L-karnitin injekció

Az L-karnitin injekció áttekintése

Az L-karnitin injekció erőssége

500 mg/ml 30 ml-es injekciós üveg

Általános információ

A májban a levokarnitin (L-3-hidroxi-4-N-trimetil-amino-butirát) szintetizálódik a metionin és a lizin aminosavakból. Ez a természetben előforduló anyag megtalálható minden emlős szövetében, különösen a csíkos izmokban, és szükséges az energia-anyagcseréhez, például a zsírsavak oxidációjához, a szénhidrátok aerob anyagcseréjének megkönnyítéséhez és bizonyos szerves savak kiválasztásának fokozásához. Míg a biológiai rendszerben csak az L izomer van jelen, a karnitin kereskedelmi szintézise során D, L racém keveréket kapunk, amelyből az L-izomert nyerjük. A D-izomernek farmakológiai hatása van, de nem vesz részt a lipid metabolizmusban. Kereskedelmi szempontból a karnitin vényköteles és vény nélkül kapható termék egyaránt. A vényköteles változat a levokarnitin, míg a legtöbb étrend-kiegészítő D, L-karnitint tartalmaz, amelyet általában az egészségügyi élelmiszerboltokban árulnak.

A levokarnitint primer és szekunder karnitinhiány, felnőttek és újszülöttek, Alzheimer-kór, dilatált kardiomiopátia felnőtteknél és gyermekeknél, valproinsav-indukált hepatotoxicitás gyermekeknél és hiperlipoproteinémia kezelésében alkalmazták. Különféle betegségek miatt ritka betegségek gyógyszereinek nevezték ki. Alkohol okozta zsírmájban, Down-szindrómában és krónikus fáradtság-szindrómában történő alkalmazása eltérő eredményeket mutatott. Egyes sportolók karnitin-kiegészítőket használnak az edzés teljesítményének növelésére, azonban a karnitin-terhelés koncepciója nem tűnik túl hatékonynak.1 Továbbá a D, L-karnitin versenyszerűen gátolja a levokarnitint. Ez a gátlás hiányhoz vezethet. A levocarnitine vényköteles formáit az FDA 1985-ben (tabletták), 1986-ban (orális oldat) és 1992-ben (injekció) hagyta jóvá.

A cselekvés mechanizmusa

A levokarnitin megkönnyíti a hosszú láncú zsírsav transzportot a citoszolból a mitokondriumba, szubsztrátokat biztosítva az oxidációhoz és az azt követő sejtenergia-termeléshez. A levokarnitin elősegítheti a felesleges szerves vagy zsírsavak kiválasztását azoknál a betegeknél, akiknél zsírsav-anyagcsere-hibák vagy specifikus szerves acidopátiák szenvednek, amelyek bioakkumulálják az acil-CoA-észtereket. A levokarnitin az acil-CoA-észtereket az acilkarnitin képződésével tisztítja, amely gyorsan kiválasztódik.

A karnitin-acetil-transzferázok (CAT) katalizálják az A koenzim és a karnitin zsírsav-észtereinek interkonverzióját, amelyek a citoszolban és a mitokondriális membránokban helyezkednek el. A mitokondriális membránokban található transzlokázok gyorsan szállítják a szabad karnitint és észtereit a sejtekbe és a sejtekből. A citoszolban képződött CoA zsírsav-észterei gátolják a Krebs-ciklus enzimjeit, és részt vesznek az oxidatív foszforilezésben. Ezért a zsírsavak oxidációjához acilkarnitinek képződése és azok mitokondriumokká történő transzlokációja szükséges, ahol a CoA-észterek átalakulnak és metabolizálódnak. Ha az oxigén feszültsége korlátozott, a karnitin a szabad és észterezett CoA arányának fenntartását szolgálja a mitokondriumokban, amely optimális az oxidatív foszforilációhoz és az acetil CoA fogyasztásához.

Farmakokinetika

A levokarnitin beadható orálisan vagy intravénásan. A levokarnitin nem kötődik a plazmafehérjékhez, beleértve az albumint is.

