Osteochondrosis

Kapcsolódó kifejezések:

  • Csigolyatest
  • Szerozitisz
  • Lézió
  • Deformitás
  • Porc
  • Osteoarthritis
  • Ízületi porc
  • Vízkereszt

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Osteochondritis Dissecans

Bevezetés

Az osteochondrosis a gyermekek növekedési vagy csontosodási központjának olyan betegségének minősül, amely degenerációként vagy nekrózisként kezdődik, majd regeneráció vagy újraszámosodás következik be. A gyermekek osteochondrosisának ismerős helyei közé tartozik a proximális combcsont (Perthes-betegség) és a tarsal navicularis (Kohler-kór). A capitellum osteochondrosisát Panner-kórnak vagy osteochondrosis deformans capitelli humeri-nek is nevezik. Panner először 1927-ben írta le a capitellumot érintő radiográfiai változásokat

A capitellum osteochondrosis és az OCD ugyanazon állapot két megnyilvánulását jelentheti a különböző idős gyermekeknél. A két csoport eltérő klinikai bemutatása, kezelése és eredménye hasznosabbá teszi külön-külön történő megfontolást.

Rendszerek toxikológiai patológiája

Háttér elváltozások

Az osteochondrosis vagy az ízületi porc diszpláziája néhány háziállatfajnál előfordul, beleértve a kutyát, a sertést és a lovat is. Általában a gyors növekedési ütemhez kapcsolódik. Ebben az állapotban az ízületi porc megvastagodása nekrózisréteget eredményezhet a mélyebb zónákban úgy, hogy a felszíni rétegek elválnak az alatta lévő csonttól és kidudorodnak az ízületi térbe (63.37. Ábra).

áttekintés

63.37. ÁBRA. Az ízületi – epifízis (AE) komplex diszpláziája, amelynek eredményeként a csont osteochondritis dissecans (osteochondrosis) alakul ki. (A) A disznó humerusában megmaradt porc elvált a subchondralis csonttól (nyilak), de hasadék nem hasított át az ízületi felület eléréséig. (B) A ló disztális combcsontjában lineáris repedés nyúlik a diszplasztikus AE komplex és az alatta lévő (subchondralis) csont között a szomszédos normális ízületi porcba. H&E folt. (C) Ennek a ló humerusnak az AE komplexumán belül repedés nyilvánvaló, nyilvánvalóan fennálló dysplasia hiányában. H&E folt.

Képek 63,37 (A, B) Dr. S. E. Weisbrode, az Ohio Állami Egyetem Állatorvosi Főiskolájának jóvoltából; 63,37 (C): Dr. C. Bridges, a Texas A&M Egyetem Állatorvostudományi Főiskolája és a Dr. J. King, az Állatorvosi Főiskola, Cornell Egyetem. Reprodukálva Weisbrode (2007) Csont és ízületek. In: Az állatorvosi betegségek patológiai alapjai, 4. kiadás. (M. McGavin és J. F. Zachary, szerk.), Mosby Elsevier, 16–49. 1069, engedéllyel.

A spontán osteoarthritis számos fajban fordul elő, beleértve a cynomolgus és rhesus majmokat, tengerimalacokat, egereket és patkányokat. Tipikusan lassan progresszív, és nagy gyakorisággal jelen lehet mikroszkóposan az idősebb állatoknál. Fiatal cynomolgus majmoknál súlyos, egyoldalú, csípő destruktív osteoarthritisről (idiopátiás chrondolysis) számoltak be, de az etiológia nem ismert (63.38. Ábra).

63.38. ÁBRA. A coxofemorális („csípő”) ízület kondrolízise fiatal cynomolgus majmoknál. (A) A jobb combcsont fejének szabálytalan felületét mutató röntgenfelvétel a bal oldal normális konformációjához képest. (B) Gondosan megvizsgálva az érintett jobb combcsont feje durva unalmas porcot mutat a bal oldal sima, fehér, normális ízületi felületéhez képest. Az érintetlen bal oldali acetabulum (C, E, G) jellegzetes szabályos ízületfelületének hiányzik a fibrillált porc és a sérült jobb oldali porcmátrix integritásának csökkenése (D, F, H). Foltok: C, D = H&E; E – H = szafranin O.

