Jód

A jód nélkülözhetetlen mikroelem az állati és emberi táplálkozásban, mivel a jód a pajzsmirigyhormonok szerves eleme, amelyek szükségesek a sejtanyagcseréhez.

Kapcsolódó kifejezések:

Alultápláltság
Mikroelem
Szelén
Mangán
Nyomelem
Kakaó
Búzaliszt
Jódozott só
Ütő

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Jód

Absztrakt

A jód (atomtömeg 126,9 g/mol) fontos mikroelem, amely szükséges a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) szintéziséhez. Az étrend az elsődleges módszer a megfelelő jódtáplálás elérésére, a tejtermékeket, néhány kenyeret, tengeri moszatot és más tengeri ételeket, valamint a jódozott sót a leggyakoribb jódtartalmú ételekként. A serdülőknek és a felnőtteknek jódra van szükségük 150 μg/nap mennyiségben, a terhesség és a szoptatás alatt pedig nagyobb mennyiségre van szükség. Emésztés és felszívódás után a felszabadult jód belép a plazma jódkészletébe, és a pajzsmirigy ismét felveheti, vagy a vesével ürülhet ki. A jódhiány az endémiás golyva fő oka, de a környezeti szennyező anyagoknak való kitettség és bizonyos étrendi anyagok (goitrogének) lenyelése emellett megzavarhatja a jód pajzsmirigybe történő felvételét, hogy súlyosbítsa ezt a hatást. Végül, az ajánlott felső tolerálható beviteli határnál (1100 μg/nap) nagyobb jódfogyasztás növeli a jód által kiváltott pajzsmirigy-működési zavar kockázatát.

A jód környezeti kémiája és toxikológiája

Ethan M. Cox, Yuji Arai, az Agronómia fejlődésében, 2014

2.1 A globális jódciklus

A Föld jódciklusa sokféle geológiai és biológiai stádiumot foglal magában. A jód leggyakoribb formái az óceánban jodát, jodid és elemi jód formájában találhatók meg. Az óceáni üledék a jód 68% -át teszi ki a természetes környezetben, míg az üledékes kőzet 27,7% -ot tesz ki. A 2.1. Táblázat a jód relatív koncentrációit és százalékos arányait tartalmazza a környezetben. Az üledékes és magmás kőzeteknél magasabb a jódkoncentráció a metamorf kőzetekhez képest. Az üledékes kőzetekből a jód kimosódik, és a kutatók feltételezik, hogy a jód elveszhet az üledékek intersticiális teréből (Christiansen és Carlsen, 1989).

2.1. Táblázat A globális jódköltségvetés megoszlása a környezetben

UnitJodChlorineBőség (tonna) Arány (%) Bőség (tonna) Arány (%)

Tengervíz	7,00 × 10 10	0,81	2,66 × 10 13	72.2
Óceáni üledék	5,90 × 10 12	68.2	3,38 × 10 11	0,92
Mafic óceáni kéreg	5,40 × 10 10	0,62	4,20 × 10 11	1.1
Üledékes kőzetek (kontinens)	2,40 × 10 12	27.7	4,40 × 10 12	11.9
Metamorf és magmás kőzetek	2,30 × 10 11	2.7	5,10 × 10 12	13.8
Teljes	8,65 × 10 12	100	3,69 × 10 13	100

Downs and Adams után (1973) .

A jódfajták metil-jódként (CH3I) könnyen kibocsáthatók az óceánból a légkörbe, és a légkörben levő csapadékkal keveredve jodátként és jodidként visszahullanak a talajra. A kutatók azt is felvetették, hogy a metil-jodid a talajoldatból talajmikrobák és növényi kibocsátások révén bocsátható ki (Amachi et al., 2001). A 2.1. Ábra a teljes globális jódciklust mutatja (Muramatsu et al., 2004).

2.1. Ábra A globális jódciklus.

Muramatsu et al. (2004) .

2.2. Ábra Eh – pH stabilitási diagram domináns jód vizes fajokhoz 25 ° C-on, 10-8 mol L -1 oldott jód alapján.

Miután Um és mtsai. (2004) .

A jódhiányos rendellenességek (IDD) fenntartási programja

c) Biztonság a jódhiány kezelésére szolgáló megközelítésekben

A jód dúsítása és pótlása biztonságos, ha a beadott jód mennyisége az ajánlott tartományon belül van. Noha a felnőttek számára az optimális jódigény 150 μg, sok embert rendszeresen nagy mennyiségű jódnak tesznek ki, 10–200 mg/nap tartományban, nyilvánvaló káros hatások nélkül. A jódbevitel küszöbértékének felső határát (az a bevitel, amelyen túl a pajzsmirigy működése gátolt) nem könnyű meghatározni, mert a jódfelvétel szintje befolyásolja a jódfelvétel szintje előtt. A WHO 1994-ben kijelentette, hogy „1 mg-ig, azaz 1000 μg-ig terjedő napi jódfogyasztás teljesen biztonságosnak tűnik” [9]. Több mint 50 éve jódot adnak a sóhoz és a kenyérhez észrevehető mérgező hatások nélkül [10].

