OA patogenezise és kockázati tényezői

Az oszteoartritist nem egyszerűen az ízület „kopása” okozza, hanem egy összetett rendellenesség, amelyet molekuláris, anatómiai és fiziológiai változások jellemeznek. Mint ilyen összetett betegség, számos kockázati tényező létezik - módosítható és nem módosítható -, amelyek hozzájárulnak annak kialakulásához és progressziójához, amelyek közül néhány megfelelő kezelési stratégiával közvetíthető.

Patogenezis

Az elmúlt két évtizedben sokat tanultak az osteoarthritis (OA) patogeneziséről. Bár ez a kutatás még nem hozott létre hatékony betegségmódosító kezelési lehetőségeket az OA számára, iránymutatást adott a szolgáltatóknak és a betegeknek egyaránt az OA jelenlétének és kockázati tényezőinek azonosításában, valamint a betegség kezelésében és a progresszió lassításában.

Az Osteoarthritis Research Society International (OARSI) az osteoarthritist a következőképpen határozza meg: „Mozgási ízületeket érintő rendellenesség, amelyet a sejtstressz és az extracelluláris mátrix lebontása jellemez mikro- és makrosérülés által, és amely aktiválja a maladaptív helyreállítási reakciókat, beleértve a veleszületett immunitás gyulladásgátló útjait is. A betegség először molekuláris rendellenességként (rendellenes ízületi szöveti anyagcsere) jelentkezik, majd anatómiai és/vagy fiziológiai rendellenességek következnek (porc degradációval, csont átalakítással, oszteofita képződéssel, ízületi gyulladással és a normális ízületi funkció elvesztésével jellemezhető), amely betegségben tetőzhet. . ” 1

EGÉSZSÉGES KÖZÖS

Az egészséges ízületi (hyalin) porc súrlódásmentes, aneurális és avaszkuláris anyag, amely az ízület csontjainak végeit takarja. A porc csak 2-5 mm vastag, és 40% -ig összenyomódhat, amikor terhel. 2 A víz a porc elsődleges összetevője, de tartalmaz kollagént, proteoglikán aggregátumokat (aggrekánokat), fehérjéket és kondrocitákat is. A porc metabolikusan aktív, és a kondrociták ellenőrzése alatt folyamatos belső átalakításon megy keresztül. Az ízületi kapszulában található ízületi folyadék viszkózus, segíti az ízület kenését és mozgását, és lehetővé teszi, hogy a létfontosságú tápanyagok eljutjanak a porchoz, miközben blokkolják a káros anyagokat. Az izmok és a subchondralis csont mellett az ízületi folyadék fontos összetevője az ízületi stressz csökkentésének vagy a terhelés felszívódásának. A hialuronsav mind az ízületi folyadék, mind a porc kulcsfontosságú eleme, amely megkönnyíti az ízületi folyadék viszkozitását, hirtelen ízületi terhelés alatt lengéscsillapítóként működik, és kiszűri a potenciálisan káros sejteket és molekulákat. 3

BETEGSÉGES KÖZÖS

Az ízületi sérülés (pl. Trauma vagy ismételt terhelés) után proinflammatorikus mediátorok (pl. Citokinek és kemokinek) termelődnek, ami a mátrix kiterjedt lebomlásához és elvesztéséhez vezet. Ennek részeként a proteoglikánok vonzzák a vizet, és az ízületi porcok kitágulnak. A normálisan alvó kondrociták a mátrix elvesztése miatt szaporodni kezdenek. Amikor a porc degenerációja meghaladja a kondrocita átalakulásának sebességét, OA következik be. Amikor a kollagén lebomlik és elvész, a porc korlátozottan képes javulni, és a kondrociták elpusztulnak.

Az ízületen belül a lágyrész károsodása az ízületi kapszula megvastagodásához vezet, ami látható, de gyakran kisebb ízületi duzzanatot eredményezhet. A csontszklerózis és az osteophyte (csont-sarkantyú) képződése szintén eredményezhet, ha az OA mérsékeltebb vagy súlyos. 4 Az ízület ilyen változásai gyakran megelőzik a klinikailag vagy radiográfiásan kimutatható OA megjelenését. 5-7 Az életkorral összefüggő változások az ízületben növelhetik az OA kialakulásának kockázatát az ízület sérülésre való hajlamának és a javítási képesség csökkenésének köszönhetően. A sejtek öregedése és a kor előrehaladtával járó mitokondriális diszfunkció szintén hozzájárul az OA kialakulásához. 4 A betegek által jelentett tünetek - vagyis a betegség - nem feltétlenül igazodnak ehhez az alapbetegség patológiájához. 8.

