Tenger gyümölcsei fogyasztása és az egészség összetevői

Ryota Hosomi

1 Humán Élettudományi Osztály, Tottori Főiskola, Kurayosi, Japán

Munehiro Yoshida

2 Élettudományi és Biotechnológiai Tanszék, Kémiai, Anyag- és Biomérnöki Kar, Kansai Egyetem, Suita, Japán

Kenji Fukunaga

2 Élettudományi és Biotechnológiai Tanszék, Kémiai, Anyag- és Biomérnöki Kar, Kansai Egyetem, Suita, Japán

Absztrakt

Az elmúlt években a fejlett országokban és az egész világon az életmóddal összefüggő betegségek komoly problémává váltak. Számos epidemiológiai tanulmány és klinikai vizsgálat bizonyította, hogy az étrend az egyik fő tényező, amely befolyásolja az érzékenységet az életmóddal összefüggő betegségekre, különösen a közép-szenilis állapotra. Az étkezési szokásokat vizsgáló tanulmányok feltárták a tenger gyümölcseinek fogyasztásának egészségügyi előnyeit. A tenger gyümölcsei olyan funkcionális komponenseket tartalmaznak, amelyek nincsenek jelen a szárazföldi organizmusokban. Ezek az összetevők közé tartoznak az n-3-többszörösen telítetlen zsírsavak, mint például az eikozapentaénsav és a dokozahexsaénsav, amelyek elősegítik az arterioszklerotikus és trombotikus betegségek megelőzését. Ezenkívül a tenger gyümölcsei kiváló tápanyagok, például fehérjék, aminosavak, rostok, vitaminok és ásványi anyagok kiváló forrásai. Ez az áttekintés a tenger gyümölcseiből származó összetevőkre összpontosít, és megvizsgálja, milyen jelentős szerepet játszanak az egészség fenntartásában és előmozdításában.

1. Bemutatkozás

2. Halfogyasztás világszerte és a tenger gyümölcseinek fogyasztói igénye

3. A tenger gyümölcseinek fogyasztásának egészségügyi hatásai

A grönlandi inuit és japán halászfalvakból gyűjtött epidemiológiai bizonyítékok azt bizonyították, hogy a tengeri állati termékek bevitele hatékony a CVD megelőzésében (Kagawa et al., 1982; Bang et al., 1980). Számos más tanulmány számos országban arról is beszámolt, hogy a tenger gyümölcseinek fogyasztása segít megvédeni az életmóddal összefüggő betegségeket. Számos epidemiológiai tanulmány vizsgálta az étrendi tengeri termékek és a CVD kapcsolatát (Guallar et al., 2002; Krauss et al., 2000; von Schacky et al., 1999; Singh et al., 1997). Egy jelentés szerint a zsíros halakat fogyasztó egyéneknél a CVD 34% -kal csökkent egy három kohortos vizsgálatban (Oomen et al., 2000), és a napi 35 g halfogyasztás csökkent CVD mortalitást eredményezett (Daviglus és mtsai. 1997).

Egy metaanalízis feltárta, hogy azoknál az egyéneknél, akik hetente egyszer fogyasztottak halat, 15% -kal alacsonyabb volt a CVD-halálozás kockázata, mint azoknál, akik nem fogyasztottak halat (He et al., 2004). A mintában szereplő brit populációban a sovány és zsíros halak bevitele a cukorbetegség kockázatának csökkenésével járt együtt az európai rákkutatási (EPIC) -Norfolk kohorsz-tanulmány epidemiológiai adataiban (Patel et al., 2009). Egy ökológiai tanulmány arról számolt be, hogy a magas frekvenciájú hal- és tenger gyümölcseinek fogyasztása csökkentette a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát a túlsúlyos csoportokban (Nkondjock & Receveur, 2003). Kimutatták, hogy a gyermekkori tenger gyümölcseinek elegendő fogyasztása hozzájárul a magzati idegsejtek jó fejlődéséhez, valamint a csecsemő és a gyermek kognitív és vizuális fejlődéséhez (Ryan és mtsai, 2010; Carlson, 2009); azt azonban nem erősítették meg, hogy ezek a pozitív hatások felnőttkorban is fennmaradnak-e vagy sem. A halfogyasztás orvosi előnyeit is megvizsgálták, mivel azok gyulladásos betegségekre vonatkoznak (Gopinath et al., 2011; Rosell et al., 2009), egyes rákos megbetegedésekre (Szymanski et al., 2010; Dewailly et al., 2003; Zhang és mtsai, 1999), demencia (Cederholm & Palmblad, 2010; Robinson és mtsai, 2010) és pszichológiai állapot (Appleton és mtsai, 2010).

