Sókorlátozás a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére
Dieter Klaus
1 Medizinische Klinik des Klinikums Dortmund
Joachim Hoyer
2 Klinik für Innere Medizin, Schwerpunkt Nephrologie, Universitätsklinikum Gießen und Marburg
Martin Middeke
3 Blutdruckinstitut München
Absztrakt
Háttér
A nátrium-klorid étrendi bevitelének korlátozása összefüggésben áll az artériás vérnyomás hipertóniás betegeknél kb. 4/2 Hgmm, normotenzív betegeknél pedig kb. 1/0.6 Hgmm csökkenésével. Mivel a kardiovaszkuláris kockázat köztudottan folyamatosan növekszik a szisztolés vérnyomásértékek 115 Hgmm-től kezdődően, az általános populáció átlagos vérnyomásának csökkentése diétás sókorlátozással a szív- és érrendszeri betegségek elsődleges megelőzésének praktikus formája lehet.
Módszer
Szelektív irodalomkeresés és áttekintés.
Eredmények
Több tanulmány kimutatta, hogy az étkezési só korlátozása alacsonyabb kardiovaszkuláris morbiditással és mortalitással jár. A kiigazított relatív kockázat csökkenése az ellenőrzött megfigyelési vizsgálatokban a 15 év 25% -ától a három év 41% -áig terjed.
Következtetés
A rendelkezésre álló vizsgálatok alapján valószínűnek tűnik, hogy a lakosság körében a nátrium-klorid napi bevitelének mérsékelt csökkentése napi 8 grammról 12 grammra (a jelenlegi érték) napi 5-6 grammra lenne hasznos egészségügyi intézkedés, gazdasági előnyökkel is. Az egyének bizonyos csoportjai számára a lehetséges kockázatok előre láthatóak és ellenőrizhetők. Az étrendi sóbevitel általános csökkentése csak az iparilag feldolgozott élelmiszerek nátrium-klorid-tartalmának csökkentésével érhető el, mivel ezek a napi elfogyasztott nátrium-klorid 75-80% -át teszik ki. Az étrendi sóbevitel általános csökkentésétől eltekintve a lakosság számára további fontos elsődleges megelőzési intézkedések közé tartoznak az életmód és az étkezési szokások változásai.
Étrendi sóbevitel, kardiovaszkuláris kockázat és a magas vérnyomás előfordulása
Az általunk idézett publikációk többnyire csak a kiigazított relatív kockázatokat ismertették és tárgyalták. Az abszolút kockázatok változását néhány tanulmányban szereplő nyers adatok alapján számítottuk ki. Az étkezési só 100 mmol (kb. 5,8 g NaCl) bevitelének növekedése a kardiovaszkuláris események 51% -os növekedésével és az összes mortalitás 26% -os növekedésével jár, amint azt egy finnországi 7 éves prospektív tanulmány is kimutatta. 1173 férfi és 1263 nő, akiknek a sóbevitelét a nátrium (e5) vesekiválasztásának mérésével határozták meg.
Egy nemrégiben közzétett 13 tanulmány 177 025 résztvevővel végzett vizsgálata és az 5 és 19 év közötti vizsgálati időszakok szerint az étkezési só bevitelének 5 g/nap növekedése a stroke arányának 23% -os növekedésével járt. valamint 17% -os szív- és érrendszeri megbetegedések (6). A magas sófogyasztás a stroke okozta halálozáshoz vezet, függetlenül a vérnyomás emelkedésétől (e6, e7).
A magas étkezési sófogyasztás tehát a vérnyomástól független kardiovaszkuláris rizikófaktort jelent (ábra), ezt számos más klinikai és kísérleti vizsgálat is megerősítette (4, 5) (1. háttérmagyarázat).
