Megbízható tartalom.

Nincs találat.

A tartalom a hirdetés után is folytatódik

Macskás urolithiasis

Gregory F. Grauer, DVM, MS

Urológia és nefrológia

Ez egy kitöltött hibaüzenet

Jelentkezzen be a fiókba.

A www.cliniciansbrief.com teljes cikkeinek megtekintéséhez jelentkezzen be alább.

Hozzon létre egy fiókot ingyen

Ingyenes hozzáférést szeretne kapni a diagnosztikai és kezelési információkkal foglalkozó első számú kiadványhoz? Hozzon létre egy ingyenes fiókot a teljes cikkek elolvasásához és az exkluzív webes tartalom eléréséhez a www.cliniciansbrief.com oldalon.

Profil

MEGHATÁROZÁS

Elsősorban erősen szervezett kristályoidokból és egy kis szerves mátrixból álló betonok. Az urolitokat általában ásványi összetétel szerint nevezik meg. A kalcium-oxalát és a struvit (magnézium-ammónium-foszfát) a macskák urolitjainak leggyakoribb típusa.

Rendszerek. A macskák urolitjai a húgyhólyagban és a húgycsőben találhatók leggyakrabban, de előfordulhatnak a vesékben/ureterekben.

Genetikai vonatkozások. A burmai, a himalájai és a perzsa hajlamosak a kalcium-oxalát urolitokra.

Előfordulás/elterjedtség. Az alsó húgyúti rendellenességekkel rendelkező macskák legfeljebb 25% -a. A nefrolitok és az urocisztolitok klinikai tünetek nélkül is jelen lehetnek.

Földrajzi eloszlás. Világszerte.

JELZÉS

Fajta hajlam. Lásd fent a genetikai következményeket.

Kor és tartomány. 3 hónaptól> 20 évig; átlag 7 év. Úgy tűnik, hogy a struvit és a kalcium-oxalát urolitok előfordulása 4, illetve 9 évnél idősebb. A steril struvit urolithok gyakoribbak fiatal felnőtt macskáknál, a kalcium-oxalát urolithok pedig a középkorú és idősebb macskáknál. A fertőzés okozta struvit urolitok gyakoribbak a cicáknál és az idősebb macskáknál.

Nem. Legalább egy epidemiológiai vizsgálat azt találta, hogy a hím macskák hajlamosabbak a kalcium-oxalát urolitokra, míg a nőstények hajlamosabbak a struvit urolitokra. 1-3 Nem figyeltek meg nemi hajlamot cisztin és urát urolitokra.

OKOK/KOCKÁZATI TÉNYEZŐK

A macska vizelet olyan komplex oldat, amelyben a sók (például kalcium-oxalát és magnézium-ammónium-foszfát) túltelítettség mellett oldatban maradhatnak. A túltelített vizelet azonban potenciálisan képes kicsapódni, vagy hajlamos kristályokat képezni oldott sókból. Az urolitok akkor keletkeznek, amikor a kristályok összegyűlnek és kővé nőnek.

A struvit urolithok általában steril vizeletben képződnek; a kórélettan azonban kevéssé ismert. Olyan étrendi/anyagcsere tényezők, amelyek lúgos vizeletet/a magnézium, az ammónium és a foszfát koncentrációjának növekedését eredményezik a vizeletben, feltételezhetők. A magas magnézium-, foszfor-, kalcium-, klorid- és rosttartalmú étrend mérsékelt fehérjetartalommal társult megnövekedett kockázattal. A struvit urolithok szintén társulhatnak az UTI-hez, különösen akkor, ha ezeket ureaázt termelő baktériumok (Staphylococcus és Proteus fajok) okozzák. Ilyen esetekben az ureaz növeli az ammónium koncentrációját a vizeletben, ami megnöveli a vizelet pH-ját és megváltoztatja a foszfor ionizációs állapotát. A lúgos vizeletben a struvit oldhatósága csökken. A struvit urolitok kockázata az 1-2 éves nőstény macskáknál tűnik a legnagyobbnak.

A kalcium-oxalát urolitok hiperkalcémiával/hiperkalciuriával társulnak, de a legtöbb esetben az ok ismeretlen. Az alacsony nátrium-/káliumtartalmú étrendek vagy a vizelet savasságának maximalizálása céljából kialakított étrend a kalcium-oxalát urolitok fokozott kockázatával jár. A kalcium-oxalát oldhatósága csökken a savas vizeletben. További kockázati tényezők a száraz macskaeledel ad libitum etetése, a túlzott C- és D-vitaminok, valamint az étrendi változatosság hiánya. Számos tanulmány szerint a struvitprevenciós étrend hosszú távú alkalmazása hozzájárult a kalcium-oxalát urolitok előfordulásának növekedéséhez az elmúlt 10-15 évben. Középkorú és idősebb macskák, kizárólag beltéri macskák, és a túlsúlyos macskák gyakoribbá váltak. A kalcium-oxalát urolitok leggyakrabban hím macskáknál fordulnak elő, különösen ivartalanított hímeknél. Végül a kalcium-oxalát urolitok gyakrabban fordulnak elő a vesékben, mint más urolitok.