4. A tenger gyümölcseiből származó bioaktív komponensek egészségügyi előnyei

A tenger gyümölcsei és a halolaj-fogyasztás egészségügyi előnyei a grönlandi inuitok epidemiológiai felmérése szerint, Dyerberg és munkatársai szerint nagyon érdekesek (Dyerberg és mtsai, 1978). Bár az inuitok nagyon magas zsírtartalmú étrendet folytatnak, az iszkémiás betegségek előfordulása nagyon alacsony a lakosság körében. Ez a jelentés világszerte figyelmet kapott, és ennek eredményeként széles körben végeztek tanulmányokat a tengeri termékek egészségügyi funkcionalitásával kapcsolatban. Sok tengeri organizmus olyan komplex környezetben él, amely extrém körülményeknek van kitéve, és a változó környezethez való alkalmazkodás eredményeként sokféle másodlagos (biológiailag aktív) metabolitot termel. A tengeri élőlényeknek számos bioaktív komponense van, például n-3 PUFA-k, fehérje, rost, taurin, szterin és pigmentek; egyedi összetevőket is tartalmaznak, amelyek nincsenek jelen a szárazföldi élőlényekben. A halakból és a tengeri élőlényekből származó tápanyagok és egyéb bioaktív összetevők funkcionális élelmiszer-összetevőkké válhatnak, amelyek orvosi jellemzőkkel bírnak, és egészségre előnyösek.

4,1 n-3 PUFA

A tenger gyümölcseinek különféle jótékony hatásait elsődlegesen az n-3 PUFA-knak tulajdonítják, mint például az EPA és a DHA. A tengeri élőlényeket azonosították az egyetlen olyan ételként, amely természetesen nagy mennyiségben tartalmaz ilyen zsírsavakat. Ez abból adódik, hogy a tengeri fitoplanktonban magas az EPA és a DHA aránya, és így ezek a zsírsavak felhalmozódnak az élelmiszerláncban. A halak teljes EPA- és DHA-tartalma a hal típusától és élőhelyétől függően változik. Az n-3 PUFA-k aránya a halizomban nagyobb a zsíros halakban, mint például a makréla, a hering és a lazac, mint a sovány halakban, mint például a tőkehal, a foltos tőkehal és a laposhal. Ezenkívül a kagylóknak, például a ráknak, a ráknak és a homárnak alacsony az n-3 PUFA-szintje (Shahidi, 2011).

Az EPA metabolitjai a legismertebbek, és eikozanoidokat tartalmaznak, mint például a 3-sorozat prosztaglandinokat, prosztaciklineket és tromboxánokat, valamint az 5-sorozatú leukotriéneket (Calder, 1998). Az EPA-ból származó eikozanoidok kevésbé aktívak, mint az arachidonsavból származó gyulladásgátló és trombotikus eikozanoidok. Az n-3 és n-6 zsírsavak versenyeznek a fontos metabolitokká történő átalakulásért. Valójában a szöveti n-6/n-3 szintet nagyrészt az étrendi bevitel szintje határozza meg (Lands et al., 1992).

Az n-3 PUFA-k, például az EPA és a DHA napi bevitele csökkenti a CVD előfordulási és halálozási arányát. Például a GISSI-Prevention tanulmányban (Marchioli et al., 2002) több mint 2800 szívinfarktusban túlélő olasz fogyasztott 850 mg tisztított EPA/DHA-t kapszula formájában 3,5 évig. Az eredmények azt mutatták, hogy az EPA/DHA kapszulákat nem fogyasztó betegek hasonló számához képest a bármilyen okból bekövetkező halálozás aránya 20% -kal, a CVD-ből származó halálozás aránya pedig 45% -kal csökkent. Az n-3 PUFA-k kiegészítő terápiája továbbra is jelentős ígéretet mutat a CVD primer és szekunder megelőzésében (Lavie et al., 2009).

