Testmozgás és testtömegindex fiatal felnőtteknél: norvég egyetemi hallgatók országos felmérése

Absztrakt

Háttér

A fizikai inaktivitás és az elhízás komoly közegészségügyi kihívást jelent. A tanulmány célja az volt, hogy leírja a testmozgás szintjét és a testtömeg-indexet a főiskolai és egyetemi hallgatók körében, valamint megvizsgálja a lehetséges változásokat 2010 és 2018 között.

Mód

Az adatok a SHoT tanulmányból származnak, amely a norvégiai felsőoktatás országos hallgatói egészségügyi felmérése, amelyet 4 éves időközönként végeztek. Az eddig 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban végzett SHOT-tanulmányokba 6053, 13 525, illetve 50 054 nappali tagozatos (18–35 éves) hallgató vett részt. Az edzés gyakoriságát (a heti testmozgások átlagos számát) mindhárom hullámban felmértük, és ezt használtuk a trendelemzéshez. A legutóbbi, 2018-as hullám a gyakorlat átlagos intenzitását és időtartamát is értékelte.

Eredmények

Összességében elmondható, hogy a hallgatók kevesebbet gyakoroltak 2018-ban 2014-hez képest, de összehasonlíthatók a 2010-es szinttel. A túlsúly elterjedtsége jelentősen nőtt 2010 és 2018 között, de különösen az elmúlt 4 évben és az idősebb női hallgatók körében. Négy férfi közül kevesebb, mint egy és öt női hallgató egyike teljesítette az edzés gyakoriságára, intenzitására és időtartamára vonatkozó ajánlott feltételeket. A várakozásoknak megfelelően a testmozgás és a túlsúly/elhízás közötti összefüggés dózis-válasz módon alakult ki, és mindhárom hullámban erős volt.

Következtetések

Eredményeink azt mutatják, hogy a fiatal felnőttek döntő többsége nem felel meg a testmozgásra vonatkozó nemzetközi ajánlásoknak, és hogy a túlsúlyosak aránya nő mind nemben, mind az összes korcsoportban. Arra a következtetésre jutunk, hogy sürgősen átfogó megközelítésre van szükség a paradigmaváltás megvalósításához, támogatva főiskolai és egyetemi hallgatóink aktívabb működését.

Bevezetés

A túlsúly és az elhízás kutatása azt mutatja, hogy a prevalencia az elmúlt évtizedekben világszerte jelentősen megnőtt. A világ népességének egyharmada túlsúlyosnak minősíthető, és minden jel arra utal, hogy az elkövetkező években további eszkalálódás mutatkozik [1]. Amit globális elhízási járványnak lehet nevezni, nyilvánvaló közegészségügyi aggodalomra ad okot, tekintettel az egészségre gyakorolt számos és kiterjedt negatív következményre.

A főiskolai és egyetemi hallgatókat különösen veszélyeztetheti az ülő viselkedés, mivel az egyetemi napjuk nagy része tantermi előadásokból és mozdulatlan ülésekből áll. Másrészt a fiatal felnőttek jellemzően jó egészségnek örvendenek, és mind az oktatási intézmények, mind a diákjóléti egyesületek megkönnyítik diákjaikat a különböző fizikai tevékenységek folytatásában. Valójában a tanulmányok azt sugallják, hogy az egyetemi hallgatók egyaránt nagyon mozgásszegények és rendkívül aktív [9, 10]. Azonban a legtöbb tanulmányt ezen a területen fiatal egyetemistákon végezték, gyakran a késői serdülőkor és a fiatal felnőttkor közötti átmenetre összpontosítva. Kevésbé ismert, hogy a testmozgás és a BMI közötti kapcsolat milyen mértékben változik az életkor növekedésével a hallgatói körön belül. És ami fontos, kevés tanulmány vizsgálja, hogy az egyetemi hallgatók fizikai aktivitásának szintje megváltozott-e az évtized során, és ez milyen mértékben kapcsolódhat a túlsúly és az elhízás növekvő prevalenciájához. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos ismereteink bővítése a főiskolák körében különösen fontos lehet, mivel az ülő viselkedés ebben a korban továbbra is hógolyózási kockázatot jelenthet a rossz egészségi állapot kialakulásához.

