Umida Akhmedova: „Nem tudok betartani, ha elmondják, mit kell tennem”

Umida Akhmedova fotós: „Nem tudom betartani, hogy elmondjam, mit kell tennem”
Geliya Pevzner
RFI
2016. május 20

2016. május 5-én, bejelentették, hogy fotós és filmrendező Umida Akhmedovát elnyerték a Václav Havel Nemzetközi Díjjal a kreatív ellentmondásért. 2009-ben Akhmedova kiadta a fényképalbumot Férfiak és nők: Hajnaltól szürkületig és leforgatta a dokumentumfilmet A szüzesség terhe. Ezt követően vád alá helyezték és elítélték az üzbég emberek rágalmazása és sértése miatt. Akhmedova válaszolt az RFI kérdéseire a május 25-i oslói díjátadó ünnepség előtt.

Umida Akhmedova: Hogy őszinte legyek, a [nyeremény] meglepetés volt számomra. Ilyen emberek kapták meg: Pussy Riot, Pjotr Pavlensky és Atena Farghadani iráni művész. De a sajtóközlemény szerint a dokumentumfilmjeimmel leckét adok a fiataloknak. Részben egyetértek ezzel. Nem tartom magam hősnek, de soha nem engedtem az állam machinációinak. Lövöm, amit látok. Nem gondolkodom azon, hogy kinek fog tetszeni, és kinek nem. Nem, azt lövöm, ami van. Soha nem gondoltam volna, hogy hősiesség.

Ennek ellenére büntetőeljárás indult.

Igen, természetesen, és engem még nem mentettek fel. Vannak, akik még mindig elzárkóznak tőlem, mint elítélt elkövetőtől. Hat évvel ezelőtt fellebbeztünk az ítélet ellen Üzbegisztán Legfelsőbb Bíróságán, de azóta nem hallottunk tőlük egy kukkot sem. Nem válaszoltak fellebbezésünkre. „Az üzbégek rágalmazásával és sértésével” vádoltak meg a Férfiak és nők: hajnaltól szürkületig című fényképalbum kiadásával, valamint a Szűziség terhe című film kiadásával, amelyet a Svájci Nagykövetség által támogatott nemi program részeként készítettek el.

Hogyan rágalmazta pontosan az üzbégeket?

Az ügyvédem is feltette a kérdést. Senki sem válaszolt, mert csak az elnök döntheti el, hogy mi a rágalom. Valójában senkinek nincs szándéka válaszolni. Ki személyesen tett feljelentést ellenem? Végül is a törvény azt mondja, hogy ha rágalmaztalak, akkor menj, és mondd el a bíróságnak, hogy rágalom. De nem volt ilyen panasz. Nem tudom, hogy főzték ezt meg, de nem is méltóztak semmit bizonyítani.

Térjünk vissza a nyereményhez. Neked ítélték ezt az albumot, vagy egész munkádért?

Tudod, nem is az albumnak vagy annak a filmnek szólt. Azt mondták, hogy az én kreatív és polgári álláspontomra irányul. Mert minden történt után nem bujkáltam. Folytattam a művészetemet, és aktív voltam a közösségi hálózatokon. Ismét elítéltek az „üzbég Maidan” tiltakozó akció miatt, mivel ezt eltúlzottan nevezték el. Arra nem számítottunk, hogy üzbég Maidan lesz, amikor 2014 januárjában petíciót nyújtottunk be az ukrán nagykövetséghez. Igen, szimpatikusak voltunk a Maidannal szemben, és együttérzésünk abba a ténybe kerekedett, hogy nyolcan készítettük a következő képet Tarasz Sevcsenko emlékművéhez. Pár nappal később őrizetbe vettek minket és bíróság elé állítottak. Igaz, közigazgatási tárgyalás volt. Talán ezért is megkaptam a díjat, mert állampolgári álláspontom volt. Az, ami. Hogyan lehet, hogy nem állampolgári álláspontod van? Hogyan nevezheted magad fotósnak vagy dokumentumfilmesnek, ha nincs állampolgári álláspontod? Nem értem ezt.

Mit dolgozol most?

A férjemmel, Oleg Karpovval folytatjuk a filmek készítését. Valójában a szüzesség terhe című film volt a filmünk, mert ő rendező, és a film ötletei mindkettőnket illetnek. Nemrégiben készítettünk egy filmet Samarkand címmel, és most van egy SNAP nevű fotóprojektem, amely a „vizuális izgatás és a propaganda eszközeit” jelenti (sredstva nagliadnoi agitatsii i propagandy), amely a szovjet időkben, amikor még hallgató voltam, tárgy volt. Hazánk minden sarkán rá van írva, hogy Üzbegisztán nagy jövővel rendelkező ország, hogy Üzbegisztán az én büszkeségem: ilyen kommunista jelszavak, de frissítve a mai igényekhez. Ez azt jelenti, hogy a vizuális izgatás és a propaganda ötletei még mindig a régi életben rejlenek. Ezeket a transzparensek előtt fényképeztem magam. Nem kell sokat keresni, hogy megtalálja őket. Ha fél órán keresztül körbevezet Taskentben, több tucat ilyen fényképet készíthet. „Ragyogj fényesen, szülőföldem Üzbegisztán”, „A Független Üzbegisztánnak nagy jövője van”: minden évben előállnak valamilyen szlogendel vagy mással a nagy hazánkról. A szovjet korszakból származik. Nem találtak ki semmi újat.

Május 25-én adják át a díjat. Beszélgetésen dolgozik?

Beszélek arról a tényről, hogy nem vagyok politikus vagy az ellenzék tagja. Nem vagyok párt tagja, szociológus vagy politológus. Csak olyan ember vagyok, aki nem engedelmeskedik annak, hogy megmondják neki, mit kell tennie a művészetében. És beszélek a félelemről is. Amikor átveszi az irányítást feletted, a félelem valóban csúnya érzelem.