Krónikus fáradtság szindróma serdülők fertőző mononukleózisát követően: Lehetséges kohort vizsgálat

Ben Z. Katz

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Északnyugati Egyetem, Feinberg Orvostudományi Kar és Gyermekemlékkórház, Chicago, IL

Yukiko Shiraishi

2 Munkaegészségügyi Tanszék, Alkalmazott Tudományok Főiskolája, Illinois Egyetem, Chicago, Chicago, IL

Cynthia J. Mears

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Északnyugati Egyetem, Feinberg Orvostudományi Kar és Gyermekemlékkórház, Chicago, IL

Helen J. Binns

1 Gyermekgyógyászati Osztály, Északnyugati Egyetem, Feinberg Orvostudományi Kar és Gyermekemlékkórház, Chicago, IL

3 Mary és J. Milburn Smith gyermekegészségügyi kutatási program, Gyermekemlékkutató Központ, Chicago, IL

Renee Taylor

2 Munkaegészségügyi Tanszék, Alkalmazott Tudományok Főiskolája, Illinois Egyetem, Chicago, Chicago, IL

Absztrakt

Háttér

A krónikus fáradtság szindróma (CFS) egy összetett és ellentmondásos állapot, amely felelős a jelentős funkcionális károsodásért. A fertőző mononukleózis (IM) hajlamosító tényező lehet a CFS számára. Az IM után felnőttek körében 9-12% -nak lehet tüneti fáradtsága 6 hónappal később. A CFS aránya az általános serdülőkorú populációban alacsony (0,2%).

Célkitűzés

Prospektívan jellemezni a CFS lefolyását és eredményét serdülőknél az IM-t követő 2 éves időszak alatt.

Tervezés/módszerek

301 IM-ben szenvedő serdülőt (12-18 év) azonosítottunk, és az IM után 6 hónappal telefonos szűrési interjú segítségével szűrjük át a nem gyógyulást. A nem felépült serdülők orvosi vizsgálaton estek át, és az IM után 12 és 24 hónappal utószűrést végeztek náluk. Vakvizsgálatot követően a CFS végső diagnózisa 6., 12. és 24. hónapban történt meg a megállapított gyermekgyógyászati kritériumok alapján.

Eredmények

Az IM után 6, 12 és 24 hónappal a serdülők 13, 7, illetve 4% -a teljesítette a CFS kritériumait. A legtöbb egyén idővel felépült; csak 2 serdülő szenvedett CFS-sel a 24. hónapban úgy tűnt, hogy felépült, vagy magyarázata volt a CFS-re a 12. hónapban, de ezt követően a 24. hónapban átminősítették CFS-be. Az IM után 24 hónappal mind a 13 CFS-ben szenvedő serdülő nő volt, és átlagosan nagyobb fáradtsági súlyosságról számoltak be 12 hónaposan. A szteroidterápia jelentett alkalmazása az IM akut fázisában nem növelte a CFS kialakulásának kockázatát.

Következtetések

Az IM tehát kockázati tényező lehet a CFS számára serdülőknél. A női nem és a nagyobb fáradtsági súlyosság, de az akut betegség alatt nem jelentettek szteroidhasználatot, társultak a CFS kialakulásához serdülőknél. További kutatások szükségesek az IM-t követő tartós fáradtság egyéb előrejelzőinek meghatározásához.

Bevezetés

A krónikus fáradtság szindróma (CFS) egy komplex és ellentmondásos állapot, amely súlyos fáradtsággal jár, és mozgásszervi és kognitív tüneteket akadályoz (1). A krónikus fáradtság jelentős mértékű funkcionális károsodást és oktatási zavart jelent a serdülők között (2-5). Felnőttek vizsgálata azt mutatta, hogy az akut fertőző mononukleózis (IM) hajlamosító tényező lehet a CFS kialakulásában. Buchwald és munkatársai (6) az IM után 6 hónapig követték a korábban egészséges, 16 évesnél idősebb személyeket: 12% nem gyógyult meg teljesen, a fáradtság és a károsodott működés tüneteiről számolt be, amint az a CFS-ben szenvedő betegeknél tapasztalható. Közel azonos eredményeket közöltek egy prospektív kohortvizsgálatban ausztrál felnőttek körében, ahol a CFS 6, illetve 12 hónappal az IM után, vagy két másik Ausztráliában gyakori fertőzés (Q-láz és Ross River vírus) 11, illetve 9% volt (7). White és munkatársai (8,9) azt találták, hogy a 16-65 éves, IM-ben szenvedő alanyok 9% -a fáradt volt, és panaszkodott a túlzott alvásról 6 hónaposan; egyes esetekben ezek a betegek is depressziósak voltak.

Az a megfigyelés, hogy a CFS követheti az IM-t, különösen gyakran fordul elő serdülő mintákban (pl. [4]). A krónikus fáradtságot megelőző akut, mononukleózis-szerű megbetegedések arányát a CFS-ben szenvedő serdülők körülbelül háromnegyedénél dokumentálták, és csaknem fele igazolja az aktív mononukleózis-fertőzést a tünetek megjelenésekor (10-12).

