Nikkel a gondolataidhoz: Kontakt dermatitisz allergiák és ételallergia

dermatitis
Az ételallergia diagnosztizálására bizonyítottnak tekintett tesztek a következők voltak: bőrvizsgálatok, vérvizsgálatok, amelyek IgE-t keresnek (az allergiás betegségekkel társult antitestek osztálya), és ha szükséges, irodai lenyelés. Amikor a bőrvizsgálatok és a vérvizsgálatok normálisak, a tudományos konvencionális megközelítés az, hogy a visszatérő specifikus ételreakciót intoleranciának nevezik. Mind az allergológus, mind a beteg kevésbé érzi elégedettnek magát, ha a magyarázat nincs pontosan meghatározva.

Javasoltak egy másik magyarázatot, amelyet nem ismernek el széles körben, de jól elfogadott diagnosztikai módszert alkalmaznak. Az orvosi szakirodalom arról számol be, hogy a kontaktus (vagyis a vegyszereknek csak a bőr tetején való külső expozíció) okainak tekintett dermatitisz a bőr tüneteit is kiválthatja, ha lenyelik őket. Erről a mechanizmusról szinte teljes egészében beszámolnak a dermatológiai folyóiratok, és elsősorban nem amerikai lapok. A diagnosztizáláshoz alkalmazott módszer a tapasz teszt, amelynek során egy vegyületet valamilyen típusú ragasztópapírra helyeznek, és 48 órán át a hátukra ragasztanak. Ha a személy reagál, akkor a tapasz eltávolítása után kiemelkedő terület lesz, körülvevő vörösséggel. A tapasz eltávolítását követően a terület további 24-48 órán át nem válhat reaktívvá. Következésképpen ez a tesztelési módszer három irodai látogatást igényel egy hét alatt.

Az irodalomban említett leggyakoribb kontaktallergén, amely lenyelve bőrtüneteket okoz, a nikkel. A nikkel nyomokban jelen van számos ételben. A nikkelt viszonylag nagy mennyiségben tartják babban, lencsében, kagylóban, csokoládéban, kávéban, spenótban és szójában - annak ellenére, hogy az ilyen élelmiszerek esetében a szokásos bőr- és vérvizsgálat normális. Pontos alapú, alacsony nikkelértékű étrendet javasoltak 2013-ban kezelésként

Az élelmiszerekkel azonosított másik két leggyakoribb kontaktallergén - az észak-amerikai Contact Dermatitis Group adatbázisának 2008. évi retrospektív elemzése alapján - a perui balzsam és a propilén-glikol. Az élelmiszerek szisztémás kontakt dermatitiszéről szóló 2014-es cikkben azt mondják, hogy azok a betegek, akik a tapasz tesztjein reagálnak a perui balzsamra, kifejezetten kerüljék a citrusféléket, a paradicsomot, a likőröket és a fűszereket, például a fahéjat, a vaníliát, a szegfűszeget és a gyömbért. A propilén-glikolt nagyon gyakran használják sűrítőszerként olyan élelmiszerekben, mint a kötszerek, pékáruk és italok.

A szisztémás nikkel túlérzékenységet, mint a gyomor-bélrendszeri vagy légzőszervi tünetek okozóját, továbbra is ellentmondásosnak tekintik. A European Annals of Allergy and Clinical Immology 2011-ben megjelent cikkében a szerző azt írta, hogy az irodalom adatai nem meggyőzőek, és a tanulmányokból hiányoznak egyértelmű első kézből származó bizonyítékok. Négy évvel később, a téma áttekintése ugyanabban a folyóiratban arra a következtetésre jutott, hogy a nikkelre kontaktusérzékenységet szenvedő betegek egy részének előnyös lehet az orális nikkel étrendi elkerülése. Tavaly a Tokiói Egyetem kísérleti tanulmányában 147, irritábilis bél szindrómában szenvedő és 22 egészséges kontrollt vizsgáló beteget vontak le arra a következtetésre, hogy statisztikailag szignifikáns különbség mutatkozik a nikkelre és a cinkre való túlérzékenységben a limfociták kémcsőben végzett vizsgálatában. Egy másik kiadvány tavaly arról számolt be, hogy néhány perui balzsamból vagy nikkelből származó allergiás kontakt dermatitiszben szenvedő beteg javult a biológiai dupilimabon (Dupixent márkanév) anélkül, hogy szigorú elkerülő étrendet kellett volna folytatnia.

Mindannyian bizonyosságra és pontosságra vágyunk életünkben. Az idei számmegjelölés ellenére az első fele messze nem volt 20/20-os előrelátás. Láttuk, hogy fogékonyak lehetünk azokra az előzetes elképzelésekre, amelyek szerint bizonyos események nem történhetnek meg. Mivel felismerjük az idei változásokat és alkalmazkodunk ezekhez, nyitott szemlélettel kell rendelkeznünk az allergiás betegségek kialakulásának módjairól is, amikor az elméletet megalapozott alap- és klinikai kutatások támasztják alá.