Klinikusok véleményei

Randy D. Danielsen az arizonai Egészségtudományi Iskola professzora és dékánja, valamint az A.T. egészségügyi szakmák jövőjének központjának igazgatója. Még mindig egyetem Mesában, Arizonában. Gabriel Ortiz gyakorolja a texasi Breathe America El Paso-t, és egykori AAPA kapcsolattartó az Amerikai Allergia, Asztma és Immunológia Akadémiával (AAAAI) és a Nemzeti Egészségügyi Intézetek/Nemzeti Asztma Oktatási és Megelőzési Programmal - Koordinációs Bizottság. Susan Symington több mint 10 éve foglalkozik allergiával, asztmával és immunológiával. Jelenleg az AAPA kapcsolattartója az AAAAAI-val, és az AAPA-allergia, asztma és immunológia alszervezet megválasztott elnöke.

A szerzőknek nincsenek pénzügyi kapcsolataik, amelyeket közzé kellene tenni.

Hivatkozások

A csalánkiütés okozta kellemetlenség és annak kiszámíthatatlan lefolyása zavarhatja a beteg alvását és munkáját/iskoláját. A betegek és a szolgáltatók csalódottságát fokozva a mögöttes okot ritkán azonosítják. De a fokozatos kezelési megközelítés mindenki számára megkönnyebbülést hozhat.

U rticaria, gyakran emlegetik csalánkiütés, egy gyakori bőrbetegség, amelynek élettartama 15% és 25% között van. 1 A csalánkiütést a viszketõ viszketõ viszketések jellemzik, amelyek a belsõ és külsõ szerekre kifejtett allergiás és nem allergiás reakciók következtében keletkeznek. A név csalánkiütés a latin „csalán” szóból származik csalánhólyag, a latin szóból származik uro, jelentése: „égni”. 2

A csalánkiütés gyengítő lehet a betegek számára, akik égő érzésre panaszkodhatnak. Egyeseknél évekig is eltarthat, és sokak számára csökken az életminőség. A közelmúltban sikeresebb urticaria-kezelések jelentek meg, amelyek óriási megkönnyebbülést jelenthetnek.

Fontos megérteni az alapellátásban a betegek diagnosztizálásának és kezelésének néhány módját, valamint azt is, hogy mikor szükséges a beutalás. Ez a cikk a krónikus urticariában szenvedő betegek diagnózisát, kezelését és beutalási folyamatát tárgyalja.

PATHOPHIOLÓGIA

A csalánkiütés leggyakrabban a felszíni bőrrétegekben bekövetkező immunológiai reakcióból származik, amely hisztamin felszabadulást eredményez, amely duzzanatot, viszketést és erythemát okoz. A hízósejt a fő effektorsejt az urticaria patofiziológiájában. 3 Immunológiai csalánkiütésben az antigén a hízósejt felszínén kötődik az immunglobulin (Ig) E-hez, ami degranulációt és hisztamin felszabadulást okoz, ami a betegséghez kapcsolódó sebeket és viszketést okozza. A hisztamin kötődik a bőr H1 és H2 receptoraihoz, hogy arterioláris dilatációt, vénás összehúzódást és fokozott kapilláris permeabilitást idézzen elő, figyelembe véve az ezzel járó duzzanatot. 3 Nem minden urticariát közvetít az IgE; a szervezet szisztémás betegségfolyamataiból származhat, amelyek immunrendszerűek, de nem kapcsolódnak az IgE-hez. Ilyen például az autoimmun urticaria.

A csalánkiütés általában angioödéma esetén fordul elő, amelyet nagyobb fokú duzzanat jellemez, és amely a hámsejtek aktiválódásából származik a mélyebb dermiszben és a bőr alatti szövetekben. Bármelyik állapot függetlenül is előfordulhat. Az angioödéma tipikusan az ajkakat, a nyelvet, az arcot, a garatot és a kétoldali végtagokat érinti; ritkán érinti a gyomor-bél traktust. Az angioödéma lehet örökletes, de nem örökletes okai hasonlóak lehetnek a csalánkiütéshez. 3 Például egy beteg súlyosan allergiás lehet a macskahámra, és ennek az allergiás hatásnak kitéve az ajkak duzzanata, arcödéma és kipirulás alakulhat ki.

URTIKÁRIA FORMÁI

A csalánkiütés a betegség időtartama alapján nagyjából felosztható: hat hétnél kevesebbet neveznek akut urticaria, és folyamatos vagy szakaszos jelenlét legalább hat hétig, krónikus csalánkiütés. 4

Akut csalánkiütés bármely korcsoportban előfordulhat, de leggyakrabban gyermekeknél tapasztalható. 1 Az akut urticaria és az angioödéma gyakran néhány napon belül megszűnik, azonosított ok nélkül. A felbujtó ok csak az esetek körülbelül 15-20% -ában azonosítható; a leggyakoribb ok a vírusfertőzés, amelyet élelmiszerek, gyógyszerek, rovarcsípés, transzfúziós reakciók, ritkán kontaktánsok és inhalánsok követnek (lásd 1. táblázat). 1,5 Az angioödémával vagy légzési zavarral nem járó akut urticaria általában önkorlátozott. Az állapot általában megszűnik, mielőtt átfogó értékelést végeznének, beleértve a lehetséges allergiás kiváltók tesztelését is. A kapcsolódó bőrelváltozások gyakran önmagukban korlátozottak, vagy antihisztaminokkal és ismert ismert kiváltó tényezők elkerülésével tüneti úton szabályozhatók. 1

Krónikus csalánkiütés, néha hívják krónikus idiopátiás urticaria, gyakoribb a felnőtteknél, a hét legtöbb napján fordul elő, és mint megjegyeztük, hat hétnél tovább fennáll azonosítható kiváltó tényezők nélkül. 6 A népesség körülbelül 0,5–1% -át érinti (életkori prevalencia). 3 A krónikus urticariában szenvedő betegek körülbelül 45% -ának vannak kísérő angioödéma-epizódjai, 30-50% -uk pedig autoimmun folyamatban szenvednek autoantitestekkel a pajzsmirigy, az IgE vagy a nagy affinitású IgE receptor (FcR1) ellen. 3 A diagnózis elsősorban a klinikai előzményeken és a megjelenésen alapul; ez fogja meghatározni, hogy milyen típusú diagnosztikai vizsgálatokra van szükség.

A krónikus urticaria átfogó, de nem válogatás nélküli értékelést igényel az anamnézissel, fizikális vizsgálattal, allergiás vizsgálatokkal és laboratóriumi vizsgálatokkal az immunrendszer, a máj, a vese, a pajzsmirigy és a kollagén érrendszeri megbetegedések szempontjából. 3 Sajnos a krónikus csalánkiütés azonosítható oka csak a betegek 10-20% -ában található meg; az esetek többsége idiopátiás. 3,7

A krónikus urticaria számos formáját kiválthatja fizikai ingerek, például testmozgás, általános hő vagy izzadás (kolinerg urticaria); lokalizált hő (lokalizált hő csalánkiütés); alacsony hőmérséklet (hideg urticaria); napozás (nap urticaria); víz (aquagenic urticaria); és a rezgés. 1 Egy másik formában (nyomásos csalánkiütés) a bőrre nehezedő nyomás növeli a hisztamin felszabadulását, ami sebek és viszketés kialakulásához vezet; ezt a formát is nevezik dermatográfia, ami „bőrre írást” jelent (lásd 1. ábra). Ezeket a csalánkiütéseket a testület által minősített allergológusnak kell értékelnie és kezelnie, mivel vannak speciális értékelések, amelyek megerősíthetik a diagnózist.