A jód által kiváltott hyperthyreosis (IIH) a jódprofilaxis leggyakoribb szövődménye, és szinte az összes jódpótló program korai fázisában beszámoltak róla [11]. Az IIH a jódintervenció korai szakaszában fordul elő, és elsősorban az időseket érinti, akiknek hosszú ideje pajzsmirigycsomóik vannak. Ám átmeneti, és előfordulása 1-10 év múlva normalizálódik. A IIH legjobban dokumentált járványa Tasmaniában következett be az 1960-as évek végén, miután kálium-bromát helyett kenyér kondicionálóként kálium-jodátot helyettesítettek, de a megnövekedett esetek átmeneti jellegűek voltak, és csak 5 évig tartottak, az 1960-as járvány után csak kisebb csúcsok következtek [12]. A tirotoxicosis hasonló, csak egy évig tartó átmeneti növekedéséről Kivu, Zaire az 1990-es években számolt be [13]. A populációk sóminőségének és jódállapotának figyelemmel kísérése, valamint az egészségügyi személyzet képzése az IIH azonosítására és kezelésére a leghatékonyabb módszer az IIH és annak egészségügyi következményeinek megelőzésére [14].

Az emberi tej kémiai összetétele

2.5.6 Jód

A jód elengedhetetlen a pajzsmirigyhormonokhoz, a tiroxinhoz és a trijód-tironinhoz, amelyek segítenek az alapanyag-anyagcsere és a szaporodás szabályozásában. A jódhiány miatt a pajzsmirigy megnagyobbodik, golyvát képez. Az étrendi jódfelesleg ugyanazokat a tüneteket eredményezheti, mivel csökkenti a pajzsmirigy jódfelvételét. A jód étrendi bevitele általában megfelelő, és a nők általában nem igényelnek kiegészítéseket. Az emberi tej jódkoncentrációja körülbelül 142 μg/L (tartomány: 21–281 μg/L). Az étrendi jód növelésével megfigyelték, hogy növeli a tej jódkoncentrációját. A jódozott só felhasználható ennek a növekedésnek az elérésére (American Academy of Pediatrics, 2005).

Kiegészítő jód

Absztrakt

A jód nélkülözhetetlen mikroelem az állati és emberi táplálkozásban, de hiánya az emberi étrendben még mindig jelentős globális táplálkozási kihívást jelent. A jóddúsított petesejtek ígéretes megoldást jelentenek a jódhiányos rendellenességek megelőzésére; ezért a tojások jódtartalmának javításának lehetőségét és következményeit ebben a fejezetben értékelik. A tojótyúk-étrend jódpótlása hatékony módszer a megnövekedett jódtartalmú tojások megszerzésére, amely egyidejűleg nem befolyásolja a tyúkok teljesítményét vagy a tojás tulajdonságait, ha a szintet 5 mg jód/takarmány-kg alatt tartják. Ezért a tojótyúkok takarmányában az ajánlott maximális jódtartalom 3-5 mg jód/kg tartományban van. A tojás, amely a második legnagyobb állati eredetű jódforrás, kulcsfontosságú szerepet játszhat az emberi jódhiány megelőzésében, amely sok országban még mindig közegészségügyi probléma.

Jódhiányos és jódhiányos rendellenességek (IDD) kontrollprogramja

20.1 A jódhiány epidemiológiája

A jód, a mikroelem, elengedhetetlen eleme az állatok és férfiak normális növekedésének és fejlődésének. A szervezet nem szintetizálja a jódot, és a napi étrenden keresztül kell azt az ajánlott mennyiségben biztosítani. A jódhiány akkor fordul elő, amikor a jódbevitel az ajánlott szint alá csökken. A különböző populációs csoportok jódigénye 90 és 250 μg/nap között mozog, a terhesség és a szoptatás alatt ez az igény sokkal magasabb (20.1. Táblázat). Szoptatás alatt magasabb szintű jódra van szükség az exkluzív szoptatás első hat hónapos időszakában jelentkező további igények kielégítéséhez és a megfelelő jódszint fenntartásához.