Az általános szívbetegségek megelőzésére az American Heart Association (AHA) körülbelül 1 g EPA/DHA-t javasol naponta a szívkoszorúér betegségben szenvedő betegek számára (Kris-Etherton et al., 2002). Egészséges emberek számára az AHA zsíros halak fogyasztását javasolja legalább hetente kétszer (napi 30–40 g), vagy körülbelül napi 500 mg EPA/DHA-t. A hipertrigliceridémiás betegeknek naponta 2–4 g EPA/DHA-t kell bevenniük (Lichtenstein et al., 2006). Továbbá megvizsgálták 3-20 g vagy annál nagyobb EPA/DHA fogyasztását a szérum trigliceridekre (TG) vonatkozó étrendi hatások, a vérnyomás, a vérlemezke-aggregáció aktivitása, az endotheliális funkció, az erek rugalmassága és a gyulladás szempontjából (Kris- Etherton és mtsai., 2003). Egy korábbi tanulmány megállapította, hogy napi 1,5 g EPA/DHA-val történő kezelés javítani látszott a carotis carotis plakkok stabilitását (Thies et al., 2003). Az n-3 PUFA-k bevitele az elhízással, az inzulinérzékenységgel és a gyulladásos markerek csökkenésével kapcsolatos jótékony hatásokkal is összefüggésbe hozható (Ramel et al., 2010; Rudkowska 2010; Ramel et al., 2008; Nettleton & Katz 2005). Az elhízás és az inzulinrezisztencia egérmodelljében étrendi n-3 PUFA-kat építettek be a sejtmembrán foszfolipidjeibe; fokozták a membrán folyékonyságát és expresszióját, affinitását és néhány inzulinreceptort (Das 1999), valamint a glükóz transzporter-4 fehérje szintjét a zsírszövetben (Peyron-Caso et al., 2002), ezáltal javítva az inzulinérzékenységet.

Ezenkívül az n-3 PUFA-k jótékony hatással vannak az elhízott egyének zsírszövetére a csökkentett testzsír-tömeg és stimulált lipid-oxidáció révén (Couet és mtsai., 1997), javítva a testtömeget és a jóllakottság szabályozását (Abete és mtsai., 2010), a citokin profil javítása, beleértve a leptint és az adiponektint (Abete et al., 2010), valamint a gyulladás csökkentése (Das 2005), rheumatoid arthritis (Volker et al., 2000), szisztémás lupus erythematosus (Walton és mtsai, 1991) ), Crohn-betegség (Belluzzi és mtsai., 1996), fekélyes vastagbélgyulladás (Stenson és mtsai., 1992) és immunglobulin A nephropathia (Donadio és mtsai., 1994). Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a halakat és/vagy EPA/DHA-t tartalmazó étrend védelmet nyújthat az Alzheimer-kór (Morris et al., 2003) és a prosztatarák (Terry és mtsai, 2001) kialakulása ellen.

4.2 Foszfolipidek

Bár a tenger gyümölcseiben a zsír túlnyomó része TG, körülbelül 10% -a foszfolipidekből (PL) áll. Számos állatmodellt használó tanulmány azt sugallta, hogy az étrendi PL-k előnyösek lehetnek az emberi egészség számára. Például a foszfatidilkolin, amely az étrendi PL-k egyik fő alkotóeleme, csökkentheti a vér teljes lipidszintjét (Mastellone et al., 2000) és javíthatja az agy működését (Chung és mtsai, 1995). A foszfatidil-etanol-amin és a foszfatidil-szerin szintén csökkentheti a vér koleszterinszintjét (Imaizumi et al., 1983) és javíthatja az agy működését (Mc Daniel és mtsai, 2003).

4.3 Fehérje, peptid és nem fehérje nitrogénvegyületek

A halfehérjék emberi egészségben betöltött szerepének egy másik aspektusa a lipid-anyagcserére gyakorolt lehetséges hatásokkal függ össze. Ebben az összefüggésben csoportunk és más kutatóink kimutatták, hogy a halfehérjék befolyásolják a kísérleti állatok szérum koleszterinszintjét (Hosomi et al., 2009; Wergedahl et al., 2009; Shukla et al., 2006; Zhang & Beynen 1993). Egy korábbi tanulmány szerint az étkezési halfehérje csökkentette a szérum koleszterinszintjét a koleszterin és az epesav felszívódásának gátlása és a máj koleszterin katabolizmusának fokozása révén (Hosomi et al., 2009). Ezenkívül az étkezési halfehérje jótékony hatásokkal is rendelkezik, például vérnyomáscsökkentő (Boukortt és mtsai, 2004), a fibrinolízis stimulálása (Murata és mtsai, 2004) és az elhízás elleni tulajdonságok (Oishi & Dohmoto, 2009).

Egy olyan csoportban, amelyben a valard-tirozin peptidet alkalikus proteáz révén szardínia izomhidrolizátumból nyerték, a szisztolés és a diasztolés vérnyomást 9,3, illetve 5,2 Hgmm-rel csökkentették egy négyhetes kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatban (Kawasaki és munkatársai, 2000). Ezen túlmenően, a jumbo tintahalból izolált tengeri bioaktív peptid lipidperoxidációjának gátlását linolsav modell rendszer segítségével határozták meg, és aktivitása sokkal magasabb volt, mint az α-tokoferolé, és közel volt a butilezett hidroxi-toluoléhoz (Mendis et al., 2005). A tengeri bioaktív peptideknek jótékony hatása is van, mint például immunmoduláló (Duarte és mtsai., 2006), hipokoleszterinémia (Wergedahl és mtsai., 2004), valamint antimikrobiális hatások (Tincu & Taylor 2004) állat- és in vitro vizsgálatokban. A tenger gyümölcseiből származó fehérjék és peptidek különféle egészségügyi funkcióit a kutatók állat- és emberkutatások segítségével tisztázták. Számos hosszú távú emberi tanulmányt végeztek a tengeri fehérjék egészségre gyakorolt hatásainak értékelésére. A jövőben hosszú távú klinikai vizsgálatok során kell értékelni a tengeri fehérjék emberi egészségre gyakorolt előnyeit.

