Metformin és pajzsmirigy: frissítés

Theodora Pappa

endokrin egység, Klinikai Terápiás Osztály, Alexandra Kórház, Athén Egyetemi Orvostudományi Kar, Athén, Görögország

Maria Alevizaki

endokrin egység, Klinikai Terápiás Osztály, Alexandra Kórház, Athén Egyetemi Orvostudományi Kar, Athén, Görögország

b Endokrinológiai, anyagcsere és diabétesz tanszék, Evgenideion Kórház, Athén Egyetemi Orvostudományi Kar, Athén, Görögország

Absztrakt

Háttér

A metformin az egyik legelterjedtebb antidiabetikus gyógyszer, amelynek kedvező biztonsági profilja van. Az elmúlt évtizedben számos tanulmány számolt be a metformin TSH-csökkentő hatásáról diabetes mellitusban szenvedő betegeknél.

Célkitűzés

Szakirodalmi adatok áttekintése a metformin használatának szerepéről a pajzsmirigy működésének tesztjeiben és a pajzsmirigyrák lefolyásában.

Mód

Keresést hajtottunk végre a PubMed adatbázisban a „metformin”, „pajzsmirigy”, „TSH”, „cukorbetegség”, „policisztás petefészek szindróma (PCOS)” és „pajzsmirigyrák” kifejezések felhasználásával.

Eredmények

A rendelkezésre álló bizonyítékok többsége arra utal, hogy a metformin-terápia a TSH-szint mérsékelt csökkenését eredményezi pajzsmirigy-rendellenességben szenvedő cukorbetegekben és/vagy PCOS-ban szenvedő betegeknél, miközben a pajzsmirigyhormon szintje változatlan marad. Úgy tűnik, hogy ez a hatás független a pajzsmirigy autoimmunitásától és a tiroxin-kezeléstől. A metformin intakt pajzsmirigytengellyel rendelkező egyéneknél történő alkalmazása azonban nem jár a TSH szintjének jelentős változásával. A pajzsmirigyrák kapcsán vannak kísérleti bizonyítékok, amelyek a metformin antimitogén tulajdonságait mutatják differenciált és medulláris pajzsmirigyrákos sejtekben. Másrészt vannak olyan adatok is, amelyek alátámasztják, hogy a metformin beadása gátolja a pajzsmirigy sejtek jódfelvételét, és ezáltal korlátozhatja a radioaktív jód kezelés hatékonyságát.

Következtetések

A legtöbb tanulmány a metformin TSH-szuppresszív hatását sugallja nyilvánvaló vagy szubklinikus pajzsmirigy-diszfunkcióval rendelkező alanyokban, míg euthyroid egyéneknél ez nem nyilvánvaló. Úgy tűnik, hogy a metforminnak antimitogén tulajdonságai vannak a különböző pajzsmirigyrák-típusokkal szemben; a metformin beadását követően a radioaktív jódkezelés csökkent hatékonyságának kísérleti bizonyítékai korlátozhatják annak alkalmazását a differenciált pajzsmirigyrák kezelésében.

Bevezetés

A metformin jól elterjedt, mint a diabetes mellitus (DM) kezelésének első vonalbeli farmakoterápiája. Ez a biguanid főleg a májban, de az izomban is inzulinérzékenyítő, amely aktiválja az AMP-aktivált protein-kinázt (AMPK), a tápanyagok elérhetőségének intracelluláris érzékelőjét és az energia homeosztázis szabályozóját. Ez a máj glükoneogenezisének csökkentését és a vázizom glükózfelvételének fokozását eredményezi [1]. A metformint az egyik legbiztonságosabb antihiperglikémiás szernek tekintik. A fő mellékhatás a gyomor-bélrendszeri (GI) intolerancia, beleértve a hasmenést, émelygést, diszpepsziát és hasi fájdalmat. Noha a GI tünetei a betegek akár 28% -ánál is megfigyelhetők, ritkán ezek okozzák a kezelés abbahagyását (a betegek kevesebb mint 2% -ánál) [2,3,4]. A tejsavas acidózis kockázatát elhanyagolhatónak tekintik, és úgy tűnik, hogy a metformin alkalmazása helyett más kísérő betegségekhez kapcsolódik [5].

Az elmúlt évtizedben számos tanulmány számolt be a TSH szintjének csökkenéséről a metformin beadását követően DM-ben vagy policisztás petefészek-szindrómában (PCOS) szenvedő betegeknél. A metformin TSH-csökkentő tulajdonságának klinikai vonzata fontos lehet a pajzsmirigyrák farmakológiai kezelésének kiegészítőjeként. A TSH szuppressziója miatt tiroxin-terápiában részesülő betegeknél az aritmiák és a csontvesztés kockázata akadályozó tényező, és a TSH-csökkentő hatású gyógyszerek alkalmazása, és egy elfogadhatatlanabb biztonsági profil alkalmazása vonzó alternatíva lenne. Ezenkívül a hipotireózis fokozott előfordulása DM-ben szenvedő betegeknél egy másik tényező, amely szemlélteti a metformin pajzsmirigyfunkciós tesztekre gyakorolt hatásának klinikai jelentőségét [6].

