2. fejezet - A szénhidrátok szerepe az egészség fenntartásában

Míg a ketózis elkerülése érdekében szükséges szénhidrátmennyiség nagyon kicsi (kb. 50 g/nap), a legtöbb ember étrendjében a szénhidrát adja az energia túlnyomó részét. Számos oka van ennek. Az oxidatív anyagcseréhez könnyen hozzáférhető energián túlmenően a szénhidráttartalmú ételek fontos mikroelemek és fitokémiai anyagok hordozói. Az étrendi szénhidrát fontos a glikémiás homeosztázis fenntartásához, valamint a gyomor-bél rendszer integritásához és működéséhez. A zsírtól és a fehérjétől eltérően az étkezési szénhidrát magas szintje, feltéve, hogy különféle forrásokból származik, nem jár káros egészségügyi hatásokkal. Végül, a magas szénhidráttartalmú étrend a magas zsírtartalmú étrendhez képest csökkenti az elhízás és társbetegségei kialakulásának valószínűségét. Az optimális étrendnek az összes energia legalább 55% -át kell tartalmaznia, különféle élelmiszer-forrásokból nyert szénhidrátokból.

A konzultáció egyetértett abban, hogy ha a szénhidrátfogyasztás szintje meghaladja az összes energia 75% -át, akkor jelentősen káros hatások lehetnek a táplálkozási állapotra, ha kizárják a megfelelő mennyiségű fehérjét, zsírt és más nélkülözhetetlen tápanyagokat. A konzultáció a szénhidrátból származó teljes energia legalább 55% -ának ajánlása alapján rájött, hogy a teljes energia jelentős százalékát fehérjéknek és zsíroknak kell biztosítaniuk, de ezek hozzájárulása az összes energiafogyasztáshoz országonként változik. egy másik az élelmiszer-fogyasztási szokások és az élelmiszer-rendelkezésre állás alapján.

Felnőtteknél fontos, hogy a bevitt energia mennyisége megegyezzen az elfogyasztott energia mennyiségével. Az energiaegyensúly fenntartása fontos az elhízás és az ezzel járó társbetegségek, például a cukorbetegség és a szív- és érrendszeri betegségek elkerülése érdekében. Pozitív energiamérleg és elhízás akkor fordul elő, ha a teljes energiafogyasztás meghaladja az összes energiafelhasználást, függetlenül a felesleges energia összetételétől. Az étrend összetétele azonban befolyásolhatja, hogy a pozitív energiaegyensúly bekövetkezik-e és milyen mértékben.

A diéta összetétele befolyásolhatja az energiaegyensúly fenntartásának képességét is. Különösen azok a diéták, amelyek legalább 55% energiát tartalmaznak különféle szénhidrátforrásokból, a magas zsírtartalmú étrendekhez képest csökkentik a testzsír felhalmozódásának valószínűségét. Alapvető adatok szerint a magas zsírtartalmú étrendek általában elősegítik a teljes energiafogyasztást, mint a magas szénhidráttartalmú étrendek (58,70). Ennek oka lehet a magas szénhidráttartalmú étrend alacsony energiasűrűsége, mivel az elfogyasztott ételek összmennyisége fontos jóllakási jelet ad (71). Nincsenek arra utaló adatok, hogy a különböző típusú szénhidrátok eltérő módon befolyásolnák a teljes energiafogyasztást.

Az étrend összetétele azon túl, hogy befolyásolja a felesleges energia rendelkezésre állásának esélyét, befolyásolja a felesleges energia arányát is, amelyet testzsírként tárolnak. A test nagy zsírraktár-kapacitással rendelkezik, és a felesleges táplálékzsírt nagyon hatékonyan tárolják a zsírszövetben. Alternatív megoldásként a test szénhidrát-tárolási képessége korlátozott, és a felesleges szénhidrát nem hatékonyan tárolható testzsírként (72). Ehelyett a felesleges szénhidrát általában oxidálódik, ami a zsír oxidációjának csökkenése révén közvetett zsírfelhalmozódáshoz vezet (73).

