A gyermekkori elhízás pszichiátriai komorbiditása

Szerkesztőségek

Teljes cikk
Ábrák és adatok
Hivatkozások
Idézetek
Metrikák
Újranyomtatások és engedélyek
PDF

Absztrakt

A pszichiátriai tünetek és rendellenességek gyermekkorban viszonylag gyakoriak, a fiatalok körében a súlyspektrumban fordulnak elő. A rendelkezésre álló kutatások szerint azonban bizonyos pszichiátriai társbetegségek gyakoribbak az elhízott gyermekeknél és serdülőknél, mint az egészséges testsúlyú fiataloknál. Először áttekintjük a rendezetlen étkezéssel kapcsolatos kutatásokat, beleértve azokat a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a kontroll étkezés elvesztése a fiatalok súlygyarapodásával és elhízásával, valamint a gyermekkori elhízás családalapú kezelésének gyenge eredményével jár. Másodsorban kiemeljük a depresszió és az elhízás kapcsolatára vonatkozó bizonyítékokat, különösen a lányok esetében. Harmadszor, a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességről (ADHD) mutatunk be adatokat, különös tekintettel az impulzivitás és figyelmetlenség, valamint a gyermekkori elhízás tüneteire. Azt is figyelembe vesszük, hogy egyes egészségügyi állapotok és pszichotrop gyógyszerek hozzájárulnak a gyermekek és serdülők súlygyarapodásához és elhízásához. Az áttekintés során hangsúlyozzuk, hogy a pszichiátriai komorbiditás oka vagy következménye lehet a gyermekkori elhízásnak, vagy közös etiológiai tényezők lehetnek.

A gyermekkori elhízás pszichiátriai komorbiditása

Ahogy a gyermekek a fizikai és érzelmi fejlődés szakaszában haladnak előre, a pszichiátriai tünetek és a testtömeg kapcsolata az idő múlásával kialakulhat, és nemenként és kisebbségi státusonként változhat. Bár a gyermekkori elhízás az 1980-as és 1990-es években az USA-ban tapasztalható rohamos növekedése látszólag kiegyenlítődött, az elterjedtség továbbra is magas. A Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES) 2009–2010-es eredményei (Ogden és mtsai, 2012) azt mutatják, hogy az elhízás általános prevalenciája gyermekeknél és serdülőknél továbbra is stabil, körülbelül 17%, bár az elhízás prevalenciájának növekedése továbbra is folytatódhat férfi serdülők között. Az NHANES szintén folyamatosan jelentette az elhízás faji/etnikai hovatartozás szerinti jelentős különbségeit, nagyobb gyakorisággal a fekete és a spanyol fiatalok körében, mint a nem spanyol fehér fiatalok körében.

Számos pszichiátriai rendellenesség gyermekkorban kezdődik. Az NHANES 2001–2004-es eredményei (Merikangas et al., 2010a) dokumentálták az Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai kézikönyve, negyedik kiadás (DSM-IV; American Psychiatric Association, 2000): figyelemhiány/hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) esetén 8,6%, hangulati rendellenességek esetén 3,7%, magatartási rendellenességek esetén 2,1%, pánikbetegség vagy generalizált szorongásos rendellenességek esetén 0,7%, 0,1% az étkezési rendellenességek esetében a 8-15 éves fiatalok körében. Nemek szerint különbségek voltak a pszichiátriai rendellenességekben: az ADHD 2,1-szer nagyobb gyakorisággal fordult elő a fiúknál, mint a lányoknál, és kétszer nagyobb a hangulati rendellenességek aránya a lányoknál, mint a fiúknál. Ezenkívül a National Comorbidity Survey – Adolescent Supplement azt mutatta, hogy az amerikai serdülők körülbelül 22% -a teljesíti a súlyos károsodással járó mentális rendellenességek életre vonatkozó kritériumait (Merikangas et al., 2010b). A kezdeti életkor legkorábban a szorongás (6 év), majd a viselkedés (11 év), a hangulat (13 év) és a szerhasználati rendellenességek (15 év) után következett be. Természetesen a klinikailag jelentős tünetek gyakoribbak, mint a küszöbértékű DSM-IV rendellenességek.

