Útmutatások a dizentéria (shigellosis) kezeléséhez: a bizonyítékok szisztematikus áttekintése

Phoebe C. M. Williams

Nuffield Klinikai Orvostudományi Osztály, Oxfordi Egyetem, Oxford, Egyesült Királyság,

James A. Berkley

b Kenya Medical Research Institute (KEMRI)/Wellcome Trust Research Program, Kilifi, Kenya,

c A gyermekkori akut betegség és táplálkozási hálózat (CHAIN), Kilifi, Kenya,

d Trópusi Orvostudományi és Globális Egészségügyi Központ, Nuffield Orvostudományi Tanszék, Oxfordi Egyetem, Oxford, Egyesült Királyság,

Absztrakt

Háttér: Shigella továbbra is a hasmenés elsődleges oka a gyermekgyógyászati betegeknél világszerte, és évente akár 40 000 halálesetet okoz. A shigellosis kezelésére vonatkozó jelenlegi irányelvek több mint egy évtizedes adatokon alapulnak. A növekvő antimikrobiális rezisztencia korszakában szükség van a gyermekek shigellosisának megfelelő empirikus terápiájának naprakész felülvizsgálatára, figyelembe véve az érzékenységi szokásokat, a költségeket és a nemkívánatos események kockázatát.

Mód: A shigella-dizentéria kezelésére vonatkozó, jelenleg publikált szakirodalom szisztematikus áttekintését végeztük a preferált jelentési tételek a szisztematikus áttekintések és metaanalízisek (PRISMA) szerint.

Eredmények: Az első keresés 131 eredményt hozott, amelyek közül kilenc tanulmány megfelelt a felvételi kritériumoknak. A tanulmányok minőségét az ajánlások értékelési, fejlesztési és értékelési (GRADE) irányelveinek megfelelően értékelték. A nemzetközi irányelveket is felülvizsgálták. Hiányoznak a kutatások a shigellosis gyermek- és felnőtt betegek klinikai kezeléséről, annak ellenére, hogy világszerte növekszik az antimikrobiális rezisztencia. Különösen hiányoznak azok a vizsgálatok, amelyek a közösségben megszerzett törzsek nem-érzékenységét értékelik, és szinte minden publikált kutatás a kórházi alapú mikrobiológiai adatokra vonatkozik.

Vita: A WHO jelenlegi irányelvei támogatják a fluorokinolonok (első vonal), a β-laktámok (második vonal) és a cefalosporinok (második vonal) alkalmazását, amelyek összhangban állnak a jelenleg rendelkezésre álló bizonyítékokkal és más nemzetközi iránymutatásokkal, és nincs erős bizonyíték ennek megváltoztatására tanácsadás. Az azitromicin alkalmas másodvonalas terápiának azokban a régiókban, ahol a ciprofloxacin nem-érzékenységének aránya magas, és a kutatások azt sugallják, hogy szívileg az azitromicin biztonságosabb, mint más makrolid antibiotikumok. A cefixime szintén ésszerű alternatíva, bár használatát mérlegelni kell a kiterjesztett spektrumú β-laktamázt termelő organizmusok terjedésének kockázatával.

Bevezetés

A shigella fertőzés faji megoszlása globálisan változó. Míg a S. sonnei az uralkodó faj világszerte, addig a S. flexneri az alacsony jövedelműek körében hangsúlyosabb Afrikában és Ázsiában [1,4], míg a kevésbé jövevényes S. sonnei a magasabb jövedelműeknél [5,6]. Az átvitel számos mechanizmuson keresztül történik - széklet/orális út, ember-ember kapcsolat, háztartási legyek, fertőzött víz vagy élettelen tárgyak, 10–100 organizmusnak való kitettséget követően [3,6]. A fertőzés után az összes shigella faj szaporodik és heveny véres hasmenést okoz azáltal, hogy behatol a vastagbél hámjába, ahol gyulladásgátló citokinek szabadulnak fel, és az ezt követő gyulladásos reakció (számos polimorfonukleáris sejt felvétele) elpusztítja a bélnyálkahártyát szegélyező hámsejteket, lehetővé téve a a shigella további közvetlen inváziója.

Az ebből eredő fertőző hasmenés víz- és elektrolitvesztést okoz a hasi görcsök, a láz és a véres/nyálkahártya széklet klinikai képével. A székletmikroszkópia - olcsó, gyors és egyszerű diagnosztikai teszt - számos polimorfonukleáris sejtet mutat be metilénkék folton; mikrobiológiai tenyésztésre van szükség azonban a shigella és a vastagbélgyulladás egyéb okainak megkülönböztetéséhez [7]. A shigella kimutatására szolgáló multiplex polimeráz láncreakció (PCR) platformok kereskedelmi forgalomban kaphatók, de a legtöbb egészségügyi intézményben elérhetőségük korlátozott.