Napi két nagyobb étkezés (reggeli és ebéd) elfogyasztása hatékonyabb, mint hat kisebb étkezés csökkentett energiájú kezelésben a 2-es típusú cukorbetegek számára: randomizált keresztezett vizsgálat

Hana Kahleova

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Lenka Belinova

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Első Orvostudományi Kar, Károly Egyetem, Prága, Csehország

Hana Malinska

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Olena Oliyarnyk

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Jaroslava Trnovska

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Vojtech Skop

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Ludmila Kazdova

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Monika Dezortova

Diagnosztikai és Intervenciós Radiológiai Osztály, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Prága, Csehország

Milan Hajek

Diagnosztikai és Intervenciós Radiológiai Osztály, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Prága, Csehország

Tura Andrea

Metabolikus egység, Orvosi Orvostechnikai Intézet, Nemzeti Kutatási Tanács, Padova, Olaszország

Martin Hill

Szteroid Hormonok és Proteohormonok Osztálya, Endokrinológiai Intézet, Prága, Csehország

Terezie Pelikanova

Diabetes Központ, Klinikai és Kísérleti Orvostudományi Intézet, Videnska 1958/9, 140 21 Prága, Csehország

Absztrakt

Célok/hipotézis

A vizsgálat célja az volt, hogy összehasonlítsuk hat (A6 adagolási rend) és napi két étkezés, reggeli és ebéd (B2 adagolás) hatását a testsúlyra, a máj zsírtartalmára (HFC), az inzulinrezisztenciára és a béta sejtek működésére.

Mód

Egy randomizált, nyílt, crossover, egyközpontú vizsgálatban (Prágában, Csehországban végeztek) 54, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő orális hipoglikémiás szerrel kezelt beteget rendeltünk be, férfiakat és nőket egyaránt, 30–70 évesek, BMI 27–50 kg/m 2 és a HbA1c 6–11,8% (42–105 mmol/mol), a hipoenergetikus étrend két rendjének, az A6 és B2, 12 héten át történő követése érdekében. A randomizálást és a kísérleti csoportokba (n = 27 és n = 27) kiosztást egy központi számítógépes rendszer végezte. Mindkét rendszer energiaigényének egyedi kiszámítása a következő képleten alapult: (nyugalmi energiafelhasználás × 1,5) - 2092 kJ. Az étrend mindkét rendszerben azonos makrotápanyagokkal és energiatartalommal rendelkezett. A HFC-t proton mágneses rezonancia spektroszkópiával mértük. Az inzulinérzékenységet izoglikémiás – hiperinszulinemikus szorítóval mértük, és matematikai modellezéssel számoltuk orális glükóz inzulinérzékenységként (OGIS). A béta-sejtek működését standard étkezési tesztek során C-peptid dekonvolúcióval értékeltük, és matematikai modellel számszerűsítettük. A statisztikai elemzéshez 2 × 2 crossover ANOVA-t használtunk.

Eredmények

NT/11238-4 támogatás a prágai Egészségügyi Minisztériumtól és a Károly Egyetem Ügynökségétől - GAUK 702312 sz.

Bevezetés

Az étkezések gyakorisága a táplálkozás egyik fontos szempontja, mély hatással van az emberi egészségre és az élettartamra. A túlzott energiafogyasztás a krónikus betegségek, köztük a cukorbetegség fokozott előfordulásával jár együtt, és a fogyatékosság és a halál egyik fő oka a nyugati országokban [1]. A hipoenergetikus étrend kulcsfontosságú a 2-es típusú cukorbetegség megelőzése és kezelése szempontjából egyaránt. Általában napi öt-hat kis étkezésként fogyasztják. Feltételezhető, hogy a gyakrabban fogyasztott étkezés csökkenti az éhséget, és ezáltal csökkenti az energiafogyasztást és a testsúlyt. Az étkezés gyakoriságának az emberi egészségre és a hosszú élettartamra gyakorolt hatása azonban nem világos [2].

A csökkent étkezési gyakoriság megakadályozhatja a krónikus betegségek kialakulását és meghosszabbíthatja a laboratóriumi állatok élettartamát az alacsonyabb oxidatív károsodás és a nagyobb stresszállóság miatt [3, 4]. A korlátozott időtartamú táplálás alatt álló egerek energiafogyasztása egyenértékű a magas zsírtartalmú étrendből, mivel az ad libitum hozzáféréssel rendelkezők mégis védettek az elhízás, a hiperinsulinaemia és a máj steatosis ellen [5, 6]. Az időszakos koplalás hosszabb élettartamhoz vezet, és pozitívan befolyásolja a glükóz toleranciát, az inzulinérzékenységet és a 2-es típusú cukorbetegség előfordulását egerekben [3, 4]. Újabb szakirodalom is bemutatja az etetés időzítése és az állatok súlyának szabályozása közötti kapcsolatot.

