Székrekedés

Ebben az egészségügyi témában

A székrekedés tünet, nem betegség. A székrekedés azt jelenti, hogy a bél nem mozog könnyen vagy rendszeresen. Ez azt jelentheti, hogy a bélmozgás kevesebb, mint háromnaponta, és a széklet (bélmozgás) nehéz és nehéz átjutni.

Néhány székrekedéses ember fájdalmasnak találja a székletürítést, és gyakran megerőltetést, puffadást, teljes bélérzetet tapasztal, vagy azt az érzést, hogy a belek nem üresek. Vannak, akik úgy gondolják, hogy székrekedésük van, ha mindennap nincs székletürítésük. A normális bélmozgás azonban a személytől függően naponta háromszor három naponta egyszer változhat.

Szinte mindenki tapasztal székrekedést valamikor az életében. Ez gyakoribb nőknél és 65 éves vagy annál idősebb felnőtteknél. A terhes nőknek székrekedése lehet, mivel a bél lelassul a terhesség alatt, és ez gyakori probléma a szülés vagy a műtét után. A legtöbb székrekedés átmeneti és nem súlyos. Ennek okainak, megelőzésének és kezelésének megértése segít a legtöbb embernek megkönnyebbülésben.

A székrekedés megértéséhez segít megismerni a vastagbél vagy a vastagbél működését (1. ábra). Az ételből származó jóság és tápanyagok a bélben, főleg a vékonybélben felszívódnak, mielőtt az étel a vastagbélbe kerülne. Amint az étel a vastagbélben mozog, a vastagbél felszívja az ételtől a vizet, és székletré formálja azt. A vastagbél izomösszehúzódásainak tömeghullámai napközönként jelentkeznek, és a székletet a végbél felé tolják. Mire a széklet eléri a végbelet, a víz nagy része felszívódik, és formálódnia kell, és kolbász alakú, így könnyen átjuthat. A székrekedés akkor fordul elő, ha a vastagbél túl sok vizet vesz fel, vagy ha a vastagbél izom-összehúzódása lassú vagy lassú. Ez azt jelenti, hogy a széklet túl lassan mozog a vastagbélben, és ennek következtében a széklet kemény és száraz lehet.

medencefenék

A székrekedés gyakori okai:

  • szabálytalan étkezés és nem elegendő rost az étrendben
  • a fizikai aktivitás hiánya (különösen időseknél)
  • gyógyszerek pl. fájdalomcsillapítók (különösen a kábítószerek), antacidok, amelyek alumíniumot és kalciumot tartalmaznak, egyes vérnyomáscsökkentők (kalciumcsatorna-blokkolók), Parkinson-ellenes gyógyszerek, görcsoldók, antidepresszánsok, vas-kiegészítők, diuretikumok, görcsoldók
  • irritábilis bél szindróma
  • az élet vagy a rutin változásai, például terhesség, öregedés és utazás
  • hashajtókkal való visszaélés
  • figyelmen kívül hagyva a bélmozgás iránti késztetést
  • kiszáradás
  • specifikus betegségek vagy állapotok, például stroke (leggyakoribb)
  • a vastagbél és a végbél problémái
  • bélműködési problémák (krónikus idiopátiás székrekedés)

A székrekedés általában a tünetek és a fizikai vizsgálat alapján diagnosztizálható. Orvosa a következő tünetek bármelyikének fennállását is felhasználhatja az elmúlt 12 hónapban legalább 12 hétig (nem mindig egymás után):

  • hetente kevesebb, mint három bélmozgás
  • megerőltetés a bélmozgás során
  • darabos vagy kemény széklet
  • a bél hiányos ürítésének érzése
  • anorectalis elzáródás/elzáródás érzése

A legtöbb ember számára a kórtörténet és a fizikai vizsgálat lehet minden, ami a diagnózishoz és a kezeléshez szükséges. Meg kell említenie a rendszeresen alkalmazott gyógyszereket, mivel egyes gyógyszerek székrekedést okozhatnak. Szüksége lehet rektális vizsgálatra egy fizikai vizsgálat részeként. A rektális vizsgálat magában foglalja a kesztyűs kenettel ellátott ujj behelyezését a végbélbe, hogy érezze a csomókat vagy rendellenességeket. Azt is ellenőrizheti, hogy van-e vér a székletben.

