Táplálkozás és vesebetegség

A táplálkozás jelentős szerepet játszik a vesebetegségben, de egyetlen vese diéta nincs. Specifikus táplálkozási terápiája a nephrológustól kapott diagnózistól függ: nephrotikus szindróma, akut vesekárosodás, krónikus vesebetegség (1–4. Stádium) végstádiumú vesebetegség, valamint attól, hogy dialízisen fog-e részt venni, vagy vesetranszplantációra készül-e. Néhány táplálkozási irányelv a vesebetegségek, például a cukorbetegség vagy a magas vérnyomás kiváltó okainak kezelésére irányul.

Nefrológusa megvitatja a táplálkozás szerepét a diagnózisban, és felír egy speciális étrendet, vagy beutal egy regisztrált dietetikushoz, aki Önnel együttműködik egyedi étkezési tervek elkészítésében és az új étkezési tervekben szereplő különféle ételek megismertetésében. vásárolni és vacsorázni az új étrenddel.

Az étrend magában foglalhatja a bevitt nátrium, kálium, foszfor, fehérje és folyadék mennyiségének ellenőrzését. A vesebetegségben szenvedőknek, akiknek dialízis-kezelést írtak elő, konzultálniuk kell egy vese-dietetikussal a dialízisben.

Nátrium

A nátrium ásványi anyag, amely számos ételben megtalálható, és sokféle testi funkció szempontjából fontos. A nátrium egyik legfontosabb funkciója a folyadék szintjének fenntartása. Ha túl sok nátrium halmozódik fel a szervezetben, ez szomjat és folyadék felhalmozódást okoz. A normálisan működő vese segít fenntartani a szervezet megfelelő nátriumszintjét. Ha azonban a vesék elkezdenek kudarcot vallani, akkor fontosabbá válik a megfelelő nátrium-bevitel fenntartása.

A nátriumfelesleg elkerülésének legegyszerűbb módja, ha kiküszöböli az extra sót az élelmiszerekre. Az emberek gyakran sóznak főzés közben és az asztalnál. Még ezeknek a viselkedéseknek a felülmúlása is jelentősen csökkenti a bevitt nátrium mennyiségét. Fontos továbbá kerülni a különösen sós ételeket, például a színházi pattogatott kukoricát, a burgonya chipset, a sózott perecet, a szalonnát és más pácolt húst, valamint az olvasztott sajtot. A feldolgozott, fagyasztott és konzervek összetevőinek listájának ellenőrzése jó módja annak, hogy megnézzük, mennyi nátriumot tartalmaz a termék. A konzervlevesekben gyakran meglepően sok a só, de gyakran vannak alacsony nátriumtartalmú alternatívák.

Kálium

A kálium ásványi anyag változó mennyiségben található szinte minden ételben, beleértve a gyümölcsöket, zöldségeket, húst és tejtermékeket is. A test számos fontos funkcióhoz használja a káliumot, például fenntartja a folyadék- és elektrolit-egyensúlyt, idegi impulzust küld az izmokba, és segíti az anyagcsere-folyamatokat. Amikor egy személy vese normálisan működik, kiszűri a felesleges káliumot, segít fenntartani a megfelelő mennyiséget a szervezetben. Megfelelően működő vese nélkül a betegeknek kontrollálniuk kell a káliumbevitelüket.

A magas káliumtartalmú ételek elkerülése, az egészséges étrend fenntartása mellett meglehetősen nehéz lehet, mert sok gyümölcsben és zöldségben magas a káliumtartalom. A narancs, a brokkoli, a paradicsom, a burgonya és a sárgarépa egyaránt magas káliumtartalmú. Az alma, az áfonya, a szőlő, az eper, a saláta és a hagyma viszonylag kevés káliumot tartalmaz. A zöldségkonzervekben és az általuk általában konzervált gyümölcslevekben különösen magas a káliumtartalom. A veseproblémákkal küzdő betegek számára, akik bizonyos magas káliumszintű zöldségeket akarnak enni, a kálium egy részének eltávolítására egy módszer létezik, az úgynevezett kilúgozás. Ez a folyamat a zöldségtől függően változó, de általában magában foglalja a zöldség ismételt öblítését és forrázását nagy mennyiségű vízben.

Foszfor

A foszfor egy másik ásványi anyag, amely számos ételben megtalálható. A testnek fenntartania kell a foszfor és a kalcium megfelelő egyensúlyát az egészséges csontok építése és megőrzése érdekében. Normális esetben a vesék segítenek fenntartani ezt az egyensúlyt azáltal, hogy eltávolítják a felesleges foszfort a véráramból. A vesebetegségben szenvedő betegeknek azonban lépéseket kell tenniük az egyensúly fenntartása érdekében, figyelemmel arra, hogy mit esznek, mert veséjük már nem képes elvégezni ezt a fontos munkát. Ha túl sok foszfor halmozódik fel a szervezetben, az a kalciumot ki tudja húzni a csontokból, gyengévé és könnyen feltörhetővé téve őket.

