Otitis Externa állatokban

, DVM, MS, DACVD, Louisiana Állami Egyetem

3D modellek (0)
Audió (0)
Számológépek (0)
Képek (3)
Oldalsávok (0)
Asztalok (0)
Videók (0)

Dr. Stephen White jóvoltából.

Az otitis externa a dobhártyától disztális külső fülcsatorna gyulladása; a fülcsonk lehet, hogy nem érintett. Ez az egyik leggyakoribb oka annak, hogy a kis állatokat (különösen a kutyákat) bemutatják az állatorvosnak. A külső otitis lehet akut vagy krónikus, és egy- vagy kétoldalú. Nyulaknál látható (amelyekben általában az atka miatt van Psoroptes cuniculi), és nagy állatoknál nem gyakori.

Az otitis externa etiológiája és osztályozása állatokban

Az exitis externa osztályozását okokra és tényezőkre bontják. Okok különböző betegségek/fertőző kórokozók, amelyek középfülgyulladást váltanak ki, és lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak. A tényezők hozzájárulhatnak vagy elősegíthetik a külső fülgyulladást, gyakran a hallójárat szerkezetének, működésének vagy fiziológiájának megváltoztatásával. Hajlamosító tényezők vannak a fülbetegség kialakulása előtt, míg az állandósító tényezők a betegség következtében jelentkeznek. Bár végső soron minden tényezőt és okot kezelni kell, elsősorban az elsődleges okokat kell kezelni az otitis folytatódásának vagy megismétlődésének csökkentése érdekében.

Elsődleges okok exitis externa a normális fülben okoz betegségeket. Megváltoztatják a fül környezetét, gyakran lehetővé teszik a másodlagos fertőzés kialakulását. Az elsődleges okok a következők:

allergia (káros mellékhatások, atópiás dermatitis, kontaktus)

paraziták (Otodectes, Demodex, Sarcoptes)

autoimmun/immun-mediált (pemphigus foliaceus, vasculitis, mások)

hámképződési rendellenességek (faggyúmirigy-adenitis, cinkre reagáló dermatitis)

mirigy rendellenességek (faggyúmirigy hiperplázia)

gomba (Aspergillus)

egyéb (proliferatív nekrotizáló macskagyulladás, juvenilis cellulitis)

Másodlagos okok exitis externa okozhat kóros fülbetegséget. Ezek gyakran krónikus/visszatérő problémák, amikor az elsődleges okkal nem foglalkoznak. A másodlagos okok a következők:

baktériumok (Staphylococcus, Streptococcus, Enterococcus, Pseudomonas, Proteus, stb)

élesztő (Malassezia)

Fenntartó tényezők fülgyulladás miatt fordulnak elő, krónikus esetekben súlyosak lehetnek. Tartalmazzák:

hámváltozások (a migráció meghibásodása vagy megváltozása; a hallójárat hámjának migrációja természetes tisztító mechanizmust biztosít a normál fülekben)

hallójárat (szűkület, ödéma, proliferatív változások)

mirigyes (faggyúmirigy hiperplázia)

pericartilaginos fibrózis vagy meszesedés

középfül betegség

Hajlamosító tényezők növeli az exitis externa kialakulásának kockázatát. Ezek tartalmazzák:

konformáció (függő pinna, szűkületes csatornák, szőrös konkáv pinna, túlzott szőr a csatornákban)

túlzott nedvesség (környezet, úszás)

obstruktív fülbetegség (neoplázia, polip, macska apokrin cystadenomatosis)

szisztémás betegség (immunszuppresszió, katabolikus állapotok)

kezelési hatások (a normál flóra változásai, trauma)

Az otitis externa klinikai megállapításai és diagnosztizálása állatokban

A diagnózis a kórelőzményen, az otoszkópos vizsgálaton és a citológián alapul

Az otitis externa esetében nincs elismert nemi megoszlás. A fiatal állatok gyakrabban fordulhatnak elő. Az otitis fajtája a bőrbetegségre vonatkozik (pl. Allergiák a retrieverekben és a terrierekben). A klinikai tünetek közé tartozik a fejrázás, a fül manipulációjával járó fájdalom, a rossz szaglás, a váladék, az erythema, az erózió, a fekélyképződés, a duzzanat vagy a ceruminás mirigy hiperplázia.

