Pióca

több mint

"," raw ": false>," html ":" "," url ":" https://www.youtube.com/watch?v=iuK-I9d_1Ms "," thumbnailUrl ":" https: // i .ytimg.com/vi/iuK-I9d_1Ms/hqdefault.jpg "," resolvedBy ":" youtube ">" data-block-type = "32">

Nézze meg, hogyan mozognak!

TUDOMÁNYOS NÉV: Hirudinea

Fajok száma/eloszlás

Világszerte több mint 500 piócafaj létezik.

A piócák az Antarktisz kivételével mindenütt megtalálhatók.

Megtalálhatók a tengeri, torkolati és édesvizekben, némelyik pedig szárazföldi is.

Diéta/etetés

A piócák lehetnek húsevők, roncsolók, de többnyire paraziták.

Néhány parazita faj kizárólag gerinctelen gazdanövényekkel táplálkozik, mint például a férgek, más piócák, csigák és rákfélék, de többségük a gerinceseken (gerincvel rendelkező fajokon) élősködik. Ilyen gerinces gazdaszervezetek lehetnek csigák, békák, halak, teknősök, madarak és emlősök, beleértve az embereket is.

Etetéskor a pióca balekok segítségével horgonyoz a gazda felé, és a száját a gazda testének felületéhez nyomja. Érzéstelenítő anyagot bocsát ki, amikor bemetszéseket készít annak érdekében, hogy érzéketlenné tegye az áldozat bőrét, hogy észrevétlen maradhasson, miközben vért szív a gazdától.

A ragadozó piócák gyakran esznek, de a vérrel táplálkozók nagyobb valószínűséggel széles távolságban, szabálytalan időközönként táplálkoznak, a gazdaszervezet elérhetőségétől függően.

Egyes ragadozó fajok jóval több mint egy évig képesek túlélni táplálkozás nélkül. Ha táplálkoznak, a saját súlyuk többszörösét fogyasztják vérben.

Élőhely

A piócák édesvízben élnek, és főleg felszíni lakosok; inkább a folyó fenekén mozognak, mintsem azon keresztül.

Leggyakrabban meleg, védett sekély területeken fordulnak elő, ahol az áramlás minimális, és menedéket növények, kövek és törmelék nyújtanak.

A szabadon élő piócák hajlamosak elkerülni a fényt, és kövek vagy más tárgyak alá, vízi növények közé vagy detritusba (bomló szerves anyag) rejtőznek.

A piócák nem élhetnek eliszaposodott aljzatokon, mert nem tudják rögzíteni magukat az alján.

Aszályos körülmények között a piócák belefúródhatnak az üledékbe, és egy nyálkával bélelt sejtet alkothatnak, szunnyadva, amíg a víz vissza nem tér.

BEKÖTÉSEK: Érdekes tények

A gyógyszeres piócákat évszázadok óta alkalmazták az orvosok olyan betegségek leküzdésére, amelyekről azt hitték, hogy a túlzott vér okozta. Az utóbbi időben a sebészek érdeklődnek a piócák használata iránt, amikor megpróbálják visszahelyezni a levágott végtagokat vagy számokat (például lábakat vagy ujjakat). A piócák ugyanis jobban képesek elvégezni a visszacsatolt végtag duzzadásának ellenőrzését.

A piócák mászhatnak és úszhatnak, de nem képesek beásni. A bejáráshoz a piócák az elülső és a hátsó szívófejükkel felváltva rögzítik magukat az aljzathoz.

A piócáknak nincs szükségük kopoltyúkra, mert testfalakon keresztül képesek felszívni az oxigént.

A pióca nyála, amely a sebbe kerül, miután a pióca megszúrja a bőrt, fájdalomcsillapítóként működik; a pióca nagyobb eséllyel jó ételeket fogyaszt, ha észrevétlen marad.

Életciklus

A piócák hermafroditák (hím és női nemi szervük is van).

A női és férfi reproduktív szervek az életciklus során nem aktívak egyszerre, ezért a piócáknak partnereket kell találniuk, akikkel.

A párzás során a spermiumok átkerülnek az egyénekből a másikba, és a megtermékenyítés az egyes piócák női rendszerén belül történik.

A spermiumok későbbi felhasználásra is tárolhatók.

A párzástól számított két nap és néhány hónap között, fajtól függően, tojásokat raknak a gubóba a női reproduktív rendszerben.

A peték még belül kikelnek, és a fiatalkorúak fejlődnek, miközben táplálkoznak a gubóban található tápanyag-fehérjével. Ezután a környezetbe kerülnek.

Szerep az élelmiszerláncban

A piócák táplálékul szolgálnak az élelmiszerlánc néhány magasabb szintű ragadozójának.

A ragadozók közé tartoznak halak, madarak, kígyók, kétéltűek, kisebb részben rovarok és csigák.

A piócák nagyon keresett harapnivalók ezeknek a ragadozóknak, így a piócák populációját könnyen befolyásolhatja a ragadozók megnövekedett száma.

Források

Brusca, R. C, és Brusca, G. J., 2003. Gerinctelenek, 2. kiadás Sinauer Associates, Inc., Publishers, Massachusetts. 404 409–410, 432–433.

Talaj- és Vízvédelmi Társaság a Halifax metróban (2006). Hirudinea osztály. Itt érhető el.

A Michigani Egyetem Állattani Múzeuma (2008). Hirudinea alosztály. Kanadai vízi környezetek (2002). Hirudinea. Itt érhető el.

Waterwatch South Australia (2004). Szivacsok, hidrák és férgek.