Ezen megfontolások alapján ennek a nagy, 2018-tól kezdődő országos tanulmánynak a célja négyszeres volt: 1) a férfi és női főiskolai és egyetemi hallgatók fizikai testmozgásának jelenlegi szintjének vizsgálata abból a szempontból, hogy hányan felelnek meg a gyakoriság, intenzitás és időtartam nemzetközi ajánlásainak a testmozgás; 2) a testmozgás és a BMI tendenciájának feltárása 2010 és 2018 között; 3) a testmozgás és a túlsúly közötti összefüggés vizsgálata a hallgatói populációban a különböző korcsoportokban, és 4) a testmozgás gyakorisága és a BMI közötti kapcsolat erősségének vizsgálata 2010 és 2018 között.

Mód

Eljárás

A SHoT-tanulmány (A hallgatók egészségügyi és jóléti tanulmánya) egy nagy norvég felsőoktatási hallgatói felmérés, amelyet három legnagyobb hallgatói jóléti szövetség végzett. 2010 óta három hullám teljesült. A SHoT-tanulmány részletes információit egy korábbi publikáció [11] írta le, de röviden a a SHoT2018 2018. február és április között gyűjtötték össze, és az összes 18–35 éves, felsőoktatásban részesülő norvég diákot magában foglalta. Ebben a hullámban 162 512 hallgató kapott meghívást részvételre, akik közül 50 054 hallgató töltötte ki a webalapú kérdőíveket (válaszadási arány: 30,8%). A SHoT2014 a vizsgálat 2014. február és március között zajlott. Összesen 47 514 véletlenszerűen meghívott 18-35 éves diák (intézmények, karok és tanszékek szerint rétegezve) kapta meg az online kérdőíveket, akik közül 13 525 hallgató vett részt (válaszadási arány: 28,5%). Az első SHoT-tanulmány, amelyet 2010 októberétől novemberig végeztek, kisebb volt, és az eredetileg meghívott 26 779 norvég diák 6053 résztvevője volt, szintén 18 és 35 év közötti (válaszadási arány 22,6%).

Hangszerek

Demográfiai adat

Minden hallgató adatot adott koráról és neméről. A jelenlegi tanulmányban a résztvevők életkorát öt csoportba sorolták (18–20 év [18%, n = 8832], 21–22 év [31%, n = 15 471], 23–25 év [32%, n = 15,902], 26–28 év [12%, n = 5710], és 29–35 év [7%, n = 3427]).

A fizikai aktivitás

A tételértékelő gyakorlat frekvencia mindhárom SHoT-vizsgálatba bekerült, míg a intenzitás és időtartama a gyakorlat csak a SHoT2018-ban szerepelt. A fizikai aktivitás mérésére a gyakorisági változót dichotomizálták heti 2 alkalommal, mint határérték (inaktivitás = „soha”, „hetente kevesebb mint egyszer”, „hetente egyszer”).

A WHO ajánlása [4] alapján, miszerint a felnőtteknek (≥18 év) legalább 30 percet (vagy előnyösebben 60 percet az egészségügyi előnyök növelése érdekében) legalább 5 napon át hetente (= 150 [vagy előnyösebben 300] perc hetente) kell kapniuk. [4], két dichotóm ajánlási változót hoztak létre a hallgatók mindhárom gyakorlati elemre adott válaszai alapján: 1) MVPA: 150 perc/hét: a hallgatók mind a „Szinte minden nap”, mind a frekvencia elemre válaszoltak: „Olyan erősen nyomom magam hogy elveszítem a lélegzetemet és izzadsággá válok ”az intenzitási tételnél, és a„ 30 perc vagy több ”vagy„ Több mint 1 óra ”az időtartam elemnél. 2) MVPA: 300 perc/hét: a hallgatók mind a „Szinte minden nap”, mind a frekvenciaelemre válaszolnak: „Annyira nyomom magam, hogy eláll a lélegzetem és verejtékezésem támad” az intenzitás elemre, és a „Több mint 1 óra ”Az időtartam tételen.

