Áttekintő cikk: Az epehólyag mozgását befolyásoló szerek - szerep az epekövek kezelésében és megelőzésében

Gasztrointesztinális kutatási egység, Egyetemi Orvosi Központ, Utrecht, Hollandia és

cikk-szereket

Gasztrointesztinális kutatási egység, Egyetemi Orvosi Központ, Utrecht, Hollandia és

Semeiotica Medica, Belgyógyászati ​​és Közgyógyászati ​​Klinika (DIMIMP), Bari Egyetem Orvostudományi Kar, Olaszország

Gasztrointesztinális kutatási egység, Egyetemi Orvosi Központ, Utrecht, Hollandia és

Gasztrointesztinális kutatási egység, Egyetemi Orvosi Központ, Utrecht, Hollandia és

Gasztrointesztinális kutatási egység, Egyetemi Orvosi Központ, Utrecht, Hollandia és

Semeiotica Medica, Belgyógyászati ​​és Közgyógyászati ​​Klinika (DIMIMP), Bari Egyetem Orvostudományi Kar, Olaszország

Gasztrointesztinális kutatási egység, Egyetemi Orvosi Központ, Utrecht, Hollandia és

Összegzés

Különböző szerek fokozhatják vagy ronthatják az étkezés utáni epehólyag-motilitást, és ebben a felülvizsgálatban azonosítják őket. A gyógyszeres kezelés epehólyag-motilitásra gyakorolt ​​hatásának tanulmányozása során figyelembe kell venni az interdigestív epehólyagra és a bélmozgásra gyakorolt ​​hatásokat is. Azok a betegek, akiknek magas az epekőbetegség kockázata, és azok a betegek, akiket krónikusan kezelnek epehólyag-motilitást gátló gyógyszerekkel, részesülhetnek az epehólyag-motilitás javulásából prokinetikus szer alkalmazásával. Nincsenek azonban hosszú távú tanulmányok annak igazolására, hogy egy ilyen stratégia megakadályozza az epekő képződését.

Háttér

Három tényezőt tartanak fontosnak a koleszterin epekő képződésében: az epekompozíció (különösen a koleszterin túltelítettsége és a hidrofób epesók), a koleszterin kristályosodását elősegítő tényezők (pl. Bizonyos epefehérjék) és az epehólyag mozgásának károsodása. 1 A legfrissebb adatok azt sugallják, hogy az étkezés utáni epehólyag-hólyag motilitása mellett az epehólyag mozgása az interdigestív (azaz éhomi) állapotban fontos szerepet játszhat az epekő patogenezisében. 2

Koleszterin túltelítettség és kristályképződés

A koleszterin egy viszonylag oldhatatlan amfifil. Bár a koleszterin H2O-ban való oldhatósága rendkívül korlátozott, epehólyag-epében viszonylag nagy mennyiségű (~ 20 × 10-3 m) szterin tartható oldatban. Az oldhatóság ezen jelentős növekedését a koleszterin micellákba való beépülése magyarázza, az epesókkal és foszfolipidekkel (főleg foszfatidilkolin) együtt. Túltelítettség akkor következik be, ha vagy túl sok koleszterin, vagy nem elegendő epesó és foszfatidilkolin szekretálódik, hogy lehetővé tegye az epében lévő összes koleszterin teljes micellás oldódását. A túlzott koleszterin oldódhat a vezikulákban (koleszterin és foszfolipidek gömbös kétrétegei, epesók nélkül). Ezenkívül számos fehérje szekretálódik az epébe, például az apolipoproteinek A1 és A2, anionos polipeptid frakció, aminopeptidáz N, a1 savas glikoprotein, mucin, haptoglobin, immunglobulinok, A2 és C foszfolipázok és mások. Alapján in vitro vizsgálatok, ezek közül a fehérjék közül több elősegítheti vagy gátolhatja a koleszterin kristályosodását (az epekő képződésének alapvető lépése) a koleszterinben gazdag vezikulák stabilizálásával vagy destabilizálásával.

Az étkezés utáni epehólyag mozgása

Az epehólyag mozgása az éhomi (interdigestív) állapotban és kapcsolata a bélmozgással

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a belek is szerepet játszhatnak a koleszterin epekő képződésének patogenezisében. 2 Epeköves betegeknél mind a vékonybél 8, mind a teljes bél 9 átmeneti ideje meghosszabbodik. A hosszabb béltranzit valószínűleg növeli a hidrofób epesó-deoxikolát képződését azáltal, hogy növeli az epesók bél tartózkodási idejét. Számos tanulmány pozitív összefüggést talált egyrészt a biliáris dezoxikolát mennyisége, másrészt a 8-10 koleszterin-telítettségi index és a 10 koleszterin-kristályosodás sebessége között. Az akromegáliában az oktreotid-kezelés hasonló kombinációt vált ki a megnövekedett béltranzit időkből, több biliáris dezoxikolátból, megnövekedett biliáris koleszterin-telítettségi indexből és gyors kristályosodásból. 11.

