Székrekedés előfordulása stroke-ban szenvedő betegeknél

Jianxiang Li

a Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem Első Klinikai Orvostudományi Főiskolájának tanszéke

b Harmadik társult kórház, Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem Nanjing, Jiangsu, Kína.

Mengguo Yuan

a Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem Első Klinikai Orvostudományi Főiskolájának tanszéke

Yunfang Liu

a Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem Első Klinikai Orvostudományi Főiskolájának tanszéke

Yang Zhao

b A Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem harmadik társult kórháza, Nanjing, Jiangsu, Kína.

Jingqing Wang

b Harmadik társult kórház, Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem Nanjing, Jiangsu, Kína.

Weifeng Guo

a Nanjing Kínai Orvostudományi Egyetem Első Klinikai Orvostudományi Főiskolájának tanszéke

Absztrakt

Egyre jobban tudatában van a bél és a szív- és érrendszeri betegségek közötti kapcsolatnak. A székrekedés gyakori a stroke-ot szenvedő egyének körében, és ez negatívan befolyásolja a társadalmi működést és az életminőséget. A sztrókban szenvedő székrekedés előfordulásáról azonban nem jelentettek szisztematikus vizsgálatot.

Kiválasztottuk a Medline, az Embase, a Cochrane adatbázis és a Web of Science elemzéseit. Vizsgálatokat vontak be, ha beszámoltak a stroke-os betegek előfordulásáról. Két szerző választotta ki a vizsgálatokat, függetlenül vonta ki az adatokat, és ezeket értékelte. Az alcsoport elemzéseket a stroke altípusa és a stroke stádiuma szerint végeztük.

Részletes értékelések után 8 olyan vizsgálatot (n = 1385 résztvevő) találtak, amelyek meta-analitikus szintézishez alkalmas adatokat tartalmaztak. Egy erdei telek azt mutatta, hogy a székrekedés előfordulása 48% volt (95% konfidencia intervallum [CI] = 33% –63%). A stroke típusú alcsoport elemzésében a vérzéses stroke-ot szenvedő betegeknél a székrekedés előfordulása magasabb volt (66% [95% CI = 40–91%]), mint azoknál, akiknél iszkémiás stroke-ot tapasztaltak (51 % [95% CI = 27% –75%]). Az akut stádiumban (45% [95% CI = 36% –54%]) az incidencia alacsonyabb volt, mint a rehabilitációs stádiumban (48% [95% CI = 23% –73%]).

A stroke-ot követő székrekedés gyakran előfordul. Ez a megállapítás felhívhatja a figyelmet a bél szövődményeire a helyes értékelés és a megfelelő kezelés érdekében.

1. Bemutatkozás

A stroke a halálozás és a fogyatékosság egyik vezető oka világszerte, amely jelentős közegészségügyi terhet jelent, és ezzel együtt súlyos gazdasági terhet jelent az egészségügyi rendszerek számára. [1] A jelentésből kiderül, hogy 2010-ben 33 millió stroke-túlélő és 5,9 millió stroke-os haláleset volt. [2] A stroke sokféle neurológiai károsodást okoz, beleértve az egyensúly, a mozgás, a beszéd, a nyelés, a vizelés és a székletürítés problémáit, mindez hozzájárul a globális közegészségügyi problémákhoz. [3]

A székrekedés gyakori tünet a központi idegrendszeri betegségekben, köztük agyvérzésben szenvedő betegek körében [4], és megnövekedett morbiditáshoz és halálozáshoz vezethet. Ez a szövődmény a halál egyik fő oka az akut és a szubakut stroke fázisban, és a túlélőknél sok évvel az események után is fennmaradhat. [5–7] Jelenleg a székrekedés lényegesen kevesebb figyelmet kap, de ez a stroke-ot követő nem neurológiai bél komplikáció a kórházi tartózkodás hosszabb időtartamával, rossz neurológiai eredménnyel, további szövődmények kialakulásával és akár halálsal is jár. [4]

Egyre jobban tudatában van a bél és a szív- és érrendszeri betegségek közötti kapcsolatnak. [8–10] Az agyi sérülések, különösen agyvérzés, a gyomor-bélrendszeri rendellenességek okaként jól megalapozottak. A gasztrointesztinális rendellenességek mechanizmusa neurológiai betegségekben multifaktoriális. Az agy – bél tengely elsősorban a neurológia és a gyomor-bél rendszer közötti összefüggéssel függ össze. [11,12] A bonyolult neuroendokrin hálózat, beleértve a központi idegrendszert, az enterális idegrendszert és az autonóm idegrendszert, fenntarthatja az agy-bél kölcsönhatásokat és az egyes rendszerek információs kommunikációját.

