecisztitisz

Ez a diagnózis akkor indokolt, ha az epehólyag nyálkahártyáján belüli limfoplazmatikus infiltrátum meghaladja e sejtek normál háttértartalmát. Az ok ismeretlen. Időnként limfoid tüszők lehetnek jelen az epehólyag látszólag normális nyálkahártyájában, így nehéz megkülönböztetni a valódi gyulladásos állapotot, ha csak kis mennyiségű szövet értékelhető.

Minigacskák

Máj- és epeúti rendszer

A minigacskás epehólyagban időnként krónikus nekrotikus kolecisztitist figyelnek meg (Svendsen 1998) (6.16. Ábra). Ez a elváltozás általában a boncoláskor figyelhető meg, amikor a nekrotikus epehólyag megvastagodottnak tűnik. Szövettani szempontból az elváltozást a nyálkahártya nekrózisa jellemzi, nagyszámú gyulladásos sejt terjed a submucosa és a simaizomrétegekbe (Dincer 2007). A kolecisztitisz nem jár klinikai tünetekkel vagy a klinikai patológiai paraméterek változásával. Az epehólyag hipopláziáját vagy aplasiáját is megfigyelik háttér-megállapításként.

A mini csípő májban gyakran a gyulladásos sejtek kis multifokális területei lehetnek, és az egész májban alkalmanként egyetlen sejtes nekrózis vagy nekrózis gócai láthatók (Dincer 2007) (6.17. Ábra). Ezenkívül az interlobuláris és a subcapsularis területeken rostos szövetek figyelhetők meg (Dincer 2007). A minipig májban alkalmanként tiszta sejtes gócok figyelhetők meg, és a tiszta hepatocita citoplazma feltehetően a glikogén felhalmozódásának köszönhető (Dincer 2007). A vas lerakódásai gyakran láthatóak a máj Kupffer-sejtjein belül.

A kutya és a macska akut epebetegségei

Allyson C. Berent DVM, DACVIM, a kisállatok kritikus gondozási orvoslásában, 2009

Orvosi menedzsment

A hasnyálmirigy-gyulladás, a bakteriális kolecisztitisz, a jóindulatú epeiszap és a kicsi, nem obstruktív kolelitek a biliáris traktus leggyakoribb rendellenességei, amelyeknél kezdetben csak az orvosi kezelést javasolták. Ezen állapotok bármelyike ​​műtétet igényelhet, ha az orvosi válasz nem megfelelő, ezért elengedhetetlen a beteg változásainak gyakori ellenőrzése. A dehidráció és/vagy a hipovolémia gyakran előfordul, ezért gondosan fel kell mérni és kezelni kell kristályos és/vagy kolloidosokkal, amint azt jelezték (lásd: 64. és 65. fejezet, Napi intravénás folyadékterápia és sokkfolyadékok, illetve folyadékkihívás). A műtét utáni hipotenzió negatív prognosztikai indikátor a műtéttel kezelt epebetegségben szenvedő állatok számára, és előfordulhat a hypovolemia, az endotoxemia vagy a szisztémás gyulladásos válasz szindróma miatt. 4

A klinikai tünetek, az artériás vérnyomás és a központi vénás nyomás gyakori ellenőrzése segít a hipotenzív betegek azonosításában. Meg kell fontolni a nyomástámogatást, ha a megfelelő térfogatcserét követően továbbra is fennáll a hipotenzió (lásd 176. fejezet, Vasoaktív katekolaminok). Hipoproteinémia gyakran fordul elő epebetegségben, hasnyálmirigy-gyulladásban és SIRS-ben szenvedő betegeknél, jelezve a kolloidális támogatás szükségességét. A táplálkozási állapotot gondosan fel kell mérni és támogatást kell nyújtani. Az enterális táplálás normotenzív betegeknél az előnyben részesített módszer, bár a jejunostomia etetése hányásos állatoknál hasznos. Ha a jejunostomy tubusos táplálás nem lehetséges, a teljes vagy részleges parenterális táplálkozást kell mérlegelni. A jejunostomiás csöveket tipikusan műtéti úton helyezik el, bár új, minimálisan invazív fluoroszkópos irányított módszerek már lehetségesek (gasztroejunosztómia, nyelőcső jejunostomia és nasojejunostomy csövek).