Bár az egyes problémák prevalenciája alapján a pszichiátriai rendellenességek és az elhízás együttes előfordulására kell számítani, bizonyított, hogy bizonyos elhízott fiataloknál magasabb az egyes pszichiátriai rendellenességek és tünetek aránya, mint az egészséges testsúlyú fiataloknál. Áttekintjük a gyermekkori elhízás pszichiátriai komorbiditásával kapcsolatos szakirodalmat azzal a céllal, hogy azonosítsuk az irodalom fontos hiányosságait és javaslatot tegyünk a jövőbeni irányokra. Megjegyezzük, hogy mikor gyűjtöttek adatokat közösségi mintákból, valamint amikor az elhízás vagy a mentális egészség kezelésére törekvő klinikai mintákkal végeztek kutatásokat, mivel a megállapítási torzítások befolyásolhatják az eredmények általánosíthatóságát. Itt a gyermekkori elhízás leggyakoribb pszichiátriai mellékhatásaira koncentrálunk, beleértve a rendezetlen étkezést, a depressziót és az ADHD-t.

Elhízott gyermekek és serdülők rendezetlen étkezése

Az elhízás, amelyet túlzott zsírosságként definiálnak, a komplex és változó etiológiájú heterogén állapot. Mindazonáltal az energiafogyasztást meghaladó energiafogyasztás elkerülhetetlenül hozzájárul a súlygyarapodáshoz, ami az aberrált étkezést az érdeklődés középpontjába helyezi. A mértéktelen evés, amelyet a DSM-IV úgy határoz meg, hogy objektíven nagy mennyiségű étel fogyasztása, az epizód alatt az étkezés felett a kontroll elvesztésének érzésével (LOC), az elhízott egyének gyakori formája. Azonban nehéznek bizonyult nagy mennyiségű élelmiszer mennyiségének meghatározása a növekvő gyermekek és serdülők számára. Ezért a LOC étkezést, amelyet egy olyan étel kontrollálatlan fogyasztásának szubjektív tapasztalataként határoztak meg, amely objektíve lehet vagy nem lehet objektíven nagyobb, mint amennyit a körülményekhez képest a legtöbb fogyasztana, a mértéktelen evés helyett a gyermekek étkezési szokásainak azonosítására használták fel ( Marcus és Kalarchian, 2003). A közösségi mintákban a gyermekek és serdülők 2–10% -a számolt be LOC étkezésről (Wolkoff et al., 2011).

A LOC étkezést más étkezési rendellenesség tünetekkel társították a gyermekeknél. Tanofsky-Kraff és mtsai. (2004) 6–13 éves, nem kezelésre törekvő gyermekeket kérdezett meg, és megállapította, hogy a túlsúlyos gyermekeknél a LOC étkezés gyakoribb, és az étkezéshez, az alakhoz és a testsúlyhoz kapcsolódóan több rosszul adaptív kognícióval jár. Egy 8–13 éves fiatalok körében végzett ökológiai pillanatnyi értékelési tanulmány azt is kimutatta, hogy a LOC étkezési epizódokat rendezetlen kogníciók előzte meg és követte az ételről/étkezésről és a testképről (Hilbert et al., 2009). Így feltételezhetően a LOC a részleges vagy teljes szindróma DSM-IV étkezési rendellenességek kialakulásának előfutára.

Kimutatták, hogy a szülői és környezeti tényezők szerepet játszanak a gyermekek étkezési és súlyproblémáinak kialakulásában és fenntartásában. Például az anyák mértéktelen evése közvetetten összefügg a gyermekek zsíros táplálkozásával a gyermekek LOC étkezésén keresztül, ami arra utal, hogy az anyák és a gyerekek hasonló rendellenes étkezési szokásokkal rendelkezhetnek (Zocca et al., 2011). Ezen túlmenően, a család étkezési ideje alatt bekövetkező maladaptív minták társultak a gyermekek LOC étkezéséhez (Czaja et al., 2011). Bizonyos előzetes támogatást kapott egy olyan interperszonális útvonal is, amelyben a társadalmi problémák negatív hatáshoz vezetnek, ami viszont a mértéktelen étkezési epizódokat váltja ki a nem kezelést igénylő fiatalok körében (Elliott et al., 2010).