Lemezbetegség és a gerincvelő ízületi gyulladása

OSTEOCHONDROSIS

Az osteochondrosis egy klinikai kifejezés, amely leírja azokat a kóros változásokat, amelyek a csigolyaközi porckorongban és a csigolyatestek szomszédos csontjában következnek be a lemez véglemezének régiójában bekövetkező megszakadás következtében.

A porcos véglemez megbomlását követően a többi lemezkomponens gyorsan progresszív degenerációt mutat, fokális nekrózissal, hasadással, radiális vagy kerületi szakadással a gyűrűs fibrosusban, és a normál korongszövet rostos szövetekkel történő helyettesítésével. A korongszövet központi részén nagy vízszintes hasadékok alakulhatnak ki, és a klinikai röntgenfelvételeken láthatók, ahol gyakran helytelenül vákuumjelenségként emlegetik őket (13-13. Ábra).

A korong meszesedése gyakori. Az apatit kristálylerakódások azonban könnyen figyelmen kívül hagyhatók a hematoxilin- és eozinfestéssel előkészített szakaszokban (13–14. Ábra). A kalcium-pirofoszfát-dihidrát-lerakódási betegség (CPPD) gyakori megállapítás mind a korongszövet, mind a ligamentum flavum műtéti mintáiban (13-15. Ábra).

A korong degenerációjának előrehaladtával, a korongterület későbbi szűkülésével új csont képződik a lemez perifériája körül, a gyűrű és a csigolyatest találkozásánál, ami marginális osteophytákat eredményez. A porckorongon belül a porcos véglemez endokondrális csontosodása következtében csontosodás is bekövetkezik, ami hozzájárul a korongtér szűküléséhez (13-16. Ábra). A vaszkuláris invázió után a korongszövet tartalmának progresszív lebontása reszorpcióhoz vezet. Gyakran a reszorpciós folyamat utolsó szakasza a szomszédos csigolyatestek spontán csontos összeolvadása.

Gyermekgyógyászati ​​problémák és rehabilitáció a fiatal sportoló számára

Freiberg-kór

A metatarsalis fej osteochondrosisának vagy Freiberg-kórnak az evolúciós folyamata az ízületi felület és az alatta lévő subchondralis csont romlása és összeomlása. Gyakrabban serdülőknél fordul elő, amikor az epiphysis még mindig fennáll, és az esetek 75% -a nő. 40 A második lábközép a leggyakoribb hely (68%), amelyet a harmadik és a negyedik lábfej követ. 41 A második lábközépfej akkor fordul elő gyakrabban, ha hosszabb, mint az első. Felvetődött, hogy ez megnövekedett fejnyomást és az érellátás megszakadását eredményezheti ismételt mikrotraumákkal (azaz futás vagy en pointe tánc).

A sportoló általában olyan lábfájdalmat mutat, amelyet az ütközési tevékenységek súlyosbítanak. Azok a tevékenységek, amelyek súlycsökkentő tevékenységek során szélsőséges mozgást okoznak a lábközépfejeknél, például a sprintelés és az ismétlődő ugrás, különösen felidegesítik a tüneteket. A sportolók általában panaszkodnak arra, hogy a fájdalom tünetei tovább súlyosbodnak, mire orvosi segítséget kérnek. A fizikális vizsgálat enyhe duzzanatot mutathat a metatarsalis fej felett. A középtalp és a lábfej tapintása tipikusan izolálja a fájdalmat az érintett metatarsalis fej és annak metatarsophalangealis (MTP) ízületén. Az érintett MTP ízület mozgása csökken és fájdalmas lesz.

A láb röntgenfelvételét akkor kell elkészíteni, amikor egy fiatal sportoló felmutatja ezeket a tüneteket és a fizikai vizsgálati eredményeket, hogy értékelje a Freiberg-kórt, és kizárjon más okokat, például fertőzést vagy stressztörést. A kezdeti sima film megállapításai, például az érintett MTP ízületi tér kiszélesedése, finomak lehetnek. A metatarsalis fej osteosclerosisát több héten belül láthatjuk a sima filmeken (23-3. Ábra). A betegség előrehaladtával fokozódik a nekrotikus csont felszívódása, ennek következtében a metatarsalis fej töredezése és összeomlása következik be. A csontszkennelés hasznos lehet, ha a klinikai vizsgálat és az anamnézis gyanús, de a röntgenfelvétel negatív. A csontvizsgálat megnövekedett felvételt mutat a proximális metatarsalis fejben, és csökkent felvételt mutat a nekrotikus területen.

