Megközelítés a köhögő macskához

Írta: Jean Duddy, DVM
angell.org/internalmedicine
[email protected]
617-541-5186

A köhögő macska kezelésének első kihívása annak meghatározása, hogy a macska valóban köhög-e. Ki kell zárni a öklendezést (például hajgolyóval) vagy a fulladást. Mivel a tulajdonosok gyakran nem tudnak különbséget tenni a mobiltelefonos videók ezen a napján: nagyon hasznos, ha a tulajdonos ezt otthon videózza meg. Nem túl gyakori, hogy egy macska bejön a vizsgaszobánkba, és köhög nekünk.

A köhögés a légzőrendszer védekező mechanizmusa vagy reflexe. Idegen anyagok szállítására szolgál a légutakból. A köhögés a mechanoreceptorok vagy a kemoreceptorok stimulációja miatt következik be magában a légzőrendszerben. Ezek a köhögésreceptorok a teljes légutakban helyezkednek el, a garattól a hörgőkig. Tehát a köhögés nagyon nem specifikus, és nem árulja el, hogy a felső vagy az alsó légúti problémákról van-e szó.

Miután megállapítottuk, hogy köhögés folyik, jó előzményeket kell szereznünk, mivel ez segít minket meghatározni a köhögés etiológiáját. Akut vagy krónikus a köhögés? Bármely 2 hétnél hosszabb köhögés krónikusnak tekinthető. Egy akut köhögéssel és orrfolyással járó fiatal macskának nagyobb valószínűsége van fertőző vagy idegen testreakciónak, míg egy idősebb macskának súlyosbodó köhögése és súlycsökkenése nagyobb valószínűséggel lehet neoplázia vagy asztma.

A köhögés időzítése adhat némi tippet is. Az étkezés/ivás utáni köhögés a gége diszfunkciójára utalhat. Annak ismerete, hogy ez az első epizód (vagy csak szezonálisan fordul elő), valamint a korábbi terápiára adott válasz szintén segít a köhögés etiológiájának keresésében.

A légzési nehézségekkel küzdő macskákat azonnal oxigénnel kell ellátni, miközben a tényleges fizikai vizsga előtt stabil macskákat kell megfigyelni. A vizsga a köhögés lokalizálásának fontos része, annak ellenére, hogy ritkán észleli a köhögést. A macska légzési gyakoriságának és mintázatának, valamint az esetleges légzési zajok megfigyelése betekintést nyújthat a köhögés forrásába. Az intenzív légzés vagy a belégzési nehézlégzés a gége vagy a felső légúti betegségre utalhat. Míg a zihálás az alsó légúti betegségre utalhat.

Legyen módszeres a fizikai vizsgán. A „nézz, figyelj és érezd” megközelítés gyakran a legjobb. A távolból nézze meg a légzési szokásokat. Hallgassa meg a légzési zajokat sztetoszkóppal és anélkül is, majd érezze vagy végezze el a fizikai vizsgáját.

Miután megállapítottuk, hogy a macska köhög, a következő lépés az, hogy lokalizáljuk a légutak egyik területére. Ezután a differenciáldiagnózisok listája segít meghatározni a következő elvégzendő diagnosztikai vizsgálatok körét. Ezekre a macskákra minimális adatbázis van feltüntetve, beleértve a CBC-t és a biokémiai profilt. Egyéb vizsgálatok magukban foglalhatják a FeLV és FIV retrovírus vizsgálatát, a légzőszervi vírusok (macskaherpesz vírus FHV-1 és a macska kalicivírus (FCV)) PCR vizsgálatát.

Oropharyngealis betegség göbörgés vagy zörgő köhögés jellemezheti, amelyet gyakran recsegés követ. Gyakran más légúti tüneteket is megfigyelnek, mint például a stertor vagy a belégzési nehézlégzés. Előfordulhat túlzott nyálképzés vagy orr- és/vagy szemkibocsátás is.

Az oropharyngealis betegségek gyakori okai a pharyngitis (fertőző vagy idegen test), nasopharyngealis polip, neoplasia vagy akár trauma.

