1. típusú cukorbetegség diétás étkezési terv irányelvei

Az 1-es típusú cukorbetegség diéta tényei

Mi az 1-es típusú cukorbetegség?

1-es típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy hosszabb ideig képes felszabadítani az inzulint. Ez azért fontos, mert az inzulinra azért van szükség, hogy a cukor (glükóz) a vérből az izmokba, agyba és más célsejtekbe kerüljön, ahol energiára használják. Az eredményezett magas vércukorszint számos komplikációhoz vezethet, például vese-, ideg- és szemkárosodáshoz, valamint szív- és érrendszeri betegségekhez. Sőt, a sejtek nem kapják meg az egészséges működéshez szükséges glükózt. Az inzulinszekréció elvesztését jellemzően a hasnyálmirigy inzulintermelő szigeteinek béta-sejtjeinek autoimmun pusztulása okozza. Mivel az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők már nem tudják előállítani a saját inzulint, inzulint kell adniuk. A vércukorszint állandó szinten tartása a szénhidrátbevitel és a megfelelő inzulinadag összehangolásával megelőzheti az 1-es típusú cukorbetegség hosszú távú szövődményeit. Az 1-es típusú cukorbetegség nem gyógyítható, de kezelhető.

Korai 1. típusú cukorbetegség tünetei

Bármilyen típusú cukorbetegség korai tünetei a magas vér- és vizeletcukorszinthez kapcsolódnak, és magukban foglalják:

Kiszáradás
Éhség
Fokozott vizelés, és
Fokozott szomjúság
Fogyás vagy gyarapodás
Fáradtság
Hányinger
Hüvelyfertőzések nőknél és élesztőfertőzések férfiaknál és nőknél egyaránt

Melyek az 1-es típusú cukorbetegség étrendjének korlátozásai és irányelvei?

Bár az 1-es típusú cukorbetegségben nincsenek abszolút étrendi korlátozások, az egészségesebb ételválasztás sokkal könnyebbé teheti az ellenőrzést. Például az étkezés időzítése nagyon fontos az 1-es típusú cukorbetegek számára. Az étkezésnek meg kell egyeznie az inzulinadagokkal.

Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők többsége hosszú hatású inzulint (más néven bazális inzulinnak vagy NPH-nak) használ, ami azt jelenti, hogy 24 órán keresztül tovább csökkenti a vércukorszintet. Ez azt jelenti, hogy akkor is csökkenti a vércukorszintet, ha az étrendi szénhidrátokból nincs glükóz, amelyre hatni lehet. Emiatt az étkezés elhagyása vagy késői étkezés veszélyeztetheti az embert az alacsony vércukorszinttel (hipoglikémia).

Másrészt nagyobb étkezés vagy olyan étkezés, amely normál esetben több szénhidrátot tartalmaz, többet emel a vércukorszintnél, mint amennyi az alap inzulin eldobható. Ebben a helyzetben rövid hatású inzulint (más néven szokásos inzulinnak) kell beadni a megfelelő adagban, hogy megfeleljen az étkezés szénhidráttartalmának és az étkezés előtti vércukorszintnek.

Az alacsony glikémiás terhelésű (index) étkezés megkönnyíti az étkezés időzítését. Az alacsony glikémiás terhelésű étkezések lassan és stabilan emelik a vércukorszintet, sok időt hagyva a test (vagy az injektált inzulin adag) reakciójára.

Azok az emberek, akik folyamatos glükózmonitorozást és inzulinpumpákat használnak az ujjbotok és az inzulininjekció helyett, kissé nagyobb rugalmassággal rendelkeznek az étkezés időzítésében, mivel valós idejű visszajelzéssel rendelkeznek, hogy segítsék őket a szénhidrátbevitel és az inzulin összehangolásában. Mindenkinek azonban előnyös, ha jobban megismeri étrend bevitelét, korlátozza az étrendet, hogy összhangban maradjon az alacsony glikémiás terhelésű étrenddel, és ételeit megfelelő inzulinadagokkal állítsa össze.

Az étkezés időzítésére és a glikémiás terhelésre való odafigyelés lehetővé teszi az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára, hogy a vércukorszintjük viszonylag stabil maradjon. A stabil vércukor megakadályozza a hipoglikémia és a hiperglikémia szövődményeit1. A legújabb tanulmányok ellentmondásos adatokat szolgáltattak a jobb glikémiás kontroll előnyeiről a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében. Míg korábban azt gondoltuk, hogy a hiperglikémia rosszabb, az adatok a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatát mutatják, amikor a hipoglikémia gyakori2. A kutatások szerint az általános stabil vércukorszint (kevés magas vagy alacsony) fenntartása a legjobb bármilyen komplikáció megelőzésére. Az alacsony glikémiás terhelésű evés és az étkezés állandó időzítése a legjobb módszer ennek elérésére.

Míg egyesek túlzásba esnek az étrend korlátozásával, az étkezés táplálkozási egyensúlyát (zsír, fehérje és szénhidrát) is fontos figyelembe venni. Pontosabban, a zsír, a fehérje és a rost lelassítja a szénhidrátok felszívódását, és így időt hagy az inzulin működésére, fokozatosan mozgatva a glükózt a vérből a célszövetekbe. A lassabb emésztés és felszívódás stabilabb vércukorszintet tart fenn.

KÉRDÉS

Melyek a glikémiás terhelések és indexek az 1-es típusú cukorbetegség diétájához?

A glikémiás index és a glikémiás terhelés tudományos kifejezés, amelyet az élelmiszer vércukorszintre gyakorolt hatásának mérésére használnak.

Az alacsony glikémiás terhelésű (index) ételek mérsékelten emelik a vércukorszintet, és így jobb választás a cukorbetegek számára. Az étel (vagy étkezés) glikémiás terhelését meghatározó fő tényezők a benne lévő rost, zsír és fehérje mennyisége.

A glikémiás index és a glikémiás terhelés közötti különbség az, hogy a glikémiás index az élelmiszer rögzített mennyiségére vonatkoztatott standardizált mérés, és a glikémiás terhelés a valós adagok méretét jelenti. Például egy tál borsó glikémiás indexe 68, de glikémiás terhelése 16 (az alacsonyabb jobb) 3. Ha csak a glikémiás indexre hivatkozna, azt gondolná, hogy a borsó rossz választás, de a valóságban nem ennél meg 100 gramm borsót. Normál adagméret mellett a borsó egészséges glikémiás terheléssel rendelkezik, valamint kiváló fehérjeforrás.

A glikémiás terhelésre való odafigyelés egyik módja hasonló a szénhidrátszámláláshoz. Például, ha egy csésze teljes kiőrlésű tésztát eszik 35 gramm szénhidráttal, és 5 gramm rostot tartalmaz; kivonhatja az 5 gramm rostot a teljes szénhidrátból, mert a rost csökkenti a tészta glikémiás terhelését. Így gyorsan ható inzulinadagot kell adni 30 gramm szénhidrát fedezésére. Megtanulhatja követni az alacsony glikémiás terhelésű étrendet is, ha megnézi az étrendi korlátozások listáját, vagy megérti, hogyan adhat zsírhoz, rosthoz vagy fehérjéhez ételt.