Bár a fogyókúra szorosan összefügg a felnőttek falatozásával, és a kalóriabevitel korlátozására irányuló erőfeszítéseket fontos tényezőnek tekintik a mértéktelen evés kialakulásában és fenntartásában a kognitív viselkedési modellekben, a fogyókúra nem következetesen kapcsolódik a fiatalok LOC étkezéséhez. Morgan és mtsai. (2002) megállapította, hogy a 6-10 éves túlsúlyos gyermekek közösségi alapú mintájának 33% -a számolt be LOC evésről. Más megállapításokkal összhangban a LOC-val rendelkező gyermekek testtömeg-indexe (BMI) szignifikánsan magasabb volt, és nagyobb volt az adipozitásuk, mint azoknál, akik nem. A BMI ellenőrzése után a LOC-ban szenvedő gyermekek több szorongásról, depressziós tünetekről, negatív hangulatról és a test elégedetlenségéről számoltak be, mint a LOC nélküli gyermekek; nagyobb valószínűséggel támogatták azt is, hogy a súlynak és az alaknak fontos szerepe van az önértékelésben. Különösen figyelemre méltó, hogy nem voltak különbségek azok között a gyermekek között, akik a LOC-t tették és nem jelentették a fogyókúrát és a túlfogyasztás miatti szorongást. Így az étrendi korlátozás nem lehet kulcsfontosságú tényező a túlsúlyos gyermekek LOC étkezésének etiológiájában. A fogyókúra inkább a rendellenes étkezés következménye lehet, mint erőfeszítés az evés felett.

Összefoglalva, az elhízott gyermekek és serdülők, különösen a LOC rendellenes étkezése viszonylag gyakori. A LOC étkezés a túlzott zsírbetegséggel és a pszichopatológiával, valamint a gyermekkori elhízás kezelésének gyengébb reakciójával jár. Meglepően keveset tudnak azonban a kisebbségi fiataloknál az aberrált étkezésről, annak ellenére, hogy a fekete, illetve a spanyol gyermekek és serdülők esetében fokozott az elhízás aránya (Ogden et al., 2012). Egy nemrégiben végzett kutatás során az Egészséges Választások túlsúlyos prevenciós vizsgálatában részt vevő 47 massachusettsi középiskola 16 978 gyermekének adatait használták fel a rendezetlen súlykontroll-viselkedés esélyeinek becsléséhez (DWCB; hányásként vagy hashajtók vagy diétás tabletták használatával határozták meg az elmúlt hónapban a testsúly ellenőrzéséhez) kisebbségi fiataloknál fehér társaikkal összehasonlítva (Austin et al., 2011). A fehér fiatalok közül a lányok 2,7% -a és a fiúk 2,3% -a számolt be a DWCB-ről. A DWCB esélye azonban 2–10-szeres volt a legtöbb faji és etnikai csoportban, a fehérekhez viszonyítva. A különbségeket enyhítették, de továbbra is fennálltak, miután több egyéni és iskolai szintű tényezőt kontrolláltak. További kutatásokra van szükség a rendezetlen étkezési magatartások széles skálájához kapcsolódó patogenezis és pszichopatológia jobb megértéséhez, beleértve a LOC étkezést fiúk és lányok különböző mintáiban.

Depresszió és szorongás elhízott gyermekeknél és serdülőknél

A kutatások szerint kölcsönös összefüggés van a depresszió és az elhízás között, így az elhízás növeli a depresszió kockázatát a felnőttek körében, de a depresszió is megjósolja az elhízás kialakulását (Luppino et al., 2010). Így a pszichiátriai rendellenességek és tünetek az elhízást megbélyegző kultúrában elhízás következményei lehetnek. Alternatív megoldásként a pszichiátriai rendellenességek hozzájárulhatnak a kiszolgáltatott személyek elhízásának kialakulásához. Például az atipikus depresszióra fokozott étvágy és túlfogyasztás, valamint hiperszomnia és inaktivitás jellemző, és így az ismétlődő epizódok idővel hozzájárulhatnak a súlygyarapodáshoz. Az elhízásnak és a depressziónak közös neurobiológiai hátterei és/vagy környezeti kockázati tényezői lehetnek, mint például a gyermekkori káros tapasztalatok.

A rendelkezésre álló tanulmányok szerint az elhízott fiatalok körében nagyobb a pszichopatológia, mint a nem elhízott fiatalok körében. Például az USA-ban élő serdülők kis mintájában az elhízott résztvevők több mint felének DSM-IV diagnózisa volt (leggyakrabban súlyos depressziós rendellenesség), amely magasabb volt, mint egy nem elhízott összehasonlító csoportnál (Erermis et al., 2004 ). Hasonlóképpen, egy holland népességalapú vizsgálatban, amely tizenéveseket vizsgált meg, akik válaszoltak egy osztálytermi internetes kérdőívre, az elhízott fiúk és lányok nagyobb valószínűséggel jelentettek öngyilkossági gondolatokat és kísérleteket, és pszichológiailag egészségtelennek sorolták őket, mint a normál testsúlyú tanulók (van Wijnen et al., 2010).