A diagnosztika tartalmazna egy nyugtatott (vagy altatott) szóbeli vizsgát. A nasopharyngealis polip értékeléséhez használjon spay horgot a lágy szájpad visszahúzásához, és egy fogtükörrel, hogy lássa, van-e tömeg/polip. Oldalsó koponya röntgenfelvételeket vagy CT-t kell készíteni annak érdekében, hogy ellenőrizzék a dobhártya megnövekedett lágyrész-sűrűségét, amely társulhat a poliphoz.

A felső légúti (gége/légcső) betegség száraz durva köhögés és stridor jellemzi. Az inspiráció során zajos légzési mintázat mutatkozhat.

Gyakori okai lehetnek a gégegyulladás, a tracheitis (fertőző, idegen test, neoplasia) vagy a gége bénulása.

A diagnosztika röntgenfelvételeket tartalmaz a légcső szűkületének vagy bármilyen tömeges elváltozásának értékelésére. Szedált (vagy altatott) légúti vizsga a gége struktúráinak és működésének (a gége mozgása) értékelésére. Endoszkópos értékelésre lehet szükség a légcső teljes felméréséhez.

Óvatosan kell eljárni a légutak irányítására, különösen ha gége- vagy légcsőtömegekkel foglalkozunk. Ezen tömegek minimális kezelése (például biopszia) is elegendő gyulladást okozhat, így szükség lehet sürgősségi intézkedésekre, például tracheostomiára. Ezeket a macskákat szorosan figyelemmel kell kísérni, miközben felébrednek a légutak bármely akadálya miatt.

Az alsó légúti (hörgőfa) betegség száraz, durva köhögés, sípoló légzéssel és esetleges recsegésekkel jellemezhető az auskultáció során. Lélegzéskor a macska inkább hasi erőfeszítéseket tesz.

Gyakori okai az asztma és a krónikus hörghurut (+/- egyidejű fertőzések), idegen test vagy neoplazia.

A diagnosztika mellkasi röntgenfelvételeket, fekáliás flotációt és Baermann-technikát tartalmazna az Aelurostrongylus abstrusus és az Eucoleus aerophilus (macska tüdőféreg) kizárására. Bronchoszkópiát és bronchoalveoláris átmosást (BAL) kell végezni a citológiai, baktériumtenyészetek és a Mycoplasma spp. és a Bordetella bronchiseptica.

Pulmonalis parenchyma betegségek gyakran nedves köhögés és recsegés hallatszik.

Gyakori okai a bronchopneumonia (fertőző vagy az aspirációtól eredő másodlagos), neoplasia, ödéma (kardiogén vagy noncardiogenikus), szívférgesség, vérzés vagy tüdőfibrózis.

A diagnosztika magában foglalja a röntgenfelvételeket, az echokardiogramot/EKG +/- BP és T4, ha zörej vagy aritmia észlelhető, és a véralvadási panelt, ha vérzés gyanúja merül fel. Toxoplazmózis IgM és IgG titereket adott esetben figyelembe kell venni. Ellenkező esetben BAL vizsgálatot kell végezni a minták megszerzéséhez a citológiai, tenyésztési és PCR-vizsgálatokhoz.

Pleurális űrbetegségek nem okoznak gyakran köhögést, de légzési kompromisszumot és szorongást okoznak. Megfigyelhetők tompa szívhangok és a légúti hangok elvesztése auszkultációkor. A mellkas tapintáskor kevésbé összenyomható. A leggyakoribb betegségek közé tartozik a neoplázia (mediastinalis tömegek, például limfóma vagy timoma) vagy a szívbetegség vagy a neoplazia okozta pleurális folyadék. A diagnosztika röntgenfelvételeket tartalmaz, vagy ha azok túlságosan megterhelőek, a mellkasi ultrahang segít megerősíteni a folyadékot vagy a mediastinalis tömeget. Ekkor a pleura effúziós mintavételhez echokardiogramot és thoracocentézist kell feltüntetni.

Összefoglalva: a jó előzmények fontosak, mivel a macskák többségénél nem jelentkeznek kisebb légúti megbetegedések tünetei a vizsgateremben. Legyen módszeres a fizikai vizsga során, különösen a légzőrendszerekkel való foglalkozás során. Helyezze lokalizálva a köhögést a légzőrendszer egy meghatározott területére, így felállítható a differenciáldiagnózisok listája és elvégezhető a megfelelő diagnosztika. Ez segít végleges diagnózis felállításában és a speciális kezelés megkezdésében.