Milyen adag paracetamol idős embereknek Gyógyszer és Terápiás Közlöny

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

itthon
Archívum
56. évfolyam, 6. szám
Milyen adag paracetamolt tartalmaz az idősebb emberek számára?

Cikk
Szöveg
Cikk
info
Idézet
Eszközök
Ossza meg
Válaszok
Cikk
metrikák
Figyelmeztetések

Absztrakt

A paracetamolt önmagában vagy más fájdalomcsillapítókkal kombinálva széles körben használják az akut és krónikus állapotokhoz kapcsolódó fájdalom kezelésére. Elég biztonságosnak tekinthető az általános értékesítési engedély (GSL) birtoklása a „felnőttek, idősek és 16 éven felüli gyermekek” számára, és kevés felsorolt figyelmeztetést vagy ellenjavallatot tartalmaz .,2 Az utóbbi időben azonban a paracetamol hatékonysága és biztonságossága bizonyos körülmények között 3,4 és a terápiás dózisokhoz kapcsolódó májelégtelenségről jelentettek eseteket. 5–9 Itt áttekintjük a paracetamol alkalmazását, farmakokinetikáját, azokat a mechanizmusokat, amelyek révén májkárosodást okozhat, és megvizsgáljuk, hogy gyengébbek-e az idősebbek az embereknek nagyobb a kockázata a káros hatásoknak. Azt is megvitatjuk, hogy bizonyos körülmények között fontolóra kell-e venni a dózis csökkentését.

Statisztikák az Altmetric.com-tól

Paracetamol és alkalmazása

A paracetamol egy nem opioid fájdalomcsillapító, amelyet enyhe vagy mérsékelt fájdalom és pirexia első vonalbeli kezelésére ajánlanak. 1,10 A British National Formulary (BNF) szerint hasonló fájdalomcsillapító hatású, mint az aszpirin, de gyulladáscsökkentő hatása nélkül.1 Ez kevésbé irritálja a gyomor-bél traktust, mint az aszpirin, és ezért előnyösebb, különösen idősebb emberek számára, akik számára az NSAID-k és az opioidok használata nem megfelelő. A paracetamol egyetlen felsorolt ellenjavallata a hatóanyaggal vagy a segédanyagokkal szembeni túlérzékenység.2 A készítmény jellemzőinek összefoglalójában (SPC) dokumentált figyelmeztetések és óvintézkedések közé tartozik a nem cirrhotikus alkoholos májbetegség és a súlyos vese- vagy májkárosodás.

A paracetamol hatékonyságának bizonyítékai, különösen a derékfájás és az osteoarthritis esetében, megkérdőjeleződtek. 3,4,11,12 Mindazonáltal elsőrendű fájdalomcsillapítóként szerepel a sokféle fájdalmas állapotra vonatkozó iránymutatásban, ajánlásával növelni napi 1x maximális dózisig, mielőtt más fájdalomcsillapítóra váltanának (vagy azzal kombinálnák) .10,13,14

Nincs tudomásunk olyan nagyszabású klinikai vizsgálatokról, amelyek a paracetamol hatékonyságát és biztonságosságát értékelték volna, különösen idős embereknél. Bár a fájdalomcsillapítókra vonatkozó egyes klinikai vizsgálatokban 65 évnél idősebb betegek vettek részt, a legtöbb vizsgálat kizárja a gyenge idős, multimorbiditású embereket.15 az idősebb embereket nem lehet magabiztosan extrapolálni.

Adagolás

Az orális paracetamol szokásos felnőtt adagja 0,5–1 g 4–6 óránként, maximum 4 g 24 órán belül, az idősebbek számára nem javasolt az adag csökkentése.1,2 A szokásos dózisokkal járó mellékhatások ritkák. túladagolás következtében károsodás és ritkábban vesekárosodás léphet fel, a figyelmeztetések, amelyek 24 órán belül nem haladják meg a 4 g-ot, hangsúlyosak a betegtájékoztatóban és a csomagolás címkéjén.