Bár a székrekedés gyakori tünet a központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegek körében, és negatívan befolyásolja a társadalmi működést és az életminőséget, a székrekedés jelenlétét és előfordulását a stroke-ban szenvedő betegeknél továbbra sem vizsgálták kellőképpen. [13,14] Eddig nem jelentettek szisztematikus vizsgálatot a stroke-os betegek székrekedésének előfordulásáról.

Ebben a cikkben bemutatjuk az első szisztematikus áttekintést és meta-elemzést a székrekedés előfordulásáról a stroke után, és kiemeljük a stroke bélműködési zavarait.

2. Módszerek

2.1. Keresési stratégia

Kiválasztottunk 1980 januárja és 2016 októbere között közzétett megfigyelési vizsgálatokat. Etikai jóváhagyásra és a betegek tájékozott beleegyezésére nem volt szükség, mivel a vizsgálat szisztematikus áttekintés és metaanalízis. A vonatkozó szakirodalmat a következőképpen azonosítottuk: releváns cikkek a következő elektronikus adatbázisokban: Medline, Embase, Cochrane adatbázis és Web of Science; elektronikus keresési kifejezések, amelyek magukban foglalták a stroke-ot, az agyi érrendszeri balesetet/rendellenességet, intracerebrális/agyi vérzést, ischaemiás stroke-ot (IS), agyi/agyi infarktusot, agyi ischaemiát, bélműködési zavarokat és székrekedést; az egyes cikkek absztraktját gondosan felülvizsgálták a megfelelő publikációk felderítése érdekében; a teljes szövegű cikkeket beolvasták és gondosan elolvasták, beleértve az összes vonatkozó cikk összes hivatkozási listáját a további támogatható kiadványok azonosítása érdekében; és a korábban letöltött cikkek és az összes támogatható tanulmány hivatkozásait is manuálisan keresték meg.

2.2. Tanulmány kiválasztása

A szelekció forrását és a mérési torzítást figyelembe vették a vizsgálatok beiktatásakor és kizárásakor a tanulmány tervezésének, kontextusának és résztvevőinek szempontjából.

Vizsgálatokat vontak be, ha beszámoltak a székrekedés előfordulásáról a stroke-os betegeknél. A felvételi kritériumok a következők voltak: prospektív vizsgálatok, retrospektív kohorsz vizsgálatok vagy keresztmetszeti vizsgálatok; eredeti kutatások felnőtt emberi stroke-ot túlélőkön; a stroke és a nem stroke résztvevőket toborzó tanulmányokat felvették, ha különálló stroke adatokat szolgáltattak; a vizsgálatban beszámoltak a székrekedés előfordulásáról; a vizsgált populációban teljes stroke, IS vagy hemorrhagiás stroke (HS) epizódjai voltak; és a székrekedést a Róma II/III kritériumok alapján adaptált tünetek alapján határozták meg. A vizsgálat kiválasztásának folyamatát vázlatosan ábrázoljuk az 1. ábrán .

Az irodalomkutatás folyamatábra. A tanulmány kiválasztásának folyamatábrája.

Kizártuk a következő cikkeket: azok a betegek, akiknek a stroke diagnózisa előtt korábban székrekedésük volt; a betegek korábban gyomor-bél traktus rendellenességeiben vagy gyomor-bélrendszeri műtéteiben szenvedtek; a székrekedés nem egyértelmű meghatározása; nem felnőtt lakosság; magasan válogatott vizsgálatok vagy kezelési vizsgálatok incidencia adatok nélkül; kommentárok, egyes esetekről szóló beszámolók, szerkesztőségek és áttekintések; és nem angol nyelvű cikkek vagy cikkek teljes szöveg nélkül.

2.3. Adatgyűjtés és minőségértékelés

Minden tanulmányból a következő általános leíró információkat vontuk ki: első szerző és a megjelenés éve; a betegek száma, kora, neme és elhelyezkedése; a stroke altípusa; és a stroke-ot követő különféle szakaszok.