Testtömeg-index (BMI)

A BMI-t az önmaga által bejelentett testtömeg (kg) és a négyzetmagasság (m 2) és a négyzetmagasság (m 2) hányadosa alapján számítottuk [17, 18]. A BMI ezután 4 kategóriára oszlott: alsúly (BMI

Eredmények

Testmozgás a SHoT2018-ban

Körülbelül kétharmada (66% a férfiaknál és 68% a nőknél) heti kétszer vagy gyakrabban számolt be edzésről, míg minden negyedik hallgató (27% férfi és 22% nő) szinte minden nap gyakorolt testedzést. Ezzel szemben a férfi és a női hallgatók 6, illetve 4% -a jelentette, hogy soha nem gyakorolt. Szempontjából intenzitás a gyakorlatból mind a férfi (69%), mind a nőstény (73%) diákok többsége arról számolt be, hogy „olyan erősen nyomja magát, hogy eláll a lélegzete és izzadságot áraszt”. Több férfi, mint női hallgató (17% vs. 9%), o 1. ábra

A testmozgás válaszmintája főiskolai/egyetemi hallgatóknál a SHoT2018 tanulmányban. A hibasávok 95% -os megbízhatósági intervallumokat képviselnek

A testmozgás gyakoriságára, intenzitására és időtartamára vonatkozóan javasolt minimális kritériumok teljesítése szempontjából (heti 150 perc MVPA) a férfi hallgatók 23,3% -a, a női nők pedig 17,9% -a teljesítette ezeket a kritériumokat (nemek közötti különbség: o 2. ábra

A 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban hetente kétszer vagy többször gyakorló főiskolai/egyetemi hallgatók aránya nemek és korcsoportok szerint. A hibasávok 95% -os megbízhatósági intervallumokat képviselnek

A BMI és az elhízás tendenciája 2010 és 2018 között

Kicsit nőtt a BMI a férfi hallgatók között 2010-től (24,0 (SD = 3,4) és 2014 között (24,2 (SD = 3,5, t (5019) = 2,824), P =, 002), és a BMI jelentősen tovább nőtt 2018-ban 24,5-re (SD = 3,9, t (10 201,5) = 5,078, P 3. ábra

A túlsúly (BMI> 25; szilárd oszlopok) és az elhízás (BMI> 30; árnyékolt sávok) prevalenciája a bal tengelyen, a folyamatos BMI pedig a jobb tengelyen az egyetemi és főiskolai hallgatók körében 2010-ben, 2014-ben és 2018-ban nem és korcsoport szerint rétegezve. A hibasávok 95% -os megbízhatósági intervallumokat képviselnek

A túlsúly/elhízás tekintetében hasonló mintázat figyelhető meg mind a férfiak, mind a nők esetében. Míg a túlsúly/elhízás prevalenciája a férfi hallgatókban 2010-ben 29% volt, a 25 év feletti BMI-vel rendelkező férfi hallgatók aránya 2014-ben 31,6% -ra, 2018-ban pedig 36,4% -ra nőtt (P 30; árnyékolt sávokban jelenik meg), hasonló módon nőtt az idő múlásával, a legnagyobb növekedés 2014-től 2018-ig.

Az életkor, a testmozgás és a BMI közötti összefüggés

A 4. ábra mutatja a BMI-vel szembeni különböző gyakorlási ajánlásoknak eleget tevő hallgatók arányát, nemek és korcsoportok szerint rétegezve. Mind a férfi, mind a női hallgatók számára egyértelmű életkori trend figyelhető meg. Míg körülbelül minden negyedik diák teljesítette a gyakorisági kritériumokat (szinte minden nap gyakorolt) 18–20 évesen, a 29–35 éves diákoknál ez körülbelül 18% -ra csökkent. Még erősebb korgradiens volt megfigyelhető, ha megvizsgáltuk a hallgatók arányát mind a két frekvencia, intenzitás és időtartama kritériumok; nőstényekben a 18–20 évesek 20 és 11% -a teljesítette mindhárom kritériumot az MVPA heti 150, illetve 300 percre, míg a legidősebb korcsoportnak csak 11, illetve 4% -a tette ezt. Hasonló csökkenést figyeltek meg a férfiaknál a két testmozgási ajánlás tekintetében: a 18–20 évesek 23 és 18% -áról, a 29–35 éveseknél 14 és 8% -ra. Az idősebb diákok fizikai aktivitásának ez az általános csökkenése fordítottan összefügg a BMI-vel, amelynél az életkor előrehaladtával jelentős növekedést figyeltek meg (a részleteket lásd a 4. ábrán).

