Mumpsz

Mi a mumpsz?
A mumpsz, más néven járványos parotitis, egy nagyon fertőző vírusfertőzés, amely elsősorban a fültőmirigyeket - a nyáltermelő mirigyeket mindkét arca mögött - érinti. A fertőzés magában foglalhatja a heréket és az idegrendszert is. Mivel az Egyesült Államokban a legtöbb ember be van oltva a betegség ellen, itt már nagyon ritkán fordulnak elő ilyen események (évente kevesebb, mint 300 eset). Az utóbbi években azonban szórványos járványok fordulnak elő, főleg olyan emberek körében, akik közel laknak, például főiskolai kollégiumokban, nyári táborokban és katonai laktanyákban.

Mik a tünetek?
A mumpszot kapó személy gyakran lázat, fejfájást, fáradtságot, izomfájdalmat, étvágytalanságot, rágással vagy nyeléssel járó fájdalmat és esetenként gégegyulladást tapasztal. Ezenkívül a mumpszra jellemző fájdalmas duzzanat általában az orrban, az állkapocs közelében és a fül alatt elhelyezkedő fültőmirigyeket is érinti. Ez a duzzanat körülbelül öt-hét napig tart, és a mumpszban klasszikusan észlelt „mókus pofák” megjelenéséhez vezet.

Noha ritkán súlyos vagy életveszélyes, az érintett fiatal férfiak legfeljebb felében jelentkezik a herék duzzanata, az úgynevezett orchitis, amely a későbbi életben a sterilitás oka lehet. Duzzanat a pubertáskorba jutott nőstények petefészkeiben és mellszövetében is előfordulhat. A fertőzések körülbelül 5% -ában a mumpsz meningitishez vezet, amely az agyat borító szövetek gyulladása. A mumpsz ritkán vezethet süketséghez, maga az agy gyulladása (encephalitis) és spontán abortuszhoz, ha terhesség alatt fertőzés lép fel. Csakúgy, mint más gyermekkori betegségek esetében, a szövődmények nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, ha a felnőttek fertőzöttek, de a mumpszot kapó emberek jó részének egyáltalán nem lehetnek.

Mi az oka?
A mumpsz vírus légzőszervi váladék útján terjed (a fertőzött személy köhögéséből vagy tüsszentéséből származó váladékcseppek belégzésével) vagy a fertőzött személy nyálával szennyezett tárgyakkal való közvetlen érintkezés útján. A tünetek megjelenése előtt három nappal, a betegség alatt, és a tünetek első észrevétele után körülbelül kilenc napig terjedhet. A mumpsz leggyakrabban azokat a gyermekeket érinti, akiket nem oltottak be a vírus ellen, de a felnőttek is megfertőződhetnek. A tünetek megjelenésétől számítva körülbelül két-három hétig van inkubációs periódus a tünetek megjelenése előtt, amikor egy személy öntudatlanul terjesztheti a betegséget.

Mi a hagyományos kezelés?
A szupportív kezelés mellett a mumpsz kezelésére nincs hagyományos kezelés. A súlyos betegeknek orvoshoz kell fordulniuk, azonban ha mumpsz gyanúja merül fel, fel kell hívniuk tüneteik bejelentését, így nem fertőznek meg másokat körülöttük. Lehetőség szerint légzésszigetelésben kell elhelyezni őket (ahol a levegő a helyiségben kering, és nem a lakosság körében kering).

Az oltással történő megelőzés a mumpsz vírusfertőzés elkerülésének kulcsa. A széles körben MMR (kanyaró, mumpsz és rubeola elleni vakcina) néven ismert vakcina részeként beadott mumpsz vakcinát 95% -ban hatékonynak tekintik. Ez azt jelenti, hogy minden 100 oltott személy közül akár öt is megkapja a mumpszot, ha vírusnak vannak kitéve. Általában az első adagot 12-18 hónapos korban, a másodikat négy-hat éves korban adják be, az iskolakezdés előtt.

Vegye figyelembe, hogy az MMR nem feltétlenül csak gyermekek számára készült. Azokat a felnőtteket, akik 1957 után az Egyesült Államokon kívül születtek, szintén be kell oltani. Az ennél korábban született külföldi születésű felnőtteket immunisnak tekintik e három betegség ellen.

Milyen terápiákat javasol Dr. Weil a mumpsz számára?
Először oltsa be magát és gyermekeit.

A csecsemők oltási menetrendje valóban zsúfoltnak tűnik, de ez egy megfontolt stratégia, része annak a nemzeti erőfeszítésnek, hogy az Egyesült Államokban minden gyermeket teljes mértékben immunizálnak kétéves korukra. Ha betartja az ütemtervet, gyermekének akár 24 injekciót is beadhat az élet első két évében. Ide tartoznak a diftéria, a tetanusz és a szamárköhögés, a gyermekbénulás, az A és B hepatitis, a B típusú influenza, a kanyaró, a mumpsz, a rubeola, a tüdőgyulladás és az agyhártyagyulladás megelőzésére szolgáló vakcinák. Az immunizálás elleni mozgalmat a vakcinákhoz kapcsolódó fejlődési zavarokkal kapcsolatos szülői aggodalmak táplálják, de Dr. Weil szerint nincs jó bizonyíték arra, hogy az oltásokat összekapcsolják ezekkel a rendellenességekkel.

Ha aggódik a mellékhatások miatt, a védőoltás előtt kérje gyermekorvosát, hogy ellenőrizze gyermekeit (a súlyos reakciók valószínűbbek a beteg gyermekeknél). Érdemes megvizsgálni azokat a homeopátiás kezeléseket is, amelyek célja az oltási reakciók kockázatának csökkentése.

Tegyen meg minden szükséges óvintézkedést, de Dr. Weil rendkívül fontosnak tartja a gyermekek immunizálását az ajánlások szerint. Bár az oltások nincsenek kockázatmentesek, a kockázatok sokkal alacsonyabbak, mint azok, amelyek az általuk megelőzendő betegségekkel járnak. Ha az oltás ajánlott két adagját megkapta, akkor egész életen át immunitással kell rendelkeznie. A betegség valójában az egész életen át tartó immunitást is biztosít.

Bár a mumpszra nincs speciális kezelés, jobban érezheti magát, ha forró vagy hideg borogatást alkalmaz a duzzadt területekre, meleg sós vízzel gargarizál a torokfájás enyhítésére, láz esetén acetaminofent vagy ibuprofent szed és rengeteg folyadékot fogyaszt (kerülje a savas italokat) mint a szóda és a narancslé). A homeopátiás szerek, például a belladonna és a bökgyökér szintén hasznosak lehetnek.