Korábban úgy gondolták, hogy a felesleges zsír és szénhidrát egyformán hizlal. Ez annak a feltételezésnek volt köszönhető, hogy a de novo lipogenezis a felesleges szénhidrát ártalmatlanításának általánosan használt útja volt. A rendelkezésre álló adatok arra utalnak azonban, hogy ez a folyamat ritkán fordul elő emberi alanyokban, és csak jelentős szénhidrát-túladagolás esetén (74). A legtöbb szokásos körülmények között a testzsír felhalmozódása de novo lipogenezissel kvantitatív szempontból nagyon alacsony.

Megjegyezve, hogy a de novo lipogenezis alacsony hozzájárulást jelent a testzsír felhalmozódásához, meg kell jegyezni, hogy a de novo lipogenezis fokozódik inzulinrezisztenciával és rendkívül magas szacharóz vagy fruktóz fogyasztással (74).

Az energiaegyensúly fenntartása mind az energiafelvételtől, mind az energiafelhasználástól függ. A rendszeres fizikai aktivitás fenntartása nagymértékben csökkenti a pozitív energiamérleg kialakulásának valószínűségét, függetlenül az étrend összetételétől. Egyetértés van abban, hogy a magas szénhidráttartalmú étrend és a rendszeres testmozgás kombinációja az optimális megoldás a pozitív energiamérleg és az elhízás elkerülésére.

A fizikai aktivitás megnövekedett energiaigényét szénhidrát vagy zsír biztosíthatja. A szénhidrát fontossága az étrendben egyre kritikusabbá válik, mivel a fizikai aktivitás mennyisége és intenzitása növekszik.

Számos fejlődő országban a fő kihívás a mindennapi magas szintű fizikai munka által létrehozott napi energiaigény kielégítése. Ilyen esetekben ösztönözni kell minden elegendő energiát biztosító szénhidrát és zsír kombinációt.

Sok ország javasolja a szabadidő fizikai aktivitásának növelését. Míg a megnövekedett fizikai aktivitás egyértelműen megnövelné az energiaigényt, ezek nem okoznak igényt specifikus makrotápanyagokra. Inkább a fent meghatározott optimális étrendet tartják elegendőnek az ilyen fizikai aktivitás biztosításához.

Jelentős bizonyíték van arra, hogy a kiegészítő szénhidrát javíthatja az elit állóképességgel edzett sportoló teljesítményét. Kimutatták, hogy az állóképességi eseményt megelőző néhány napos magas szénhidráttartalmú étrend, a szénhidrátterhelés, az esemény előtti magas szénhidráttartalmú étkezés és a szénhidrát-tartalmú szénhidrát-tartalmú italok formájában nyújtott szénhidrát-kiegészítők hosszú távú kerékpározás és futás közben fokozzák a teljesítményt. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy az ilyen szénhidrát-kiegészítés javítaná a teljesítményt az emberek többségénél, akik alacsonyabb intenzitású és időtartamú szabadidős fizikai tevékenységet folytatnak. Másrészt a testmozgást követő szénhidrátbevitel elősegítheti a kimerült glikogénkészletek gyors feltöltését (75).

Felmerült, hogy az étel bevitele fontos hatással lehet a viselkedésre. Míg a reggeli elfogyasztása olyan gyermekek számára, akik általában nem reggeliznek, növelhetik a kognitív teljesítményt (76), kevésbé egyértelmű, hogy az étrend általános összetétele befolyásolhatja a viselkedést. Felmerült, hogy a cukorfogyasztás hiperaktivitáshoz vezet a gyermekeknél. Azonban a szakirodalom átfogó áttekintése (77) arra a következtetésre jutott, hogy nincs bizonyíték annak az állításnak az alátámasztására, hogy a finomított cukorbevitel bármilyen jelentős hatással lenne a gyermekek viselkedésére vagy a "kognitív teljesítményre".