A nem fehérje nitrogén (NPR) vegyületek szintén jelen vannak, fajtól függően különböző mértékben. A halak sötét izmai általában nagyobb mennyiségű NPR vegyületet tartalmaznak, mint a világos izmok. Az izomszövetekben található NPR vegyületek szabad aminosavakból, aminokból, nukleotidokból, guanidinből és bomlástermékeikből, karbamidból és ammóniumsókból állnak (Shahidi, 1998). Fontos az NPR vegyületek hozzájárulása a tenger gyümölcseinek ízéhez.

4,4 Taurin

4.5 Rost

4.6 Fitoszterolok

4.7 Karotinoidok

5. A halfogyasztással járó kockázat

A CVD kockázatának csökkentésével járó egészségügyi előnyök a hal tömeges fogyasztását váltották ki (FAO 2010). A halfogyasztás ugyanakkor a környezeti toxikus anyagoknak való kitettséggel is jár bizonyos kockázatokkal. Például a metilhiganynak csak az ehető tengeri termékeknek lehet kitéve. A szabad higany könnyen metabolizálja a metil-higany mikroorganizmusok által, és felhalmozódik a tápláléklánc tetején lévő halakban. A metil-higany expozíció befolyásolja a rendkívül érzékeny idegrendszert. A fejlődő magzati és csecsemő idegrendszer szintén nagyon érzékeny a metilhiganyra. A metil-higany a bevitt mennyiségtől függően központi idegrendszeri károsodást vált ki (Clarkson et al., 2003; Yoshizawa et al., 2002).

A terhes nők és gyermekek számára történő halfogyasztási ajánlásokat figyelmeztetések kísérik, hogy mennyit és milyen halat kell fogyasztani (FDA 2004). Ezenkívül a tenger gyümölcseiben található dioxinok és poliklórozott bifenilek aggályokat okoztak a tenger gyümölcseinek fogyasztásának egészségügyi hatásai kapcsán (Arisawa et al., 2005; Arisawa et al., 2003). A halbevitel egészségi előnyeinek és kockázatainak egyensúlya fontos probléma (He, 2009). Egyes kutatók arról számoltak be, hogy a tenger gyümölcseinek fogyasztása olyan előnyöket nyújt, amelyek meghaladják a kockázatokat, kivéve a cápát, kardhalat és az ehető állatokat és növényeket olyan területekről, ahol magas a környezeti szennyeződés mértéke (Dewailly et al., 2007; Yaktine & Nesheim 2007; Yoshizawa et. al., 2002).

6. Következtetés

Az emberek rájöttek a tenger gyümölcseinek fontosságára étrendünkben. Számos tanulmány bebizonyította, hogy a kiváló zsírok, fehérjék, vitaminok és ásványi anyagok egyik legjobb forrása, amely elősegíti az egészséget, megtalálható a tenger gyümölcseiben. Sajnálatos, hogy ennyi évbe telt, mire a tenger gyümölcsei egészségre gyakorolt előnyei megvalósultak. A jövőben mind az fejlett, mind a fejlődő országokban várható az életmóddal összefüggő betegségek növekedése, amelyek többsége táplálkozási szokások következménye (Daar et al., 2007). Bizonyíték van arra, hogy a tenger gyümölcseinek és a halakból, kagylókból és tengeri moszatokból származó bioaktív összetevők fokozott fogyasztása pozitív hatással lehet az emberek egészségére szerte a világon. Így a tenger gyümölcseinek az egészség megőrzésében és javításában betöltött szerepe erősebbé válhat, tekintettel az életmóddal összefüggő betegségek problémájára és a helyi élelmiszer-környezetre. Összefoglalva, kiemelt fontosságú a tenger gyümölcseinek fogyasztásának előmozdítása, valamint a magas cukortartalmú és magas zsírtartalmú ételek csökkentése, beleértve a gyorsételeket és az üdítőket (különösen a cukrot), a telített zsírsavakat és az n-6 PUFA-kat, ami jelenleg túlzott.