Két szerző (JXL és MGY) az egyes cikkek figyelmes elolvasásával, az adatok önálló kivonásával és az információk keresztellenőrzésével választotta ki a felülvizsgálatba bevonandó tanulmányokat. Az esetleges nézeteltéréseket a konszenzus eléréséig megvitatták. Ha a nézeteltérés továbbra is fennáll, konzultáltak egy bírálóval (WFG).

A vizsgálatok minőségét a Cochrane Collaboration által javasolt módszer-minősítő rendszerrel értékeltük. [15] A minősítési rendszer megkövetelte, hogy az egyes vizsgálatokat 5 terület szerint értékeljék: indoklás, minta, értékelés, zavaró változók és statisztikai elemzés. [16] Az összes mellékelt vizsgálat adatai egyértelműen táblázatosak voltak, és az eltéréseket figyelembe vették és azonosították a minőségértékelési szakaszban.

2.4. Statisztikai analízis

Minden vizsgálatban kiszámítottuk a székrekedés előfordulását. A vizsgálatok összesítésének statisztikai validitását a heterogenitás szempontjából I 2-vel értékeltük. Az összesített előfordulási becsléseket és a 95% -os konfidencia intervallumokat a véletlen hatás modell segítségével határoztuk meg. A metaanalízist STATA szoftverrel (12.0 verzió; Stata Corp LP, College Station, TX) végeztük.

Az alcsoport elemzéseket a stroke altípusának (IS vagy HS) és a stroke szakaszának (akut vagy rehabilitációs szakasz) segítségével végeztük. Érzékenységi elemzéseket végeztek annak értékelésére, hogy az eredményeket egyetlen tanulmány jelentősen befolyásolhatta-e, egyenként eltávolítva őket a metaanalízisből.

3. Eredmények

Ábra Az 1. ábra összefoglalja a támogatható epidemiológiai vizsgálatok azonosításának folyamatát. Az irodalomkutatás 1670 cikket hozott, és 1648 végül kizárták a cím és az absztrakt átvilágítását követően. Miután megismételték azokat a vizsgálatokat, amelyek nem feleltek meg a felvételi kritériumoknak, 7 támogatható vizsgálatot választottak ki, és további 1 vizsgálatot azonosítottak a referencia listákból. Részletes értékelések után 8 tanulmányt [17–24] vettek fel a végső metaanalízishez.

3.1. A tanulmány jellemzői

A minőségértékelés után 8 tanulmány maradt. Az 1. táblázat az 1. táblázat mutatja a vizsgálatok jellemzőit, beleértve az első szerzőt, a publikáció évét, a felmérés helyét, a felmérés adatait, a minta nagyságát, életkorát, nemét és a stroke stádiumát.

Asztal 1

A mellékelt vizsgálatok jellemzői, amelyek a székrekedés előfordulását vizsgálták agyvérzéses betegeknél.

Összesen 1385 fő stroke-populációt vizsgáltak, 601 beteg szenvedett székrekedést. A vizsgálati minták 51 [22] és 723 [21] beteg között voltak. A felmérés helyét tekintve 6 tanulmányt [17,18,20–23] végeztek Ázsiában, 1 [24] Európában és 1 [19] Amerikában.

Négy tanulmányban [20–23] IS bevonásával összesen 825 beteg vett részt, és négy vizsgálatban [20–23] 220 beteg vett részt. Négy vizsgálatot (632 beteg) [18,21–23] végeztek a stroke akut stádiumában, és 5 vizsgálatot (753 beteg) [17,19–21,24] végeztek a rehabilitáció fázisaiban.

3.2. Székrekedés és alcsoportelemzés előfordulása

A székrekedés előfordulása nagymértékben változott, 29% -tól [19] - 79% -ig terjedt. [20] A 2. ábrán látható erdőterület azt mutatja, hogy a stroke-ban szenvedő betegeknél a székrekedés előfordulása 48% volt (95% konfidencia intervallum [CI] = 33% –63%).

Székrekedés előfordulása stroke-ban szenvedő betegeknél. A székrekedés előfordulási gyakorisága erdőben a stroke-os betegeknél.