Az OA-ban jelentkező fájdalom valószínűleg a tényezők komplex kölcsönhatásának eredménye, beleértve a mechanikus, gyulladásos és centralizált fájdalomutakat. 2

1. ábra: Az osteoarthritis patogenezise 9

osteoarthritis

Kockázati tényezők

A legtöbb beteg számára az OA több kockázati tényezőhöz kapcsolódik, amelyek csoportosíthatók módosítható és nem módosítható. Az OA nem módosítható kockázati tényezői közé tartozik az életkor, a nem, az etnikum, a genetika, a korábbi kórtörténeti sérülés vagy ízületi trauma. Az OA potenciálisan módosítható kockázati tényezői a túlsúly, bizonyos foglalkozások és sportok, ízületi sérülések (sérülések megelőzése), ízületi rendellenességek és a quadriceps gyengesége.

NEM MÓDOSÍTHATÓ KOCKÁZATTÉNYEZŐK

  • Az OA messze a legismertebb kockázati tényező az életkor; az OA azonban nem az öregedés normális része. 9.
  • Az OA fiatalabb felnőtteknél növekvő arányban fordul elő.
  • 2018-ban az önállóan bejelentett OA-val rendelkező amerikai felnőttek körében 57% volt 65 évesnél fiatalabb. 9 Az OA-ban szenvedő emberek több mint fele, akiknek napi tevékenysége korlátozott volt, 65 évnél fiatalabbak voltak.
  • Az OA kétszer olyan gyakori a nőknél, mint a férfiak. 10.
  • A térd és a kéz OA gyakoribb a nőknél. A csípő OA hasonló arányú férfiaknál és nőknél. 9.

Etnikum

  • Az idősebb afroamerikai, őslakos amerikai és nem fehér spanyol nőknél nagyobb valószínűséggel alakul ki OA, mint a fehér nőknél. 11,12
  • Az afro-amerikaiaknál nagyobb valószínűséggel alakul ki tüneti térd- és csípő OA, mint más faji/etnikai csoportokban. 13.
  • A csípő OA 33% -kal gyakoribb az afrikai-amerikai férfiaknál, mint a fehér férfiaknál. 14

Genetika

  • Az OA-t, mint sok közös krónikus állapotot, valószínűleg sok genetikai lókusz befolyásolja, mindegyiknek csak kicsi a hatása. 15
  • Iker vizsgálatok azt mutatták, hogy a csípő OA öröklődése körülbelül 60%, a térd OA 40% -nál nagyobb, a kéz OA 65% és a gerinc OA 70%. 16.
  • A kollagén, a porc és a csont többszörös génkölcsönhatása hozzájárulhat az OA kialakulásához.

Korábbi ízületi sérülés

  • A poszttraumás ízületi gyulladás az összes OA-eset körülbelül 12% -át teszi ki, és autó- vagy katonai balesetek, elesések vagy sportok során bekövetkezett sérülésekből származhat. 17.
  • Azoknál a személyeknél, akiknek kórtörténetében térdsérülés szerepel, 3-6-szor nagyobb az esélye az OA kialakulására, mint azoknak, akiknek térdsérülése nincs. 18.
  • Az elülső keresztszalag (ACL) vagy a meniszkusz szakadásának története a térd OA kialakulásának kockázatának 2,5-szeresét és az esetleges teljes térdízületi műtét kockázatának négyszeresét adja. 2,13,19
  • Az ACL-sérülés utáni első évtizedben 3-ból körülbelül 1 betegnél van radiográfiai OA, kezeléstől függetlenül. 20,21

POTENCIÁLISAN MÓDOSÍTHATÓ KOCKÁZATTÉNYEZŐK

Túlsúly

  • Az elhízott férfiaknál és nőknél a térd OA fejlődése 2,8-szoros, illetve 4,4-szeres. 22.
  • Tíz font további súly minden lépésnél akár 60 fonttal megnöveli a térdre gyakorolt ​​erőt. 23
  • Valószínűleg metabolikus (és nem csak mechanikai) tényezők játszanak szerepet, tekintve, hogy a túlsúly a kéz OA nagyobb kockázatával jár, és nem minden elhízott embernél alakul ki OA. 9.
  • Az IDEA vizsgálatban (intenzív étrend és testgyakorlat az ízületi gyulladás esetén) a térd OA-val rendelkező túlsúlyos, diétával és testmozgással szerény súlycsökkenést (a testtömeg 10% -át) elérő betegek 50% -kal csökkentették a fájdalom pontszámokat. 24.

