Ciklikus hányás szindróma (CVS) tünetei és okai

A ciklikus hányás szindróma (CVS) meghatározása és tényei

hányás

Mi a ciklikus hányás szindróma (CVS)?

A ciklikus hányás szindróma olyan rendellenesség, amely hányinger, hányás és fáradtság (letargia) visszatérő epizódjait okozza, amelyeket „paroxizmálisnak és sztereotípikusnak” is neveznek. Ezt az állapotot leggyakrabban kisgyermekeknél diagnosztizálják, de bármilyen életkorú embert érinthet. Először Samuel Gee írta le 1882-ben; az etiológia és a kórélettan ismeretlen, de a kutatók szerint a genetikai komponens jelentős szerepet játszhat ebben a szindrómában. A CVS-t a gyors hányás epizódjai, majd teljesen normális egészségi állapot jellemzi - a klinikusok ezt ki- és bekapcsolják, és a szindróma diagnosztikai jellemzője általában a négy fázisból álló sztereotip hányás.

4 A ciklikus hányás szindróma fázisai

A ciklikus hányás szindrómának négy fázisa van:

  1. Tünetmentes intervallum fázis: Ez a szakasz az epizódok közötti időszak, amikor nincsenek tünetek.
  2. Prodromális fázis: Ez a szakasz azt jelzi, hogy a hányinger és hányás epizódja kezdődik. Gyakran hányinger jellemzi - hasi fájdalommal vagy anélkül -, ez a szakasz néhány perctől néhány óráig tarthat. Előfordul, hogy a gyógyszer korai szedése ebben a szakaszban megállíthatja a folyamatban lévő epizódokat. Néha nincs figyelmeztetés. Lehet, hogy egy személy reggel egyszerűen felébred és hányni kezd.
  3. Hányás szakasz: Ez a szakasz hányingerből és hányásból áll; képtelenség hányás nélkül enni, inni vagy gyógyszereket szedni; sápadtság; álmosság; és kimerültség.
  4. Helyreállítási szakasz: Ez a szakasz akkor kezdődik, amikor a hányinger és a hányás megszűnik. Egészséges szín, étvágy és energia visszatér.

A hányás okai

Számos oka van az émelygésnek és a hányásnak. Ezeket a tüneteket a következők okozhatják:

  • Akut gastritis (a gyomor nyálkahártyájának közvetlen irritációja)
  • Központi okok, amelyekben az agyból érkező jelek hányingert és hányást okoznak
  • Egyéb betegségek, nem gyomorproblémák miatt
  • Gyógyszerek és orvosi kezelések
  • A bél mechanikus elzáródása

Ciklikus hányás szindróma tünetek és jelek

A ciklikus hányás szindrómát intenzív hányinger, hányás és letargia rohamai jellemzik, amelyek egy órától 10 napig tartanak. Egy személy óránként többször hányhat, ami veszélyes folyadékvesztéshez (kiszáradáshoz) vezethet. További tünetek lehetnek a szokatlanul sápadt bőr (sápadtság vagy sápadtság), hasi fájdalom, hasmenés, fejfájás és fokozott fényérzékenység (fotofóbia) vagy hangzavar (fonofóbia). A legtöbb érintett embernél az egyes rohamok jelei és tünetei meglehetősen hasonlóak. Következésképpen a ciklikus hányás szindrómában szenvedő személynek egy vagy több ilyen tünete és jele lehet:

  • Ismételt hányás vagy retching
  • Égés vagy öklendezés (száraz hányás)
  • Hasi fájdalom
  • Hasmenés
  • Láz
  • Szédülés
  • Sápadt bőr
  • Fényérzékenység (fotofóbia)
  • Hangérzékenység (fonofóbia)
  • Fejfájás
  • Étvágytalanság
  • Szomjúság
  • Csökkent vagy kevesebb vizeletürítés
  • Mozgásszervi betegség
  • Fáradtság vagy kimerültség

A ciklikus hányás szindróma rohamok meggyengítőek lehetnek, ami megnehezíti az érintett személy munkába vagy iskolába járását. Sajnos ezek a fent felsorolt ​​tünetek és tünetek sok más betegségnél is előfordulhatnak; a tünetek és az elengedési periódusok váltakozó mintázata a ciklikus hányás szindróma fő jele. Ezenkívül a legtöbb ciklikus hányás-szindrómában szenvedő személy a súlyos hányinger és hányás minden egyes ciklusa során azonos tüneteket mutat.