A kezelés abból áll, hogy gyulladáscsökkentőket szed, és egy ideig csökkenti a terület terhelését. A gyalogos csizmában történő kezdeti rögzítés segít megnyugtatni a tüneteket. Ezután a sportoló átállhat egy ortotikumba, és kezdetben visszatérhet a nem befolyásolt tevékenységekhez. Nem mindig lehet stabilizálni az ízületet és megakadályozni a fájdalmat és a progresszív deformációt. Súlyos esetekben, tartós fájdalommal, műtétre lehet szükség a tünetek enyhítésére és az ütközés eltávolítására. A későbbi szakaszokban úgy gondolják, hogy a kényelmetlenség laza testekkel jár. Számos eljárás létezik, a betegség mértékétől és a laza testek jelenlététől függően. Mindegyik nagyon jó eredményről számolt be.

NEM GYULLÍTÓ MUSKULOSKELETÁLIS FÁJDALMI FELTÉTELEK

Köhler-kór

A Köhler-kór a tarsal navicularis csont osteochondrosis. Ez általában 4 és 9 év közötti gyermekeket érint, akik alattomos lábfájdalommal és sántítással jelentkeznek. Az érintett gyermek jellegzetesen megterheli a láb laterális oldalát. 109 Egyes hatóságok a navikuláris szűkület, a megnövekedett sűrűség és néha a töredezettség radiográfiai eredményeit a normális csontosodás egyik változatának tekintik (36-8. Ábra). Nincs bizonyíték arra, hogy a kezelés befolyásolja az eredményt, amely szinte mindig a teljes gyógyulás; a tartós vagy későn megjelenő lábpanaszokat általában más, nem összefüggő patológia okozza. 110

Nem gyulladásos izom-csontrendszeri fájdalom

Thiemann-kór.

A Thiemann-kór a phalangealis epifízisek ritka osteochondrosisának számít, amelynek etiológiája ismeretlen, de genetikailag látszólag autoszomális domináns transzmisszióval bír. 142 Az epiphysealis dysplasia egyik formájának is tekinthető, és tipikusan érinti serdülőkorban az ujjak és a lábujjak PIP ízületeit. 143 144 A kéz distalis interphalangealis ízületei és az első lábujjak interphalangealis ízületei szintén érintettek lehetnek. 145 Az érintett ízületeknek fusiform duzzanata és érzékenysége van. A röntgenfelvételek segítik a diagnózist; az érintett epifízisek szklerózist, ellapulást, csésze alakú kiszélesedést és esetleges töredezettséget mutatnak. A Thiemann-betegség gyakran jóindulatú folyamatot követ a falangealis dimenziók normalizálásával a növekedési lemez lezárása után. A trauma ronthatja a prognózist. 145-150

NEM GYULLÍTÓ MUSKULOSKELETÁLIS FÁJDALMI FELTÉTELEK

Thiemann-kór

A Thiemann-kór a phalangealis epifízisek ritka osteochondrosisának számít, amelynek etiológiája ismeretlen, de családias lehet. A kezdet általában serdülőkorban érinti a középső ujj PIP ízületét, de később szimmetrikusan bevonhatja a szomszédos számjegyeket. A kezek distalis interphalangealis ízületei és az első lábujjak interphalangealis ízületei szintén érintettek lehetnek. A nagy ízületek hajlító kontraktúrái is előfordulnak. 184,185 Az érintett ízület fusiform duzzanata és gyengédsége jellemzi, és a fájdalom, ha van ilyen, súlyosbodhat a hideg hatásának kitéve. Az érintett epifízisek szklerózist, ellapulást, csésze alakú kiszélesedést és végül töredezettséget mutatnak a röntgenfelvételeken. Az akut fázisú reagensek normálisak. A szövettani vizsgálat aszeptikus nekrózist mutat be normál erekkel és gyulladás nélkül. A Thiemann-betegség gyakran jóindulatú folyamatot követ a falangealis dimenziók normalizálásával a növekedési lemez lezárása után. A trauma ronthatja a prognózist. 184,186-191

Alsó véglet trauma

Besh Barcega MD, MBA, Lilit Minasyan MD, Gyermek Sürgősségi Orvostudományban, 2008

