Zonnestraal szanatórium - Knoll

A World Monuments Fund 2010/Knoll modernizmus díját Bierman Henket építész és Wessel de Jonge építész kapja a Zonnestraal szanatórium helyreállításáért. A hollandiai Hilversumban található szanatóriumot eredetileg Johannes Duiker és Bernard Bijvoet tervezte.

Wessel Jonge

A Zonnestraal a beton és az üveg modern mozgási gyöngyszeme, a maga idejében kinyilatkoztató és új felfedezés, valahányszor az építészek és a történészek több éves elhanyagolás után újra felfedezték. Most, amikor Wessel de Jonge és Hubert- Jan Henket a helyreállítással kapcsolatos munkája a befejezés kulcsfontosságú szakaszához érkezik, kétségtelenül megerősíti, hogy a Zonnestraal a két világháború közötti modernizmus hevesen kreatív évtizedeinek egyik legkísérletesebb tervezetének számít. A holland racionalizmus jelzője a modern építészet egyik fő alkotása, amelyet ma már olyan módon lehet megtapasztalni, amely visszhangzik eredeti építészének szándékaival.

-Barry Bergdoll, a zsűri elnöke

A Zonnestraal szanatóriumot Jan Duiker (1890–1935), a modern hollandiai mozgalom vezető szóvivője, Bernard Bijvoet (1889–1979) és Jan Gerko Wiebenga (1886–1974) építőmérnök tervezte 1925 és 1927 között. Az 1931-ben elkészült szanatórium a tuberkulózisos betegek rehabilitációs központjaként működött, és azzal a meggyőződéssel alakították ki, hogy harminc-ötven éven belül megtalálják a halálos betegség gyógyítását. A modern mozgalom progresszív eszméit átfogva a Zonnestraal építészete rövid távú funkcionalitást keresett, biztosítva a szükséges világítást és szellőzést, amelyet a szakemberek feltételeztek a betegség kezeléséhez.

A Zonnestraal-t a modern mozgalom kezdeti éveiben jelentős műemlékként ünnepelték, még építés alatt is. Duiker 1935-ben bekövetkezett halála és a második világháborút követő tuberkulózis felszámolásában elért előrehaladás azonban a szanatóriumot hamarosan elhalványította a közéleti és tudományos figyelmeztetésektől, használaton kívüli állapotba került és elpusztult, a részek szinte szó szerint eltűntek a környező tájban. Közel két évtizedig feledésbe merült a Zonnestraal.

Az 1960-as években azonban a szanatóriumot újra felfedezték, és az építészettörténészek a modern építészet egyik fő műemlékének tekintették. 1982-ben a holland kormány a modern építészet egyre növekvő tömegének fenyegető fizikai hanyatlásával és programszerű elavulásával szembesülve vezető építészeket hívott össze Hubert-Jan Henket és Wessel de Jonge vezetésével e probléma megoldására. A Zonnestraal volt a monumentális ikonikus példa, amelyet sablonként használtak a modern épületek megmentésének vizsgálatához. Az 1987-ben befejezett tanulmány nemcsak a Zonnestraal természetvédelmi programjához vezetett, hanem egy nemzetközi mozgalom esetleges létrehozásához (1988-ban) a modern építészet nagy műveinek megmentésére: a DOCOMOMO-hoz. A Zonnestraal fizikai túlélését akkor biztosították, amikor 1995-ben mérföldkővédelmet kapott.

Az elmúlt 15 év során Henket és Wessel de Jonge urak által végzett kimerítő kutatások, valamint a gondos megőrzés és rekonstrukció eredményeként a szanatórium helyreállt az eredeti pompájában, és korabeli felhasználásra szánták. A Zonnestraal ma már többcélú egészségügyi intézményként működik, több egészségügyi szolgáltatónak, elhízási klinikának, sportkárosító rehabilitációs klinikának és konferenciaközpontnak ad otthont.

A szanatórium megmentésére irányuló erőfeszítések mind azonnali, mind hosszú távúak, helyspecifikusak és globálisak. Az építészek elkötelezettsége a komplex építészet helyreállítása és rendeltetésének újbóli megvalósítása után, közel nyolcvan évvel a befejezés dátuma után, tovább erősíti a Zonnestraal mint a modern mozgalom ikonjának örökségét.