A teljes fizikai és dermatológiai értékelés után meg kell vizsgálni a füleket (először a legkevésbé érintettek/fájdalmasak). A rendkívül fájdalmas esetekben szedációra vagy szisztémás glükokortikoidokra lehet szükség néhány napig az otoszkópos értékelés elvégzése előtt. A hallójáratok és a fülcsaphatás tapintása segít azonosítani a duzzanat, a mineralizáció (a krónika miatt) és a fájdalom jelenlétét. A súlyos krónikus elváltozásokkal rendelkező hallójáratokban nagyobb valószínűséggel lesz szükség a fül fejlett képalkotására. A fülbevalókat ki kell értékelni bőrpír, kéregképződés, erózió, fekélyképződés, lichenifikáció, hiperpigmentáció és exudátum jelenléte szempontjából. A madarak mintavétele magában foglalhatja a felszíni citológiát (élesztő, baktériumok, gyulladásos sejtek), a bőrkarcokat/ásványi olajkészítményeket (Demodex, Sarcoptes), vagy dermatofita kultúra.

Ha lehetséges, az összes bőrgyógyászati betegnél otoszkópos értékelést kell végezni. A kézi otoszkóp általában elegendő, de a videó otoszkópok további nagyítást nyújthatnak, ami növeli a csatornák és a dobhártya megjelenítését. Minden fülhez más, tiszta kúpot kell használni.

A vizsgálat során értékelni kell a csatornát szűkület, erythema, erózió/fekély, mirigy hiperplázia, váladék (mennyiség, minőség) és tömegek szempontjából. Ha lehetséges, meg kell vizsgálni a dobhártya kidudorodását, repedését vagy színváltozását. Azonban gyakran a membrán nem látható a vízszintes csatornában lévő váladék jelenléte miatt, ezért tisztításra/öblítésre lehet szükség. Mintavételt (citológia, ásványi olaj előkészítők) kell venni a tisztítás előtt.

Előfordulhat, hogy a függőleges csatornák, a vízszintes csatornák és a dobhártyák otoszkópos vizsgálata nem lehetséges, ha túlzott szövetburjánzás vagy duzzanat van, ha a fül fájdalmas, vagy ha a csatorna exudátummal van megtöltve. Túlzott fájdalom esetén nyugtatásra lehet szükség, ha aznap otoszkópos értékelést kell végezni. Sok súlyos fülbetegségben szenvedő beteg azonban részesül a gyulladáscsökkentő glükokortikoid dózisokban és a teljes terápia előtt egy-két hétig a helyi gyulladáscsökkentő terápiában. Otoszkópos kiértékelés gyakran lehetséges akkoriban, szedáció nélkül.

A vízszintes hallójáratból származó exudátum citológiai értékelése azonnali diagnosztikai információt nyújthat. A legtöbb kutya és macska külső hallójáratában kis mennyiségű kommensális gram-pozitív kókusz és élesztő található. Ezek a szervezetek kórokozókká válhatnak, ha a mikrokörnyezet megváltozik, és ösztönzi túlszaporodását. A gyapotvégű applikátorral nyert exudátum üveglemezre tekerhető, háromlépcsős gyorsfolttal vagy módosított Wright-folttal megfesthető és mikroszkóp alatt megvizsgálható. (Egy tanulmány kimutatta, hogy a fülréteg citológiájához nincs szükség hőrögzítésre.) A keneteket mikroszkóposan kell megvizsgálni 4x, 10x és olajmerítés alatt, hogy a következőket keressük: a keratinociták, baktériumok, élesztők és WBC-k száma és morfológiája; mikroorganizmusok fagocitózisának bizonyítékai; gombás hifák; és akantolitikus vagy neoplasztikus sejtek.