Ha a plazma karnitin koncentrációja meghaladja a vese újrafelszívódási maximumát (nagyjából 60–100 µmol/l), a karnitin feleslege a vizelettel ürül. Úgy tűnik, hogy a karnitin-kiegészítés csekély mértékben befolyásolja az emberek izom-karnitin tartalmát, ha van ilyen. A központi rekeszben található karnitin eloszlik a szövetekben, azonban az izom lassabb nettó forgalma miatt különösen nem hajlamos az akut pótlásra.1 Nagy karnitin dózisok beadása után a dózis nagy része gyorsan visszanyerődik a vizeletben. A levokarnitin májban metabolizálódik, fő metabolitja, a trimetilamin-N-oxid elsősorban a vizelettel ürül (8–49%). A karnitin a vizelettel ürül a teljes beadott adag 4–8% -a. A teljes karnitin ürülékkel ürül

Javallatok/Adagolás

Elsődleges szisztémás karnitin-hiány kezelésére, vagy olyan betegek akut és krónikus kezelésére, akiknek veleszületett anyagcserezavaruk van, amely másodlagos karnitin-hiányt eredményez:

MEGJEGYZÉS: A levokarnitint az FDA ritka betegségek gyógyszereinek nevezi ki erre az indikációra.

Intravénás adagolás: Felnőttek, serdülők és gyermekek: Az ajánlott adag 50 mg/kg iv. Lassú, 2-3 perces bolus injekció formájában vagy infúzió formájában. Gyakran telítő dózist kapnak azok, akik súlyos anyagcsere-válságban szenvednek, ezt követi egy ekvivalens dózis a következő 24 órában. A gyártói szakirodalom szerint 3-4 óránként, de legalább 6 óránként kell beadni. Minden további napi dózis ajánlott 50 mg/kg/nap tartományban, IV., Vagy ha a terápia szükségessé teheti. A legnagyobb adag 300 mg/kg volt. A monitorozásnak tartalmaznia kell a vérkémiai vizsgálatokat, a plazma karnitint (a plazma szabad karnitin koncentrációnak 35–60 mikromol/l között kell lennie) és az általános klinikai állapotot.

A karnitinhiány megelőzésére és kezelésére dialízis alatt álló végstádiumú vesekárosodásban szenvedő betegeknél:

MEGJEGYZÉS: A levokarnitint az FDA ritka betegségek gyógyszereinek nevezi ki erre az indikációra.

Intravénás adagolás: Felnőttek: Az ajánlott kezdő adag 10-20 mg/ttkg száraz testtömeg, IV., Lassú, 2-3 perces bolus injekcióként a vénás visszatérő vonalba minden dialízis után. A terápia megkezdését a normál (40-50 mikromol/l) alatti plazma levokarnitin minimális (pre-dialízis) koncentrációja idézheti elő. Az adag módosítását a levokarnitin minimális (pre-dialízis) szintjének kell vezérelnie, és a dózis lefelé történő módosítása (például 5 mg/kg-ra a dialízis után) már a terápia harmadik vagy negyedik hetében elvégezhető. MEGJEGYZÉS: NE használja az orális készítményeket erre az indikációra.

Veseelégtelenségben szenvedő betegek:

Ennek a gyógyszernek a IV-es formája elfogadható dialízis alatt álló végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegeknél; nincs szükség dózismódosításra (lásd fent a konkrét jelzést). MEGJEGYZÉS: NE alkalmazzon orális (PO) levokarnitint súlyos vesekárosodásban vagy ESRD-ben szenvedő betegek kezelésére. A krónikus nagy orális dózis beadása után orális alkalmazás során képződő főbb metabolitok felhalmozódhatnak (a gyártó információi, lásd Óvintézkedések).

Adminisztrációs információk:

Intravénás (IV) injekció: A levokarnitint lassú, 2-3 perces bolus injekcióként vagy folyamatos infúzió formájában kell beadni. A levokarnitin 0,9% -os nátrium-klorid-oldatban vagy a Lactated Ringers oldat parenterális adalékai, 0,5–8 mg/ml közötti koncentrációk mellett, 24 órán át szobahőmérsékleten, PVC műanyag zacskókban stabilak.

Ellenjavallatok/óvintézkedések

A levokarnitin emésztőrendszeri tüneteket okozhat, és hasmenéses betegeknél konzervatívan kell alkalmazni.