A vese diétát követő embereknek meg lehet mondani, hogy kerüljék a magas foszfortartalmú ételeket, például a sört, a szódát, a sajtot, a tejet, a joghurtot, az osztrigát, a babot, a borsót, a diót és sok teljes kiőrlésű terméket. A vese-dietetikus foszfátkötőt is előírhat, amely segíthet a szervezet által felszívódó foszfátmennyiség szabályozásában.

Fehérje

A fehérjék összetett szerves molekulák, amelyek aminosavláncokból állnak. A test ezeket a láncokat használja az izmok, szervek és mirigyek felépítésére és fenntartására. Amikor a szervezet lebontja a fehérjét, karbamidnak nevezett salakanyagot termel. Ezt a salakanyagot általában a vesék szűrik ki, és vizelettel ürítik a testből. A veseelégtelenségben szenvedő betegeknek körültekintően kell eljárniuk az elfogyasztott fehérje mennyiségével és típusával kapcsolatban, mivel a vesék már nem végeznek jó munkát a karbamid eltávolításában. Ha túl sok karbamid képződik a szervezetben, ez súlyos betegségeket okozhat. A betegeknek azonban biztosnak kell lenniük abban, hogy elegendő fehérjét kapnak, mert fehérje nélkül a test nem képes megfelelő izomkarbantartást végezni.

Folyadék bevitel

Amikor a betegek veseelégtelenséget tapasztalnak, veséik már nem távolítják el a vizet a szervezetből megfelelő hatékonysággal. Minél rosszabb a vesék működése, annál fontosabb, hogy a betegek figyelemmel kísérjék folyadékbevitelüket. A vízvisszatartás duzzanatot okozhat a lábakban és a bokákban, valamint a test más részeiben.

A vese diéta célja, hogy segítse a vesebetegségben szenvedő betegeket abban, hogy jobban érezzék magukat, korlátozzák tüneteiket és lassítsák a veseelégtelenség kialakulását. Vesebetegek számára fontos az elektrolitok, ásványi anyagok és folyadék megfelelő egyensúlyának fenntartása a véráramban. A dialízis alatt álló betegek számára ez még fontosabbá válik. A vesék ugyanis a vér szűrésével igyekeznek megszabadítani a testet a felesleges elektrolitoktól, ásványi anyagoktól és folyadéktól. Ha egy személy veséje nem működik megfelelően, ezek az anyagok felhalmozódhatnak a szervezetben, és olyan tüneteket okozhatnak, mint hányinger, hányás, fáradtság, gyengeség, álmosság és egyéb problémák. Ha a betegek csökkentik bizonyos anyagok bevitelét, segíthetnek ezeknek a problémáknak a kezelésében, de ha ezeket az anyagokat túl szigorúan korlátozzák, alultápláltságtól szenvedhetnek. A vese-diéták célja, hogy a betegek megtalálják testük számára a legjobb egyensúlyt.

A vesebetegek számára gondot jelent, hogy fenntartják a megfelelő fehérje szintet. A vesék normális működésük esetén eltávolítják a vérkeringésből a karbamidot, a fehérje salakanyagot. Ha a vesék nem működnek megfelelően, a karbamid felhalmozódhat a rendszerben, és megbetegítheti a betegeket. Emiatt veseelégtelenségben szenvedő betegeknek korlátozniuk kell a fehérje mennyiségét az étrendjükben. Fontos azonban, hogy a betegek ne legyenek túl buzgók a fehérje korlátozásában, mert a túl kevés fehérje megszerzése is súlyos egészségügyi következményekkel járhat.

A vesebetegségben szenvedő betegeknél a magas foszforszint miatt fennáll a csont kalciumvesztésének a veszélye is. Ha a betegek nem vesznek foszfátkötőt, a vérben lévő foszfor kivonja a kalciumot a csontokból, gyengévé és törékennyé téve őket.

A káliumszint a vesebetegek számára is fontos. Ez az ásványi anyag befolyásolja a szívverés állandóságát, és a véráram szintjét a vesék általában stabilan tartják. Ha túl sok a kálium a vérben, az nagyon veszélyes lehet a szívre, és akár halálos is lehet.

A napi kalóriabevitel fenntartása aggodalomra ad okot a vesetáplálkozást követő betegek számára. A sokféle korlátozás miatt, amelyet az ember elfogyaszthat, nehéz lehet a betegnek elegendő kalóriát fogyasztania minden nap. Ha azonban a teljes kalóriabevitel nem marad elég magas szinten, akkor a beteg testszöveti lebomlást szenvedhet.

Ha a vesebetegség későbbi stádiumában lévő betegek nem figyelnek fokozottan nátrium- és folyadékbevitelükre, komoly a vízvisszatartás veszélye. A folyadék felhalmozódhat, fájdalmas duzzanatot és súlygyarapodást okozhat. Emellett emelkedhet a vérnyomás, ami káros hatással lehet a szívre. A vesebetegeknél nagyobb a szívbetegség kockázata is. Alacsony zsírtartalmú étrend követése általában szükséges.