A Diff-Quick foltos kenet gyorsan meghatározhatja, hogy van-e mikrobiális szaporodás. A coccalis organizmusok általában staphylococcusok vagy streptococcusok. A rúd alakú organizmusok általában Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli, vagy Proteus mirabilis. Ha sok rudat azonosítanak, a grammfolt előnyös lehet, mert sok gram-negatív rúd (Pseudomonas) jobban reagálnak bizonyos antibiotikum-osztályokra (fluorokinolonok, aminoglikozidok). Ha egy grammos folt nem áll rendelkezésre, a hallócsatorna fekélyesedése, egy nyálkás zöld váladék és a csak rudakat mutató citológia nagyon utal a Pseudomonas fertőzés. Az elsősorban gram-negatív rúdfertőzésekkel járó exitis exitis szintén társulhat egy különösen csípős szaggal. A vízszintes csatornából történő tenyésztés ezekben az esetekben is elvégezhető, de még a rezisztens baktériumok is gyakran reagálnak a helyi terápiára, mert az antibiotikumokat sokkal magasabb szinten alkalmazzák, mint az érzékenységi jelentésekben értékeltek, így a fülkultúrák a legtöbb esetben szükségtelenné válnak. Számos neutrofil fagocitáló baktérium jelenléte megerősíti az élőlények kórokozó jellegét.

Élesztő (Malassezia pachydermatis) kutyák és macskák egészséges füleiben alacsony számban találhatók meg, de gyakran szaporodnak az otitis externa-val. Néha megtalálhatók a hámlasztott laphámsejtek felületén az érintett fülekből származó felszíni citológiai mintákban. Az élesztőfülgyulladás általában jól reagál a helyi terápiára, amely gombaellenes és szteroidot tartalmaz a gyulladás csökkentése érdekében.

A foltos citológia mellett a fülatka váladékát is meg kell vizsgálni a tojás, a lárva vagy a fülatka felnőttjei szempontjából Otodectes cynotis és Demodex spp atkák kutyákban és macskákban, és Psoroptes cuniculi nyulakban és kecskékben. Macskáknál, Otodectes cynotis sötét, „kávéra őrölt” váladékkal erősen gyanítható. A keneteket úgy állítják elő, hogy a cerumont és a fülfájást kis mennyiségű ásványi olajjal kombinálják egy üveglemezen. Fedőüveget kell használni, a kenetet kis teljesítményű nagyítással kell megvizsgálni. A refrakter ceruminás otitis externa ritkán társulhat a Demodex spp a kutyák és macskák külső hallójárataiban, és ez lehet az egyetlen érintett terület a testen.

A krónikus középfülgyulladással járó hisztopatológiai változások gyakran nem specifikusak. A túlérzékenységi válasz hisztopatológiai bizonyítékai támogathatják az intradermális allergiás tesztek vagy a hipoallergén étrend-kísérletek ajánlását. Ezenkívül a krónikus, obstruktív, egyoldalú exitis externa állatok biopsziája feltárhatja, hogy vannak-e daganatos elváltozások. A biopsziákat főleg akkor jelzik, ha a hallójáratot eltömő tömeg van. Ha az elsődleges probléma allergia, endokrin vagy autoimmun rendellenesség, akkor valószínűleg a fülben találhatóakon kívül más klinikai tünetek is jelentkeznek.

A csonthártya radiográfiáját akkor jelzik, ha a proliferatív szövetek megakadályozzák a dobhártya megfelelő megjelenítését, amikor a középfülgyulladás gyanúja merül fel a relapszáló bakteriális otitis externa okaként, és amikor neurológiai tünetek kísérik a külső otitis externa-t. A folyadéksűrűség és a proliferatív vagy lítikus csontos változások gyakran bizonyítják a középfül érintettségét. Sajnos a röntgenfelvétel normális sok középfülgyulladás esetén. A CT-t vagy az MRI-t, ha rendelkezésre áll, súlyos, krónikus otitis esetén kell elvégezni, amely nem reagál a megfelelő kezelésre. Egyes klinikailag normális kutyáknál azonban a CT vagy MRI vizsgálat során a középfülben folyadék van.

Az Otitis Externa kezelése állatokban

Kezelje a külső otitis külső okait

Válassza ki az antimikrobiális szereket az előzmények és a citológia alapján

Az exitis externa sikeres kezeléséhez a tulajdonos megfelelősége, a gyulladás kezelése, az irányított antimikrobiális terápia és az ok kiváltása szükséges. A tulajdonosoknak ésszerű elvárásokkal kell rendelkezniük, és meg kell érteniük, hogy időbe telhet a külső fülgyulladás megoldása vagy javítása.