Az intravénás paracetamol alkalmazási előírása részletesebb adagolási utasításokat tartalmaz a súly alapján (lásd az 1. táblázatot), azzal a javaslattal, hogy csökkenteni kell az adagot azoknál a betegeknél, akik testsúlya legfeljebb 50 kg, és azoknál, akiknél a hepatotoxicitás kockázati tényezői vannak. A Gyógyszerek és Egészségügyi Termékek Szabályozó Ügynöksége (MHRA) hangsúlyozta az intravénás készítmény adagolási utasításainak fontosságát a véletlen túladagolásról szóló esetek után, amikor összetévesztés történt az intravénás paracetamol milligrammban történő előírása és a milliliteres adagolás között.

Az intravénás paracetamol adagolási javaslatai2

A BNF figyelmeztetést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy egyes betegeknél „fokozott a kockázata annak, hogy terápiás dózisok esetén toxikusságot tapasztalnak, különösen azoknál, akiknek testtömege nem éri el az 50 kg-ot, és akiknél a hepatotoxicitás kockázati tényezői vannak” .1 A BNF azt javasolja, hogy a állítsa be az orális és intravénás paracetamol adagját ilyen betegeknél. Az Országos Egészségügyi és Gondozási Intézet Klinikai Tudás-összefoglalója azonban nem talált klinikai útmutatást vagy bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az alacsony testsúly önmagában, más kockázati tényezők hiányában, hepatotoxicitást okozna.10

Metabolizmus és farmakokinetika

A paracetamol könnyen felszívódik a gyomor-bél traktusból, a csúcskoncentráció a plazmában 30-60 perccel jelentkezik az orális adagok beadása után.2 Szájon át történő beadás után a szisztémás biohasznosulása dózisfüggő, és 70–90% között mozog. testszövet és metabolizálódik a májban.2 A metabolitok kiválasztódnak a vizelettel, és a felezési idő 1 és 4 óra között változik. A paracetamolt glükuronidáció és szulfatálás útján metabolizálják, de kis mennyiséget a ciktokróm P450 izoenzimek (CYP2E1, 1A2 és 3A4) révén hepatotoxikus N-acetil-p-benzokinon-iminné (NAPQI) metabolizálnak. dózisokban az NAPQI konjugálódik glutationnal és inaktiválódik. Túladagolás esetén a glükuronidációs és szulfatációs utak telítetté válnak, és több paracetamol metabolizálódik a CYP450-en keresztül, hogy NAPQI-t képezzen. Amikor a glutationraktárak kimerülnek, a NAPQI felhalmozódik és közvetlen hepatotoxikus hatást fejt ki.

Az életkor hatása a farmakokinetikára

Megvizsgálták az idősebb kor hatását a paracetamol farmakokinetikájának egyes paramétereire. A szájon át szedett paracetamol egyszeri dózisainak kutatása összehasonlította a 16, egészséges egészségi állapotú (átlagéletkor 28 év; 22–39 év közötti), 12 idősebb (átlagéletkor 71 év; 61–78 év) fiatalok csoportjában elért plazmaszinteket. ) .22 Az idősebb csoportból hárman stabil, kontrollált szív- és érrendszeri betegségben szenvedtek, de mind fittek és aktívak voltak. Az abszorpció nem csökkent jelentősen az idősebb kohorszban.

Megfigyelési kohortos vizsgálatban az öregedés és a gyengeségnek a szérum paracetamol-koncentrációra gyakorolt hatását kórházi fekvőbetegekben értékelték. 23 18-55 éves (n = 19) fiatalabb betegeket hasonlítottak össze az illeszkedéssel (n = 24) és a törékenyekkel (n = 28) 70 évnél idősebb betegek. Azok az orvosi és műtéti betegek, akik nem vettek be paracetamolt a felvételt megelőző 7 nap során, bekerültek a vizsgálatba, és rendszeresen paracetamolt kaptak (3-4 g/nap, idősebb betegeknél legfeljebb 3 g/nap). A szérum paracetamol-koncentrációt az 5. napon mértük, és azt találtuk, hogy a legmagasabb az idősebb törékeny résztvevőknél (p 1. ↵)