Ammónium-urát és húgysav-urolitok, amelyek portovaszkuláris rendellenességekkel társulnak; az ok azonban gyakran ismeretlen. A magas purintartalmú étrend (pl. Máj) kockázati tényező lehet. Az ammónium oldhatósága csökken a lúgos vizeletben; a húgysav oldhatósága csökken a savas vizeletben.

A macskák cisztin-urolitjait általában vese tubuláris reabsorptív hiba okozza, amely a cisztin és más aminosavak koncentrációjának növekedését eredményezi a vizeletben. A cisztin oldhatósága csökken a savas vizeletben.

Pathophysiobiology/Klinikai jelek

Az urolitok számától, helyétől és fizikai jellemzőitől függ. A húgyhólyagban/vesemedencében lévő, magányos, sima urolitok nem feltétlenül gyulladják meg a szövetet. A szabálytalan/éles határok és a több urolit nagyobb valószínűséggel okoz gyulladást. A bakteriális UTI-hez kapcsolódó urolithok több gyulladást okozhatnak.

A nephrolithok gyakran tünetmentesek, de mikroszkópos vagy durva hematuriával társíthatók (a hematuria differenciáldiagnózisát lásd a 32. oldalon). Minden nephro lithit károsíthatja a veseszövetet/krónikus gyulladást okozhat, ami csökkentheti a gazdaszervezet normál védekező mechanizmusait/növelheti a bakteriális pyelo nephritis kockázatát alacsonyabb UTI-s macskáknál. Az akut bakteriális pyelonephritis letargiát, étvágytalanságot, lázat és bakteriuriát okozhat; a krónikus bakteriális pyelonephritis azonban homályos, enyhe tünetekkel társulhat, vagy tünetmentes lehet. A nagyobb nephrolithok a medence és/vagy az ureter elzáródásával járó hidronephrosisokat okozhatnak. A kisebb nephrolithok tünetmentesen átjuthatnak az ureteren; azonban az ureterelzáródás lehetséges következményei lehetnek a hydroureter/hydro nephrosis.

A cisztolitok tünetmentesek lehetnek, vagy irritálhatják az uroepitheliumot, ami hematuria, pollakiuria és dysuria/stranguria kialakulását eredményezheti. A struvit cisztolitok kialakulhatnak az ureazt termelő bakteriális UTI eredményeként; bármely urocystolith azonban veszélyeztetheti a gazdaszervezet védekező mechanizmusait és hajlamosíthat a bonyolult bakteriális UTI kialakulására.

A húgycső urolitjai a férfiak részleges/teljes húgycsőelzáródásának gyakori okai, amelyek megváltozott/hiányzó vizeletáramhoz, hematuriához és/vagy dysuriahoz/stranguriához vezetnek. Teljes húgycsőelzáródás esetén a postrenalis azotemia és az uremia 24–36 órán belül kialakul.

Diagnózis

Történelem. Az urocystolithos macskák pollakiuria, hematuria, dysuria/stranguria jelentkezhetnek; az urolitok azonban tünetmentesek lehetnek. A nephrolithok hasi fájdalommal vagy hematuriával társulhatnak.

Fizikális vizsgálat. Az urocystolitokat hasi tapintással lehet kimutatni, de az urolithok tapintásának képtelensége nem zárja ki őket.

Képalkotás. A húgyutak száma, ásványi összetétele, mérete és elhelyezkedése befolyásolja az urolitok radiográfiai/ultrahangos megjelenését. Az ammónium-urát urolitok viszonylag radiolucensek, összehasonlítva a kalcium-oxalát, struvit és cisztin urolitokkal. Kis urolitok (6-12 óra, mérik a szérum kálium-, BUN- és kreatinin-koncentrációt

3. Enyhítse a húgycső elzáródását.

A hólyag dekompressziója, ha szükséges, az alábbiak egyikével:

• kis furatú katéter elhaladása

• a húgycső kiszámítása hidropulzióval

• cystocentesis (használjon kis furatú tűt)

• ritka esetekben sürgősségi urethrotomia/urethrostomia

FELINE UROLITHIASIS • Gregory F. Grauer

Hivatkozások
1. A betegekkel kapcsolatos tényezők, valamint a kalcium-oxalát és a magnézium-ammónium-foszfát urolithiasis kockázata közötti összefüggés macskáknál. Lekcharoensuk C, Lulich JP, Osborne CA és mtsai. JAVMA 217: 520-525, 2000.
2. A kalcium-oxalát urolithiasis kialakulásával összefüggő tényezők értékelése macskáknál. Lekcharoensuk C, Lulich JP, Osborne CA és mtsai. JAVMA 207: 1429-1434, 1995.
3. Az urolithiasis epizootiológiai értékelése macskáknál. 3498 eset (1982-1992). Kirk CA, Ling GV, Franti CE, Scarlett JM. JAVMA 208: 547-551, 1996.