Mivel a glükóz a központi idegrendszer elengedhetetlen üzemanyaga, a szénhidrátoknak azt is felvetették, hogy szerepet játszanak a memóriában és a kognitív funkciókban. Bár a glükózszint és a memória feldolgozása között összefüggés látszik, ennek a kapcsolatnak a klinikai jelentősége továbbra sem tisztázott.

Az energia- és tápanyagigény nő a terhesség és a szoptatás ideje alatt, és a terhes nők számára az elsődleges kihívás e megnövekedett energiaigény kielégítése az egészséges utódok biztosítása érdekében. Megfigyelték, hogy ahol az élelmiszer-ellátás változatossága alacsony és a szénhidrátbevitel magas, az alacsony születési súly gyakoribb. Ez aggodalomra ad okot a magas szénhidráttartalmú étrend megfelelőségének a terhesség energia- és tápanyagigényének kielégítésére, ha az ételek sokfélesége korlátozott. Az energia- és tápanyagigényeket sokféle szénhidráttartalmú étel fogyasztásával kell kielégíteni. Bizonyos aggodalomra ad okot a túlzott zsírbevitel a terhesség alatt is, mivel összefüggésbe hozható az anya elhízásának kockázatával.

Számos országban a csecsemők az anyatejjel vagy tápszerrel 45-55% energiát kapnak zsírból, szénhidrátból pedig 35-45% energiát. Míg a zsírbevitel konkrét csökkentése kétéves kor alatt nem ajánlott, sok országban a csecsemők alacsonyabb zsírtartalmú étrendet fogyasztanak. Ez addig nem jelent problémát, amíg az energiaigény teljesül. Kétéves kortól kezdve fokozatosan be kell vezetni az optimális étrendet (a teljes energia legalább 55% -a különféle szénhidrátforrásokból).

Az élet első négy-hat hónapjában kizárólagos szoptatás ajánlott, mivel ez a laktóz koncentrációját az érő újszülött és csecsemő béléhez igazítja, különösen a vastagbél mikroflóra és a hasnyálmirigy amiláz termelődése közben. A tápszerrel táplált csecsemők esetében a szénhidrátoknak és más tápanyag-összetevőknek általában a lehető legnagyobb mértékben és a Codex Alimentarius szabványainak megfelelően kell utánozniuk az anyatejet (78).

Az újszülött és a fiatal csecsemő szénhidrát emésztését mind a gasztrointesztinális érés, mind a bevitt szénhidrát kémiai jellege jelentősen befolyásolja. A vastagbél mikroflórájának kialakulása felelős a vastagbél szénhidrát eltávolításáért, a vastagbélbe jutó szénhidrátok rövid láncú zsírsavakká alakításáért. A mikroflóra bármilyen rendellenessége vagy nem megfelelő fejlődése (helytelen csecsemőtápszer, antibiotikumok, fertőzés) vastagbél szénhidrát túlterheléséhez és hasmenéshez vezet.

A tejtermékekből származó laktóz fő szénhidrátforrás lehet a kisgyermekek számára. Ezenkívül a tej kiváló minőségű fehérje, kalcium és riboflavin forrása. A legtöbb populációban, még az alacsony laktázaktivitásúaknál is, a tej kis mennyiségben fogyasztható, különösen étkezés után, együtthígítással hígítva. Az erjesztett tejtermékek a legtöbb ember étrendjében értékes elemek lehetnek, függetlenül a bél laktáz állapotától.

Gyakran a gyermekkorból a felnőttkorba való átmenet az étkezési szokások változásával jár. A fejlődő országokban a gyerekek gyakran nagyon magas szénhidrátfogyasztást fogyasztanak egyetlen vagy kevés forrásból, míg a felnőttek nagyobb változatosságot élveznek. Ilyen esetekben a felnőttek étrendjét részesítik előnyben. A fejlett országokban viszont a felmérések azt mutatják, hogy a gyermekek több szénhidrátot fogyasztanak több forrásból, mint a felnőttek. Ezekben az országokban a gyermekek által fogyasztott étrend előnyösebbnek tűnik. Mindkét helyzetben a legkülönbözőbb forrásokból származó szénhidrátenergia legalább 55% -a az optimális.