Osgood-Schlatter betegség

Az Osgood-Schlatter-betegség a sípcsont elülső tuberositásának osteochondrosisára utal. 26 Az osteochondrosis egy „csontosodási központok betegsége a gyermekeknél, amely degenerációként vagy nekrózisként kezdődik, amelyet regeneráció vagy újraszámosítás követ”. 26 Az Osgood-Schlatter-kór viszonylag gyakori betegség serdülőknél, és gyakoribb a fiúknál. 27 Az esetek 25-50% -a kétoldalú. 27 Van némi vita arról, hogy ez a betegség az íngyulladás egyik formája, vagy a tibialis tubercle 28 Salter-Harris I. típusú törése (lásd 20-1. Ábra). Ezek a betegek gyakran térdfájdalommal jelentkeznek, amely aktivitásuknál rosszabb és pihenéssel enyhül. A fizikális vizsgálat általában diagnosztikus, gyengédséggel és csontos dudorral a tibialis tuberosity helyén. Röntgenfelvételre ritkán van szükség az Osgood-Schlatter-gyanú diagnosztizálásához vagy kezeléséhez. A szokásos kezelés konzervatív, pihenésből, gyulladáscsökkentő/fájdalomcsillapító gyógyszerekből (pl. Ibuprofen) és az alapellátás orvosának nyomon követéséből áll. Komoly sportolók számára a sportorvos nyomon követése ideális a maximális részvétel lehetővé tételéhez, elegendő pihenéssel egyensúlyozva a fájdalom minimalizálása érdekében.

Csontok, ízületek, inak és szalagok

Osteochondrosis Dissecans.

E-16-20. Ábra. Az Articularis-Epiphyseal Complex (AECC) osteochondrosis, Bone.

A, Humerus, disznó. A visszatartott porc elvált a subchondralis csonttól (nyilak), de az ízületi felületig terjedő hasadék (osteochondrosis dissecans) nem alakult ki. B, AECC, distalis combcsont, ló. A megvastagodott epiphysealis porc és az alatta lévő (subchondralis) csont között lineáris repedés nyúlik a szomszédos normális (jobb) ízületi porcba (nyíl). H&E folt. C, Humerus, ló. Vegye figyelembe az AE komplex epifízis porcán belüli lineáris repedést, amely valószínűleg az endokondrális csontosodás meghibásodása előtt a porc ischaemiás nekrózisa miatt következett be. H&E folt.

(A és B jóvoltából Dr. S.E. Weisbrode, Állatorvosi Főiskola, Ohio Állami Egyetem. C jóvoltából Dr. C. Bridges, az állatorvosi főiskola, Texas A&M Egyetem; és Dr. J. King, az Állatorvosi Főiskola, Cornell Egyetem.)

Az OCD kialakulásához hasadékoknak kell kialakulniuk az AECC nekrotikus epiphysealis porcában, általában az osteochondrosis manifesta szakaszában (lásd 16-42. Ábra). A hasadékképződés mechanikai instabilitást okozhat, és elválásokhoz vezethet a porcban, illetve a porc és az alatta lévő csont között. A külső nyomás, amely leggyakrabban a normál fiziológiai aktivitás következtében alakul ki, a hasadéknak az átfedő ízületi porcokon való átnyúlását eredményezheti, amelynek következtében fedél képződik (lásd 16–43. És 16–44. Ábra). A betegség ezen szakaszában az érintett állat sántaságot mutathat.

A több ízület kiterjedt területeit magában foglaló porccsapda kialakulása lovakban kialakulhat anélkül, hogy hajlamosítanák az osteochondrosis latens vagy manifesta elváltozásokat. Ezekben az esetekben a normális vastagságú ízületi porcok lehúzhatók a subjacens csontból, mivel az AECC mélyebb rétegeiben hasadék keletkezik. Ilyen elváltozásokat tapasztaltak olyan csikóknál, amelyek kerítéseket nyalogattak cinkalapú fehér festékkel. Úgy gondolják, hogy az elváltozás patogenezise a cinkfelesleg által kiváltott rézhiánnyal jár (a cink blokkolja a réz felszívódását a gyomor-bél traktusból). A réz szükséges kofaktor olyan enzimekhez, amelyek megkönnyítik a tropokollagén molekulák közötti keresztkötéseket; ezek a csikók azonban úgy tűnik, hogy nem rendelkeznek generalizált kollagén dysplasiaval. Az ízületi elváltozások kiterjedt eloszlása ​​megkülönbözteti őket az OCD-től, amely multifokálisan fordul elő fajfüggő predilekciós helyeken.

