Miért éhesebbnek érzi magát a fogyás után

Éhesebbnek érezheti magát, és kevesebbet eszik egész életében, ez lehet az ára, amelyet fizetnie kell, miután leadta ezeket a felesleges fontokat.

Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem

Az elhízás továbbra is növekvő probléma a fejlett világban, és Norvégia, ahol minden negyedik ember túlsúlyos, nem kivétel.

Egy nemrégiben készült tanulmány segít megvilágítani, hogy miért lehet olyan nehéz fenntartani az egészséges testsúlyt a jelentős fogyás után. Az American Journal of Physiology, Endrocrinology and Metabolism-ben nemrégiben megjelent tanulmány az étvágyat tanulmányozta azon betegek körében, akik részt vettek egy átfogó, 2 éves súlycsökkentő programban, és nyomokat találtak arra vonatkozóan, hogy miért olyan nehéz fenntartani a fogyást hosszú távon.

Két év után a vizsgálat összes résztvevője lefogyott. De mindenki éhesebb is volt, mint amikor elkezdték. Úgy tűnik, hogy a kulcs egyensúlyban van az éhség és a jóllakottság hormonjai között azoknál az embereknél, akik sokat fogyottak.

Arany standard elhízáskezelés

"34 kóros elhízásban szenvedő páciensnek adtuk az arany standardot az elhízás kezelésében két év alatt" - mondta Catia Martins, a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem (NTNU) Klinikai és Molekuláris Orvostudományi Tanszékének docense.

A betegek átlagosan 125 kilogrammot nyomtak. Először három hétig vették fel őket az elhízás kezelésére szakosodott kezelőközpontba, ahol rendszeresen testmozgást és különböző teszteket kellett elvégezniük. A betegek táplálkozási oktatásban is részesültek, és beszélgetéseket folytattak pszichológusokkal.

Körülbelül félévente megismételték ezt a formátumot.

A résztvevők két év után átlagosan 11 kilót fogyottak. Az első három hétben nagyjából öt kilót fogytak.

Tízből kettőnek sikerül a súlyt csökkentenie a program után

Martins szerint az elhízott emberek többsége képes önmagában is fogyni, de a kutatások azt mutatják, hogy csak 20 százaléknak sikerül fenntartania az új alacsonyabb súlyt.

Pusztán biológiai szempontból két tényező játszik szerepet: az emberi evolúció és a test képessége a túlélés biztosítására.

Ezek egyike egy hormon. A második a test energia-megtakarítási képessége.

Először vegyük figyelembe a hormont.

Az éhség hormon nő a diéta során

Ha lefogyunk, a gyomor nagyobb mennyiségben szabadít fel egy ghrelin nevű hormont. Ez a hormon éhesnek érez minket.

"Mindenkinek van ilyen hormonja, de ha túlsúlyos volt, majd lefogyott, akkor a hormonszint emelkedik" - mondja Martins.

A kiábrándító hír a ghrelinről az, hogy a szint nem változik az idő múlásával. A tanulmány azt mutatja, hogy a vizsgálatban résztvevők ghrelin szintje a két év során magas maradt.

Martins szerint ez azt jelenti, hogy valószínű, hogy a túlsúlyos embereknek egész életükben meg kell küzdeniük a fokozott éhségérzetekkel.

A test ellenáll a fogyókúrának

A másik mechanizmusra: a test konzerváló képességére.

"Nagyon elhízott személynek több energiára van szüksége, csak a lélegzéshez, az alváshoz, az étel megemésztéséhez vagy a járáshoz. Amikor a test lefogy, kevesebb energia szükséges ezekhez az alapvető funkciókhoz, egyszerűen azért, mert a test könnyebb" - mondja Martins.

Vannak, akik mentési módba is mennek.

"Aki egész életében 80 kilót nyomott, az többet fogyaszthat, mint az a személy, aki 80 kiló a fogyás után. Az étel mennyiségének különbsége körülbelül 400 kalória - egy jó reggeli vagy négy banán mennyisége" - mondja Martins.

Más szóval, a fogyókúrának kevesebb energiára van szüksége új és könnyebb testének fenntartásához. És mégis éhesebbnek érzik magukat, mert a test megpróbálja visszahozni ezt a súlyt. Csak hogy biztonságban legyek.

Az elhízást krónikus betegségként kell kezelni

"Fontos tudni, hogy mely élettani mechanizmusok ellenállnak a fogyásnak. Természetesen vannak egyéni különbségek. Az emberek elveszíthetik a motivációt, és problémákat okozhatnak a diéta és a testmozgás tanácsainak betartása során. Mindez megnehezíti az új alacsonyabb súly fenntartását" - mondja Martins.

A tanulmány szerint az étkezés utáni jóllakottság érzése is megnőtt, de az éhségérzet inkább.

"Az elhízás napi küzdelem az élet végéig. Fel kell hagynunk azzal, hogy rövid távú betegségként kezeljük azáltal, hogy támogatást és segítséget nyújtunk a betegeknek, majd hagyjuk, hogy maguk is elhárítsák" - mondja Martins.

Úgy véli, hogy az elhízást krónikus betegségként kell kezelni, más krónikus betegségekkel összhangban.

Például Martins szerint a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő személy sok segítséget és szoros nyomon követést kap az idő múlásával. Így kell dolgoznunk az elhízással is. Ellenkező esetben nagyon nehéz lehet egyedül tartani a testsúlyt.

Referencia: A multidiszciplináris beavatkozással elért súlycsökkenés hatása az étvágyra súlyos elhízásban szenvedő betegeknél.

Silvia R Coutinho, Jens F. Rehfeld, Jens J. Holst, Bård Kulseng és Catia Martins. American Journal of Physiology-Endocrinology and Metabolism. 2018. január 23

Jogi nyilatkozat: AAAS és EurekAlert! nem felelősek az EurekAlert-hez eljuttatott sajtóközlemények pontosságáért! közreműködő intézmények által vagy bármilyen információ felhasználása az EurekAlert rendszeren keresztül.