Az antibiotikum-támogatásnak a baktériumok tenyésztésén és a műtéti úton vagy perkután (ultrahang-irányítással) gyűjtött minták érzékenységi mintáin kell alapulnia. Az empirikus antibiotikum-terápia függőben lévő tenyésztési eredményei gyakran intravénás fluorokinolonokat és ampicillint, vagy fluorokinolonokat és metronidazolt tartalmaznak, amelyek mindegyike enterohepatikus felvételt mutat. A fájdalommal proaktív módon kell foglalkozni, mivel az epeúti betegségek többsége a beteg jelentős kellemetlenségével jár (lásd 161. fejezet, Fájdalom és szedáció értékelése). Gondoskodni kell azonban az epeutak betegségében szenvedő állatok fájdalomcsillapító alkalmazásától eredő ileus elkerülésére.

A koagulációs rendellenességek gyakoriak az epeelzáródásban és májműködési zavarokban szenvedő állatokban, különösen azokban, amelyeknél az epevezeték elzáródása miatt nincs K-vitamin felszívódás. A parenterális K1-vitamin terápia előnyös lehet kolesztatikus betegségben szenvedő állatok számára. Ha a vérzés aggodalomra ad okot, fontolóra kell venni a frissen fagyasztott plazma transzfúziókat (lásd: 66. fejezet, Transzfúziós orvoslás). A hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek kezelési útmutatója megtalálható a 124. fejezetben, Akut hasnyálmirigy-gyulladás.

Intra-hasi fertőzések

Szérum biokémiai tesztek

A kolangitiszben vagy kolecisztitiszben szenvedő kutyák általában megnövekedett aktivitással rendelkeznek a szérum ALT, ALP és GGT aktivitásában, valamint hiperbilirubinémiában. A cholangitisben szenvedő macskák legalább 50% -ánál az ALT és/vagy az ALP aktivitása enyhe vagy közepesen növekszik (általában 32 hiperbilirubinémia van a macskák körülbelül kétharmadában. Elektrolit-rendellenességek jelentkezhetnek a gyomor-bélrendszeri veszteségek következtében hányás vagy hasmenés esetén 24,33 A hipokoleszterinémiát, a hiperglobulinémiát és a hipoalbuminémiát ritkán azonosítják. A hiperkoleszterinémia előfordulhat kolesztázisban vagy epevezetékelzáródásban szenvedő kutyáknál, de macskáknál ritkán fordul elő.

Cisztás fibrózis

Mark E. Lowe, Robert J. Rothbaum, a Gasztroenterológiai Enciklopédia, 2004

Cholelithiasis és Cholecystitis

Az epekövek és a kolecisztitisz prevalenciája 1–10% a CF-ben szenvedő betegeknél. A gyakoriság az életkor előrehaladtával növekedhet, de ez az összefüggés további megerősítést igényel. Bár az epekövek radiolucensek, nem tartalmaznak koleszterint. Ehelyett a CF-betegek kövei kalcium-bilirubinátból és fehérjéből állnak. Az epe lipidkoncentrációinak összehasonlítása epekövekkel és epekövekkel rendelkező CF betegek epéje között nem mutat különbséget, amely megmagyarázhatja, miért csak egyes CF betegeknél alakul ki kő. Tünetek esetén a betegeknek a jobb felső negyed hasi fájdalmai vannak, amelyek a jobb vállig sugározhatnak. Néha homályos vagy diffúz hasi fájdalom az egyetlen panasz CF betegeknél. Sárgaság, hányinger és hányás, valamint viszketés ritkábban fordul elő. A laboratóriumi vizsgálatok normálisak lehetnek, vagy emelkedett alkalikus foszfatáz- vagy bilirubinszinteket mutathatnak.

Az emésztőrendszer bevonása a szisztémás autoimmun betegségekbe

2.8 Kolecisztitisz

Közel 60 IgG4-hez kapcsolódó kolecisztitisz esetét jelentették [1]. Ezen betegek többsége tünetmentes, és az IgG4-RD-t akkor diagnosztizálták, amikor az epehólyagot egyéb diagnosztikai gyanú (neoplasia, lithiasis) idején véletlenül eltávolították. Az IgG4-hez kapcsolódó hasnyálmirigy-gyulladásban vagy kolangitiszben szenvedő betegeknél az epehólyag megvastagodása a betegek több mint 50% -ánál jelentett [19]. A hisztopatológiai vizsgálatok transzmurális limfoplazmatikus infiltrációt mutattak extramuralis gyulladásos csomókkal. Wang és mtsai. [20] AIP-betegek epehólyagját értékelték, és megnövekedett IgG4-pozitív plazmasejteket és megnövekedett IgG4/IgG plazmasejt-arányt találtak. Az epehólyag IgG4-hez kapcsolódó betegségei utánozzák az epehólyag rákot, és figyelembe véve azokat a megállapításokat, amelyekről beszámoltak, az IgG4-hez kapcsolódó kolecisztitisz az IgG4-RD része lehet [20]. .