Macskák etetése krónikus vesebetegséggel: A táplálkozási kezelési terv testreszabása

Miután a Michigan Állami Egyetemen BS-t és DVM-t kapott, Dr. Churchill orvosi és sebészeti kisállat-szakmai gyakorlatot végzett a Georgia Egyetemen, majd kombinált rezidenciákat és PhD programot végzett a kisállatok belgyógyászatában és a klinikai táplálkozásban a Minnesotai Egyetemen. Diplomás munkája az UMN Állatorvosi Orvosi Központ kisállat-klinikai táplálkozási szolgáltatásának fejlesztésével zárult. Öt évvel később kidolgozott egy modellt, amely pénzügyileg önfenntartóvá tette.

Szenvedélyesen foglalkozik a kisállatok klinikai táplálkozásával, beleértve a wellness és a megelőző ellátás fenntartását, az elhízás megelőzését és kezelését, a geriátriai betegek táplálkozási igényeit, a vesebetegségek táplálkozási kezelését és a kritikus gondozású táplálkozást. A munkacsoportnál dolgozott az AAHA súlykezelésre vonatkozó irányelveinek kidolgozásában. A Pet Nutrition Alliance (PNA) megválasztott elnökeként és a PNA oktatási eszközeivel foglalkozó bizottságában dolgozik egy „go-to” weboldal létrehozásával, amely hiteles táplálkozási információkat nyújt az állatorvosi praxiscsoportok és a fogyasztók számára. Dr. Churchill a Háziállatok Elhízás Megelőzéséért Egyesület igazgatóságában is dolgozik.

A krónikus vesebetegség (CKD) táplálkozási kezelésének megközelítése a macskáknál az elmúlt 2 évtizedben jelentősen megváltozott. A múltban a macskáknál általában késői stádiumú veseelégtelenséget diagnosztizáltak, vagy ezt az International Renal Interest Society (IRIS; iris-kidney.com) későbbi 3. vagy 4. stádiumába sorolják, amikor klinikai tünetek, mint pl. étvágytalanság, letargia és súlycsökkenés aggályokat vetett fel a macska tulajdonosa részéről. A diagnózis után az állatorvosok korlátozott számú csökkentett fehérjetartalmú terápiás vesetáplálékot írtak elő, amelyet alkalmatlan vagy beteg betegek gyakran elutasítottak. A klinikai kép általában gyorsan romlott, ami a beteg rossz életminőségét és a tulajdonos szorongását eredményezte.

Ma a kilátások jelentősen javultak mind a macskák, mind a tulajdonosok számára. A proaktív megelőző ellátás, monitorozás és szűrés, valamint a macska CKD prevalenciájának fokozott tudatossága lehetővé tette az állatorvosok számára, hogy korábban diagnosztizálják a CKD-t - gyakran az IRIS 1. és 2. szakaszában, mielőtt a macskák elkezdték kimutatni a betegség klinikai jeleit. Ez pedig elősegítette a korai táplálkozási beavatkozást és a CKD kezelésének fokozatos megközelítését. Szorgalmas monitorozással és egyénre szabott kezeléssel lehetőség nyílik nemcsak a betegség előrehaladásának lassítására, hanem a jó életminőség fenntartására is sok éven át.

Ez a cikk, a macska CKD-vel foglalkozó kétrészes sorozat második része, 1 a táplálkozási beavatkozással foglalkozik, amely a CKD-ben szenvedő macskák egészségének és életminőségének megőrzésének sarokköve. Ahelyett, hogy a múltban alkalmazott, mindenki számára megfelelő étrendi megközelítéshez folyamodnának, az állatorvosok manapság a táplálkozási ajánlások megfogalmazásakor egyedülálló személyként kezelhetik a betegeket. Összességében a CKD táplálkozási kezelésének céljai a következők: 2 (1) javítja vagy megelőzi a CKD és az uremia következményeit; (2) lassú progresszió és/vagy a túlélés meghosszabbítása; (3) minimalizálja az elektrolit, az ásványi anyag és a sav-bázis egyensúly egyensúlyhiányát; és (4) fenntartsa a megfelelő táplálékot.

