Miért lázítja fel a briteket a lóhús gondolata?

2013. január 18

A lóhúst megtalálták az Egyesült Királyság és az Ír Köztársaság szupermarketeiben kapható beefburgerekben. De miért van ilyen ellenszenvük a britek előtt a lóhús fogyasztásának gondolata felett?

A fogyasztók körében riadalommal tapasztalták a ló DNS-ét a hamburgerekben olyan nagy szupermarketekben, mint a Tesco és Izland.

A lóevés vagy a hipofágia a 19. században terjedt el Európában, miután az éhínségek miatt több kormány engedélyezte a lóhentesüzemeket.

A húst továbbra is gyakran fogyasztják Franciaországban és Belgiumban, valamint Közép-Ázsia és Dél-Amerika egyes részein.

Miért olyan bravúrosak a britek a lóevés miatt?

Nincs igazi logika arról, hogy miért rengeteg brit hajlandó tökéletesen tehenet, disznót és csirkét enni, de a lovakat tabuként tekintik Dr. Roger Mugford, az Állat-viselkedési Központot vezető állatpszichológus szerint.

"Gazdálkodó vagyok, és irónia van. Miért különböznek a lovak a disznóktól és a bárányoktól?" mondja.

Ennek részben az az oka, hogy az emberek gyakran látják a lovakat háziállatként, és az emberek hajlamosak "extra tulajdonságokat és értékeket" felhelyezni az általuk háziállatnak nevezett állatokon.

"Amint nevet adsz egy állatnak, hogyan eszel meg? Van bárányom, bárányom, névvel - örökké élnek. Nem nevezem meg a kereskedelmi állományt, ami nem fog" - mondja.

Mugford szerint a történelem felelős a lovakhoz való hozzáállásért is.

"A lovak segítettek a háborúban. A történelmi csatákban hatalmas áldozatok történtek a lovasok mellett. És vannak olyan szentimentális ábrázolások, mint a War Horse" - mondja.

Munkaállatként történő széles körű használatuk tartós hatást fejtett ki - állítja Ivan Day élelmiszer-történész.

"Egyszerre emlékeznünk kell arra, hogy a vasút előtt a lovak voltak a fő szállítóeszközök. Nem eszi meg az Aston Martinját" - mondja.

Dr. Annie Gray élelmiszer-történész egyetért azzal, hogy a lovak elfogyasztásának elsődleges okai "hasznosságuk teherállatként és a rossz vagy borzalmas életkörülményekkel való kapcsolatuk" volt.

Gyanítja, hogy a gyakorlati szempontok annyira beépültek a kulináris normákba, hogy a lóhús érzelmi konnotációkat váltott ki.

De a fenti okok ugyanúgy vonatkoznak Franciaországra, mint az Egyesült Királyságra. Több kell benne.

"Ez lehetővé teszi számunkra, hogy még egy különbség legyen a franciákkal szemben" - mondja Gray.

"A marhahús már régóta szimbolizálja az angolságot, ezért általában megtesznek mindent, amit tehetünk vagy mondhatunk, hogy a brit marhahúst talapzaton helyezzük el. Ergo a gondolat, hogy a franciák lovat esznek, míg mi jó marhahúst eszünk soviniszta módja a nemzeti identitás érvényesítésének," ő mondja.

A három évig Franciaországban élő Grey elmondta, hogy teljesen természetes a lóhús fogyasztása, mivel azt a helyi hentesénél értékesítették.

"Sokkal jobban foglalkoztam azzal, hogy honnan származik az étel. Inkább etetikából származó, gondozott lovat fogyasztanék, mint például akkumulátoros csirkét" - mondja.

Így a szemlélet is változik egyáltalán?

Peta szerint a váratlanul lóhamburgerbe való beugrás gondolata "joggal sokkolta a nemzetet". De azt mondja, hogy a britek, akik szerint "szomszéd" a lóhús, csak azért teszik ezt, mert a pónik "aranyosnak".

"Miért dédelgetik az egyik fajt, míg a másikat elárasztják? Ha ez a történet sokkolta az embereket, fontolóra kell venniük, hogy minden húst elhagynak a tányérjukról, és vegáné válnak" - mondja.

Ahelyett, hogy "aranyosnak" tartanák őket, mások hajlamosabbak lehetnek arra, hogy a lovakat fenségesnek tartsák, vagy társítsák őket a nemességhez.

A lovak húsért való megölése még mindig érzelmi téma, mivel sokan társaknak tekintik őket, mint táplálékforrásnak az RSPCA szerint.

De a lóhús-poénok elterjedése a Twitteren azt sugallja, hogy más emberek látják a történet könnyebb oldalát.

A Magazint tovább követheti Twitter és tovább Facebook