Ezzel szemben a tanulmányok azt is sugallják, hogy a depressziós fiatalok körében gyakoriak a súlygyarapodás és az elhízás. A 7–12. Osztályú serdülők prospektív kohorszvizsgálata, amely interjút készített a Serdülőkori Egészségügyi Országos Tanulmányban, azt mutatta, hogy a depressziós serdülőknél fokozott a kockázata az elhízás kialakulásának és fennmaradásának a serdülőkorban (Goodman & Whitaker, 2002). Sőt, egy szisztematikus szakirodalmi áttekintés (Leim et al., 2008) pozitív összefüggést dokumentált a 6 és 19 év közötti depressziós tünetek és a 15 évvel későbbi túlsúlyos állapot között. Úgy tűnik, hogy az elhízás általános a pszichiátriai kezelést igénylő gyermekek és serdülők körében is. Például egy tele-pszichiátriai klinikán a konzultációra látott gyermekek és serdülők körülbelül 55% -a volt túlsúlyos vagy elhízott, a depresszió és a bipoláris rendellenesség leggyakoribb diagnózisával (Marks et al., 2009). Bár az ok-okozati mechanizmusok még nem teljesen ismertek, valószínűleg a biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők összetett kölcsönhatásával járnak.

A felnőttkori minták eredményeihez hasonlóan (Kendler és mtsai, 1996), a gyermekgyógyászati adatok azt sugallják, hogy a lányok különösen veszélyeztetettek lehetnek a kísérő hangulattal és az étkezési problémákkal szemben. Például egy gyermekkori és felnőttkori súlyváltozás tanulmányozása során, a Gyermekek a közösségi kutatásban részeként, a depresszió és a szorongásos rendellenességek magasabb női BMI z-pontszámokkal jártak együtt, de nem férfiak (Anderson és mtsai, 2006). Ezen túlmenően, az elhízott női serdülőknél nagyobb volt a depresszió vagy szorongásos rendellenességek kialakulásának kockázata (Anderson et al., 2007). Így előfordulhat olyan viselkedési fenotípus, amelyet aberráns étkezés, depresszió és elhízás jellemez a lányok körében.

A hangulat, az étkezés és a testsúly bonyolult kölcsönhatásának jobb jellemzése segíthet a gyermekkori elhízás megelőzésében és kezelésében. Például úgy tűnik, hogy a lányok depressziója és elhízása között egy utat a mértéktelen evés közvetít. Ezt alátámasztja egy serdülő lányok longitudinális vizsgálata, amely igazolta, hogy a mértéktelen evés az elhízás megjelenését jósolta (Stice et al., 2002). Ezenkívül depressziós tünetek jelentek meg, valamint számos más pszichoszociális és biológiai kockázati tényező a mértéktelen evéshez. A depressziós tünetek kölcsönhatásba léptek más rizikófaktorokkal, kvalitatívan eltérő utakat sugallva a mértéktelen evéshez, bizonyos alcsoportok megnövekedett kockázattal. Az eredmények összhangban vannak egy olyan modellel, amelyben a lányok depressziója növelheti a rendellenes étkezési magatartás kockázatát, ami viszont hozzájárulhat a túlsúly vagy az elhízás megjelenéséhez vagy súlyosbodásához. Ennek megfelelően a hangulati zavar korai felismerése és kezelése enyhítheti a sérülékeny fiatalok rendezetlen étkezését és súlygyarapodását.

Figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség (ADHD) elhízott gyermekeknél és serdülőknél

Az elhízást összefüggésbe hozták az ADHD-val, egy pszichiátriai rendellenességgel, amelyet a figyelmetlenség, a hiperaktivitás vagy az impulzivitás tünetei jellemeznek. Az irodalom áttekintése (Cortese és mtsai, 2008) arra a következtetésre jutott, hogy az elhízás kezelésére utaló elhízott gyermekek mintáinál a vártnál magasabb az ADHD előfordulása. Ezen túlmenően, bár az adatok korlátozottak voltak, az összes vizsgálat azt mutatta, hogy az ADHD-s alanyok a vártnál nehezebbek voltak.