Okoz, kiváltó tényezők és kockázati tényezők

A hányinger és a hányás epizódjait számos különböző tényező okozhatja és kiválthatja.

  • A ciklikus hányási szindróma leggyakoribb okai a fertőzések (például krónikus arcüreggyulladás, fogszuvasodás) és az érzelmi izgalom (pánikrohamok, szorongás, ünnepek, partik), negatív számot meghaladó pozitív helyzetekkel.
  • Egyéb kiváltó tényezők lehetnek evés nélküli időszakok (böjt), meleg vagy hideg hőmérsékleti szélsőségek, alváshiány, túlterhelés, allergiák, bizonyos ételek (csokoládé, sajt, nátrium-glutamát) fogyasztása, túlevés, alkoholfogyasztás és menstruáció.

Migrénes fejfájás: A kutatók szerint migrénnel kapcsolatos mechanizmusok lehetnek érintettek. Például a CVS-ben szenvedő betegeknél előfordul a migrénes fejfájások családi előfordulása, és sok olyan CVS-ben szenvedő betegnél, akik végül felnőttkori fejlett migrénes fejfájást oldottak meg.

Mitokondriális DNS (mDNS) is szerepet játszhat. A kutatók bebizonyították, hogy a CVS-ben és a neuromuszkuláris betegségben szenvedő gyermekek 86% -ának volt olyan anyja, akinek kórtörténetében migrén volt. CVS-ben szenvedő gyermekeknél az mDNS nagy gyakorisággal mutatta ki a polimorf változásokat az mDNS-ben, 1655T és 3010A néven.

Szimpatikus ideg hiperreaktivitás és autonóm diszfunkciók: Úgy tűnik, hogy a CVS-ben szenvedő betegek szimpatikus idegrendszeri hiperreaktivitással és autonóm diszfunkcióval rendelkeznek. A tünetek közé tartozik a kipirulás, a bőr sápadtsága, a láz, a letargia, a fokozott nyáltermelés és a hasmenés nagyobb kockázatot jelentenek a CVS kialakulásában.

Stressz válasz: A pszichológiai, fizikai és fertőző epizódok ennek a szindrómának kiváltó okai.

Krónikus szabadidős marihuána-használat: A krónikus marihuána-használatot összefüggésbe hozták a CVS-epizódokkal, és hányingerhez/hányáshoz köthetik az endokannabinoid rendszert, amelyről feltételezik, hogy szerepet játszik az émelygésben, hányásban és stressz-kontrollban. Egyes kutatók azt javasolják, hogy a 19 évesnél fiatalabb, CVS-szerű tünetekkel rendelkező férfiakat mindig meg kell kérdezni a marihuána használatáról.

Az agy-bél kapcsolat vagy elmélet különösen a korai szakirodalomban említették a CVS okaként. Bár az elméletnek van némi támogatottsága (például a stressz és/vagy a migrén hányást vált ki), más (fiziológiai vagy genetikai) tényezők egyaránt kiválthatják a betegséget. Vannak mások, akik szerint a bélbaktériumok kiválthatják a CVS-t, ha a bélben a normál baktériumflóra baktériumos elszaporodása következik be, de erre az elméletre nincs megfelelő bizonyíték.

Következésképpen nem világos, hogy mely tényezők tartalmazzák a CVS legmagasabb kockázati tényezőit. A legtöbb kutató azonban úgy ítéli meg, hogy a problémát a CVS okozza, vagy annak megnövekedett kockázata van, amikor több tényező (genetikai, autonóm, környezeti és/vagy idegi/agyi funkciók) közelednek egymáshoz, ami többtényezős okokat és kockázati tényezőket eredményez. Jelenleg a legtöbb kutató arra a következtetésre jut, hogy az ok (ok) ismeretlenek.

KÉRDÉS

Ki kap ciklikus hányás szindrómát?

A ciklikus hányás szindróma pontos előfordulása nem ismert; becslések szerint 3,15 és 2000 között mozog 100 000 gyermek. Az állapotot felnőtteknél ritkábban diagnosztizálják, bár a legutóbbi tanulmányok szerint az állapot ugyanolyan gyakori lehet felnőtteknél, mint gyermekeknél.