A páciens diagnózisa és szakasza után az állatorvosoknak ki kell tölteniük a táplálkozás értékelését. 3 lépés a következőket tartalmazza:

Alapos étrend előzmények, beleértve a jelenlegi étrendet és bevitelt. Mit eszik a macska jelenleg (ASZTAL 1), beleértve a csemegéket és a gyógyszeres kezeléshez használt ételeket? Változott-e az étvágy vagy a bevitel? A macska eszik-e annyit a jelenlegi étrendjéből, hogy biztosítsa a megfelelő tápanyagok és kalóriák elegendő fogyasztását?
Teljes fizikai vizsga, beleértve a testsúlyt és a testet (BCS) és az izomállapot pontszámokat (MCS). A beteg BCS ideális, alulsúlyos vagy túlsúlyos? A macska lefogyott vagy súlystabil maradt az utolsó vizsga óta? Kimutatja-e az MCS-értékelés enyhe, az életkorral összefüggő szarkopéniát vagy felgyorsult-e az izomveszteség?
Hidratációs állapot. A macska kiszáradt? Megfigyelték-e a vizeletmennyiség változását?
Komorbiditások. Van-e a betegnek párhuzamos állapota, például hyperthyreosis, hypertonia, elhízás vagy a gyomor-bélrendszer működésének zavara?

A táplálkozási állapot, a betegség stádiumának és a beteg általános egészségi állapotának felmérése segíthet az állatorvos táplálkozási ajánlásainak irányításában, hogy megfeleljenek az egyes macskák igényeinek.

Táplálkozási értékelés során fontos átfogó megértést kapni arról, amit a macska naponta eszik, ugyanakkor elemezni kell az étrend táplálkozási profilját is.

A CKD korábbi diagnosztizálására szolgáló új stratégiák megjelenése lehetővé teszi a táplálkozással való korábbi beavatkozást is. A klinikai kutatások azonban kevésbé egyértelműek arról, hogy mikor és milyen táplálkozási terápiát kell alkalmazni a CKD korai szakaszában. A foszfortól eltekintve kevés tápanyagot vizsgáltak elszigetelten vagy a betegség korai szakaszában. A klinikai vizsgálatok eredményeként az általános „diéta hatáson” alapuló ajánlások születtek, különösen az IRIS 3. és 4. szakaszában.

A következők kiemelt táplálkozási célokat jelentenek a korai CKD-vel diagnosztizált macskák számára:

Növelje és növelje a vízbevitelt, szükség esetén áttérjen az egészre vagy egy részére.
Az elfogadás növelése érdekében fokozatosan változtassa meg az étrendet.
Az egészséges, stabil testsúly fenntartása érdekében teljesítse az egyedi kalóriatartalmat.
Válasszon olyan terméket, amely kiváló minőségű fehérjét biztosít a macska igényeinek kielégítésére (kb. 5 g/testtömeg-kg) 4, ugyanakkor kerülje a túlzott mennyiséget.
Csökkentse az étrendi foszfort.
Győződjön meg arról, hogy az elfogyasztott kalóriák több mint 90% -a terápiás étrendből származik, amely a macska szükségleteinek kielégítésére készült, és hogy a csemegéhez vagy gyógyszeres kezeléshez használt ételek nem haladják meg a kalóriabevitel 10% -át, nem tartalmaznak-e felesleges tápanyagokat vagy nem okoznak-e tápanyag-egyensúlyhiányt.

Az elhízás paradoxona: párna a halandóság ellen?

Az elhízás összetett problémát jelenthet a korai CKD-s macskák kezelésében. Egyrészt az elhízás hozzájárul olyan állapotokhoz, mint az osteoarthritis, a cukorbetegség és a húgyúti betegségek. Másrészt a CKD-ben szenvedő macskás betegek túlzott súlyvesztése csökkentheti a túlélési arányt. 10.

Tekintettel az elhízás és a CKD magas arányára macskáknál, elkerülhetetlen, hogy a klinikusok mérlegeljék a súlycsökkentő program relatív kockázatait és előnyeit bizonyos betegeknél. A következő lépések ajánlottak:

Végezzen BCS-t minden betegnél minden látogatás alkalmával, és tekintse át az étrend történetét. Ez feltárja az időbeli tendenciákat, mind a CKD diagnózisa előtt, mind utána.
Ha a beteg legalább 30% -kal meghaladja az ideális testsúlyt, indítson el egy megfontolt súlycsökkentő programot. Ha a betegnek csak enyhe túlsúlya van (pl. 6 vagy 6,5 a 9 pontos BCS skálán), akkor a stabilitás és a fogyás érdekében történő táplálás előnyösebb.
Súlycsökkentő program létrehozásakor korlátozza a kalóriákat, de ne korlátozza a fehérjét, hogy elkerülje a sovány izomtömeg csökkenését. A fehérjekorlátos, energiasűrű étrendre való áttérés a CKD korai szakaszában különösen problematikus, mert egyidejű testzsírgyarapodáshoz/izomvesztéshez vezethet.