A kardiovaszkuláris betegségek csökkenésének mechanizmusai az étrendi sóbevitel csökkentésével az általános populációban
1. rovat
A vérnyomástól függetlenül a magas NaCl-bevitel a klinikai vizsgálatok következő eredményeivel függ össze:
A bal kamrai izomtömeg növekedése (e37)
Az artériás megfelelőség csökkenése és az emelt pulzusnyomás (e38)
Meggyengült baroreceptor reflex (e39)
Kezdetben megnövekedett glomeruláris szűrési sebesség, később glomerulosclerosis (e40)
Kísérleti úton patkányokon: szívizom- és vesefibrózis (e42)
Ezzel szemben az étrendi sóbevitel korlátozása a kardiovaszkuláris események arányának csökkenésével jár. A TOHP-I (Trial of Hypertension Prevention) vizsgálatban enyhén túlsúlyos, magas normál vérnyomású személyekről (7) 744 résztvevő másfél évig 2,6 g/d-kal csökkentette az étkezési só bevitelét; a TOHP-II vizsgálatban 2382 résztvevő 4 évig 2 g/nap-kal csökkentette étrendi sóbevitelét. A különféle elfogultságokhoz való alkalmazkodás után a 15 és 10 évvel későbbi kardiovaszkuláris események relatív kockázata szignifikánsan (25% -kal) alacsonyabb volt azoknál a résztvevőknél, akiknek korlátozott étkezési sófogyasztása volt, mint azoknál a kontrollcsoportoknál, akikre a korábbi vizsgálati időszakokban nem írtak elő étrendi sókorlátozást ( abszolút kockázatcsökkentés [ARR] 1,4%). A teljes halálozás 20% -kal csökkent (ARR 0,3%), de nem érte el a szignifikanciát. Titze és Ritz (e8) rámutattak arra, hogy a kardiovaszkuláris események csökkent aránya ebben a tanulmányban elsősorban az intenzív táplálkozási és viselkedési tanácsokkal magyarázható azzal a céllal, hogy a napi sófogyasztás csökkenjen.
Tajvanon az idősek otthona 5 nagyüzemi vendéglátóhelye közül 2 helyettesítette a sót csökkentett nátriumtartalmú, káliummal dúsított ásványi sóval (49% NaCl, 49% KCl), ami 768 idős ember étrendi sóbevitelének csökkenését jelentette. 13,1 g/d - 9,6 g/d. 31 hónap elteltével a korlátozott sófogyasztású csoportban a korrigált kardiovaszkuláris mortalitás 41% -kal alacsonyabb volt, mint a kontroll csoportban, amelynek sóbevitele változatlan maradt (nyers adatok: 27 esemény/2057 főév az intervenciós csoportban, szemben a 66 esemény/3218 fő) év a kontrollcsoportban [8]). Ez egyenlő az abszolút kockázatcsökkenéssel 0,74%.
Finnországban 1972 és 2002 között a szívinfarktus miatti éves halálozás relatív kockázata 77% -kal, a stroke miatt 71% -kal csökkent a 65 év alatti korcsoportban, és az átlagos várható élettartam 6 évvel nőtt mind a férfiak, mind a nők körében ( 9.) A relatív kockázatcsökkenéseket összehasonlítják a 65 évesnél fiatalabb finn emberek által a stroke-ban elhunyt általános éves kockázattal, amely 1972-ben 1000-ből körülbelül 1 volt (10). A szerzők (9) ezt a sikert nagy részben azzal magyarázzák, hogy a feldolgozott élelmiszerekben csökkent az étrendi só mennyisége, amelyben a nátrium-kloridot részben ásványi sóval helyettesítették, amely csak 50% nátrium-kloridot és 50% kálium-kloridot, magnézium-szulfátot és lizin-hidroklorid. Az étkezési só átlagos napi bevitele 14 g/napról 9 g/napra, az átlagos szisztolés vérnyomás 15 Hgmm-rel csökkent. A stroke okozta halálozás megfigyelt csökkenése 52%, a CHD arány 15% -os csökkenése volt, ami a NaCl csökkenéséből adódó alacsonyabb vérnyomással magyarázható (10, 11). A sikeres eredmények további döntő befolyása volt a teljes koleszterinszint mérése 7,0 mmol/l-ről 5,7 mmol/l-re (e9), a dohányzók arányának csökkenése 53% -ról 37% -ra, valamint a magas vérnyomás és a CHD jobb kezelése ( 10, 11).
Japánban az agyvérzés miatti halálozás 1970 és 1990 között 43,5% -kal csökkent (nyers adatok: 99/100 000 vs. 175/100 000), ami az átlagos sófogyasztás 14,5 g/d-ről 12,5 g/d-ra csökkenésével járt. d (12, e10).
A csökkent étrendi sóbevitel a lakosság vérnyomáscsökkenésével jár. A napi sófogyasztás 0,9 g-os korlátozása, amelyet nátrium-kiválasztás mérésével figyeltek meg, valamint az emberek étrendjében a gyümölcs- és zöldségmennyiség növelése egy 550 lakosú japán faluban az átlagos szisztolés vérnyomás 2,7 Hgmm-es csökkenésével járt. évente, összehasonlítva egy kontrollfaluval, ahol az étrendi sóbevitel 0,7 g/d-kal nőtt ugyanabban az időszakban. A diasztolés vérnyomás változatlan maradt (13).
Az átlagos vérnyomás csökkentése a magas vérnyomás csökkenésével is jár (e11). Észak-Karéliában 1982 és 1997 között a férfiak 6/3 Hgmm, a nőknél 7/3 Hg Hg átlagos vérnyomáscsökkenés a férfiaknál a magas vérnyomás prevalenciájának 35,1% -ról 28,7% -ra esett vissza, és nőknél 28,4% -tól 20,8% -ig (e12).
