Társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek a felnőttkori elhízás növekedésében: A németországi nemzeti vizsgálati adatok időtrend-elemzése, 1990–2011
Társadalmi egészségmeghatározók osztálya, Járványügyi és Osztály
Egészségmegfigyelés, Robert Koch Intézet, General-Pape-Strasse 62–66
DE – 12101 Berlin (Németország)
Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "
Absztrakt
Bevezetés
Az elhízás különféle krónikus betegségek, köztük a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések és bizonyos rákos megbetegedések független kockázati tényezője, és megnövekedett egészségügyi költségekkel és idő előtti halálozással jár [1-7]. Világszerte az elhízás prevalenciája folyamatosan nőtt az elmúlt évtizedekben [8, 9], és az Egészségügyi Világszervezet az elhízást „globális járványnak” nyilvánította [10]. Sok populációban, különösen a magas jövedelmű országokban, az elhízás megoszlása a társadalmi-gazdasági spektrumban egyenlőtlen, és fordított társadalmi gradienst követ: minél alacsonyabb a társadalmi-gazdasági helyzet, annál nagyobb az elhízott férfiak és nők aránya [11-17 ]. Ez a megállapítás nagy jelentőséggel bír a szociális epidemiológia és a közegészségügy szempontjából, nem utolsósorban azért, mert az elhízás és annak egyenlőtlen társadalmi megoszlása jelentősen hozzájárul a morbiditás és a mortalitás társadalmi gradienséhez [18, 19]. Az elhízás társadalmi-gazdasági mintázatának változásai tehát fontos mozgatórugók lehetnek az egészség és a hosszú élettartam közötti egyenlőtlenségek jövőbeli fejlődésében [18, 20].
A 20. század elejéig a túlzott testsúlyt a nyugati társadalmakban a jólét jelének tekintették, mivel csak a gazdagok engedhették meg maguknak a hízáshoz szükséges ételt és szabadidőt [21]. Ez azonban nagymértékben elvesztette érvényességét, mivel a 20. század folyamán a lakosság nagy része számára fokozott hozzáférés biztosított a bőséges és energiasűrű élelmiszerhez [22]. Ma az orvosszociológusok azzal érvelnek, hogy amikor egy új egészségügyi veszély bekerül egy populációba (például az elhízás járványa), a felsőbb társadalmi-gazdasági rétegekben élők jobb helyzetben vannak, hogy megvédjék magukat ez ellen, mert rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal [23]. Ezek nemcsak anyagi erőforrásokat (pl. Pénzügyi eszközök egészséges ételek vásárlásához vagy bérleti díjak fizetéséhez biztonságos, testmozgás-barát környezetben), hanem nem anyagi erőforrásokat is magukban foglalhatnak, például az egészséges táplálkozásról vagy más súlykontrollról szóló ismeretek átvételének képességét stratégiák. Ezért feltételezhető, hogy a mai elhízási járvány gyorsabban haladhat alacsonyabban, mint a magasabb társadalmi-gazdasági csoportokban. A mai napig azonban a tanulmányok nem hoztak következetes eredményeket arra vonatkozóan, hogy empirikusan így van-e [11, 13, 24-29].
Mód
Dizájnt tanulni
Az idő-trend elemzés három német nemzeti egészségügyi vizsgálaton alapult, amelyeket 1990–1992, 1997–1999 és 2008–2011 között végeztek (n = 18,541; korosztály: 25–69 év). Ezek a felmérések a német egészségügyi ellenőrzési rendszer részét képezik, amelyet a Robert Koch Intézet (RKI) kezel a Német Szövetségi Egészségügyi Minisztérium megbízásából. Minden felmérésben kétlépcsős klaszter mintavételi eljárást alkalmaztak a Németországban állandó lakóhellyel rendelkező felnőttek nemzeti mintájának felvételére. Az első mintavételi szakaszban 120–180 települést választottak ki véletlenszerűen az összes német önkormányzat listájáról, régiónként és urbanizáció szerint rétegezve. A második szakaszban azokat az embereket vonták véletlenszerűen a helyi lakossági nyilvántartásokból, akiknek a fő lakóhelye a mintában szereplő településeken található. Az azonosított személyeket meghívták a mintában szereplő településeken található ideiglenes tanulmányi központokba. Ezekben a tanulmányi központokban fizikai vizsgálatokkal, biológiai minták gyűjtésével, személyes interjúkkal és önállóan kitöltött kérdőívekkel gyűjtötték az adatokat. További információk a mintavételről, a válaszadási arányról és az adatgyűjtésről másutt jelentek meg részletesebben [36-39].