Növekedési lemez és AECC: A növekedési lemez nem vesz részt OCD-ben. Az AECC elváltozása magában foglalja a lokálisan kiterjedt fibroplázia, neovaszkularizáció és csontos átalakulás területét a chondro-osseous csomópontban. Még a legkrónikusabb elváltozásoknál is gyakran azonosíthatóak az epiphysealis porc nekrózisának változó nagyságú területei (általában vékony margó) a chondro-osseous csomópontban vagy az ízületi porc mély felszínén. Az ízületi porc morfológiailag normális lehet, kivéve az epiphysealis porc nekrotikus zónájától az ízületi felületig terjedő hasadék jelenlétét. Azokban az esetekben, amikor a porcfragmentum elmozdult, az AECC egészét vagy egy részét a porcfekély területe váltja fel, amely a reaktív és fibrotikus subchondralis csontot fedi le.

Trabecularis csont: Az epiphysis trabecularis csontjában bekövetkező változások súlyossága tükrözi a hasadékképződés mértékét. Jelentős myelofibrosis, lokálisan kiterjedt osteopenia és reaktív szövött csont képződése várható a fedél alján.

Kéregcsont: OCD esetén nem várható elváltozás a kérgi csontban.

A gerinc „phytái”

Anne C. Brower MD, Donald J. Flemming MD, Arthritis in Black and White (harmadik kiadás), 2012

Degeneratív lemezbetegség - elsődleges és másodlagos (8–8–8–11. Ábra)

A degeneratív lemezbetegség vagy az intervertebrális osteochondrosis a leggyakoribb pozitív radiográfiai eredmény a hátfájásban szenvedő betegeknél. Ha egy szinten következik be, akkor általában másodlagos vagy a normális öregedési folyamat, vagy a trauma miatt másodlagos korai öregedési folyamat szempontjából. A pulposus mag normál rugalmasságának elvesztése és ezzel a normál korongmagasság csökkenése következik be. Amint megfigyeljük a normális gerincet, a csigolyaközi porckorongtereknek meg kell növekedniük a gerinc ereszkedésével, kivéve a C7-T1 és L5-S1 szintet, amelyeket átmeneti területeknek tekintenek. A lemezterület akkor tekinthető szűknek, ha a magassága kisebb vagy egyenlő a felette lévő magassággal. A korongterület szűkülete a korongbetegség leggyakoribb radiográfiai jele. A korongtérben megfigyelt meszesedés vagy vákuumjelenség (légsűrűség) a korong degenerációjának abszolút jele. A degenerált koronggal szomszédos csigolyatesteknél kis marginális osteophyták vagy kicsi nonmarginalis osteophyták alakulnak ki, a subchondralis csontjavítás mértékével együtt (8-8. Ábra). A nonmarginalis osteophytát vontatási osteophytának hívják, és ez a gerinc instabilitását jelzi ezen a területen.

Amikor a degeneratív korongbetegséget több szinten észlelik nyilvánvaló strukturális rendellenességek, például rotoscoliosis nélkül, figyelembe kell venni a mögöttes arthropathiát. A leggyakoribb ok ma a kalcium-pirofoszfát-dihidrát (CPPD) kristályos lerakódási betegség lenne, amelyben a lemeszesedés megtalálható a korongtér közelében lévő lágyrész-szerkezetekben. Az akromegália akkor diagnosztizálható, amikor degeneratív korongbetegség figyelhető meg a csigolyatestek anteroposterior (AP) átmérőjének növekedésével járó páciensnél (8–9. Ábra).

Az Ochronosis degeneratív korongbetegséget okoz minden szinten, amely meszesedéssel vagy vákuumjelenséggel nyilvánul meg a gerinc minden szintjén (8-10. Ábra). Bár a csigolyatestekben szubkondrális szklerózis van, az osteophyták képződése figyelemre méltóan hiányzik. Néha a korongvesztés olyan mély, hogy a gerinc ugyan nem ankilózisa, de funkcionálisan ankylose.

Az extrém vagy túlzott degeneratív korongbetegség megfigyelésének neuropátiás gerincre kell utalnia. Előfordulhat a korongtér feloldódása, az egyik csigolyatest felborulása a másikba, az egész csigolyatestet magában foglaló reparatív csont, masszív oszteofita képződés és csonttöredezettség (8-11. Ábra). Bár egykor a tabes dorsalishoz társult, ma ez a változás cukorbetegeknél is megfigyelhető.