Embereken végzett megfigyelési kísérletek azt mutatják, hogy a napi háromszor gyakrabban történő evés szerepet játszhat a túlsúlyban és az elhízásban [7], és hogy a gyakori étkezés nagyobb energiafogyasztásra hajlamosít az élelmiszer-ingerek növelésével és az energiaegyensúly ellenőrzésének nehézségével [8]. Egy randomizált, kontrollált vizsgálatban a gyakoribb étkezés nem volt összefüggésben az energiafogyasztás vagy a testtömeg nagyobb mértékű csökkenésével [9]. 2-es típusú cukorbetegeknél bebizonyosodott, hogy a glikémiás kontroll szempontjából előnyösebb két kisebb étkezés helyett egy nagyobbat enni, feltéve, hogy az étrend rostban gazdag [10].

Kimutatták, hogy egy nagy izokaloros vegyes étkezés nagyobb étkezés utáni termogén választ eredményez, mint ugyanaz az étel, amelyet hat kisebb adagban fogyasztanak [11]. Megfigyelési adatok azt sugallják, hogy a nap későbbi étkezése még emberben is befolyásolhatja a súlycsökkentő terápia sikerét [12]. Kimutatták azt is, hogy a zsírraktározás napközben növekszik, és a legnagyobb az esti étkezés után [13]. Megfigyelték, hogy a rendszeres reggeli fogyasztás a nagyobb napi energiafogyasztás ellenére is megvédheti a súlygyarapodást [14].

Legjobb tudomásunk szerint egyetlen intervenciós kísérlet sem vizsgálta az étkezési gyakoriság és a testsúlyváltozás összefüggését a máj zsírtartalmával (HFC), a glükóz toleranciával és az inzulinrezisztenciával emberben, különösen a 2-es típusú cukorbetegségben. Vizsgálatunk célja az volt, hogy összehasonlítsuk a napi hat és két étkezés (reggeli és ebéd, mivel ez a rend elfogadható böjtölési időt tesz lehetővé, de hosszú távon is fenntartható) hatását a testtömegre vonatkozó azonos kalória-korlátozással (HFC), inzulinrezisztencia és béta-sejtek működése 2-es típusú cukorbetegségben. Feltételezték, hogy csak a reggeli és az ebéd elfogyasztása csökkenti a testtömeget és a HFC-t (és ennek következtében javítja az inzulinrezisztenciát és a béta-sejtek működését), napi hatnál több étkezés esetén.

Mód

Résztvevők

A 219 átvilágított személy közül 54, 2-es típusú cukorbetegségben (a betegség időtartama meghaladja az 1 évet) szájon át alkalmazott hipoglikémiás szerekkel (férfiak és nők egyaránt), 30–70 éves, BMI 27–50 kg/m 2 és A HbA1c 6–11,8% (42–105 mmol/mol) teljesítette az összes felvételi kritériumot, írásos beleegyezésüket adta és véletlenszerű vizsgálatnak vetették alá. A kizárási kritériumok az alkohol vagy kábítószerrel való visszaélés, terhesség vagy szoptatás, az elmúlt 3 hónap instabil gyógyszeres kezelése vagy súlya, az 1-es típusú cukorbetegség diagnózisa és a kardiostimuláns jelenléte voltak.

Dizájnt tanulni

Randomizált keresztezett vizsgálati tervet használtunk. A vizsgálati protokollt az intézményi etikai bizottság hagyta jóvá. Egyközpontú vizsgálatban egy hónapos befutási időszak után (amikor a betegek megtanulták étkezési naplójuk megírását, valamint a lépésszámlálók és glükométerek használatát) a résztvevők egy 12 hetes kezelést kezdtek, amely hat (A6) vagy kettő ( B2) napi étkezés. Az A6-os adag három fő étkezésből (reggeli, ebéd és vacsora), valamint három kisebb snackből állt. A B2 rendszer reggeliből (06:00 és 10:00 óra között) és ebédből (12:00 és 16:00 óra között) állt. A sémákat a következő 12 hétre váltották. Az összes mérést a 0. (kiindulási), a 12. és a 24. héten végeztük (1. ábra és 1. táblázat).