A levokarnitint a B terhességi kategóriába sorolják. Reprodukciós vizsgálatokat végeztek patkányokon és nyulakon, az emberi dózis legfeljebb 3,8-szorosának dózisával, és nem számoltak be a termékenység károsodásáról vagy a magzat károsodásáról. Terhes nőkön nincs megfelelő, jól kontrollált vizsgálat. Ezt a gyógyszert terhesség alatt csak akkor szabad alkalmazni, ha egyértelműen szükséges

A levokarnitin terápia fokozott roham aktivitással társult. Óvatosan kell alkalmazni azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében görcsroham szerepel.

Noha a levokarnitint bizonyos típusú kardiomiopátia kezelésében alkalmazzák, óvatosan kell alkalmazni azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében szívbetegség vagy szívműködési zavarok szerepelnek. Különböző kardiovaszkuláris mellékhatásokról számoltak be az intravénás levokarnitin adagolásakor dializált betegeknél, beleértve a magas vérnyomást, a perifériás ödémát és a kamrai aritmiákat.

A perifériás neuropathia fokozódhat levokarnitin beadásával.

Az orális levokarnitin biztonságosságát és hatékonyságát vesekárosodás esetén nem értékelték. Ne alkalmazzon orális levokarnitin készítményeket súlyos vesekárosodásban vagy veseelégtelenségben szenvedő betegek kezelésére, beleértve a dialízis alatt álló betegeket is. A krónikus orális beadás után képződő fő metabolitok, a trimetilamin [TMA] és a trimetilamin-N-oxid [TMAO] felhalmozódnak veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel a vesék nem képesek hatékonyan eltávolítani őket (a gyártó tájékoztatása). Ezeknek a potenciálisan toxikus metabolitoknak a felhalmozódása nem kívánatos, mivel növeli a dialízis során eltávolítandó nitrogéntartalmú hulladék mennyiségét. Ezenkívül a dialízisben szenvedő betegeknél a TMA megnövekedett szintje összefüggésbe hozható lehetséges neurofiziológiai hatásokkal. Ezen metabolitok nem hatékony eltávolítása "halas" testszag kialakulását eredményezheti. Csak a levokarnitin intravénás formája javallt hemodializált ESRD-s betegeknél; A metabolitok felhalmozódása a levocarnitine intravénás beadását követően nem azonos mértékű.

Májbetegség esetén körültekintően alkalmazza a levokarnitint, mivel nincs specifikus információ.

A levokarnitin kiegészítését szoptató nőknél külön nem vizsgálták; a levokarnitin azonban az emberi tej normális összetevője, amely szükséges a zsíranyagcseréhez. A levokarnitin fogyasztása az étrend bevitelének normális tartományában az anyatejbe történő kiválasztódáshoz vezet, ami viszonylag állandó. Karnitinhiányos nők és koraszülöttek orvosi előírások alapján levokarnitin-kiegészítést írhatnak elő egészségügyi szakember felügyelete mellett. Nem valószínű, hogy az anyai levokarnitin-kiegészítők az ápolás során károsak lennének a csecsemő számára, de valószínűleg a legjobb elkerülni a vény nélküli kiegészítést, amíg további adatok nem állnak rendelkezésre. A levokarnitint tejelő teheneknél vizsgálták; adatok azt mutatják, hogy a levokarnitin koncentrációja a tejben megnő a levokarnitin exogén beadását követően. Levokarnitint kapó szoptató anyáknál a karnitin túlzott bevitelével járó, a gyermeket fenyegető esetleges kockázatokat mérlegelni kell az anyának a levokarnitin-kiegészítés előnyeivel szemben. Fontolóra lehet venni az ápolás vagy a levokarnitin-kezelés leállítását

Terhesség

Szoptatás

Mellékhatások/mellékhatások

Az emésztőrendszeri (GI) káros hatások orális és intravénás (IV) levokarnitin terápiával lehetségesek. Ezek a GI tünetek közé tartozik a hasi fájdalom, a dyspepsia, a hasmenés, a gyomorhurut, az émelygés és a hányás. Az orális terápia során ezek a káros hatások csökkenthetők a fogyasztás ütemének lassításával és az egész napra osztott adagokban történő alkalmazással. Krónikus hemodialízisben részesülő betegeknél végzett IV-levokarnitin klinikai vizsgálata során a GI-vel kapcsolatos mellékhatásokat a placebóval összehasonlítva a következő gyakorisággal jelentették: hasi fájdalom (5–21% vs 17%), anorexia (3–6% vs 3%), székrekedés ( 3% vs 6%), hasmenés (9-35% vs 19%), dyspepsia (5-9% vs 10%), gyomor-bélrendszeri rendellenesség (2-6% vs 2%), melena (2-6% vs 3% ), hányinger (5–12% vs 10%), hányás (9–21% vs 16%), súlygyarapodás (2–3% vs 2%) és fogyás (3–8% vs 3%). 23