20.1. Táblázat Jód ajánlott napi bevitele [1, 2, 3]

Kor/állapot: mikrogramm naponta

0–59 hónap	90
6–12 év	120
> 12 éves (serdülők) felnőtteknél	1 50
Terhesség	250
Szoptatás	250

20.2. Táblázat Néhány általános indiai étel jódtartalma [5]

Élelmiszer-cikk Jódtartalom (μg/1000 gramm) *Nem golyva régió

Gabonafélék
Rizs	10.	40
Búza	15	32
Hüvelyesek/olajok
Lencse	4	13.
Szójabab	4	49
Földimogyoró	14	47
Zöldségek, gyümölcsök
Bársonyvirág	8.	15
Női ujj/káposzta/hagyma	Nulla	3–6
Gyümölcsök (alma, narancs, banán, szőlő, papaya)	Nulla	5–16

A jódhiány inkább geológiai, mint társadalmi és gazdasági viszonyokból származik [6]. A leggazdagabb étrendi jódforrás a tenger gyümölcsei és a moszat. Az ivóvízben lévő jód általában a teljes jódfogyasztás kis hányada, kevesebb mint 10% jódot biztosít a legtöbb jódban gazdag területen [7]. A jódhiányos talajban termesztett élelmiszerek alacsony jódtartalma nem éri el ennek az alapvető mikroelemnek a napi ajánlott bevitelét, és jódhiányt eredményez az emberek és állatok étrendjében. A főzési folyamat során a jódtartalom tovább csökken az élelmiszerekben - az átlagos jódveszteséget körülbelül 20% -ra becsülik. Az alkalmazott főzési módszertől függően a jódveszteség 6 és 70 százalék között mozoghat [3, 5, 7, 8]. A jódhiányt nem lehet kiküszöbölni sem az étkezési szokások megváltoztatásával, sem bizonyos típusú élelmiszerek termesztésével és fogyasztásával, amelyeket elsősorban jódhiányos régiókban állítanak elő.

Korábban úgy ítélték meg, hogy súlyos jódhiányos környezetek csak hegyvidéki területeken és magas esőzésekkel rendelkező régiókban, valamint gyakran áradó területeken fordulnak elő. A jódhiányos rendellenességek (IDD) előfordulását ezért elsősorban olyan specifikus földrajzi területekre korlátozták, mint a hegyláncok és a hordalékos síkságok. A golyva felmérések, a vizelet jódmérésének és a jódhiány felmérésére szolgáló egyéb módszerek növekvő alkalmazásával kombinálva feltárták, hogy az IDD sokkal szélesebb körben fordul elő. Ezenkívül még azokon a területeken is fennáll a veszélye, hogy endémiássá válnak az intenzív mezőgazdasági műveletek miatt, amelyek a jód kimerüléséhez vezethetnek a talajban. A tenger partján élés nem garantálja a jódellátást. Az IDD-nek az eddig feltételezettnél szélesebb körű előfordulásának elismeréseként egy régió vagy egy ország teljes lakosságát úgy tekintik, hogy fennáll a jódhiány veszélye. A jódhiány endémiás állapotban a teljes populációt érinti különböző korcsoportokban, és különböző fiziológiai és kóros következményekkel jár.

Az elfogyasztott élelmiszerekből származó jódhiány mellett az élelmiszerekben és a vízben található környezeti goitrogének különböző szinteken zavarják a jód anyagcseréjét, a jód felszívódásától a tiroxin szintéziséig és felhasználásáig, és ilyen esetekben súlyosbítják a jódhiányt. Ezen goitrogének egy része tiocianát, izo-tiocianáns, tio-oxazolidon, flavanoidok, diszulfidok, fenolok, ftalátok, bifenilek, lítium stb., az őrölt dió goitrogeneket tartalmaz, és ezeknek az ételeknek a rendszeres fogyasztása számos mechanizmus révén csökkenti a pajzsmirigyhormon termelését, és fontos szerepet játszik az endémiás golyva etiológiájában. A jódozott só leküzdheti a környezeti goitrogének negatív hatásait. Szükség lehet azonban a goitrogén ételek fogyasztásának elriasztására vagy a só-jódosítás során a jódszint növelésére [9].

A jód anyagcseréje és a jód állapotának mutatói

18.2 Anyagcsere - jód felszívódása és transzportja

Ezzel szemben a radioaktív jód pajzsmirigy-tartalma a korai órákban gyorsan növekszik, majd csökken, amíg egy fennsík el nem ér. A beadott radioaktív jód végül a pajzsmirigy által felhalmozott aránya tükrözi a jód pajzsmirigy és vese általi kiürülését. A normál pajzsmirigy-kiürülési sebesség (TCR) körülbelül 0,4 l/h, a vese-kiürülési sebesség (RCR) pedig 2,0 l/h, így a rádió jódfelvétel (RAIU) általában megközelíti a beadott dózis 20% -át, és jelzi a pajzsmirigy sebességét hormonszintézis és következtetés alapján a pajzsmirigyhormon felszabadul a vérbe [7]. A jód metabolizmusának ezek a szempontjai lehetővé teszik ezen értékek mérését az egyén jódtápláltsági állapotának értékeléséhez. Számos tényező tette ezeket a vizsgálatokat, kivéve a vizelet jódjának mérését, ritkábban. Fontos azonban megérteni a jódállapot mérését ezen módszerek alkalmazásával, mivel ezek a különféle módszerek értékesek a jódhiány helyzetelemzésének és korrekciójának értelmezésében számos zavaró tényező miatt, amelyekkel a klinikai orvosok és az epidemiológusok szembesülhetnek a rendszeres programellenőrzés és a értékelés [6–7].

