Mi van a szitakötők menüjében

A finnországi Turku és Helsinki egyetem kutatói fedezik fel elsőként a világon, hogy mely felnőtt fajok szitakötői és kislányai ragadoznak, mivel a modern laboratóriumi technikák lehetővé tették a rovarok étrendjének tanulmányozását. A vizsgálat során zsákmány DNS-t nyertek ki az apró szitakötő ürülékből, és a kutatóknak több tucat zsákmányfajt sikerült azonosítaniuk a mintákból. Az eredmények soha nem látott sajátossággal világítják meg a szitakötők helyzetét a természetes táplálékhálókban.

A szitakötők és a damselflies, vagyis az odonátok sok és meglehetősen nagy rovarok. Felnőttként a gerinctelenek csúcsragadozóiként irányítják a légteret. A szitakötők étrendjét azonban soha nem oldották meg átfogóan, mivel nehéz megfigyelni, hogy elkapják vagy megeszik a zsákmányukat. Most először finn tudósok által vezetett kutatócsoport hozta létre azt a rovart, amely a felnőtt szitakötőket rabolja.

A szitakötők menüjét a zsákmányfajok DNS-ének székletmintákból történő kivonásával és azonosításával tanulmányozták. Ezzel a módszerrel a kutatók részletesen azonosítani tudták, hogy a három vizsgált szitakötő faj melyik rovart evette meg, és a különböző zsákmányfajok nagy csoportját azonosították zsákmányukként. Ugyanakkor a kutatók felfedezték, hogy a három szitakötő faj gyakorlatilag ugyanazokat a fajokat zsákmányolja - és táplálékukat megosztják a domináns gerinces ragadozókkal rendelkező madarakkal és denevérekkel.

A kutatócsoportba a Turku Egyetem Biodiverzitás Egységének, a Helsinki Egyetem Agrártudományi Tanszékének és a Svéd Agrártudományi Egyetem kutatói kerültek.

- Ez a tanulmány nagyon jelentős, mivel a szitakötők az egész világon a rovarok táplálékhálóinak tetején helyezkednek el, és számos más rovarfaj számát szabályozzák. Ezért fontos pontosan tudni, hogy mely fajokat eszik. Innen kezdve felmérhetjük például a szitakötők hatását azokra a rovarokra, amelyek károsak az emberre. Mindazonáltal a felnőtt szitakötők étrendjéről szóló információk gyakorlatilag a zsákmányuk egyedi vizuális megfigyelésein alapultak - mondja Kari Kaunisto kutató és kutatócsoport vezetője a Turku Egyetem Biológiai Sokféleségének Egységéből.

A tanulmány során a kutatók tesztelték a különböző módszerek alkalmazhatóságát a DNS kinyerésére, és eredményeik felhasználhatók a jövőbeni kutatásokban.

- Amikor Kari elmondta ötletét, azonnal érdekelt. Meglepő volt, hogy ezt még senki nem tette meg, és egyszerre fogadtam el a kihívást. Gyakran a kutatás során a korábbi vizsgálatok a laboratóriumi munka kiindulópontját jelentik, de ebben az esetben elölről kellett kezdenünk. Egy új projektben célszerű különböző módszereket kipróbálni, és jó alapokat szerettünk volna adni a jövőbeni tanulmányokhoz - mondja Eero Vesterinen kutató a Helsinki Egyetemről, aki korábbi kutatásaiban az etetési biológia, különösen a DNS-en alapuló molekuláris kutatási módszerek alkalmazásával.

- Mivel a szitakötők nagy rovarok, már régóta érdekelt kutatók mellett a természet szerelmesei is. Az odonátfajok száma viszonylag kicsi, és a különböző fajok azonosítása könnyebb, mint más rovarcsoportoknál. A szitakötők azért is kiváló modellfajok a biológiai kutatásokhoz, mert jelzéseket adnak mind a szárazföldi, mind a vízi környezet állapotáról. A szitakötők lárvafázisukat vízben töltik, majd a gerinctelenek repülő csúcsragadozóiként irányítják a légteret. Az új tanulmány további megvilágításba helyezi a szitakötők szerepét a légi élelmiszer-hálóban - jegyzi meg Tomas Roslin rovarökológiai professzor a Svéd Agrártudományi Egyetemről, aki szintén részt vett a tanulmányban.

A tanulmány nemrégiben megjelent a nemzetközi Ecology and Evolution folyóiratban.