A gyógyszer által kiváltott testszag ("halszag" néven ismert), fejfájás, paresztézia és gyengeség összefüggésbe hozható a levocarnitine intravénás és orális alkalmazásával. Krónikus hemodialízisben részesülő betegeknél végzett IV-levokarnitin klinikai vizsgálata során idegrendszeri mellékhatásokról számoltak be a placebóval összehasonlítva a következő gyakorisággal: fejfájás (3–37% vs 16%), szorongás (1–2% vs 5%), aszténia 8–12% vs 8%), depresszió (5–6% vs 3%), szédülés (10–18% vs 11%), drogfüggőség (2–6% vs 2%), hipertónia (1–3% vs. 5%), álmatlanság (3-6% vs 6%), paresztézia (3-12% vs 3%) és szédülés (2-6% vs 0%).

A levokarnitin terápiát görcsrohamokkal társították azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében görcsrohamok voltak vagy anélkül, valamint a rohamok aktivitásának növekedése (gyakorisága és/vagy súlyossága). Óvatosan kell alkalmazni azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében görcsrohamok vannak

Krónikus hemodializált betegek IV-es levokarnatinjának klinikai vizsgálata során a placebóval összehasonlítva a következő gyakorisággal jelentettek kardiovaszkuláris mellékhatásokat: aritmia (2–3% vs 5%), pitvarfibrilláció (2–6% vs 0%), szív- és érrendszeri rendellenességek (3-6% vs 6%), kóros elektrokardiogram (3-6% vs 0%), vérzés (2-9% vs 6%), mellkasi fájdalom (nem meghatározott) (6-15% vs 14%), magas vérnyomás ( 18–21% vs 14%), hipotenzió (3–19% vs 19%), szívdobogásérzés (3–8% vs 0%), perifériás ödéma (3–6% vs 3%), sinus tachycardia (5–9%) vs 5%) és érrendszeri rendellenességek (2-6% vs 2%)

A krónikus hemodialízisben részesülő betegek IV-levokarnatinjának klinikai vizsgálata során a placebóhoz képest a következő gyakorisággal jelentettek légzőszervi és fertőző mellékhatásokat: fertőzés (10–24% vs 17%), láz (5–12% vs 5%), hörghurut (3–5% vs 0%), köhögés (9–18% vs 16%), nehézlégzés (3–11% vs 19%), garatgyulladás (15–27% vs 33%), rhinitis (6–11% vs. 10%) és arcüreggyulladás (2–3% vs 5%)

Krónikus hemodializált betegek IV-es levokarnitin klinikai vizsgálata során általános mellékhatásokról számoltak be a placebóval összehasonlítva a következő gyakorisággal: vérszegénység (3–12% vs 3%), injekció beadási helyének reakciója (27–38% vs 59%), kiütés (nem meghatározott) (3–5% vs 3%), viszketés (3–8% vs 13%), dysgeusia (2–9% vs 0%), amblyopia (3–6% vs 2%), szembetegség (3) —6% vs 3%), hátfájás (6–9% vs 10%), mellékpajzsmirigy-rendellenesség (2–6% vs 2%), hipervolémia (3–12% vs 17%), hiperkalémia (6% vs 6%) ) és hiperkalcémia (6-15% vs 3%)

Tárolás

Tárolja ezt a gyógyszert 68 ° F és 77 ° F (20 ° C és 25 ° C) között, hőtől, nedvességtől és fénytől távol. Az összes gyógyszert tartsa gyermekektől elzárva. A fel nem használt gyógyszert dobja ki a felhasználási időn túl. Ne öblítse le a fel nem használt gyógyszereket, és ne öntse le a mosogatót vagy a csatornát.