Napi 3 tojás vagy ennek megfelelő mennyiségű kolin bevitele 4 hét kiegészítéseként növeli a plazma kolint anélkül, hogy megváltoztatná a plazma TMAO-t a metabolikus szindrómás résztvevőknél

Minu Thomas, Marissa Dibella, Olga V Malysheva, Marie A Caudill, Christopher Blesso, Maria-Luz Fernandez, napi 3 tojás bevitele vagy ennek megfelelő mennyiségű kolin 4 hét kiegészítéseként növeli a plazma kolint anélkül, hogy megváltoztatnák a plazma TMAO-t a metabolikus szindrómában szenvedőkben, A táplálkozás jelenlegi fejleményei, 4. kötet, Függelék_2, 2020. június, 480. oldal, https://doi.org/10.1093/cdn/nzaa045_113

ennek

Absztrakt

Korábbi, fiatal, egészséges populáción végzett vizsgálatunk azt mutatta, hogy a petesejtekből származó kolin (foszfatidilkolin) biohasznosíthatóbb, mint a kiegészítő kolin (kolin-bitartarát), a plazma kolin-koncentrációinak meghatározása alapján. A tanulmány célja két kolinforrás ekvivalens mennyiségének összehasonlítása a plazma kolinon és származékain, köztük a trimetilamin-N-oxidon (TMAO) és a gyulladásos markereken 32 és 70 év közötti, metabolikus szindrómában szenvedő férfiaknál és nőknél (MetS).

Huszonhárom MetS-ben szenvedő alany vett részt ebben a randomizált, keresztezett klinikai vizsgálatban. A résztvevők kezdetben 2 hetes időszakon mentek keresztül tojás elfogyasztása nélkül, amelyet véletlenszerű elosztás követett napi 3 tojás vagy kolin-pótlás céljából 4 héten keresztül (mindkét étrend kolinekvivalense napi 400 mg volt). 3 hetes lemosási időszakot követően a résztvevőket az alternatív étrendbe osztották be. Megmértük a plazma kolint és a plazma TMAO-t, valamint a C-reaktív fehérjét (CRP), a gyulladásos markereket és a májenzimeket.

Bár a tojásbevitel után a plazma kolinjának összességében szignifikáns növekedése volt, a kiindulási értékhez képest (P 0,05). Az alapértékek 7,9 ± 2,1 nmol/ml voltak, szemben a tojás 9,9 ± 2,2 és 9,5 ± 2,1 nmol/ml értékével (P 0,1). Amikor a gyulladásos markereket mértük, a kiindulási értékhez képest a CRP alacsonyabb volt a petesejt után (0,49 ± 0,50 vs. 0,36 ± 0,37 mg/dl, P