Genetikai (örökletes)?

A ciklikus hányás szindróma legtöbb esetben az érintett embereknél nem ismert a kórtörténet a családjukban, de sok CVS-ben szenvedő egyén családjában előfordult kapcsolódó állapotok, például migrén, anyáikban és más anyai rokonaikban. Ez a családtörténet öröklési mintára utal, amelyet anyai öröklésnek vagy mitokondriális öröklésnek neveznek, amely a mitokondriális DNS-ben található génekre vonatkozik. A mitokondriális öröklődéssel járó rendellenességek a család minden generációjában megjelenhetnek, és férfiakat és nőstényeket egyaránt érinthetnek. Mivel azonban a mitokondriumok csak petesejteken keresztül (nem spermiumokon keresztül) szállíthatók egyik generációról a másikra, mitokondriális állapotokat csak a nők adnak át gyermekeiknek. Ezenkívül a legtöbb kutató azt sugallja, hogy a CVS fejlesztéséhez más tényezőkre lehet szükség a genetikai komponens kiváltásához.

Melyik különlegességek orvosok vagy más egészségügyi szakemberek kezelik az állapotot?

A beteg elsődleges orvosán vagy gyermekorvosán kívül általában gasztroenterológusokkal (az emésztőrendszer rendellenességeire szakosodott orvosokkal) kell konzultálni. Ezen túlmenően komplikációk kialakulása esetén szükség lehet a kritikus gondozású (felnőtt vagy gyermek) szakemberek konzultációjára.

Honnan tudhatom, hogy van-e CVS (diagnózis)?

A ciklikus hányás szindrómát nehéz diagnosztizálni, mert semmilyen teszt - például vérvizsgálat vagy röntgen - nem állapíthatja meg a ciklikus hányás szindróma diagnózisát. Az orvosnak meg kell vizsgálnia a tüneteket és a kórtörténetet, hogy kizárja az egyéb gyakori betegségeket vagy rendellenességeket, amelyek hányingert és hányást okozhatnak. A diagnózis felállítása időbe telik, mert az orvosnak azonosítania kell a hányás mintáját vagy ciklusát is. Például az a beteg, akinek legalább öt külön hányásos epizódja volt, vagy legalább három különálló epizódja volt hat hónapon át gyermekeknél, vagy egy év alatt felnőtteknél, akiknél a korábbi epizódokhoz hasonló rohamok voltak (például ugyanazon nap, ugyanazon időtartamú és azonos intenzitású), valószínűbbé teszi a CVS diagnózisát.

Azonban nem szokatlan, hogy laboratóriumi vizsgálatokat végeznek, például CT, ultrahang vagy hasi MRI, mágneses rezonancia enterográfia, endoszkópia, felső GI röntgensorozatok, gyomor-bél motilitási tesztek, ételallergiás vizsgálatok és egyéb, hogy segítsenek az orvosnak győződjön meg arról, hogy a hasonló tünetekkel járó betegségek nem okoznak problémát.

Van-e diéta vagy természetes kezelések erre a szindrómára?

Bár az otthoni gyógymódokat nem vizsgálták jól, az anekdotikus jelentések szerint legalább három gyógymód segíthet néhány betegnél. Biofeedback-ek a stressz csökkentésére, az L-karnitin, amely elősegíti a zsír energiává alakítását, és a Q10 koenzim, a mitokondriális diszfunkciót elősegítő anyag.

A CVS-támadások újbóli előfordulásának csökkentését elősegítő étrendekről beszámolunk a gluténmentes étrendről, a Paleo diétáról (a korai emberek által elfogyasztott ételek, például hal, hús, zöldség és gyümölcs alapú étrend tej- vagy zöldtermék nélkül), valamint a GAPS-ről. étrend (bonyolult étrend, amelyet gyomor-bélrendszeri immunproblémákkal küzdenek). A szülőknek és az egyéneknek az otthoni gyógymódok vagy étrendek bármelyikének alkalmazása előtt ellenőrizniük kell orvosukat, hogy elkerüljék a gyermek vagy felnőtt állapotának esetleges mellékhatásait vagy romlását.