Az alcsoportok elemzése során a székrekedés előfordulása az IS-ben szenvedő betegeknél 31% -tól [21] - 77% -ig [20] és 45% -tól [21] - 90% -ig [20] volt a HS-betegeknél. A székrekedés incidenciája a HS után 66% (95% CI = 40% –91%) volt, magasabb, mint IS esemény esetén (51% [95% CI = 27% –75%]) (ábra (ábra). 3 3).

A székrekedés előfordulása a stroke altípusban. A székrekedés előfordulásának erdei parcellái a stroke altípusban. (A) A székrekedés előfordulási gyakorisága erdőben iszkémiás stroke-ban szenvedő betegeknél. (B) A székrekedés előfordulási gyakoriságának erdei ábrázolása vérzéses stroke-os betegeknél.

A 4. ábra 4. ábra mutatja a székrekedés előfordulását a stroke különböző szakaszaiban. Az akut stádiumban a székrekedés előfordulása 33% [18] és 55%, [23], a rehabilitációs szakaszban pedig 27% [21] és 79% között mozgott. [20] Az erdei telek azt mutatja, hogy a székrekedés előfordulása akut stádiumban 45% (95% CI = 36% –54%), rehabilitációs szakaszban 48% (95% CI = 23% –73%). A vizsgálat jellemzőit, a székrekedés előfordulását és az alcsoport-elemzéseket a 2. táblázat mutatja 2 .

A székrekedés előfordulása a stroke különböző szakaszaiban. A székrekedés előfordulásának erdei parcellái a stroke különböző szakaszaiban. (A) A székrekedés előfordulási gyakorisága erdőben a stroke akut stádiumában. (B) A székrekedés előfordulási gyakorisága a stroke rehabilitációs szakaszában.

2. táblázat

A székrekedés alcsoport elemzése stroke-os betegeknél.

4. Megbeszélés

A felülvizsgálat célja a székrekedés incidensének értékelése volt felnőtt stroke-os betegeknél. 8 tanulmány [17–24] volt, amely megfelelt az áttekintés felvételi kritériumainak, és az eredmények azt mutatták, hogy a székrekedés teljes incidenciája 48% volt (95% CI = 33% –63%).

A székrekedés gyakori a stroke után, az incidensek 29% [19] és 79% között vannak, [20] de ezt a szövődményt sokkal kevésbé figyelték meg a poststroke betegeknél. [25] A stroke átélése, amely a személyes élet számos aspektusát befolyásolhatja, hozzájárul a székrekedés fokozott kockázati tényezőihez. Ezeknek az asszociációknak több mechanizmusa is fontolóra vehető. Először is, a stroke-os betegek általában csökkentik fizikai mozgékonyságukat, folyadékbevitelüket és rostbevitelüket, mert nehezen tudnak nyelni. Másodszor, a másoktól való WC-használat függése székrekedéshez vezethet. Harmadszor, a bélműködést befolyásoló gyógyszerek, például dehidratáló szerek használata megakadályozhatja a bél vízfelvételét. [19]

Az agyi sérülés azonban a központi idegrendszer és a gyomor-bél rendszer közötti tengely megszakadásához vezethet, amely székrekedést okozhat. A legfontosabb ok az agy – bél tengely diszfunkciójában rejlik. A stroke-betegek agy-bél tengelyének változásai perifériás tényezőket, központi és autonóm idegi funkciókat, hormonokat és aminokat tartalmaznak. A bélműködést az enterális idegrendszer, az autonóm idegrendszer, az önkéntes idegrendszer, bizonyos hormonok és a luminális tartalom szabályozza. [13] Így a székrekedést befolyásolhatják a központi és a perifériás idegrendszer elváltozásai. Agyvérzés után az agykéreg, a bazális ganglionok, az agytörzs, a kisagy és az alsó koponyaidegek elváltozásai székrekedést okozhatnak. Az agyi bénulás az egész gyomor-bél traktusra hat, klinikailag jelentős tüneteket okozva. [19] A rendellenes gyomor-bél kiürülése és a rendellenes bélmozgás székrekedést eredményez. A stroke utáni immunodepresszió befolyásolja a bél nyálkahártyáját, esetleg befolyásolva annak gátfunkcióját. Ezek a változások fokozott bakteriális transzlokációhoz vezethetnek. Ezenkívül a bél dysbacteriosis bélműködési zavart eredményez. [26]

