Severodvinsk: Otthontól távol az indiai haditengerészeti tisztek családjai

A Severodvinsk orosz óvodák örültek annak, hogy indiai gyermekeik vannak. Forrás: RIA Novosti/Konstantin Chalabov

Neelam Ruhani szerint Oroszországban való tartózkodása semmiképpen sem nevezhető unalmasnak. Sokat utazott, és különösen élvezte a Képzőművészeti Múzeum és a Malye Karely látogatását Arhangelszk városában, amely mintegy 35 kilométerre található Szeverodvinszktól, ahol éltek. Szabadidejében Neelam feltárta a város gazdag kulturális életét. "Az oroszok nagyon kedvelik az élő előadásokat a színházban, és mivel a jegyek megfizethetőek, mindenki számára elérhető lehetőségek lenyűgöző választéka áll rendelkezésre, beleértve az operát, a szimfonikus koncerteket, a musicaleket, a balettet és a drámát" - mondja izgatottan.

Reshma Khan Severodvinsk kedvenc helyszínei a Háborús Emlékmű, a Városkapu, a Lomonoszova tér, a Yagri strand, a Nikolo-Korelsky-kolostor és a Szent Miklós-templom. Sok időt töltött a helyi lakosokkal való kapcsolattartásban, és azt állítja, hogy lenyűgözte az oroszok barátságossága és gáláns modora. "Buszban utazva mindig helyet kaptak az urak, ami megmutatja az orosz férfiak mélyen gyökerező lovagiasságát" - mondja.

Természetesen nehézségeik igazodtak az idegen ország életéhez. A különböző éghajlat és ételek eleinte komoly buktatót jelentettek számukra, de nagyon hamar megszokták, sőt élvezni is kezdték.

Reshma mosolyogva idézi fel az első ízét az orosz télről. "Amikor három évvel ezelőtt először eljutottam Severodvinskbe, megdöbbentem, hogy mindenütt havat láttam" - mondja. „Ez volt az első tapasztalatom, amikor hóval borított környezetet láttam, és nagyon boldog voltam. Miután teljesen felkészültem, az orosz tél valóban kellemesnek tűnt. ”- mondta, hozzátéve, hogy a télektől hiányzott a legjobban.

Neelam számára, akinek családja vegetáriánus, az orosz konyha kezdetben kihívássá vált. Eleinte Indiából hozott alapanyagok felhasználásával főzött tovább, de később megkedvelte az orosz salátákat.

Simi Matthew elmondja, hogy annak ellenére, hogy az orosz étel különbözik az indiai ételtől, könnyen átállt a megszokott ételről a hagyományos orosz ételek főzésére, mint a blini, a borsch és a szolianka leves. Reshma hozzáteszi, hogy a sztereotípiák ellenére Oroszországban sokféle termék áll rendelkezésre a vegetáriánusok számára paner és zöldségfélék formájában.

Orosz integráció a gyermekek számára

Neelam, Simi és Reshma számára elengedhetetlen volt, hogy gyermekeik társadalmilag integrálódjanak és alkalmazkodjanak az orosz valósághoz. Melegen emlékeznek gyermekeik örömteli élményeire a Severodvinsk iskolákban és óvodákban.

"Az iskolába való belépés körülbelül két hónapja alatt a gyerekek megértették az orosz nyelvet, és hamarosan beszélgethettek barátaikkal és tanáraikkal" - mondja Simi. "Lelkesen vettek részt különböző iskolai tevékenységekben, például zenei koncerteken, táncprogramokon és sportokon." Véleménye szerint a gyerekek ilyen jó társadalmi interakcióban voltak, elsősorban a nagyon hatékony, türelmes és gondoskodó tanároknak köszönhetően.

Reshma fia, Ebrahim számára Severodvinszk lett az a hely, ahová elvitte, és több mérföldköve volt. Büszkén jegyzi meg: "A fiam megtanult önálló lenni, egyedül enni és öltözködni, ami nagyon kielégítő volt számomra, mint anya." Hozzáteszi: „egy dolgot biztosan mondhatok, hogy a tanárok által a hallgatóknak szentelt figyelem pontosan megegyezik azzal, amit mi szülőként”.

A nők szerencsésnek érzik magukat, hogy életükben egy ideig Oroszországban éltek.

De nemcsak ők emlékeznek szívesen életük ezen időszakára. Galina Tsvetkova óvodavezető és helyettes Irina Zaytseva meleg mosollyal emlékeztetnek az indiai gyerekekkel és szüleikkel folytatott ismeretségükre.

Irina szerint rendkívül fontos volt számukra, hogy a külföldi gyerekek otthon érezzék magukat Szeverodvinszkben. Leírja óvodai szokásaikat és tevékenységeiket, megemlítve, hogy néhány gyermek, például Simi kisebbik lánya, vezető szerepet töltött be az óvoda által rendezett játékokban, színdarabokban és koncerteken. - Látnod kellett volna ezeket a gyerekeket akcióban! - kiáltja. „Ők igazi petárdák! És olyan folyékonyan tanultak meg oroszul beszélni, és az akcentusuk csak imádnivaló! ”

Galina Tsvetkova hangsúlyozza, hogy bár törekedtek arra, hogy az indiai fiúk és lányok a csoport részeként érezhessék magukat, mégis szükséges engedményeket tettek számukra, hogy törődjenek egészségükkel és jólétükkel.

Néhány gyermek számára még az óvodai menza étlapját is kissé kiigazították.

"Mindenkinek ugyanaz az ételkészletünk" - mondja Irina. - És voltak szülők, akik nem bánják, ha gyermekeinket nem vegetáriánus ételekkel etetjük. Élvezték tehát a hússal töltött burgonya fogyasztását - a hagyományos orosz ebédet.

Azok számára azonban, akik gyermekeiket inkább a vegetáriánus étrend mellett tartották, különleges intézkedéseket hoztak.

„Vegetáriánus ételeket adtunk nekik, és külön ültettük őket a húsevőktől. Tudod, milyen a gyerekek ”- nevet Irina. "Ha látják, hogy valaki mást eszik, amit nem tud, akkor azonnal megkéri ezt az ételt."

Galina és Irina hozzáteszi, hogy nagyon lenyűgözte őket az indiai szülők, anyák és apák egyaránt aktív részvétele a gyermekek tanulmányaiban és tevékenységeiben. "Nagyon jó, hogy Indiában a szülők sok időt töltenek gyermekeik oktatásával, és az óvodai készségeik csodálatosak" - fújja Irina. - El tudod képzelni, hogy a négy-öt éves gyerekek nagyon jól tudnak rajzolni és táncolni? Emellett sokan közülük nagyon jól tudnak színészkedni.

Irina elmondta, hogy szomorúsággal látták fiatal diákjaikat, amikor az indiai családok Indiába távoztak, de mindegyiküknek párt rendeztek. Az orosz gyerekek kézzel készített búcsúajándékokat adtak át indiai barátaiknak.

"Reméljük, hogy emlékezni fognak ránk, ahogy mi is emlékezünk rájuk" - mondja Galina.