Ezenkívül számos jelentés összekapcsolta a metformin alkalmazását a csökkent rákos megbetegedések és mortalitás csökkenésével [7,8,9]; azonban a patofiziológiai utak nincsenek teljesen tisztázva, és némi szkepticizmus hangzott el a megfigyelési torzítással kapcsolatban, ami azt jelzi, hogy randomizált, kontrollált vizsgálatokra van szükség. Hiányoznak a pajzsmirigyrákra vonatkozó adatok, bár ez a hatás kiemelten fontos lehet, mivel az utóbbi előfordulása gyorsan növekszik.

Ez az áttekintés összefoglalja a metformint és a pajzsmirigy-profil változását összekapcsoló vizsgálatok rendelkezésre álló adatait, és bemutatják a mögöttes mechanizmusokat magyarázó lehetséges hipotéziseket. Röviden tárgyaljuk a metformin pajzsmirigyrák során betöltött szerepéről szóló meglévő bizonyítékokat.

Klinikai vizsgálatok

A metformin terápia pajzsmirigy működésére gyakorolt hatását feltáró vizsgálatok többségét 2-es típusú DM-ben és hypothyreosisban szenvedő betegeknél végezték. Az első jelentések egyike 4 hypothyreos beteg retrospektív vizsgálatát vonta maga után, akik metformint kaptak DM és alkoholmentes steatohepatitis miatt. A metformin-terápia a TSH csökkenését eredményezte, míg a szabad pajzsmirigyhormon (TH) szintje stabil maradt, és egyetlen alany sem tapasztalt hyperthyroid tüneteket [10]. Hasonló eredményeket mutattak ki Isidro és mtsai. [11] elhízott, primer hypothyreosisban szenvedő cukorbeteg nőknél; A metformin-kezelés a TSH-szint jelentős csökkenéséhez vezetett, amely megfordult, amikor a metformin-kezelést abbahagyták, míg a TH-szintek változatlanok voltak. Érdekes módon a TSH csökkenésének mértéke összefüggésben állt a kiindulási TSH koncentrációval. Mivel az elhízás és a fogyás köztudottan befolyásolja a pajzsmirigyfunkciós teszteket [12,13,14], a szerzők azt feltételezték, hogy a TSH csökkenése összefüggésbe hozható a tanulmányban résztvevőknél megfigyelt jelentős súlycsökkenéssel.

Ugyanebben a vonalon két tanulmány vizsgálta a metformin PCOS-ban szenvedő betegek eredményét, olyan populációban, ahol a hypothyreosis prevalenciája megnőhet [17]. Rotondi et al. [18] A rövid távú metformin-terápia a TSH szignifikáns csökkenésével járt együtt nyílt vagy szubklinikus hypothyreosisban szenvedő PCOS-ban szenvedő nőknél, függetlenül a tiroxin-kezeléstől, míg a TSH-szint változását nem figyelték meg euthyroid PCOS-betegeknél. A legtöbb korábbi tanulmánynak megfelelően a szabad TH koncentráció és a BMI minden csoportban stabil volt. Hasonlóképpen, egy másik vizsgálatban 6 hónapos metformin-kezelés után a TSH-szintek szignifikánsan csökkentek a PCOS-ban szenvedő nőknél a placebo csoporthoz képest, míg a szabad TH-koncentráció hasonló volt a kiindulási értékhez [19].

Érdekesség, hogy Krysiak és Okopien esettanulmányában [20] a metformin beadása cukorbeteg betegeknél, akiknek általános a TH-hormon rezisztenciája, a TSH és a TH szintjének jelentős csökkenéséhez vezetett, a laboratóriumi bizonyítékokkal együtt pedig a fokozott érzékenységre a TH hatására, azaz megnövekedett pulzusszám és a bazális anyagcsere aránya, valamint a nemi hormonokat megkötő globulinszint. Tekintettel arra, hogy a metformin képes áthaladni a vér-agy gátján, és az agyalapi mirigyben lévő magas koncentrációra, feltételezték, hogy a metformin központilag fokozhatja a TH hatását, miközben a periférián is kifejtett hatás nem zárható ki [21].

Összefoglalva, vannak klinikai adatok, amelyek alátámasztják a metformin TSH-szuppresszív hatását pajzsmirigy-rendellenességben szenvedő cukorbetegekben és/vagy PCOS-ban szenvedő betegeknél, függetlenül a tiroxin-kezeléstől. Bár a TSH szint csökkenése statisztikailag szignifikáns, a legtöbb jelentésben a csökkenés mértéke szerény, és nem kíséri a szabad TH koncentráció változása. Továbbá a pajzsmirigy autoimmunitása és az elhízás nem tűnik fontos tényezőnek a metformin és a pajzsmirigy profiljának kölcsönhatásában. A vizsgálati módszertan retrospektív jellege és a résztvevők csekély száma, valamint a diabéteszes és PCOS-betegek speciális populációja, amelyben ezeket a vizsgálatokat végzik, korlátozó tényezőket jelentenek, amelyeket figyelembe kell venni az eredményeik értelmezése során.

A rendelkezésre álló bizonyítékok többsége alátámasztja, hogy ép pajzsmirigy-tengely jelenlétében a metformin-kezelés nem kapcsolódik a TSH-értékek jelentős változásához. A metformin kezelés pajzsmirigy működésére gyakorolt hatását értékelő vizsgálatok összefoglalását az 1. táblázat mutatja .

Asztal 1

A metformin terápia eredményét pajzsmirigyfunkciós teszteken értékelő klinikai vizsgálatok összefoglalása

29 hypothyreos beteg tiroxin kezelés alatt