Teljes egyéni energiafogyasztás kcal/nap

Áttekintés

A teljes egyéni energiafogyasztás a tápanyagok egyéni bevitelét mérő mutatók osztályába tartozik. Az egyéni kalóriafogyasztás alapján számszerűsíti a napi energiafogyasztást. A hosszan tartó elégtelen energiafogyasztás alultápláltságot és a növekedés, a fejlődés és a működés károsodását eredményezi, és ennek következtében sok fejlődő ország még mindig szenved a serdülők és felnőttek körében tapasztalt magas alulsúlytól, valamint a kisgyerekeknél elakadás és/vagy pazarlás miatt (Muller & Krawinkel, 2005 ). Ez az egyetlen olyan mutató, amely a Data4Diets platformban szerepel, és szigorúan méri a kalóriabevitelt egyéni szinten, de a kalória rendelkezésre állást háztartásbeli vagy országos szinten mérő egyéb mutatók a következők: a háztartások átlagos étrendi energiaszerzése vagy -fogyasztása és az étrendi energiaellátás. Példák más indikátorokra, amelyek egyedi adatokat használnak a tápanyagbevitel számszerűsítésére, tartalmazzák a teljes egyéni mikroelem-bevitelt, amelyet abszolút értékben mérnek, valamint az átlagos adekvátsági arányt (MAR), amely skálázott rendszert használ az egyének tápanyagbevitelének megfelelőségének mérésére.

Az építés módja

Ennek a mutatónak az összeállításához az egyének bevitelét 24 órás étrendi visszahívás vagy lemért ételek nyilvántartásával kell rögzíteni. A népesség átlagfogyasztása egyetlen felméréssel megbecsülhető, de a felmérést meg kell ismételni a felmérés populációjának legalább egy almintáján két egymást követő beviteli napon a "szokásos bevitel" becsléséhez (Institute of Medicine, 2000). Ha ismételt mérések állnak rendelkezésre az egyének legalább egy almintájához, a "valószínűségi megközelítés", amely figyelembe veszi a táplálékfelvétel napi szintű változékonyságát az egyéni szinten, lehetővé teszi az egyes tápanyagok nem megfelelő bevitelének egyéni valószínűségének kiszámítását, és átlagos megfelelőségi valószínűség (MPA) a mikroelemek tartományában. Az étrendi felmérés végső mintájának reprezentatívnak kell lennie a hét minden napjára.

Élelmezési gyakorisági kérdőívet (FFQ) is lehetne használni, de ez kevésbé pontos becslést adna. A kontextus szempontjából releváns élelmiszer-összetételi táblázatot (FCT) használják az egyes fogyasztott élelmiszerek energiatartalmának meghatározására, és az összes élelmiszer kalóriaértékét összegzik a napi összesítés kiszámításához. További információkért lásd az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) Élelmiszer- és táplálkozási dokumentumának 3. fejezetét az élelmiszerek energiatartalmának kiszámításáról (FAO, 2003).

Ezt a mutatót használják az étrend minőségének legalapvetőbb elemének felmérésére: elegendő kalória bevitelére. Információt nyújthat a túl- és az alultápláltság kockázatáról, különösen a veszélyeztetett lakosság alcsoportjai, például terhes és szoptató nők számára, valamint az élelmiszerforrások háztartáson belüli elosztásának megértéséről. Ez a mutató azonban nem nyújt információt az elfogyasztott kalóriák összetételéről, amelynek komoly egészségügyi következményei vannak. Az olyan indikátorok, mint a teljes egyéni makrotápanyag-bevitel vagy a teljes egyéni mikroelem-bevitel, megfelelőbbek lehetnek az étrend egyes összetevőinek értékeléséhez.

Erősségeit és gyengeségeit

Ennek a mutatónak, valamint az összes egyéni szintű mutatónak az egyik erőssége, hogy párosulhatnak az egyéni egészségügyi eredmények vagy demográfiai információk, például a vallás, életkor, nem, végzettség vagy bármely más érdekes jellemző alapján, feltéve, hogy a tanulmányt erre a célra tervezték (Ferro-Luzzi, 2002). Az egyik gyengeség az, hogy az étrendi bevitellel kapcsolatos adatok megszerzése nagy kihívást jelent az alkalmazott gyűjtési módszerek miatt, ideértve az idő és a költség szempontjait is (Hedrick, 2012). Ezenkívül a megfelelő számú kalória fogyasztása nem jelzi az étrend minőségét, mivel a kalória forrása a táplálkozási eredményeket is befolyásolja. Más mutatók, például a MAR vagy az elégtelenség valószínűsége, megfelelőbbek lehetnek az egyes tápanyagbeviteli adatok felhasználásához, hogy képet kapjanak az étrend egészéről, mivel ezeket több tápanyagra számolják.

Adatforrás

Az ehhez a mutatóhoz szükséges beviteli adatok 24 órás étrendi visszahívási felmérések, súlyozott ételrekordok vagy FFQ alapján nyerhetők (még akkor is, ha kevésbé pontosak). Az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet globális egyéni élelmiszer-fogyasztási adatszolgáltatója (FAO/WHO GIFT) az egyéni szintű táplálkozási mennyiségi adatok forrása. A FAO/WHO AJÁNDÉK célja, hogy nyilvánosan elérhetővé tegye a meglévő mennyiségi egyedi élelmiszer-fogyasztási adatokat a világ minden tájáról. Nemzeti vagy regionális FCT-ket kell használni az élelmiszerek tápanyagtartalmának azonosításához, és megtalálhatók a FAO Nemzetközi Élelmiszeradat-rendszerek Hálózatán (INFOODS) vagy a Nemzetközi Élettudományi Intézet (ILSI) Étrend-tanulmányi Világtápanyag-adatbázisain (WNDDS). Ezenkívül az élelmiszer-mérleg (FBS) adatait is felhasználhatnánk egy hasonló mutató kiszámításához, például az étrendi energiaellátáshoz. Alternatív megoldásként a háztartások fogyasztási és kiadási felmérésének (HCES) adatai felhasználhatók a háztartások átlagos étrendi energiaszerzésének vagy -fogyasztásának kiszámításához.