Az alcsoport elemzését tekintve a székrekedés incidenciája a HS betegeknél (66%) magasabb volt, mint azoknál, akiknél IS volt (51%). Az akut agyi vérzés az agyi apoplexia legsúlyosabb típusa. Az agyi vérzés előfordulása után a másodlagos sérülés szövetét körülvevő hematoma mechanizmusa sokrétű, beleértve a hematoma körüli agyödémát, amelynek középpontjában az áll, hogy be kell bizonyítani a betegség okait. Ezek a tényezők a központi idegrendszer károsodásához, az autonóm idegrendszer diszfunkciójához, a gyomor-bélrendszeri perisztaltika gátlásához és a szekréció csökkenéséhez vezetnek. Eközben a hematoma és az agyödéma befolyásolhatja az agy – bél tengely idegpályáját az agy középvonalának szerkezetének megváltoztatásával. Nyilvánvaló, hogy az agyi vérzésnek és az agyi infarktusnak az agykárosodása és a terápiás módszere eltérõ. Az agyi vérzéses betegek többségének dehidrációs kezelésre van szüksége, a bél székrekedését a vízhiány okozza.

Ez az áttekintés azt mutatta, hogy a székrekedés előfordulása a stroke esemény akut stádiumában (45%) alacsonyabb volt, mint a rehabilitációs szakaszban (48%). Az akut stádiumokban előforduló székrekedés előfordulási gyakoriságához képest a rehabilitációs szakaszban a stroke-os betegeknél kissé nagyobb a székrekedés kockázata. Úgy tűnik, hogy az akut és a rehabilitációs szakaszban más. [27] Bár a székrekedés a rohamok utáni idővel fokozatosan eltűnik, sok stroke-os beteg teljes funkcionális függetlenséggel rendelkezik 6 hónappal az akut stroke után. Másrészt a stroke előrehaladtával a betegek állapota rosszabbodhat, következésképpen különféle komplikációk, köztük bélbetegségek is kezdenek megjelenni.

Ennek a metaanalízisnek számos korlátját kell figyelembe venni. Először is, annak ellenére, hogy a stroke-os betegek körében magas a székrekedés, továbbra is hiányzik az összehangolt, magas színvonalú vizsgálatok. Másodszor, az ebben az áttekintésben szereplő vizsgálatok közötti különbségek azt mutatják, hogy a pontos előfordulás nem egyértelmű, és felveti a kérdést, hogy a különbségek összefüggenek-e a vizsgálati csoport méretével, az egészségügyi ellátás fázisával vagy azzal az időponttal, amikor a betegeket bevonják és értékelték. Harmadszor, számos tényező felelős a székrekedésért, például csökkent aktivitási szint, megváltozott étkezési szokások, nem megfelelő víz- vagy táplálékbevitel, depresszió, különféle gyógyszerek használata és egyéb tényezők. [28] A kutatási alapvonalat nehéz elérni. Ezenkívül csak egy tanulmány [23] utal a székrekedés és a stroke kimenetelének kapcsolatára. Nem világos, hogy a székrekedés befolyásolja-e a stroke prognózisát.

Összefoglalva, először szisztematikus áttekintéssel és metaanalízissel számolunk be a stroke-os betegek székrekedésének előfordulásáról. Az adatok arra utalnak, hogy a székrekedés nagyon gyakori a stroke után, és hozzájárul az életminőség csökkenéséhez, a társas tevékenységek korlátozásához és a kedvezőtlen eredményekhez, beleértve a fogyatékosságot, a gyenge neurológiai funkciót és akár a halált is. Fontos, hogy megfelelő értékelés álljon rendelkezésre a székrekedés megfelelő kezeléséhez. Ezek az eredmények segítenek a klinikusoknak abban, hogy megértsék a stroke-ban szenvedő betegek bél szövődményeire gyakorolt hatását.

Lábjegyzetek

Rövidítések: CI = konfidencia intervallum, HS = hemorrhagiás stroke, IS = ischaemiás stroke, NA = nem megadott információ.

Finanszírozás: Ezt a munkát a Jiangsu tartományi Természettudományi Alapítvány támogatta (BK20151570); Nanjing város orvostudományi és technológiai fejlesztésének kulcsprojektje (ZKX15038); és a Jiangsu tartományi egyetemeken folytatott egyetemi hallgatók kutatási innovációs programja (KYLX16–1146).

A szerzőknek nem áll fenn összeférhetetlenségük.