A táplálkozási ajánlás megtétele után a beteget nyomon kell követni, szükség szerint ki kell igazítani az etetési ajánlásokat (2. TÁBLÁZAT).

A táplálkozási ajánlások közül a legvitatottabb a fehérje esetében lehet. Történelmileg az állatorvosokat arra tanították, hogy csökkentsék az étkezési fehérjét a CKD diagnosztizálásakor, de ez a régóta fennálló feltételezés változik. Anélkül, hogy bizonyíték lenne arra, hogy az étkezési fehérje-csökkentés lassítja a progressziót, a cél a fehérje olyan szintjének táplálása, amely kielégíti a macska szükségleteit, miközben minimalizálja a foszfort. Az étrendkezelés önmagában nem fogja megakadályozni vagy visszafordítani a szarkopeniát vagy a cachexiát, de a kalória- és/vagy fehérjehiány minden bizonnyal rontja azt. 5 A CKD-ben szenvedő macskák testsúlycsökkenése alacsonyabb túlélési arányhoz kapcsolódik, 10 ami támogatja a foszfor korlátozás mellett a megfelelő kalória- és fehérjebevitel biztosításának fontosságát. Az újabb terápiás étrend bevezetése lehetővé teszi az étrendi ajánlások testreszabását a korai és késői stádiumú CKD betegek számára.

A hidratálás és a táplálékfelvétel biztosítása a CKD-s macskák táplálkozás-kezelésének egyik legfontosabb eleme. Egy adott étel és adag ajánlása során a cél a stabil, egészséges testtömeg fenntartása. A vese működésének, a hidratációnak, a testsúlynak, a BCS-nek és az MCS-nek a nyomon követése kulcsfontosságú az esetleges hanyatlás gyors leküzdéséhez. Ha a macskák nem képesek önállóan fenntartani a súlyukat, elengedhetetlen a beavatkozás.

Étvágygerjesztők

Ha a macska bevitele csökkent, az első megközelítés az émelygés minimalizálása és/vagy az étrend ízének növelése. Ha az ételízek, textúrák vagy az adagolási hőmérséklet helyettesítése nem javítja a bevitelt, akkor hányáscsillapítót vagy étvágygerjesztőt lehet fontolóra venni. A mirtazapin bebizonyosodott, hogy jelentősen növeli az étvágyat, csökkenti a hányást és elősegíti a súlygyarapodást a CKD 11-ben szenvedő macskákban, és szájon át vagy transzdermális kenőcsként adható be.

Támogatott etetés

Ha az étvágystimulátor nem éri el a napi kalóriaigénnyel megegyező kívánt beviteli eredményt, akkor fontolóra kell venni a hosszú távú tápláló cső táplálkozási támogatását. Vagy ezophagostomy tubus, vagy gastrostomy tubus etetés nagyon hatékony és kényelmes módja annak, hogy táplálékot, vizet és folyékony gyógyszereket nyújtsanak CKD-s macskáknak. Ez kiküszöböli a nátriumot tartalmazó szubkután folyadékok beadásának szükségességét is.

A CKD-vel rendelkező macskák táplálkozási kezelése pozitívan befolyásolhatja a betegség lefolyását, valamint a betegek életminőségét. A korai diagnózissal az állatorvosoknak lehetőségük van táplálkozás közbeni beavatkozásra a betegség egész folyamatában, ajánlásaikat az egész macska egyedi és változó igényeire alapozva, nemcsak a veséjére. Olyan étrend ajánlásával, amely kielégíti az egyes betegek igényeit és támogatja a stabil testsúlyt, miközben minimalizálja a betegség előrehaladásának kockázatát, az állatorvos jelentős változást hozhat a beteg és a tulajdonos életében.