Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztencia (IR) olyan állapot, amelyben a hormon nem képes a receptorokhoz kötődni és a várható fiziológiai válaszokat jelezni - például elégtelen vagy hibás IS.

Kapcsolódó kifejezések:

  • Metabolikus szindróma
  • Szőlőcukor
  • Diabetes mellitus
  • Inzulin
  • Elhízottság
  • Zsírszövet
  • Inzulinérzékenység

Letöltés PDF formátumban

Erről az oldalról

Cukorbetegség

Inzulinreceptor mutációk

Az inzulinrezisztenciát az inzulinreceptor mutációi okozhatják, bár ezek ritkák a cukorbetegség okai. Az inzulinrezisztenciával és inzulinreceptor mutációkkal azonosított alanyok többségének mindkét allél mutációja van. Néhány olyan enyhe inzulinrezisztencia-esetet írtak le, amelyekben csak egy allél hordoz mutációt, amely a vad típusú allél domináns negatív inhibitoraként működik, a receptor heterotetramer struktúráján belüli kombinációjuk miatt. A két mutáns inzulinreceptor-alléllal rendelkező fenotípus súlyossága az inzulinrezisztenciától a viszonylag normális glükózkontroll mellett (A típusú inzulinrezisztencia) a csecsemőkorban nyilvánvaló súlyosabb fenotípusig (Rabson – Mendenhall szindróma és leprechaunizmus, amely általában csecsemőkorban végzetes) változhat.

A nem daganatos petefészek-megnagyobbodások patológiája

b. Enyhe vagy súlyos inzulinrezisztencia (IR) és hiperinsulinémia

Az IR vagy elhízott nőknél, vagy normál testsúlyú nőknél fordul elő, akik különböző etnikai csoportok PCOD-jával rendelkeznek. Az IR összefüggésben lehet a hibás inzulinreceptorokkal a túlzott szerin-foszforilációjuk miatt (a PCOD-ban szenvedő nők legalább 50% -ánál figyelhető meg). Úgy tűnik, hogy az anovuláció az IR fő meghatározója a PCOD-ban szenvedő nőknél, mivel az IR krónikus anovulációval rendelkező nőknél kifejezettebb, mint azoknál, akiknek ovulációs ciklusa van. Ezenkívül a hiperinsulinémia stimulálhatja az androgénszintézist és növelheti a szabad bioaktív tesztoszteronszintet. Az IR-t néha cukorbetegség, acanthosis nigricans és hyperandrogenism (HAIR-AN szindróma) kíséretében olyan nők kis csoportjában írták le, akiket klinikailag PCOD vagy stromális hyperthecosisban szenvednek (lásd a következő részt). [16]

A glükóz homeosztatisz és a cukorbetegség patogenezise

Absztrakt

Az inzulinrezisztencia kulcsfontosságú szerepet játszik a 2-es típusú diabetes mellitus kialakulásában, és számos más betegséggel is összefügg, például elhízás, magas vérnyomás és szív- és érrendszeri betegségek. A 2-es típusú cukorbetegség és az elhízás az elmúlt évtizedekben világszerte járványossá vált, és az epidemiológiai és metabolikus bizonyítékok azt mutatják, hogy a két állapot szorosan összefügg az inzulinrezisztencián keresztül. A szabad zsírsavak (FFA) anyagcseréjének zavarai ma már elfogadott tényezők az egész test inzulinrezisztenciájának fő tényezői, ideértve a vázizomzatban is. Az FFA-k akut expozíciója és a táplálékban történő túlzott lipidbevitel szorosan összefügg az izom inzulinrezisztenciájának patogenezisével. A hatalmas mennyiségű publikált kutatás és számos hipotézis javaslata ellenére azonban az FFA által kiváltott vázizom inzulinrezisztencia alapját képező mechanizmusokat nem sikerült teljesen tisztázni. Ez a fejezet ismerteti a meglévő hipotéziseket, a legújabb eredményeket és vitákat az FFA-k szerepéről az izom inzulinrezisztencia kialakulásában. Ennek az állapotnak a terápiás lehetőségeit is megvitatják.

Asztma az elhízásban és a cukorbetegségben

Legfontosabb tényeket

Az inzulinrezisztencia a sejtek inzulinra adott hiányos válaszállapota.

Az inzulinrezisztenciát a 2-es típusú cukorbetegség egyik fő patofiziológiai okának tekintik.

A gyulladás növekedése, az oxidatív stressz és más stressz hozzájárul az inzulinrezisztenciához.

A metabolikus szindrómában, elhízásban és a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeket fokozott gyulladásos és oxidatív stressz jellemzi, ezért inzulinrezisztencia állapotban vannak.

Az inzulinrezisztencia a HOMA alkalmazásával értékelhető (Insulin × glükóz (mMm))/22,5, normál értékek körülbelül 1 körüli értékek. Az inzulinrezisztencia számszerűsítésének arany standardja a hiperinsulinémiás euglikémiás bilincs, amely méri a glükózhoz szükséges glükóz mennyiségét. kompenzálja a normális glikémiás szint fenntartásához szükséges megnövekedett inzulinszintet.