Krónikus egészségi állapotok és elhízás

Számos krónikus egészségi állapot társul a gyermekek elhízásával. Például a krónikus állapotok széles skálájával rendelkező gyermekek vizsgálatában, az Országos Gyermekegészségügyi Felmérés (Chen és mtsai., 2010) adatainak felhasználásával, a 10 és 17 év közötti, bizonyos betegségekkel küzdő fiatalok fokozottan veszélyeztetettek voltak az elhízással szemben a gyermekek nélkül. krónikus betegségek. Konkrétan az elhízás prevalenciája 19,7% volt az asztmás gyermekeknél, 18,4% a hallási/látási állapotban szenvedő gyermekeknél, 19,3% a tanulási nehézséggel küzdőknél, 23,4% az autista fiataloknál és 18,9% az ADHD-s gyermekeknél, szemben a feltétel nélküliek 12,2% -ával. Az elhízás prevalenciájának különbségei az életkor, a nem, a faj/etnikai hovatartozás, a családi jövedelem, a család felépítése, a szülői végzettség és a régió alapján történő kiigazítás után is fennmaradtak, ami arra utal, hogy az eredmények nem tulajdoníthatók ezeknek a tényezőknek.

Az adatok azt is sugallják, hogy az elhízással és az elhízással összefüggő, krónikus egészségi állapotú gyermekek pszichiátriai komorbiditása eltér. Egy floridai Medicaid állításainak felhasználásával végzett vizsgálatban az 5-18 éves fiatalok 35% -ának krónikus, elhízással kapcsolatos egészségi állapotban volt pszichiátriai diagnózisa (Janicke et al., 2008). Sőt, az életkor, a nem és a faj ellenőrzése után a 2-es típusú cukorbetegségben, metabolikus szindrómában és dyslipidaemiában szenvedő fiataloknál magasabb volt a A betegségek nemzetközi osztályozása, kilencedik felülvizsgálat (ICD-9; Health Care Financing Administration, 1989) pszichiátriai diagnózis, mint a gyermekek összehasonlító állapotokkal, köztük cisztás fibrózis, sarlósejtes betegség és fiatalkori rheumatoid arthritis.

További munkára van szükség annak feltárására, hogy egyes krónikus állapotok és betegségfolyamatok hogyan vezethetnek a gyermekek energiafogyasztásának növekedéséhez és az energiafogyasztás csökkenéséhez. Például néhány ADHD-s gyermeknek nehézségei lehetnek az önszabályozással és az impulzív étkezéssel, az autizmussal élő gyermekek pedig gyakran szelektív étkezési magatartást tanúsítanak, ami hozzájárulhat a túlzott kalóriafogyasztáshoz. Más állapotok, például az asztma, korlátozhatják a fizikai aktivitást. Ezenkívül számos krónikus állapot kezelhető olyan gyógyszerekkel, amelyek hosszú távú súlygyarapodáshoz és elhízással kapcsolatos egészségügyi problémákhoz vezethetnek.

Pszichiátriai gyógyszerek és elhízás

Következtetés

A gyermekkori elhízást jelentős pszichiátriai társbetegség jellemzi. A rendelkezésre álló adatok azt sugallják, hogy az elhízás számos rendellenességgel és tünettel függ össze a fiatalokban, nevezetesen a LOC étkezésével, a depresszióval és az ADHD-val. Nem világos, hogy a pszichiátriai komorbiditás az elhízás oka vagy következménye-e, vagy a közös tényezők elősegítik-e az elhízás és a pszichiátriai zavar kifejeződését a fogékony gyermekeknél. A jelenlegi kutatások szerint a rendellenes étkezés jellemezheti az elhízott fenotípust, különösen a lányoknál, és részben megmagyarázza a pszichiátriai zavarok és az elhízás közötti átfedést. A különböző hátterű gyermekek hipotézisvezérelt longitudinális vizsgálata segíthet a káros egészségkárosodás veszélyének kitett fiatalokban. A beavatkozási célú erőfeszítések javíthatják a gyermekek testi és lelki egészségét, és megakadályozhatják az egészségi problémák fennmaradását felnőttkorban.

Érdeklődési nyilatkozat: A szerzők összeférhetetlenségről nem számolnak be. A cikk tartalmáért és megírásáért egyedül a szerzők felelnek.