A székrekedésben szenvedő emberek többségének nincs szüksége kiterjedt vizsgálatra. Az orvos által elvégzett vizsgálatok a székrekedés időtartamától és súlyosságától, életkorától, a székletben lévő vér jelenlététől, a bélrendszer közelmúltbeli változásaitól, a fogyástól vagy a vastagbélrák családi kórtörténetétől függenek. A vizsgálat magában foglalhatja a vérvizsgálatokat, röntgensugarakat, sigmoidoszkópiát, kolonoszkópiát vagy speciálisabb vizsgálatokat (bárium beöntés, defekográfia, colorectalis tranzit vizsgálat, anorectalis funkcióvizsgálatok). Orvosa elmagyarázza Önnek a tesztet, ha szüksége van rá, de a betegtájékoztató végén is megtalálhatja a szójegyzéket.

A legtöbb ember székrekedést kezel otthon, anélkül, hogy egészségügyi szolgáltatóhoz fordulna. A székrekedés önkezelése vény nélkül kapható hashajtókkal messze a leggyakoribb segítség. Évente körülbelül 725 millió dollárt költenek hashajtó szerekre Amerikában. Fontos, hogy beszéljen orvosával, ha a probléma:

  • új (vagyis a szokásos mintaváltozás).
  • három hétnél tovább tart.
  • súlyos.
  • bármilyen más olyan tulajdonsággal társul, mint a vécé a WC-papíron, fogyás, láz vagy gyengeség.

Viselkedéses kezelés

A belek a legaktívabbak az étkezés után, különösen reggeli után. Gyakran ez az az időpont, amikor a széklet a legkönnyebben elmúlik. Menjen a WC-re, amikor megkapja az első érzést, amikor fel kell nyitnia a belét; ne várjon. Ha figyelmen kívül hagyja testének székletürítésének jeleit, az idő múlásával a jelek egyre gyengülnek. Nagyon figyeljen ezekre a jelekre, és hagyjon elegendő időt a bélmozgásra. Forró ital, pl. tea vagy kávé reggel serkentheti a bél összehúzódását és ösztönözheti a bélmozgást, akárcsak a rendszeres napi testmozgás.

Rendesen ül a WC-n

Az, ahogyan ül a WC-n, nagy változást hozhat a bél ürítésének könnyedségében. A helyes helyzet javítja a végbél szögét (hátsó járat), elősegíti az izmok hatékony munkavégzését és megakadályozza az erőlködést. A WC-n a „guggolás” típusú pozícióra kell törekednie a következő technikával:

  • Üljön kényelmesen a WC-re úgy, hogy a lába több, mint a csípő szélessége.
  • Helyezze a lábát laposra egy körülbelül 20 cm magas lábbal.
  • Dőljön előre a csípőtől, és támassza az alkarját a combjára.
  • Pihenjen és lélegezzen rendesen; nem szabad visszatartania a lélegzetét.
  • Tegye szélesre a derekát úgy, hogy kifelé dudorítja a hasizmait.
  • Pihenjen végbélnyílásán.
  • Használja hasi izmait pumpaként, hogy finoman, de határozottan hátra és lefelé nyomja a végbélnyílását.
  • Ne üljön tíz percnél tovább. Ha a belek nem nyíltak ki, próbálkozzon újra később.

A rendszeres étkezés és a megfelelő folyadékbevitel a legfontosabb tényező a jó bélműködés szempontjából. A megfelelő rosttartalmú étrend (napi 20–35 gramm) elősegíti a test puha, terjedelmes széklet kialakulását. Néhány ember számára, aki nagy mennyiségű rostot fogyaszt, hasi puffadást vagy gázt okozhat. Ha szükséges, próbálja növelni a rosttartalmát az oldhatatlan rostok (gyümölcsök, zöldségek és zab) felhasználásával, az oldhatatlan (korpa típusú rost) helyett. Kezdje kis mennyiséggel, és lassan növelje, amíg a széklet lágyabbá és gyakoribbá válik. Orvos vagy dietetikus segíthet a megfelelő étrend megtervezésében. Az élelmiszer-csomag oldalán található termékinformációs panel elolvasásával meghatározhatja az egyes adagok grammszámú rostját (1. táblázat). Egyes ételek természetes hashajtó tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például aszalt szilva, füge, kivi, édesgyökér és melasz. A repedezett lenmagok hozzáadása az étrendhez előnyös lehet a széklet konzisztenciájának javításában és így a széklet könnyebb áthaladásában. A székrekedésre hajlamos emberek számára fontos az olyan élelmiszerek korlátozása is, amelyekben kevés vagy egyáltalán nincs rost, például fagylalt, sajt, hús és feldolgozott ételek. A kiszáradás megelőzése és a székrekedés elősegítése érdekében igyon minden nap 1,5-2,0 liter vizet vagy más folyadékot, például gyümölcs-/zöldséglevet.