Intézkedések
A résztvevőket fizikai vizsgálatoknak vetették alá képzett egészségügyi személyzet a helyi tanulmányi központokban. A standardizált vizsgálatok magukban foglalták az álló magasság (m) és a testtömeg (kg) antropometriai mérését. A 18 541 résztvevő esetében a testtömeg-indexet (BMI) a súly és a magasság négyzetének (kg/m 2) arányaként számolták ki. Az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint a felnőttkori elhízás ≥30 kg/m 2 BMI volt [40].
A társadalmi-gazdasági helyzetet a résztvevők iskolázottsága és jövedelme határozta meg. A Nemzetközi Oktatási Osztályozás (ISCED) felhasználásával a résztvevőket három oktatási szintre osztották: alacsony (ISCED 1–2. Szint: általános vagy alacsony középfokú oktatás), közepes (ISCED 3–4. Szint: középfokú vagy középiskola utáni, felsőfokú oktatás) és magas szintű (ISCED 5–6. szint: felsőfokú oktatás). Az ISCED besorolás mind a legmagasabb iskolai végzettséget, mind az elért legmagasabb szakmai képesítést figyelembe veszi [41]. A jövedelemszintet a háztartások egyenértékű rendelkezésre álló jövedelmével (tercilekkel) értékelték, amelyet úgy számítottak ki, hogy az egyes résztvevők háztartásainak összes rendelkezésre álló jövedelmét elosztották a háztartás tagjainak számának négyzetgyökével [42]. A jövedelemegyenértékelés figyelembe veszi, hogy a háztartás (pl. Lakás, villamos energia) szükségletei nem nőnek arányosan az egyes háztartások további tagjaival, mivel a költségmegtakarítási hatások akkor jelentkeznek, amikor több személy gazdasági egységként működik.
Statisztikai analízis
Az elhízás prevalenciáját minden felmérési időszakra becsültük, nem, végzettség és jövedelem szerint rétegezve. Az egyes időszakokra és rétegekre vonatkozóan a prevalenciát a 2013-as európai standard populációra [43] igazították, hogy ellenőrizzék a demográfiai változásokat és a csoportok közötti életkor-megoszlást. Az időbeli tendenciákat logisztikai regressziós modellekkel vizsgáltuk, visszafejlesztve az elhízást a felmérés idején.
Az elhízás társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeit a csoportkülönbségek (prevalencia különbség [PD], prevalencia arány [PR]) és az egyenlőtlenség komplex összefoglaló mutatóinak (az egyenlőtlenség meredekségi indexe [SII], az egyenlőtlenség relatív indexe [RII]) egyszerű mérésével elemezték. A PD-k és az SII-k számszerűsítik az abszolút egyenlőtlenség nagyságát, a PR-ek és az RII-k pedig a relatív egyenlőtlenség nagyságát. A kizárólag abszolút vagy relatív egyenlőtlenségi intézkedések szelektív alkalmazása az idő előtti növekvő vagy csökkenő egészségügyi egyenlőtlenségek elfogult értékeléséhez vezethet; ezért ajánlatos mindkettőt figyelembe venni, amikor lehetséges [44, 45].
Súlyozási tényezőket használtak az egyenlőtlen mintavételi valószínűségek számbavételére és az egyes minták nem, életkor, végzettség és régió szerinti megoszlásának igazítására, hogy megfeleljenek a német népesség hivatalos statisztikájának. Az összes elemzést a Stata 14.2-es verziójának (StataCorp LP, College Station, TX, USA) felmérési adatparancsainak felhasználásával végeztük, figyelembe véve a súlyozást és a klaszter kialakítását.
Eredmények
Az 1. táblázat bemutatja a vizsgált populáció jellemzőit. A felmérések során nőtt az átlagéletkor, az átlagos BMI és a magas iskolai végzettséggel rendelkező emberek aránya. Az elhízás durva prevalenciája az 1990–1992 közötti 19,7% -ról (95% konfidenciaintervallum [CI] 18,5–21,0) 1997–1999-ben 21,7% -ra (95% CI 20,1–23,4) és 23,7% -ra (95% CI 22,1–25,4) emelkedett. ) 2008–2011-ben (o irányzat
- 3. rész Felnőttek túlsúlya és elhízása - NHS Digital
- A táplálkozás nemzetbiztonsági kérdés, mivel az orlandói katonai toborzók szerint az elhízás aránya folyamatosan változik
- A háziállatok elhízása nyolcadik egymást követő évben növekszik
- Elhízás és tüdőrák előfordulása A metaanalízis - Yang - 2013 - International Journal of
- Elhízás Országos Élelmezési és Mezőgazdasági Intézet