Kezdetben sok betegnek szüksége van a fájdalom és/vagy viszketés kezelésére. A glükokortikoidok csökkentik a gyulladást, a duzzanatot és a fájdalmat, ami végül növeli a tulajdonos azon képességét, hogy otthon sikeresen kezelje és tisztítsa a füleket. A prednizont és a triamcinolont használják leggyakrabban, időtartamuk és dózisuk a betegség súlyosságától és krónikus állapotától függ. Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a tulajdonosok nem tisztíthatják otthon a füleket, amíg a glükokortikoidok néhány napig nem léptek életbe. Fontos a fülhigiéné; különösen a szőrzetet a pre- és a periauricularis területről kell levágni, valamint a szőrzetet a medence középső felületéről és a hüvely csúcsairól. Ez megkönnyíti a fülek tisztítását és kezelését. A szőr kitépése a hallójáratból ellentmondásos, de szükség lehet rá a fülfertőzés megfelelő megoldásához.

Ha lehetséges, az első klinikai tisztítást az állatorvosi klinikán kell elvégezni, a tulajdonos megfigyelésével. Bár a fültisztító kiválasztása a fertőzés vagy a váladék típusától függ, fontos, hogy a tisztítószer vonzó szagú legyen (a tulajdonos megfelelőségének növelése érdekében) és semleges pH-értékkel (a gyulladt fül fájdalmának csökkentésére).

Sok állat nem szereti, ha a tisztítószert közvetlenül a hallójáratába szorítják. Sokan jobban reagálnak a tisztítószerbe áztatott pamut golyók használatára. Ezeket elhelyezhetjük a hallójárat nyílásánál (oly módon, hogy még mindig eltávolíthatók legyenek), a hallójáratot megmasszírozzuk, és eltávolítsuk a vattacsomót. Ezt addig kell ismételni, amíg a vatta tiszta vagy vér nem lesz (irritációra utal). A fertőzött fülek vastag, száraz vagy viaszos anyaggal hetente kétszer-háromszor tisztítást igényelhetnek ceruminolitikus oldattal, például karbamid-peroxiddal vagy dioktil-nátrium-szulfoszukcináttal (DSS). A bőséges gennyes váladékozással fertőzött fülek napi egyszeri vagy kétszeri tisztítást igényelhetnek. Ha rudakat látunk, a fültisztítónak szkvalént kell tartalmaznia, mert az egyik lehetséges ok az Pseudomonas, amely biofilmet képes előállítani, amely megvédi a baktériumokat az antibiotikumoktól. A füleket alaposan le kell öblíteni meleg vízzel a maradék fültisztító eltávolításához. Ha a dobhártya felszakadt, a detergensek és a DSS ellenjavallt; enyhébb tisztítószereket (pl. sóoldat, sóoldat plusz povidon-jód, Tris EDTA) kell használni a fül öblítésére.

A tisztítás mellett a hatékony kezelés helyi és szisztémás antimikrobiális és gyulladáscsökkentő terápiát is igényelhet. A kezelés időtartama a diagnózistól függően 7-10 naptól több hónapig változhat. Az akut bakteriális otitis externa kezelésében a helyi antibakteriális szerek kortikoszteroidokkal kombinálva csökkentik az exudációt, a fájdalmat, a duzzanatot és a mirigy szekrécióját. A legkevésbé erős kortikoszteroidot kell használni, amely csökkenti a gyulladást. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható helyi termék antibiotikum, gombaellenes és glükokortikoid kombinációt tartalmaz. Az egyes termékeket a citológia alapján kell megválasztani (pl. A gram-negatív rúdfertőzésekhez szükség lehet aminoglikozidra vagy fluorokinolonra).

A legtöbb kutyához szükséges gyógyszer mennyisége 1 ml, bár a nagy fülű kutyáknak 2-3 ml szükséges lehet. A megfelelő kezelés megköveteli legalább ennek a térfogatnak a beültetését naponta kétszer. Kerülni kell az irritáló gyógyszereket (pl. Otthoni gyógymódok és ecethígítások). Duzzanatot okoznak a hallójárat bélésében és fokozzák a mirigy szekrécióját, ami hajlamos az opportunista fertőzésekre. Azok az anyagok, amelyek a normál hallójáratokban általában nem irritálnak, irritációt okozhatnak a már gyulladt fülben. Ez különösen igaz a propilén-glikolra. Azok a porok, mint amilyeneket a szőr kitépése után használnak, irritáló betonokat képezhetnek a hallójáratban, ezért nem szabad használni.