1. táblázat - A rost mennyisége a különböző ételekben

A székrekedés kezelése a probléma okától, súlyosságától és időtartamától függ. A legtöbb esetben az étrend és az életmód megváltoztatása segít enyhíteni a tüneteket és megakadályozni azok visszatérését. Ha ezek az egyszerű változások nem enyhítik a székrekedését, akkor kipróbálhatja a következő kezeléseket.

Az ömlesztett rostokat általában a legbiztonságosabbnak tartják, de zavarhatják egyes gyógyszerek felszívódását. Ide tartoznak a természetes és kereskedelmi rostkészítmények. Felszívják a vizet a belekben, és lágyabbá teszik a székletet. A márkanevek közé tartozik a Metamucil, a Fiberall, a Citrucel, a Konsyl és a Serutan. Bő vízzel kell bevenni, különben elzáródást okozhatnak. Lassan növelnie kell a rostkiegészítők adagját, hogy megakadályozza a puffadást, a gázokat és a görcsöket.

A hashajtót általában csak alkalmanként szabad felhasználni. A hashajtók, különösen a stimuláns hashajtók hosszú távú alkalmazása ahhoz vezethet, hogy a bél kevésbé reagál. A hashajtóktól függő embereknek fokozatosan le kell állítaniuk a használatukat. A legtöbb ember számára a hashajtók leállítása helyreállítja a vastagbél természetes összehúzódási képességét. A székrekedés kezelésére különféle hashajtók állnak rendelkezésre. A választás a működésükön, a kezelés biztonságos és az orvos preferenciáin alapul. A hashajtók általában a következő csoportokba sorolhatók:

A székletlágyítók megnedvesítik a székletet, hogy puha és könnyen átengedhető legyen, miközben könnyebben mozog a bélben. Gyakran ajánlják őket szülés vagy műtét után, és olyan emberek számára, akiknek a bélmozgás érdekében el kell kerülniük a megerőltetést. A székletlágyító márkanevek között szerepel a Colace és a Surfak, míg az ásványi olaj a kenőanyagok leggyakoribb példája (a márkanevek között szerepel a Fleet és a Zymenol). Jellemzően 8 órán belül stimulálják a bélmozgást, de kerülni kell ezeknek a készítményeknek a hosszan tartó alkalmazását.

A kloridcsatorna-aktivátorok fokozzák a folyadékot és a bélben való mozgást, hogy elősegítsék a széklet átjutását, ezáltal csökkentve a székrekedés tüneteit. Az egyik ilyen szer a Lubiprostone (Amitiza), olyan vényköteles gyógyszer, amely súlyos székrekedést kezel és biztonságosan használható 6–12 hónapig. Ezt követően az orvosnak fel kell mérnie a további alkalmazás szükségességét. Drága más szerekhez képest, azonban ajánlott lehet, ha más kezelésekre nem reagál.

Egyéb kezelések

A biofeedback egy viselkedési megközelítés, amelyet a terapeuták használnak, és magában foglal egy érzékelő használatát az izomaktivitás monitorozására, amely a számítógép képernyőjén jelenik meg. Ez az izomfunkció pontos felmérését mutatja, és a terapeuta segíthet a bélmozgást irányító izmok átképzésében. Segíthet néhány súlyos krónikus székrekedésben szenvedő embernél, akik önkéntelenül összenyomják (nem pedig ellazítják) izmaikat, miközben bélmozgásuk van.

A műtét alkalmazható az anorectalis problémák, például a végbél prolapsusának kijavítására, amely állapotban a végbél bélése kifelé dudorodik. A vastagbél műtéti eltávolítása szintén lehetőség lehet a vastagbél tehetetlensége által okozott súlyos tünetekkel rendelkező emberek számára. Ennek a műtétnek az előnyeit azonban mérlegelni kell a lehetséges szövődményekkel, beleértve a hasi fájdalmat, a hasmenést és az inkontinenciát.