Átfogó takarítási és fertőtlenítési program kidolgozása az élelmiszertermelő létesítmények számára

Jód

A jódalapú fertőtlenítők (a felületaktív jodoforokkal stabilizált jódok), mint a klór, széles spektrumban elpusztítják a mikroorganizmusokat, és még a nehezen elpusztítható baktériumspórák ellen is hatékonyak. A jódfertőtlenítők savas pH-értéken alkalmazhatók, ami például a tej- és sörfőzde alkalmazásokban fontos a vízkőeltávolítás funkciója szempontjából. Alacsonyabb koncentrációban hatékonyak, mint a klór, és általában nagyobb szerves terhelés mellett működhetnek. A gyakorlatban a jód kissé drága lehet, és nem használható forrón, mivel a jód nem marad 45 ° C (115 ° F) feletti vizes oldatban. A korrózió problémát jelenthet, különösen magasabb hőmérsékleten, és a berendezések és egyes keményítőtartalmú ételek festése gyakori panasz a jódvegyületek használatakor (Gottardi, 2001).

Jód és kognitív fejlődés

Absztrakt:

A jód a pajzsmirigyhormonok szerves összetevője, amelyekre szükség van a normális növekedéshez és fejlődéshez, különösen az agy és a központi idegrendszer számára. A jódhiány az étrendben a megelőzhető mentális retardáció leggyakoribb oka a világon. A kretinizmust a kogníciós hatások spektrumának súlyos végeként javasolták, amely a jód állapotának javulásával az intellektuális károsodástól a normálistól eltérő mértékben folytatódik. Ez a nézet azt sugallja, hogy mindenkinek, akinek jódhiánya van, fennállhat az optimálisnál alacsonyabb kognitív és pszichomotoros funkció kockázata.

Élelmiszer, táplálkozás és egészség Izlandon

Laufey SteingrímsdóttirGudjón Thorkelsson, Emma Eythórsdóttir, az Élelmiszer táplálkozási és egészségügyi vonatkozásaiban a skandináv országokban, 2018

6.4.8 Jódbevitel és állapot

Izlandon a jódbevitel hagyományosan meglehetősen magas volt, főként az egyedülállóan magas halfogyasztás következtében (Gunnarsdottir, Gustavsdottir és Thorsdottir, 2009). A halak és a tenger gyümölcsei jódban gazdagok, az Izlandon elfogyasztott fajok átlagosan 180 μg jódot tartalmaznak 100 g-ban. A tej és a tejtermékek is jelentősen hozzájárultak a bevitelhez, mivel az izlandi tej hagyományosan szokatlanul gazdag jódban volt, a tej és a tejfogyasztás elég magas volt. Az átlagos napi tej- és halmennyiség körülbelül 570 μg jódot eredményezett 1939-ben (Gunnarsdottir et al., 2009), ami közel van az Élelmiszerügyi Tudományos Bizottság által javasolt jódbevitel felső biztonságos határához (600 μg/nap). Ez a magas jódbevitel hatással volt mind a pajzsmirigy méretére, mind működésére, és arról számoltak be, hogy az izlandi populációban a pajzsmirigy nagyon kicsi volt, összehasonlítva más országokban általánosan elfogadott normál méretével (Gunnarsdottir et al., 2009). Ennek a magas jódbevitelnek azonban nem volt nyilvánvaló egészségügyi következménye.

Mára a jódbevitel drámai módon, átlagosan 167 μg ± 152-re csökkent a legfrissebb 2010/2011-es országos felmérés szerint (Thorgeirsdottir et al., 2011). A fiatal nők fogyasztása a legkevesebb, mivel kevesebb halat fogyasztanak, mint más korosztályok, de a teljes jódbevitel 41% -a halból, 21% -a tejből és tejtermékből származik. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy az izlandi serdülő lányok jódállapota ennek ellenére még mindig az Egészségügyi Világszervezet által meghatározott optimális tartományban van (Gunnarsdottir et al., 2010). A jódozott só használatát az egészségügyi hatóságok jelenleg nem javasolják, de ez a helyzet megváltozhat a lakosság jódállapotának változásával, és a tudósok és a közegészségügyi hatóságok javasolták a jód állapotának ellenőrzését.