Abe után: Egy öreg kéz képes-e átjárni Japánt a viharos tengereken?

Yoshihide Suga miniszterelnök az LDP tokiói székházában tartott sajtótájékoztatóját követően, 2020. szeptember 14-én.

után

J. Berkshire Miller igazgatóhelyettese és főmunkatársa a Macdonald-Laurier Intézetben. A tokiói Japán Nemzetközi Ügyek Intézetének vezető munkatársa.

A múlt hónapban Japán konzervatív miniszterelnöke, Shinzo Abe sokakat megdöbbentett szerte a világon az ország vezetőjeként való lemondásával. Abe 2012 vége óta hivatalban lévő Abe úr nemrég a modern japán történelem leghosszabb ideig betöltő miniszterelnökévé vált, és ritka politikai stabilitást kölcsönzött Japánnak. Míg Abe úr örökségéről az elkövetkező hónapokban vita folyik, Yoshihide Suga - akit a múlt héten döntő különbséggel választottak Abe úr helyére a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) pártelnökeként, és aki hivatalosan miniszterelnök lett a japán étrend rendkívüli ülésszakán - most, kritikusabban, fokoznia kell és zökkenőmentesen kezelnie a Japán előtt álló fontos kihívásokat.

Széles körben várt győzelme pártközi riválisa, Shigeru Ishiba és Fumio Kishida felett - amelyet az LDP-t alkotó fő frakcióblokkokat irányító elit bóklászott fel - Suga úr kormánya jó helyzetbe hozza ezt a nehéz feladatot. Abe úr nyolc éven át vezető kabinetfőtitkáraként és korábbi főnökének hosszú ideje politikai bizalmasaként Suga úr ragaszkodott ahhoz, hogy fenntartsa elődje aláírásának bel- és külpolitikájának lényegét. És bár hiányzik az általa legyőzött két volt kabinetminiszter nyilvánossága, a képességes és ügyes Suga úr ezt sztoikus magatartásával és az LDP-t alkotó sok frakcióban kivívott tiszteletével pótolja.

A történet a hirdetés alatt folytatódik

Ez létfontosságú lesz. Az új miniszterelnöknek jeleznie kell, hogy stabil kéz lehet a zűrzavaros vizeken keresztül, amelyeket állampolgárai most elviselnek.

Az egyik első kihívása az lesz, hogy a COVID-19-től kihajló gazdasággal foglalkozzon. Míg Japán fertőzési aránya jóval alacsonyabb, mint sok más országban, Abe úr képtelen volt megfelelően kezelni a világjárványra adott gazdasági reakciókat, ezért kritikus kritikát kapott. Ez egy olyan kérdés, amelyre Sugo úrnak külön figyelmet kell fordítania.

Az Abe-adminisztráció sikereit nagyrészt a merész „Abenomics” politikákhoz kötötte, amelyek azon dolgoztak, hogy Japán gazdaságát kihúzzák az évtizedek stagnálásából. Annak ellenére, hogy a strukturális reformokat hátráltatják a legfontosabb kudarcok, ezek az erőfeszítések sok szempontból sikeresek voltak, emelve a GDP növekedését, a béreket és a foglalkoztatást. Abe úr képes volt átalakítani Japán szerepét a gazdasági diplomáciában, és segített a legfontosabb multilaterális kereskedelmi megállapodásoknak, köztük a Japán – EU gazdasági partnerségi megállapodásnak és a Csendes-óceán közötti partnerségről szóló átfogó megállapodásnak, az eredeti Csendes-óceáni csendes-óceáni térségben megkötött megállapodásnak. 10 másik országot, beleértve Kanadát is.

A külügyi oldalon Suga úr a régióban is jelentős szembeszélekkel néz szembe. Az észak-koreai fenyegetéseket, valamint a fejlődő nukleáris fegyverek és rakéták programját enyhíteni kell. A Dél-Koreával fennálló kapcsolatok megromlottak, és elakadtak a fonásban. És anélkül, hogy Abe úr fáradhatatlanul tárgyalásokat folytatna Oroszországgal az észak-japán területi vita rendezéséről, Suga úrnak előde pragmatikus diplomáciájának szellemével kell folytatnia ezeket a frontokat.

Japán legfőbb diplomáciai kihívása azonban a szövetségese, az Egyesült Államok és a legfőbb geostratégiai rivális, Kína közötti kapcsolatok kezelése lesz. Suga úr kétségtelenül továbbra is a Japán – USA szövetséget fogja az ország kül- és biztonságpolitikájának középpontjába állítani, de gondosan és hosszú távú jövőképpel kell manővereznie, amikor az Egyesült Államok a novemberi elnökválasztás.

Ugyanez lesz a helyzet azzal kapcsolatban, hogy Kína egyre növekvő önérvényességével foglalkozik a régióban. Tokió és Peking közötti sziklás kapcsolatokat régóta feszítik a kínai provokációk, különösen az egyre agresszívebb fellépései a Kelet- és Dél-Kínai-tengeren. Különösen az indiai-csendes-óceáni térség számos biztonsági kihívással néz szembe, a tengeri kalózkodástól és a bűnözésen át a heves területi vitákig. A régió az ellátási lánc biztonságos összekapcsolhatóságára és a fenntartható fejlődésre támaszkodik, amelyet átlátható és méltányos módon hajtanak végre, és annak megakadályozása érdekében, hogy bármely állam képes legyen egyoldalúan kényszeríteni egy másikat, Japánnak és más hasonló gondolkodású demokráciáknak, köztük Kanadának, folytatnia kell a promóciót. egy nyílt, szabályokon alapuló és liberális Indiai-csendes-óceáni térség, amelyet nem terhel a bismarcki dátum.

Új kapitány élén Japán félelmetes gazdasági és biztonsági szembeszélekkel néz szembe. De a világnak minden eddiginél jobban szüksége van Japán elvi, kiegyensúlyozott és pragmatikus hangjára a nemzetközi fórumon - és itt az ideje, hogy Mr. Suga kormányt üljön.