Néha a székrekedés komplikációkhoz vezethet. Ezek a szövődmények magukban foglalják az aranyereket, amelyeket a bélmozgás megerőltetése okoz, és az anális repedéseket (a végbélnyílás körüli bőr könnyei), amelyeket a záróizom izmait feszítő kemény széklet okoz. Ennek eredményeként rektális vérzés léphet fel, amely élénkpiros csíkokként jelenik meg a széklet felületén. Néha a megerőltetés a végbél prolapsusát nyomja ki a végbélnyílásból. Ez az állapot a nyálka elválasztásához vezethet a végbélnyílásból. Általában a prolapsus okának, például az erőlködés vagy a köhögés kiküszöbölése az egyetlen szükséges kezelés. A súlyos vagy krónikus prolapsus műtétet igényel, hogy megerősítse és meghúzza az anális záróizom izmait, vagy helyrehozza a prolapsus bélését. A székrekedés hatására a kemény széklet olyan szorosan összepakolja a belet és a végbelet, hogy a vastagbél normális tolóereje már nem elegendő a széklet kilökéséhez. Ez az állapot, az úgynevezett széklet impaction, leggyakrabban gyermekeknél és idősebb felnőtteknél fordul elő. Az ütközést szájon át bevitt ásványi olajjal és beöntéssel lehet lágyítani. Az impakció lágyítása után az orvos feloszthatja és eltávolíthatja a megkeményedett széklet egy részét úgy, hogy egy vagy két ujját a végbélnyílásba helyezi.

Orvosa a következő orvosi kifejezéseket használhatja az állapotának megvitatásakor.

Bárium beöntés: Ez magában foglalja a röntgensugarak használatát a végbél, a vastagbél és a vékonybél alsó részének megtekintésére a problémák felkutatására. A vastagbél nem jelenik meg jól a röntgensugaraknál, ezért az orvos báriummal tölti fel, krétás folyadékkal, amely láthatóvá teszi a területet. Miután a keverék bevonja a vastagbél és a végbél belsejét, röntgenfelvételeket készítenek, amelyek megmutatják alakjukat és állapotukat. A beteg némi hasi görcsöt érezhet, amikor a bárium kitölti a vastagbelet, de az eljárás után általában kevés kellemetlenséget érez. A széklet a vizsgálat után néhány napig fehér lehet.

Defekográfia: Az anorectalis terület röntgenfelvétele annak ellenőrzésére, hogy mennyire jól ürül a széklet. Megmutatja a végbél izmainak összehúzódását és ellazulását annak ellenőrzésére, hogy megfelelően működnek-e. A vizsgálat során az orvos a végbelet puha pasztával tölti fel, amelynek konzisztenciája megegyezik a székletével. A páciens egy röntgenkészülékben elhelyezett WC-n ül, majd ellazul és megpróbálja kiüríteni a pasztát, mint egy normális bélmozgás esetén.

Szigmoidoszkópia vagy kolonoszkópia: A végbél és a sigmoid (alsó vastagbél) kamerás vizsgálatát sigmoidoszkópiának, míg a végbél és az egész vastagbél vizsgálatát kolonoszkópiának nevezzük. A szigmoidoszkópia elvégzéséhez az orvos hosszú, rugalmas csövet használ, amelynek végén fény van, amelyet sigmoidoszkópnak hívnak, és amelyet a végbélnyíláson keresztül helyeznek be. A beteget általában enyhén nyugtatják a vizsga előtt. Ugyanezt az eljárást alkalmazzák a kolonoszkópiához, kivéve, ha a kolonoszkóp cső hosszabb.

Kolorektális tranzitvizsgálat: Ez a teszt megmutatja, hogy az élelmiszer mennyire mozog a vastagbélben. A páciens lenyeli a röntgenen látható kis markert tartalmazó kapszulákat. A markerek vastagbélen történő mozgását hasi röntgensugarakkal követjük, többször, 3-7 nappal a kapszula lenyelése után. A páciens magas rosttartalmú étrendet fogyaszt e vizsgálat során.

Anorectalis funkciótesztek: Ezek a tesztek diagnosztizálják a végbél végbél rendellenes működése által okozott székrekedést.

  • Az anorectalis manometria az anális záróizom izom működését mutatja. Katétert vagy levegővel töltött ballont helyeznek a végbélnyílásba, és lassan visszahúzzák a záróizomon keresztül az izomtónus és az összehúzódások mérésére.
  • A ballon kiutasítási tesztek abból állnak, hogy a végbélnyílásba helyezett léggömböt változó mennyiségű vízzel töltik meg. Ezután a beteget felkérik a ballon kiutasítására. A 150 ml-nél kevesebb vízzel töltött léggömb kiutasításának képtelensége a bélműködés csökkenésére utalhat.