Szisztémás glükokortikoidokra gyakran van szükség mind akut, mind krónikus exitis externa esetén a fájdalom, a gyulladás és a duzzanat kezelésében. A glükokortikoidok csökkentik a gennyes váladék mennyiségét is, ami javítja az aminoglikozidok (a fülgyógyszerekben leggyakoribb antibiotikumok) hatékonyságát. A krónikus, erősen stenotikus füleknél a kutyáknak 2 hétig 2 mg/kg/nap prednizonnak megfelelő adagokra lehet szükségük, majd ezt követően kúposra. Ez a nagy dózis maximalizálja annak esélyét, hogy a fül orvosilag kezelhető legyen, ahelyett, hogy műtéti beavatkozásra lenne szükség, például a hallójárat teljes ablációjára. Ez az adag azonban nem tartható fenn hosszú távon, ezért az alapbetegség és a másodlagos fertőzések megfelelő kezelésére van szükség. Szisztémás antibiotikumok nem szükségesek külső fülgyulladás esetén, de középfülgyulladás gyanúja esetén kell alkalmazni. A szisztémás antibiotikumot azonban a citológia alapján kell kiválasztani, mert sok gram-negatív pálca nem reagál a tipikus első osztályú dermatológiai antibiotikumokra, például a cephalexinre. Az élesztővel történő otitis externa legtöbb esete jól reagál a helyi terápiára, de a szisztémás gombaellenes szerek, például ketokonazol (kutyák) vagy terbinafin (kutyák és macskák) hasznosak lehetnek.

Ha az otitis externa mellett középfülgyulladás gyanúja merül fel, a CT vagy az MRI hasznos lehet annak eldöntéséhez, hogy szükség van-e myringotomiára és középfül öblítésre. Ezt követi a helyi fülgyógyászat elég nagy mennyiségben ahhoz, hogy elérje a középfület, miután a myringotomia nyílást hoz létre a középfülben. Mind a bakteriális, mind a gombás középfülfertőzések esetében a középfül öblítése, majd nagy mennyiségű helyi fülgyógyszer hatékonyabb, mint pusztán szisztémás antibiotikumok adása. A szisztémásan alkalmazott antibiotikumok csak a középfül nyálkahártyájába jutnak, a lumenbe nem, ami nagyobb esélyt jelenthet az antibiotikum-rezisztenciára.

A kezelés időtartama az esettől függően változik, de addig kell folytatni, amíg az ismételt vizsgálat és az ismételt citológia alapján a fertőzés megszűnik. A bakteriális és élesztőfertőzésben szenvedő állatokat fizikailag meg kell vizsgálni, a citológiákat hetente és minden második héten értékelni kell, amíg a fertőzésre nincs bizonyíték. A legtöbb akut esetben ez 2–4 hétig tart. A krónikus esetek megoldása hónapokat vehet igénybe, és egyes esetekben a fenntartó kezelést korlátlan ideig folytatni kell. Ha az otitis externa esetei nem oldódnak meg az alapbetegségek kezelése, a megfelelő terápia és a tulajdonos megfelelősége ellenére, mérlegelni kell az otitis media értékelését.

Meticillin-rezisztens Staphylococcus intermedius és Pseudomonas otitis (okozza Pseudomonas aeruginosa) az otitis frusztráló és nehéz örökítő okaként jelentek meg a leggyakoribb antibiotikumokkal szembeni rezisztencia kialakulása miatt. Ezek a fertőzések gyakran krónikusak (> 2 hónaposak), és markáns gennyes váladékozással, súlyos hámfekélyesedéssel, fájdalommal és a csatorna ödémájával társulnak. A sikeres kezelés sokrétű, és a következő lépéseket kell tartalmaznia:

azonosítsa az otitis elsődleges okát és kezelje azt

távolítsa el a váladékot a hallójárat öntözésével