Foglalkozás és sport

  • Bizonyos foglalkozások (pl. Építőipar, egészségügy, gazdálkodás, bűnüldözés, elsősegélynyújtás, katonai tevékenységek), beleértve a hosszan tartó álló helyzetet, guggolást, emelést, térdelést és ismétlődő mozgást, amely az ízület túlzott mechanikai igénybevételével jár, növeli az OA kockázatát és súlyosbíthatja a tüneteket . 25,26
  • Az oszteoartritisz és a hátfájás a leggyakoribb diagnózis a fogyatékosság okozta katonai elkülönüléssel kapcsolatban, mind a békeidőben, mind a háborúban. 26,27
  • Nagy hatású professzionális sportok (pl. Jégkorong, foci és futball), ahol nemcsak ismétlődő terhelés van túlzott erővel, hanem a megnövekedett ízületi trauma is veszélyezteti a játékosokat az OA-val. 28.
  • Az elit szintű sportolók (futball, hosszútávfutás, súlyemelés és birkózás) mellett a nem elit futballistákat is veszélyeztetik az OA kialakulása. 29.
  • A megfelelő óvintézkedések, például a nyújtó és erősítő gyakorlatok, a megfelelő lábbeli és egyéb eszközök, valamint a támogató munkahelyi vagy atlétikai csapat irányelvek segíthetnek csökkenteni az OA kialakulását és előrehaladását a foglalkozás és a sport területén.

Közös sérülés (sérülésmegelőzés)

  • Rövid neuromuszkuláris edzésprogramokon való részvétel akár 70% -kal is csökkentheti a traumás térdsérülés kockázatát. 30 További információkért lásd az OA Prevention modult.
  • Az esés kockázatának kitett betegek erőt építhetnek és javíthatják az egyensúlyt az eséssel összefüggő ízületi sérülések kockázatának csökkentése érdekében, és tanácsot kell kapniuk fizikai aktivitásuk folytatására vagy növelésére. A CDC STEADI kezdeményezése (Idős balesetek, halálesetek és sérülések megállítása) oktatóanyagokat tartalmaz a szolgáltatók számára és a betegeknek szóló leosztásokat az esések megelőzésére.

Közös álláspont és erő

  • Azok a térdek, amelyek nincsenek megfelelően beállítva mechanikailag - ennek következtében varus (íjszegélyes) vagy valgus (kopogtatott térdű) beállítást eredményeznek -, fokozhatják a térd OA kockázatát. Minél rosszabb a rendellenesség, annál nagyobb a fizikai funkció csökkenése, amelyet a betegek valószínűleg tapasztalhatnak. 31
  • A térdmerevítők vagy a cipőbetétek segíthetnek a fájdalom és a merevség kialakulásában, ha ezek a feltételek fennállnak. 31,32
  • A quadriceps gyengébb ereje fokozott funkcionális fogyatékosságot és fájdalmat okozhat a térd OA-ban szenvedőknél. 33,34 izomerősítő gyakorlat, akár fizikoterapeutával, akár közösségi alapú beavatkozási programon keresztül, segíthet csökkenteni a fájdalmat és a funkcionális korlátokat.

A Megelőzés és az Önmenedzsment segédanyag hasznos lehet OA-ban szenvedő vagy OA kialakulásának kockázatával küzdő betegek számára.

A 2. ábra bemutatja a nem módosítható és módosítható kockázati tényezők közötti kapcsolatot az OA progressziója és a kapcsolódó növekvő funkcionális korlátok összefüggésében.

2. ábra: A térd osteoarthritisének és ezzel összefüggő fogyatékosságának kockázati tényezői 35

Sokszorosította: Bennell KL, Hunter DJ, Hinman RS. A térd osteoarthritisének kezelése. BMJ. 2012; 345: e4934 a BMJ Publishing Group Ltd. engedélyével.

További olvasmányok:

Hunter DJ, Bierma-Zeinstra S. Osteoarthritis. Gerely. 2019; 393 (10182): 1745-1759.