Orbáncfű

Orbáncfű | Gyógynövények | Andrew Weil, MD.

Andrew Weil

Orbáncfű (Hypericum perforatum)

Az orbáncfű gyomos, sárga virágú növény, amelyet évszázadok óta gyógynövényként alkalmaznak számos betegségre, beleértve a sebeket és a hangulati rendellenességeket is. Azt is gondolták, hogy megszabadítja a testet a gonosz szellemektől.

Az orbáncfű őshonos Európában, de a világ számos mérsékelt égövi területein hozták be és virágzik, ahol a vadonban növekszik. Az orbáncfű invazív fajnak számít, és számos országban mérgező az őshonos organizmusokra. Az állatállomány általi lenyelés központi idegrendszeri depresszióhoz, spontán vetéléshez és akár halálhoz is vezethet.

Keresztelő Szent Jánosról kapta a nevét, mivel virágai születésnapja körül, június végén virágoznak.

Orbáncfű felhasználása:

Az orbáncfű virágait és leveleit leggyakrabban enyhe vagy közepesen súlyos depresszió és szorongás kezelésére használják. A kutatások kimutatták, hogy az orbáncfű hatékonyabb, mint a placebo, és ugyanolyan hatékony, mint a szokásos vényköteles antidepresszáns terápia az enyhe vagy közepesen súlyos depresszió kezelésében, de nem hatékony a súlyos depresszió kezelésében. Több tanulmány is megjelent a súlyos depresszió kezeléséről, néha ellentmondásos eredménnyel, de sok szakértő úgy véli, hogy az orbáncfű hatékony lehet. A gyógynövényt álmatlanság, étvágytalanság, szorongás, étvágytalanság és bőrirritáció esetén is alkalmazzák, beleértve a herpes simplexet is. Az előzetes vizsgálatok szerint a gyógynövény előnyös lehet azok számára, akik szezonális affektív rendellenességet (SAD) tapasztalnak.

Egyes tanulmányok szerint az orbáncfű helyileg alkalmazva hatékony lehet a menopauza tüneteinek enyhítésében és az apróbb sebek gyógyításában.

A vizsgálatok nem találták, hogy az orbáncfű hatékony kezelés a figyelemhiány-hiperaktivitás zavara, a hepatitis C, a HIV/AIDS vagy az irritábilis bél szindróma esetén. Nincs elegendő bizonyíték az orbáncfű hatékonyságáról obszesszív-kényszeres rendellenességek, premenstruációs szindróma vagy dohányzásról való leszokás kezelésére.

Helyileg az orbáncfű olaja felhasználható zúzódások, gyulladások, izomfájdalmak, kisebb égési sérülések és poloskák kezelésére.

Elérhető:

Tabletták, kapszulák, tinktúrák, folyékony kivonatok, porított kivonatok, száraz gyógynövények, olajok és teák

Kölcsönhatások és figyelmeztetések:

Az orbáncfű biztonságosnak tűnik, ha orálisan szedik 8–12 hétig, bár egyes tanulmányok azt mutatják, hogy biztonságos akár egy évig is. Nagy adag orbáncfű bevitele növelheti a fototoxikus bőrreakciók kockázatát (lásd alább).

Az orbáncfű nem szedhető depresszió, szorongás és egyéb hangulati rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszerekkel. Hatással lehet számos anyagcserére és csökkentheti számos gyógyszer, például fogamzásgátló tabletták, HIV-kezelések, ciklosporin, antiaritmiás szerek, például digoxin (Lanoxin) és vérhígító gyógyszerek, például warfarin (Coumadin) hatékonyságát. Ha bármilyen vényköteles gyógyszert szed, mindenképpen beszéljen orvosával vagy gyógyszerészével az orbáncfű használata előtt.

A depressziót klinikailag diagnosztizálni kell annak súlyosságának meghatározása érdekében, hogy szükség van-e gyógyszeres kezelésre. A bipoláris rendellenességben szenvedőknek nem szabad orbáncfűt szedniük, mert ez mániás epizódokat válthat ki.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy az orbáncfű biztonságos a 6-17 éves gyermekek számára, ha orálisan és rövid távon megfelelően használják.

Terhes vagy szoptató nőknek kerülniük kell az orbáncfűt, amíg többet nem tudnak a hatásairól.

Az orbáncfű mellékhatásai közé tartozik a fokozott fényérzékenység (a napfénynek és az UV fényterápiának kitett fototoxicitás), beleértve a szürkehályog, élénk álmok, álmatlanság, nyugtalanság, izgatottság, szédülés és fejfájás fokozott kockázatát.

Az orbáncfű pszichózist indukálhat Alzheimer-kórban és skizofréniában szenvedő betegeknél.

Amikor depresszió kezelésére használják, és hirtelen abbahagyják, az orbáncfű a megvonási tünetekhez társul, hasonlóan a hagyományos antidepresszáns gyógyszerekkel tapasztaltakhoz. Ezek a hatások nagy valószínűséggel a kezelés abbahagyásának első napjaiban jelentkeznek, de a kezelés befejezése után egy vagy több héttel lehetségesek.

Az orbáncfű vásárlásakor:

Keressen olyan szabványosított termékeket, amelyek 0,3% hipericint vagy 2–5% hiperforint tartalmaznak.

Orbáncfű adagolása:

Felnőtteknek 300 mg-ot használjon naponta háromszor. Helyi használatra irritált bőrre kenje be az olajat közvetlenül naponta többször.
A hat évnél idősebb gyermekek biztonságosan szedhetik az orbáncfűt a felnőttek adagjának felével. Ismét nem szabad más hangulati és antidepresszáns gyógyszerekkel együtt alkalmazni, és csak a gyermek orvosával folytatott megbeszélés után szabad használni. A helyi alkalmazás felnőtt adagban alkalmazható.

Dr. Weil azt mondja:

Ha tartósan szomorú érzései vannak, vagy észreveszi, hogy a hangulata változik az évszakok változása esetén, akkor először orvoshoz kell fordulnia a megfelelő diagnózis biztosítása érdekében. Ezután beszélje meg orvosával az orbáncfűt. Ne feledje, hogy néhány hónapba telhet a munka. Ha tünetei olyan mértékben súlyosbodnak, hogy befolyásolja a működőképességét, ne várja meg. Vegye fel a kapcsolatot orvosával vagy más mentálhigiénés szakemberrel, és fedezze fel a további kezelést.

Természetes adatbázis - naturaldatabase.therapeuticresearch.com/nd/Search.aspx?cs=NONMP&s=ND&pt=100&id=329&fs=ND&searchid=37306247

Természetes egészség, természetes gyógymód: A wellness és az öngondoskodás teljes útmutatója az optimális egészség érdekében, szerző: Andrew Weil.

Országos Egészségügyi Intézetek, Országos Kiegészítő és Alternatív Orvostudományi Központ

Marylandi Egyetem Orvosi Központ - umm.edu/altmed/articles/st-johns-000276.htm

Seifritz E, Hatzinger M, Holsboer-Trachsler E. A Hypericum WS (®) 5570 kivonat hatékonysága a paroxetinhez képest közepesen súlyos depressziós epizódban szenvedő betegeknél - alcsoport-elemzés. Int J Pszichiátria Clin Practice 2016; 20: 126-132.

Wölfle U, Seelinger G, Schempp CM. Az orbáncfű (Hypericum perforatum) helyi alkalmazása. Planta Med 2014; 80: 109-120.