Az epehólyag mozgékonyságát elősegítő gyógyszerek

Az ágens hatása az epehólyag mozgékonyságára
Eritromicin + + Motilin receptor stimuláció
Kolesztiramin + Szekvenálás intraduodenális epesók
Ursodeoxycholic sav +/ + - ↓ epeúti Xol, ↓ gyulladás
Intravénás CCK + CCK receptor stimuláció
Diétás zsír + CCK kiadás
Intravénás aminosavak/zsírsavak + CCK kiadás
Ciszaprid + kolinerg hatás, ↑ bélmozgás
NSAID-ok + Módosító ciklo-oxigenáz útvonal
Szomatosztatin –– A CCK felszabadulásának gátlása
NINCS donor - simaizomlazítás
Kalcium antagonisták - ↓ Ca 2+ ‐influx, ↓ simaizom kontraktilitás
Progeszteron - ↓ simaizom kontraktilitása
Loperamid - ↓ bél/epehólyag mozgása
Hyperinsulinaemia - ↓ kolinerg tónus?
Spasmolitikumok - ↓ simaizom kontraktilitása
Kalcitonin/CGRP - ↓ simaizomtónus? ellentétes a CCK-val?
  • + +, erős pozitív hatás; +, pozitív hatás; + -, kétes pozitív hatás; -, negatív hatás; ––, erős negatív hatás; CCK, kolecisztokinin; CGRP, kalcitonin génnel rokon peptid; NO, nitrogén-oxid; NSAID, nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer; Xol, koleszterin.

Normális személyeknél az epesó-elválasztó kolesztiramin (Questran®, Bristol-Myers Squibb, Woerden, Hollandia) alacsony dózisú (4–8 g) akut beadása erős epehólyag-összehúzódáshoz vezet, hasonlóan az étkezéshez. Valószínűleg ennek a hatásnak a mechanizmusa a szokásos negatív visszacsatolás megszakítása az intraduodenális epes sók által olyan hormonokra, mint a CCK vagy a motilin. 19 A rövid távú kolesztiramin javítja az étkezés utáni epehólyag kiürülését jó és kisebb mértékben rossz vállalkozó epekő betegeknél is. Mindazonáltal az adaptív válaszok hosszan tartó kolesztiramin alatt a gyanta jótékony hatásainak erős csökkenéséhez vezetnek. 20 Ezért kétséges, hogy a kolesztiramint vagy hasonló intraduodenális epesókat megkötő szereket lehet-e használni prokinetikaként a hosszú távú kezelés során.

A hidrofil epesó-ursodeoxycholate-terápia hatása az epehólyag mozgékonyságára ellentmondásos. Egyetértés van abban, hogy az éhomi epehólyag mennyisége nő. 21, 22 Ursodeoxycholsavról is beszámoltak, hogy néhány, 22, de nem minden esetben, 21 vizsgálatban az étkezés utáni minimális mennyiséget növeli. Nemrégiben azt találtuk in vitro a koleszterin-kőbetegekből az elektív kolecisztektómia során kapott epehólyag-izomcsíkok CCK- vagy acetilkolin-indukálta stimulációja jobb volt ursodeoxycholsavval történő előzetes kezelés esetén a műtét előtt 3 hét alatt, mint kezeletlen epekő-betegeknél. 23 Lehetséges magyarázat az, hogy az ursodeoxycholsav telítetlen szintre csökkenti a koleszterin-telítettségi indexet (CSI), és ezáltal megszünteti az epehólyag falán keresztül történő koleszterin felszívódást, valamint a szterin beépülését a simaizom sarcolemmális plazmamembránjába. Ez utóbbi esemény visszafordítható jelenségnek tűnik, legalábbis ben in vitro tanulmányok. 24.

Parenterális táplálékban részesülő betegeknél a CCK, a 25 triacilglicerin 26 vagy az aminosav 26 napi intravénás injekciózása az epehólyag erős összehúzódásához vezet, hasonló mértékű az étkezéshez. Túlsúlyos betegeknél, akik nagyon alacsony kalóriatartalmú étrendet folytatnak, kis mennyiségű zsír felvétele az étrendbe 27 helyreállítja az epehólyag normális mozgékonyságát, és ilyen körülmények között elkerüli az epekő kialakulásának magas kockázatát. A ciszapridról kimutatták, hogy javítja az epehólyag és a bél motilitását egy állatmodellben 28 és cukorbetegeknél (az epekő betegségének magas kockázatú csoportja). A nem szteroid gyulladáscsökkentők javítják az epehólyag mozgását, de úgy tűnik, hogy ez a jótékony hatás az epekövekben szenvedő betegekre korlátozódik. 30, 31

A GALL-hólyag mozgását gátló gyógyszerek ( Asztal 1 )