Rabindranath Tagore 10 időtlen verse

TIMESOFINDIA.COM | Utolsó frissítés: 2020. május 7., 11:28 IST

01/11 Rabindranath Tagore 10 időtlen verse

1861. május 7-én, a bengáli bárddal született Rabindranath Tagore írásaival, költészeteivel és gondolataival emberek generációit inspirálta. Tagore jóval megelőzte korát, műveit nemcsak Indiában, hanem az egész világon szerették. Elsőként 1910-ben megjelent, majd 1912-ben angol nyelvre lefordított és megjelentetett „Gitanjali” című műve sokat elismert műve 1913-ban rangos irodalmi Nobel-díjat nyert neki „mélységesen érzékeny, friss és gyönyörű verséért, amely által tökéletes készség, költői gondolatát, saját angol szavaival kifejezve, a nyugati irodalom részévé tette. " Valójában Rabondranath Tagore volt az első nem európai, aki valaha Nobel-díjat nyert!

Emlékezve Tagore-ra ma 159. születési évfordulóján, itt felsorolunk néhány időtlen versét, amelyek továbbra is visszhangoznak alkotói varázsában, és még mindig ugyanolyan relevánsak. Ezek a versek különböző hangulatokra reflektálnak, és mindenkinek el kell olvasnia. Olvass tovább!

02/11 Várakozás

A dalt, amelyet eljöttem énekelni
a mai napig nem énekelt.
Vonósan töltöttem a napjaimat
és a hangszerem megfeszítésében.

Nem jött be az idő,
a szavakat nem helyesen állították be;
csak ott van a gyötrelem
a szívemben kívánni ....

Nem láttam az arcát,
én sem hallgattam a hangjára;
csak én hallottam szelíd lépteit
a házam előtti útról ....

De a lámpa nem világított
és nem kérhetem be a házamba;
Abban a reményben élek, hogy találkozhatok vele;
de ez a találkozó még nem.

03/11 barát

Külföldön vagy ezen a viharos éjszakán
szerelmi utadon, barátom?
Az ég nyög, mint kétségbeesve.

Ma éjjel nincs alvás.
Újra és újra kinyitom az ajtómat, és kinézek
a sötétség, barátom!

Semmit sem látok magam előtt.
Kíváncsi vagyok, hol fekszik az utad!

A tinta-fekete folyó milyen homályos partján,
a homlokráncoló erdő melyik szélén,
milyen homályos mélységű homályba csavarod
a tanfolyamod, hogy hozzám jössz, barátom?

04/11 Gitanjali

Végtelenné tettél engem, ilyen az örömöd. Ezt a törékeny edényt újra és újra kiüríti, és mindig friss élettel tölti meg.

Ez a kis nádfuvola dombokat és dalokat vitt át, és örökké új dallamokat lehelt belé.

A kezed halhatatlan érintésére az én kis szívem elveszíti örömének határait, és kimondhatatlanul megszüli a kimondást.

Végtelen ajándékaid csak ezen a nagyon kicsi kezemen jutnak hozzám. Korok múlnak el, és még mindig öntözöl, és még mindig van hely kitöltésre.

05/11 A szerelem természetéről

06/11 Papírhajók

07/11 Hol van az elme félelem nélkül

08/11 Végtelen idő

Az idő végtelen a kezedben, uram.
Nincs aki számolja a perceidet.

Napok és éjszakák telnek el, az életkorok virágoznak és elhalványulnak, mint a virágok.
Tudod, hogyan kell várni.

Századaid követik egymást egy kis vadvirág tökéletesítésében.

Nincs időnk veszíteni,
és amikor nincs időnk, meg kell tévednünk egy esély után.
Túl szegények vagyunk ahhoz, hogy elkésjünk.

És így telik az idő
miközben minden furcsa férfinak odaadom, aki állítja,
oltárod pedig az utolsó áldozatokig üres.

A nap végén félve siettem, nehogy bezáródjon a te kapud;
de úgy látom, mégis van idő.

Hiányzik egy kedves
ne felejtsem el

09/11 Szabadság

10/11 Ingyenes szerelem

Mindenképpen biztonságban próbálnak tartani, akik szeretnek engem ezen a világon.
De egyébként a te szereteteddel nagyobb, mint az övék,
és szabadon tartasz engem.

Nehogy elfelejtsem őket, soha nem merik békén hagyni.
De napról napra telik, és téged nem látnak.

Ha nem hívlak téged imáimban, ha nem tartlak a szívemben,
az irántam érzett szereteted még mindig várja a szerelmemet.

11/11 A hajó

Ki kell indítanom a csónakomat.
A bágyadt órák eltelnek a
part --- Jaj nekem!

A tavasz kivirágzott és szabadságot vett.
És most a kifakult hiábavaló virágok terhével várok és elidőzök.

A hullámok elkápráztatóvá váltak, és az árnyékos sáv partján
a sárga levelek csapkodnak és lehullanak.

Milyen ürességet nézel!
Nem érez egy izgalmat a levegőben?
a távoli dal hangjaival
a másik partról lebegve?