Serdülő populációban nem végeztek prospektív vizsgálatot a fertőzés utáni fáradtságról, és egyik sem követte 6 hónapnál hosszabb ideig tartó alanyokat. Ezért kétéves prospektív vizsgálatot indítottunk a CFS után serdülőknél az IM után.

Mód

Egy serdülőkorúakat vettünk fel Chicago nagyobb területére monospot-pozitív akut IM-vel, feltételezve, hogy ezen esetek túlnyomó részét Epstein-Barr vírusfertőzés okozta (13). A serdülőket iskolai ápolónők (középiskola, középiskola, főiskola/egyetem), gyermekgyógyászati gyakorlatok, köztük a Gyermekgyógyászati Gyakorlatok Kutatócsoportja (14) és a Gyermek Emlékkórház Virológiai Laboratóriumának segítségével azonosították. Minden előírt kezelést rögzítettünk. Az IM diagnózisuk után hat hónappal egy telefonos szűrési interjú során azonosították azokat, akik még nem voltak teljesen felépülve, és 50 visszanyert kontrollt, akik hajlandók klinikai értékelésre érkezni. A serdülők nem gyógyultak meg teljesen, és a kontrollokat klinikai értékelésnek vetették alá az IM után 6, 12 és 24 hónappal. A vizsgálat minden aspektusát jóváhagyta a Children Memorial Research Center és a Chicagói Illinois Egyetem Alkalmazott Tudományok Főiskolája.

Definíciók

A Jason et al. (15) a Fukuda (1) kritériumainak felülvizsgálata a CFS diagnosztizálására. Amikor egy jól felismerhető alapbetegség, például az elsődleges depresszió megmagyarázhatja az alany tüneteit, őt „CFS-sel magyarázottnak” minősítettük.

Értékelések

A 6 hónapos klinikai értékelés a CFS-ben jártas két orvos (BZK vagy CJM) egyikének teljes kórtörténetéből, fizikális vizsgálatából és laboratóriumi szűréséből állt (16). Előre kinyomtatott ellenőrzési listák felvételi/kizárási kritériumokkal, történeti (pl. Iskolai végzettség, tevékenységek, drogfogyasztás, menstruációs előzmények) és a CFS és a kapcsolódó rendellenességek (pl. Fibromyalgia gyengéd pontok jelenlétével, ortosztatikus vérnyomásméréssel) diagnosztizálásához fontos fizikai vizsgálatok eredményei használt. A klinikai értékelés laboratóriumi vizsgálatokat is tartalmazott a CFS orvosi okainak kizárására (pl. Vizelet toxikológiai és pajzsmirigyfunkciós tesztek), amelyeket minden alanyra elküldtek. A klinikai értékelés adatainak felhasználásával az orvosok CFS-t diagnosztizáltak, CFS-sel magyarázták, vagy helyreálltak minden alanynál. Ezeket a diagnózisokat aztán egy szakértői testület felülvizsgálta, mielőtt véglegesen hozzárendelték volna az alanyhoz. A Chalder fáradtsági skálájának kitöltéséhez önértékelési intézkedéseket alkalmaztak (17).

Az IM diagnózisát követő 12. és 24. hónapban a 6. hónapban értékelt alanyokat értékelték otthonukban. Az otthoni értékelés magában foglalta a vér-, vizelet- és nyálvizsgálatot, ugyanezt az előzményeket, interjúkat és önjelentési intézkedéseket, amelyeket hat hónapon belül alkalmaztak a Chalder fáradtsági skálájának kitöltésére.

Elemzés

A kategorikus adatok jelentőségének értékeléséhez chi négyzet tesztet alkalmaztunk. A folyamatos adatok kiértékeléséhez adott esetben T-teszteket vagy Kruskal Wallis-teszteket használtunk. A fáradtság időbeli jelentőségét a CFS 6., 12. és 24. hónapos diagnózisához viszonyítva Student's t-teszt vagy Friedman-teszt alkalmazásával értékelték a 13 serdülőről, akiknél a CFS diagnózisa 24 hónapban megmaradt. A szteroidhasználat jelentőségét khi-négyzet elemzéssel értékeltük.

Eredmények

301 serdülő vett részt a vizsgálatban. Az IM diagnózisuk után hat hónappal 286 (95%) fejezte be a telefonos szűrési interjút. A szűrési interjú alapján ezek közül a serdülők közül 70-et (24%) értékeltek úgy, hogy nem teljesen gyógyultak. A 70 nem teljesen felépült serdülő 53 esetében (76%) végeztek klinikai értékelést; 12-en elutasították, 3-nak kizáró diagnózisa volt (primer depresszió, transzverz myelitis, anorexia) és 2 nem felelt meg a vizsgálati kritériumoknak (a fáradtság megelőzte az IM-t, vagy az alany nem volt képes időben elvégezni a 6 hónapos értékelést). Nem volt szignifikáns különbség a nem, a családi szocioökonómiai helyzet vagy az alany kora között a 6 hónapos értékelést kitöltő csoport (N = 53), az elutasító csoport (N = 12) vagy a kizárt csoport (N = 5) között ( adatok nem láthatók).