Egyes tanulmányok nem mutattak összefüggést (14, 15) vagy fordított összefüggést (16) az étrendi sóbevitel mennyisége és a szív- és érrendszeri megbetegedések között. Ezeknek a tanulmányoknak azonban vagy rövid, csupán néhány éves megfigyelési periódusa volt (például a skót szívegészségügyi tanulmány [14] vagy a rotterdami tanulmány [15]), vagy módszertanilag ellentmondásosak voltak (16, e13).
Az Alderman által 1992-ben (16) közzétett NHANES-I felmérés adatainak egyik kritikája az, hogy a napi étrend-bevitel, ha 19 évig tartó nátrium-kloridot egyetlen nap beviteléből extrapolálták (egynapos visszahívás). A 2000. évi 9 éves NHANES-III felmérésben (e14) az alacsony sótartalmú embereknél a kardiovaszkuláris megbetegedések megnövekedett előfordulása nem érte el a jelentőségét (mint az NHANES-I esetében), de csak trendként volt észrevehető. Alderman (17) a nátrium-bevitel, valamint a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás közötti J-görbe lehetőségét tárgyalja, amelyet látszólag alátámasztanak a kísérleti eredmények (e15).
Az előnyök és a lehetséges kockázatok kritikus értékelése
Hopper és mtsai. (18) véleménye szerint az átlagos vérnyomás 1/0,6 Hgmm-rel elért csökkenése túl alacsony a kardiovaszkuláris betegségek kockázatának csökkentéséhez. Véleményüket egy 11 randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) átfogó Cochrane Review-jára alapozzák, amelybe 3514 normotenzív és hipertóniás személy vett részt, akiknél az átlagos napi étrendi sófogyasztás 2 g-kal csökkent. McCarronhoz (19) hasonlóan az RCT-ket is felszólítják az általános mortalitás csökkenésének megerősítésére, amelyet a TOHP-I és a TOHP-II nem bizonyított (7). Az RCT-k azonban erre a kérdésre aligha válaszolhatók meg, mert a túlzott költségek mellett több ezer résztvevőt kellene toborozni, akiknek az intervenciós csoportban 10–15 évig tartósan csökkentenie kellene a sóbevitelét (6). Megválaszolatlan marad a kérdés, hogy az étrendi sócsökkentés hatásai az étrend módosítása következtében más ásványi anyagok bevitelében bekövetkező változásoknak is tulajdoníthatók-e (18, 19). Összességében elmondható, hogy azoknál a személyeknél, akik korlátozzák a sóbevitelt, fennáll az a tendencia, hogy növelik a kálium és a magnézium étrendi bevitelét, és csökkentik a kalcium, vas, néhány B-vitamin és telített zsír bevitelét (18). Ez az érv nem helytálló, ha a sótartalom csak az iparilag feldolgozott élelmiszerekben csökken.
Néhány rövid távú vizsgálat nyomozói megfigyelték a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer és a szimpatikus idegrendszer aktiválódását, az inzulinérzékenység csökkenését és az LDL-koleszterin-koncentráció, a trigliceridek és a húgysav növekedését (2. háttérmagyarázat). Jürgens és Graudal (20) az LDL-koleszterinszint 5% -os növekedését a kardiovaszkuláris betegségek növekedésének lehetséges kockázati tényezőként értelmezi. Az LDL-koleszterin ilyen mértékű növekedését azonban csak az extrém körülmények között figyelték meg, az étrendi sóbevitel rövid ideig tartó drasztikus korlátozásával 1–7 g/napra 5–7 napig. A szív- és érrendszeri megbetegedések elsődleges megelőzésére mérsékelt só-korlátozás javasolt 5–6 g/d-ig. A TOMHS vizsgálatban 4,4 év után enyhe magas vérnyomásban szenvedő résztvevőket figyeltek meg, akiknek egyetlen terápiás intézkedése a só 1,5 g/d-os redukciója, a 7,5 mg/dl LDL-koleszterinszint és a 19,2 mg/dl trigliceridszint mérése volt (e16).
2. rovat
Az étrendi só 5–6 g/d-ra történő általános csökkentésének lehetséges káros hatásai
Nátriumhiány extrém helyzetekben (hő, hasmenés)
- Táplálkozási ajánlások a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére - PubMed
- A táplálkozás szerepe az alkoholmentes zsírmájbetegség patogenezisében és megelőzésében Legutóbbi
- Az étrend világi trendjei és a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői a Framingham-tanulmány - PubMed
- A betegségek megelőzése a XXI
- A szív- és érrendszeri betegségek és a cukorbetegség megelőzése