Gyulladás krónikus vesebetegségben

Inzulinrezisztencia

A peritoneális dialízis nem fertőző szövődményei

Inzulinrezisztencia

Az IR a vesefunkció romlásával egyidejűleg alakul ki a krónikus vesebetegség korai szakaszában. A PD megkezdése után az urémia és a metabolikus acidózis részleges korrekciója javítja az IR-t, amelyet ismét glükóz tartalmú PD folyadékok rontanak. 134 A PD-betegek elismert kardiovaszkuláris kockázati tényezőként, még cukorbetegség hiányában is, stratégiákat vizsgálnak ennek a folyamatnak a megfordítására. A cukorbetegségben szenvedő és nem cukorbeteg betegeknél a dextrózoldatok kicserélése icodextrinnel CAPD-ban és APD-ben úgy tűnik, hogy csökkenti a hiperinsulinémiát és javítja az IR-t a homeosztatikus modell értékelése (HOMA) szerint. 128

Elhízás/az elhízás perinatális eredete

T’ng Chang Kwok,. Michael E. Symonds, anya-magzat és újszülött endokrinológia, 2020

50.7.2.3 Inzulinrezisztencia

Megállapították, hogy az elhízás kardiovaszkuláris és metabolikus szövődményeinek patogenezisében az inzulinrezisztencia a közös nevező. A gyermekkori elhízás az inzulinérzékenység csökkenésével jár, amely felnőttkorban is fennmarad és 2-es típusú cukorbetegséget okoz. 95,97 A túlzott zsírlerakódás, különösen az intraabdominális zsigeri régióban, fokozza a gyulladásos citokinek szekrécióját, valamint megnöveli a keringésben lévő szabad zsírsavat, ami elősegíti az inzulinrezisztenciát a májban és a vázizmokban.

A gyermekek metabolikus szindrómájának meghatározásához hasonlóan hiányzik az egyetértés a gyermekek inzulinrezisztenciájának meghatározásában, az éhomi inzulinszint alkalmazásától kezdve az inzulinrezisztencia értékelésének homeosztázisos modelljéig (HOMA-IR), változó elválasztásokkal. 97 Nem meglepő, hogy ez a gyermekek definíciójától függően az inzulinrezisztencia előfordulási gyakoriságának jelentésekor 5% és 72% közötti eltérésekhez vezet. 97

Ennek ellenére létfontosságú az inzulinrezisztenciával rendelkező gyermekek azonosítása, mivel ez a 2-es típusú diabetes mellitus patogenezisének kezdeti lépése. Az inzulinrezisztencia miatti kompenzáló hiperinsulinémia a korai inzulinszekréció károsodásához vezet, eredetileg étkezés utáni, majd éhomi hiperglikémiát okoz. 98 A 2-es típusú cukorbetegség már nem felnőttkori betegség, hanem gyorsan súlyos problémává válik a gyermekgyógyászatban, 15–20% -os gyakorisággal a gyermekeknél, és már 6 éves korban is megfigyelhető. 98

Antiretrovirális terápia toxicitása

Inzulinrezisztencia

Az inzulinrezisztenciát mind a HIV-sel összefüggő, mind a HIV-vel nem összefüggő lipodystrophiákban leírták (4, 8). Az inzulinrezisztencia összefüggött az olyan szövetek zsírtartalmával, mint az izom és a máj, valamint a hasi elhízással (44–46). A HIVLD-ben annak patogenezise összetett, és antiretrovírusok hatására több szervre is kiterjed (33.4. Ábra).

témákról

ÁBRA. 33.4. A szövet lipid felhalmozódása és inzulinrezisztencia. A HIVLD-ben, akárcsak a veleszületett lipodystrophiákban, a lipid felhalmozódik olyan szövetekben, mint az izom, a máj és a zsigeri zsír (a). A lipidfelhalmozódás ezekben a szövetekben fokozott inzulinrezisztenciával (IR) jár. Mind az inzulinreceptor gén expressziójának csökkenését, mind a GLUT-4 működésében fellépő rendellenességeket kimutatták proteázinhibitorok (PI) hatásának kitéve. Ez hozzájárulhat az inzulinrezisztenciához. Az egyik szövetben található GLUT-4 rendellenességek inzulinrezisztenciához vezethetnek más szövetekben is (b) más molekulák szerepére utalhatnak a GLUT-4 és az inzulinrezisztencia szabályozásában (8, 42, 44, 45, 47, 48).

Az inzulin az inzulinreceptoron (IR) keresztül hatva aktiválja az intracelluláris hírvivő kaszkádot, amelynek eredményeként az intracelluláris glükóztranszport-molekula (GLUT4) újra eloszlik a sejtfelszínen, megkönnyítve a sejt glükózfelvételét. A GLUT4 az elsődleges molekula, amely az inzulinra reagálva részt vesz a zsír- és izomsejtek glükózfelvételéből a plazmából (47). A GLUT4 expressziójának rendellenességei befolyásolják az inzulinrezisztenciát. Ezek a hatások nem lehetnek szövetspecifikusak. Kísérleti modellek kimutatták, hogy a GLUT4 expressziójának csökkenése egy adott szervben inzulinrezisztenciát eredményez normális GLUT4 expresszióval rendelkező más szervekben (48). A GLUT-4 működésében fellépő rendellenességeket és a PI-expozíció eredményeként csökkent IR-expressziót javasolták a HIVLD-ben megfigyelhető inzulinrezisztencia lehetséges kiegészítő mechanizmusaként (28, 47), bár a rendellenességek pontos jellege továbbra sem világos.