A különböző testmozgási ajánlásokkal (oszlopok [bal tengely]) és a BMI-vel (fekete vonal a jobb tengelyen) találkozó férfi és női hallgatók aránya, korcsoportok szerint rétegezve

A testmozgás gyakorisága és a BMI közötti összefüggés 2010 és 2018 között

Mindhárom időpontban az edzés gyakorisága fokozott/dózis-válasz módon növelte az elhízás esélyét; minél ritkábban gyakorol, annál nagyobb az esélye annak, hogy a BMI 30 felett van. Például a SHoT2018-ban a heti egyszeri testmozgás 2,22-es OR-hez kapcsolódott, ha elhízott, míg az OR 3,29-re nőtt soha nem gyakorló diákoknál, összehasonlítva a szinte mindennapos testedzéssel. Hasonló mintákat figyeltünk meg 2010-ben és 2014-ben is. A túlsúly esélye tekintetében hasonló fokozatú összefüggést figyeltünk meg 2010-ben, de 2014-ben és 2018-ban nem (a részleteket lásd az 1. táblázatban).

Vita

Ez a nagyszabású, 2018-as országos felmérés, amelybe 18–35 éves norvég egyetemi és főiskolai hallgatókat hívnak meg, számos figyelemre méltó megállapítást tartalmaz. Míg 2018-ban három diák közül kettő hetente kétszer vagy többször gyakorolt, négy férfi közül kevesebb, mint öt és kevesebb, mint öt női hallgató teljesítette a testmozgás gyakoriságára, intenzitására és időtartamára vonatkozó minimumkövetelményeket (heti 150 perc MVPA) ). Összességében elmondható, hogy a hallgatók kevesebbet gyakoroltak 2018-ban 2014-hez képest, de összehasonlítva a 2010-es szinttel. A túlsúly elterjedtsége jelentősen nőtt 2010 és 2018 között, de különösen az elmúlt 4 évben és az idősebb diáklányok körében. A várakozásoknak megfelelően a testmozgás és a BMI közötti összefüggés dózis-válasz módon alakult ki, és mindhárom hullámban erős volt.

Összehasonlítás a korábbi vizsgálatokkal

Az inaktivitás jól elismert kockázati tényező egy sor nem fertőző betegség (NCS) kialakulásában vagy súlyosbodásában, és világszerte számos tanulmány vizsgálta az inaktivitás prevalenciáját (vagyis kevesebb, mint 150 perc MVPA-t végez hetente). A közelmúltbeli, 2018-ban készült Lancet-tanulmányban, amelybe 358 felmérés és 168 ország 1,9 millió résztvevője számolt be, a szerzők az elégtelen fizikai aktivitás életkor szerinti standardizált elterjedtségéről számoltak be, 27,5% (férfiaknál 23,4%, nőknél 31,7%), de nagy regionális különbségek [6]. Ezen összevont elemzésekhez képest a norvégiai felsőoktatást végző hallgatók jelenlegi, 2018-as tanulmányának eredményei azt mutatják, hogy lényegesen nagyobb arányban nem teljesítik a PA ajánlott kritériumait. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a lehetőséget, hogy ezek a különbségek némelyikét módszertani problémák okozhatják, ideértve a fizikai gyakorlat gyakoriságának, intenzitásának és időtartamának kissé eltérő operatív működését. Mint ilyen, jövőbeli tanulmányokra van szükség annak igazolására, hogy az egyetemi hallgatók és az egyetemisták többsége miért nem felel meg a fizikai aktivitás ajánlott kritériumainak.

A fizikai aktivitásról/inaktivitásról közzétett számos prevalencia-jelentéssel ellentétben a felnőttek fizikai aktivitásának időbeli alakulására vonatkozó következetes adatok kevések voltak, és legjobb tudomásunk szerint egyetlen korábbi epidemiológiai trendvizsgálatot sem végeztek az egyetemi és az egyetemi populációkon. Bár a jelenlegi tanulmány a fizikai aktivitás szintjének kismértékű növekedését állapította meg 2010 és 2014 között, az inaktivitás teljes aránya 2010 és 2018 között viszonylag stabil maradt, ami összhangban áll a Lancet-jelentés általános felnőtt népességre összpontosító következtetésével is [ 6].