A hat hónapos klinikai értékelést követően az 53, nem teljesen felépült egyén közül 39-et, akin klinikai értékelést végeztek, 39-et CFS-nek minősítették (a 301 serdülő eredeti mintájának 13% -a). A kohorsz többi 262 beiratkozott alanyjához képest a 39 CFS-ben szenvedő alany közül 35 a 6. hónapban nő volt (90%, szemben 68%, p = 0,01 Fisher pontos tesztje alapján). Nem volt különbség faji vagy társadalmi-gazdasági helyzetben a teljes kohorsz és a CFS-t fejlesztő alanyok között (az adatokat nem közöljük).

A 6 hónapos klinikai értékelést kitöltő 14 másik alany közül 1 helyreállt a telefonos interjú és a klinikán látott időpont között, 13 pedig CFS-sel magyarázható volt (1 visszaéléses gyógyszer, körültekintőbb megkérdezéssel 1 alany a fáradtság megelőzte a mononukleózist, 1-nek étkezési rendellenessége volt, 1-nek nem összefüggő orvosi betegsége volt, 6-nak pszichiátriai diagnózisa volt, 2-nek pszichiátriai és alvászavarai voltak, 1-nek pedig intervallumban bekövetkezett akut parvovírus-fertőzése volt az IM után, így a tünetek nem magyarázhatók kizárólag fertőző mononukleózis). A családi szocioökonómiai státusban vagy az alany korában nem volt különbség a CFS-sel diagnosztizált csoport (N = 39) és a CFS-sel magyarázott csoport (N = 13) között (az adatok nem láthatók). A 6. hónapban értékelt összes alany legalább a 4. Tanner stádiumú volt.

A 6 hónapos értékelés során harminchat CFS-t diagnosztizált személyt 12 hónapon belül átértékeltek (a 6 hónapos diagnózisú CFS-betegek közül 3 elveszett a nyomon követés során): 11 felépült, 3-at most CFS-sel magyaráztak (2 kábítószerrel visszaéltek és 1 terhességet és vetélést szenvedett), így 22-nél diagnosztizálták a CFS-t (az eredeti minta 7% -a; az összes nő). A 24 hónapos értékelésnél további 3 CFS-ben szenvedő alany veszített nyomon a 12 hónapos értékelés óta. A fennmaradó 19 alany közül, akinek 12 hónapos korában diagnosztizálták a CFS-t: további 6-an gyógyultak meg, 2-nél kialakult oka a CFS-nek (pszichiátriai és/vagy étkezési rendellenességek), egy alanynak, akiről azt gondolták, hogy 12 hónapos korában felépült, ismét tünetei jelentkeztek, és CFS-be sorolták át, és egy alany, akiről azt gondolták, hogy a CFS-t 12 hónapos korban magyarázták (a terhességet és a vetélést szenvedő alany), most megfelel a CFS kritériumainak, és nem volt hajlamosító oka, így 13 alany (minden nő) maradt, akiket CFS-be soroltak 24 hónappal a monospot-pozitív eredmények után. IM (301 serdülő eredeti mintájának 4% -a). Az 1. ábra a 6., 12. és 24. hónapban látott alanyok CFS-állapotát dokumentálja.

Az ábra háromjegyű száma a vizsgálat során használt egyedi betegazonosítókat ábrázolja.

Valamennyi vizsgált időpontban szignifikánsan tartósabban fáradt személyek voltak nők (1. táblázat). Amikor a Chalder-fáradtsági skála segítségével megvizsgáltuk a fáradtság időbeli lefolyását azon 13 serdülő esetében, akiknél a CFS diagnózisa 24. hónapban megmaradt, a Chalder-fáradtsági skála alkalmazásával általános tendencia figyelhető meg, hogy a fáradtság 12 hónapon belül csúcsosodjon ki (az adatokat nem mutatjuk be). A mononukleózis akut epizódjának szteroidokkal történő kezelése és a CFS kialakulása között nem volt szignifikáns összefüggés a 6., 12. vagy 24. hónapban: 39-ből 11 (28%) serdülőkből alakult ki CFS 6. hónapban és 11-ből 50 kontrollból (22). %) szteroidokkal kezelték, ugyanúgy, mint 22 22-ből 7 (32%) CFS-sel a 12. hónapban, és 4-ből 13 (31%) a CFS-ben szenvedők közül 24 hónapon belül (mindegyik p>, 05).

Asztal 1

A CFS gyakorisága és százalékos aránya nemek szerint