WMA nyilatkozat a gyermekek elhízásáról

Elfogadta a WMA 67. Közgyűlése, Taipei, Tajvan, 2016. október

ELŐZMÉNY

A gyermekkori elhízás súlyos egészségi állapot és a gyermekeket érintő egyik legnagyobb közegészségügyi probléma. A gyermekkori elhízás egyre növekvő járványként jelenik meg, és kihívást jelent mind a fejlett, mind a fejlődő országokban. Növekvő gyakorisága, valamint az egészségre gyakorolt közvetlen és hosszú távú hatása, ideértve a cukorbetegségre való hajlamot és a szív- és érrendszeri rendellenességeket is, a gyermekkori elhízást a közegészségügy szempontjából komoly aggodalomra ad oknak. A gyermekkori elhízás növekedése számos tényezőnek tulajdonítható:

AJÁNLÁSOK

Átfogó programra van szükség az elhízás megelőzéséhez és kezeléséhez a lakosság minden szegmensében, különös tekintettel a gyermekekre. A megközelítésnek tartalmaznia kell a tápláló élelmiszerek árával és elérhetőségével, az oktatáshoz való hozzáféréssel, a reklámozással és a marketinggel, az információkkal, a címkézéssel és a régiókra és országokra jellemző egyéb területekre vonatkozó kezdeményezéseket. A WHO dohányzás-ellenőrzési keretegyezményéhez hasonló megközelítést javasolnak a dohányzásról.
A nemzetközi tanulmányok hangsúlyozzák az oktatás és az egészségfejlesztés integrált megközelítésének fontosságát. Az oktatásba történő befektetés kulcsfontosságú a szegénység minimalizálásában, az egészség javításában és a gazdasági előnyök nyújtásában.
A 2–3 éves gyermekek számára formális körülmények között kínált minőségi oktatás, a szülők számára végzett gazdagító tevékenységekkel kombinálva, valamint a tápláló ételek és italok kellő mennyiségű ellátása hozzájárulhat a serdülőkori elhízás arányának csökkentéséhez és egészségi következményeinek csökkentéséhez. A korai egészséges étkezési gyakorlatok kidolgozása és az egészséges ételek ízének tapasztalása már nagyon fiatalon pozitív tényezőknek tűnik a gyermekkori elhízás megelőzésében.
A kormányoknak befektetniük kell az étlaptervezéssel, az élelmiszer-vásárlással, ideértve a költségvetés megállapítását, a tárolást és az elkészítést érintő oktatásba, hogy az emberek jobban felkészülhessenek az ételbevitel megtervezésére.
A kormányoknak számos módszerrel, beleértve az árat is, törekedniük kell a rossz tápértékű ételek és italok elérhetőségének szabályozására. Figyelmet kell fordítani a rossz táplálkozási minőségű termékeket árusító intézmények iskolákhoz való hozzáférésére. A kormányoknak arra kell törekedniük, hogy rábírják a gyártókat, hogy fogalmazzák meg a termékeket az obesogén hatások csökkentése érdekében. Ahol lehetséges, a kormánynak és a helyi hatóságoknak törekedniük kell az ilyen létesítmények sűrűségének kezelésére a területen.
A kormányoknak fontolóra kell venniük a nem tápláló élelmiszerek és cukros italok kivetését, és a további bevételeket a gyermekkori elhízás megelőzésére és az ebből eredő betegség kockázatának csökkentésére irányuló kutatások és epidemiológiai tanulmányok finanszírozására kell felhasználni.
Az egészségügyi és oktatási minisztériumoknak szabályozniuk kell az ételeket és italokat, amelyeket oktatási és egészségügyi létesítményekben értékesítenek és szolgálnak fel.
Tekintettel a médiafogyasztás mértéke és a gyermekek testsúlyára gyakorolt káros hatások tudományosan bizonyított kapcsolatára, a WMA azt javasolja, hogy korlátozzák a nem tápláló termékek reklámozását a televíziós műsorok és más, a gyerekeket vonzó médiaformák során. A szabályozóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a gyerekek hozzáférnek a felnőtteknek tervezett televíziós műsorokhoz, és biztosítaniuk kell, hogy a jogszabályok és a szabályozás korlátozza az ilyen programokhoz kapcsolódó marketinget is.
A kormányoknak együtt kell működniük független egészségügyi szakértőkkel, hogy megbízható útmutatást nyújtsanak az élelmiszerekkel és táplálkozással kapcsolatban, az élelmiszer- és italipar bevonása nélkül.
A kormányoknak és a helyi hatóságoknak támogatniuk és ösztönözniük kell olyan tevékenységeket, amelyek elősegítik lakóik egészségét, ideértve a biztonságos terek biztosítását a gyalogláshoz, a biciklizéshez és a fizikai tevékenység egyéb formáihoz..
A szülőknek kulcsfontosságú szerepük van a gyermekek fizikai aktivitásának elősegítésében. Az iskoláknak be kell építeniük a napi testmozgást a napi rutinba. A sporttevékenységekben való részvételnek mindenki számára lehetővé kell tenni a gazdasági helyzetétől függetlenül.
A Nemzeti Orvosi Szövetségeknek támogatnia vagy kidolgoznia kell iránymutatásokat és ajánlásokat annak biztosítása érdekében, hogy azok tükrözzék a gyermekkori elhízás megelőzésével és kezelésével kapcsolatos jelenlegi ismereteket.
A Nemzeti Orvosi Szövetségeknek azon kell dolgozniuk, hogy felhívják a lakosság figyelmét a gyermekkori elhízás kérdésére, és felhívják a figyelmet az elhízás növekvő gyakoriságának, valamint annak egészségügyi és gazdasági terheinek kezelésére.
A klinikáknak és az egészségmegőrző szervezeteknek megfelelően képzett szakembereket kell alkalmazniuk, hogy osztályokat és konzultációkat kínáljanak a megfelelő tápláló ételek és italok kiválasztásához és a gyermekek számára az optimális fizikai aktivitás eléréséhez. Gondoskodniuk kell arról is, hogy telephelyeik példát mutassanak az egészséges táplálkozási lehetőségek biztosításában.
Az oktatási létesítményekben megfelelő képzettségű szakembereket kell alkalmazni, akik már kicsi koruktól kezdve oktatják az egészséges életmódot, és lehetővé teszik minden gyermek számára, hogy társadalmi környezetétől függetlenül rendszeres fizikai tevékenységeket gyakoroljon.
Az orvosoknak útmutatást kell adniuk a szülőknek és a gyermekeknek az egészséges életmódról, és hangsúlyozniuk kell ennek fontosságát, és a lehető leghamarabb fel kell deríteniük a betegek, különösen a gyermekek elhízását. Az elhízásban szenvedő betegeket a lehető legkorábbi szakaszban a megfelelő szolgálatokhoz kell irányítaniuk, és rendszeres nyomon követést kell végezniük.
Az orvosokat és az egészségügyi szakembereket oktatni kell a táplálkozás értékelésében, az elhízás megelőzésében és kezelésében. Ezt a táplálkozási orvoslásra összpontosító CME-tevékenységek megerősítésével lehet elérni.

[1] A WHO egészségmeghatározó tényezőinek bizottsága (egy generáció közötti szakadék megszüntetése), 2008.