Míg az inaktivitás prevalenciája stabil maradt az elmúlt évtizedben, gyakorlatilag az összes rendelkezésre álló adat világszerte azt mutatja, hogy mind az átlagos BMI, mind a túlsúly/elhízás aránya nőtt az elmúlt négy évtizedben, gyermekek, serdülők és különösen felnőttek körében [20]. Eredményeink összhangban vannak ezekkel az adatokkal, és a felnőtteknél a BMI és a túlsúly/elhízás arányának stabil növekedését mutatják 2010 és 2018 között. És bár a növekedés mind a férfi, mind a női hallgatóknál nyilvánvaló volt, azt tapasztaltuk, hogy a túlsúly és a az elhízás különösen az idősebb, 26–35 éves diákok körében nőtt. Ezek az életkor- és nemspecifikus eredmények szintén hasonlóak a korábbi népességalapú HUNT-tanulmányon alapuló norvég trendadatokhoz [21]. És bár a HUNT-tanulmány 20–89 év közötti résztvevőket foglal magában, a tanulmány szerzői azt találták, hogy az elhízás legnagyobb növekedését 1984-től 1986-ig 2006-2008-ig a legfiatalabb korosztályokban (20–40 év) figyelték meg. A jelenlegi tanulmány ezekre a megállapításokra terjed ki, és további bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy az elhízás növekedése nem áll le. Ha ez a tendencia hasonló ütemben folytatódik, nem sokáig tart, amíg a különösen idősebb (> 25 éves) tanulók többsége túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősül.

Globális probléma

Annak ellenére, hogy az utóbbi 4 évtizedben folyamatosan észlelték a megfigyelt súlygyarapodást, egyetlen országnak sem sikerült sikeresen megállítani vagy megfordítani ezt a tendenciát. A súlygyarapodás egyszerű magyarázataként gyakran a termodinamika fogalmát használják, azzal energia be mínusz energia ki megegyezik a súly nyereségével vagy veszteségével. Úgy tűnik, hogy mindkét mechanizmus negatívan működik, mivel az ellenintézkedések megállítják a súlygyarapodást. Egyrészt a megnövekedett életszínvonal és a magasabb jólét a mozgásszegényebb viselkedéshez kapcsolódik, ez a tendencia az alacsony jövedelmű országokban is megfigyelhető, amelyet az urbanizáció, az étkezési kultúra változása és a kevésbé csendes ülések jellemeznek.

Közegészségügyi következmények

Az inaktivitás riasztó szintjeire reagálva az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2010-ben ajánlások halmazát tette közzé a nemzeti politikai döntéshozók számára a nem fertőző betegségek (NCD-k) megelőzéséhez szükséges fizikai aktivitás teljes mennyiségéről, beleértve a túlsúlyt és az elhízást is. Eredményeink arra utalnak, hogy a fiatal felnőttek nagy többsége még mindig nem felel meg ezeknek az ajánlásoknak, és hogy az ajánlások nem elegendőek az elhízási járvány csökkentésére. Ez a dilemma azt mutatja, hogy tágabb megközelítés indokolt, és a WHO nemrégiben egy globális cselekvési tervet [22] indított el a fizikai aktivitásról 2018 és 2030 között az emberek aktívabbá tétele érdekében. Ennek a cselekvési tervnek az a célja, hogy az országoknak a politikai aktivitás rendszerszerű kereteit biztosítsa a fizikai aktivitás minden szinten történő növelése érdekében, hangsúlyozva, hogy sokkal szélesebb körű válaszra van szükség annak érdekében, hogy paradigmaváltás érhető el az összes rendszeresen aktív ember támogatásában. Ezt az új WHO-kampányt remélhetőleg regionális és helyi szinten is elfogadja az összes oktatási intézmény, és a SHoT-tanulmány következő (2022-re tervezett) hulláma új betekintést nyújt, ha a negatív tendencia megállítható,

A jelenlegi tanulmány másik fontos megállapítása az, hogy a diáklányokat különösen az inaktivitás veszélye fenyegeti, és túlsúlyosnak minősítik őket. Ennélfogva fokozott erőfeszítéseket kell tenni a diáklányok számára személyre szabottabb részvételi lehetőségek előmozdítása és létrehozása érdekében. Az egyik lehetőség az lenne, ha jobban összpontosítanánk a női sport általános ismertségének növelésére, és hogy a sportkörnyezet a nők befogadóbbá válna.

Módszertani szempontok

Következtetés

A jelenlegi tanulmány azt mutatja, hogy a fiatal felnőttek túlnyomó többsége nem felel meg a testmozgásra vonatkozó nemzetközi ajánlásoknak, és hogy a túlsúlyosak aránya növekszik mindkét nemben és az összes korcsoportban. Sürgősen átfogó megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy paradigmaváltás érhető el főiskolai és egyetemi hallgatóink aktívabbá válásának támogatásában, amely felelősség mind a politikai és oktatási intézmények, mind a hallgatói jóléti egyesületek felelőssége.