A bizonyítékokon alapuló orvoslás alapelveinek kihívása a klinikai elhízási kezelések között

Szerzői): Bojan Miletic, Marko Boban, Igor Prpic, Zeljko Jovanovic Kardiológiai Tanszék, Thalassotherapia Opatija Egyetemi Kórház, Fiumei Orvostudományi Egyetem, M Tita 188/1, Opatija 54410, Horvátország., Horvátország

Társulás:

Napló neve: Jelenlegi klinikai farmakológia

8. évfolyam, 2013. évi 2. szám

Absztrakt:

Az elhízás az egyik legnagyobb egészségügyi probléma világszerte. Van azonban bizonyos hiányosság az objektív, bizonyítékokon alapuló klinikai terápiás algoritmusok tekintetében. A konzervatív terápia (életmódváltás, farmakoterápia) gyakran nem képes klinikailag jelentős súlycsökkenést elérni. Emiatt hatékonyabb kezelési formákat fejlesztettek ki (például bariatrikus műtét vagy az endoszkópos gasztroenterológiai eszközök újonnan megjelenő területe). A műtéti terápia megvalósítását viszonylag szűken meghatározott indikációs paraméterekkel jelölik. Az endoszkópos módszerek ígéretes eredményeket mutattak a fogyásban, kielégítve a biztonsági profilokat, bár az elhízás kezelésében nincsenek egyértelműen meghatározott endoszkópos eszközök. Az endoszkópos kezelés különösen érdekesnek tűnik a műtét alternatívájaként, mivel jelentősen csökkent a műtéti kockázat. Ez az áttekintés az elhízás invazív kezelésének helyzetét elemzi.

Kulcsszavak: Bariatrikus sebészet, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, bizonyítékokon alapuló orvoslás, hiperlipoproteinémia, intragasztrikus léggömb, metabolikus szindróma, elhízás

Jelenlegi klinikai farmakológia

Cím:A bizonyítékokon alapuló orvoslás alapelveinek kihívása a klinikai elhízási kezelések között

HANGERŐ: 8. PROBLÉMA: 2

Szerzői):Bojan Miletic, Marko Boban, Igor Prpic és Zeljko Jovanovic

Társulás:Kardiológiai Klinika, Thalassotherapia Opatija Egyetemi Kórház, Rijekai Orvostudományi Egyetem, M Tita 188/1, Opatija 54410, Horvátország.

Kulcsszavak:Bariatrikus műtét, szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, bizonyítékokon alapuló orvoslás, hiperlipoproteinémia, intragasztrikus ballon, metabolikus szindróma, elhízás

Absztrakt:Az elhízás az egyik legnagyobb egészségügyi probléma világszerte. Van azonban bizonyos hiányosság az objektív, bizonyítékokon alapuló klinikai terápiás algoritmusok tekintetében. A konzervatív terápia (életmódváltás, farmakoterápia) gyakran nem képes klinikailag jelentős súlycsökkenést elérni. Emiatt hatékonyabb kezelési formákat fejlesztettek ki (például bariatrikus műtét vagy az endoszkópos gasztroenterológiai eszközök újonnan megjelenő területe). A műtéti terápia megvalósítását viszonylag szűken meghatározott indikációs paraméterekkel jelölik. Az endoszkópos módszerek ígéretes eredményeket mutattak a fogyásban, kielégítve a biztonsági profilokat, bár az elhízás kezelésében nincsenek egyértelműen meghatározott endoszkópos eszközök. Az endoszkópos kezelés különösen érdekesnek tűnik a műtét alternatívájaként, mivel jelentősen csökkent a műtéti kockázat. Ez az áttekintés az elhízás invazív kezelésének helyzetét elemzi.

Erről a cikkről

Idézd ezt a cikket:

Bojan Miletic, Marko Boban, Igor Prpic és Zeljko Jovanovic, „A bizonyítékokon alapuló gyógyászati elvek kihívása a klinikai elhízás kezelése között”, Jelenlegi klinikai farmakológia (2013) 8: 156. https://doi.org/10.2174/1574884711308020007

DOI https://doi.org/10.2174/1574884711308020007	ISSN nyomtatása 1574-8847
Kiadó neve Bentham Science Publisher	Online ISSN 2212-3938

Cikk részletei

KÖTET: 8
KÉRDÉS: 2
Év: 2013
Oldal: [156 - 158]
Oldalak: 3
DOI: 10.2174/1574884711308020007
Ár: 65 dollár

Cikkmérők

Kapcsolódó cikkek)

Többszörösen telítetlen zsírsavak a patológiás retina angiogenezisében
A jelenlegi táplálkozási és élelmiszer-tudomány
Retrospektív tanulmány az emelt korú anyákról és az asszisztált reproduktív technikákról, orvosi-jogi tanácsadás, „gondolkodáshoz való étel”
Jelenlegi gyógyszerészeti biotechnológia
A mitokondriális biogenezis megcélzása az inzulinrezisztencia kezelésére
Jelenlegi gyógyszerészeti tervezés
A stabil anginához kapcsolódó új kockázati tényezők
Jelenlegi gyógyszerészeti tervezés
A HLA II. Osztályú autoimmun cukorbetegség vizsgálata
Jelenlegi molekuláris orvoslás
A PPI-k túlzott használata betegeknél felvételkor, kórházi kezelés alatt és mentesítéskor a spanyol tercier kórházban
Jelenlegi klinikai farmakológia
Glikációs szög a diabéteszes vaszkulopátia vizsgálatához: ok és kúra
A jelenlegi érfarmakológia
Endoplazmatikus retikulum stressz, diabetes mellitus és szöveti sérülés
Jelenlegi fehérje- és peptidtudomány
A legmagasabb halálozás a dialízis megkezdése előtti és az azt követő első évben 2 típusú diabéteszes nephropathiás betegeknél
A jelenlegi cukorbetegségről szóló vélemények
Modellezés és informatika az antidiabetikus szerek tervezésében
Jelenlegi gyógyszerészeti tervezés

A legtöbbet letöltött cikk (ek)

Célkitűzés: A MAb-k különböző rendszerek, például kardiovaszkuláris, légzőszervi, hematológiai, vese-, immunológiai és onkológiai betegségek kezelésére engedélyezettek. A MAb-t árva betegségek vagy olyan indikációk kezelésére engedélyezték, mint a paroxizmális éjszakai hemoglobinuria, valamint a rákos megbetegedések és a sclerosis multiplex, ahol több száz beteget kezelnek, sőt olyan betegségeket is kezelhetnek, mint emlőrák, asztma és rheumatoid arthritis, ahol milliókat kezelnek. Ez az áttekintés röviden az FDA által jóváhagyott MAb termékek típusaira, molekuláris célpontjaira, hatásmechanizmusára és terápiás javallataira összpontosít, amelyek jelenleg a piacon elérhetők.

Módszerek: Ez a kézirat bemutatja a kérdőív tervezéséhez szükséges különféle lépéseket, és betekintést nyújt a kérdőív összeállításának és validálásának alapvető fontosságaiba. A kérdőív adatainak képesnek kell lenniük a tanulmány céljainak megértésére; máskülönben téves értelmezéshez vagy elfogultsághoz vezethet, csökken a tanulmányi erő és képtelen általánosítani a tanulmány eredményeit.

Módszerek: Különösen az anti-PD-1 nivolumab és az anti-CTLA-4 ipilimumab kombinációja már úttörő pozitív eredményeket hozott a fejlett NSCLC-ben, és más kombinációkat jelenleg vizsgálnak.

Eredmények: Ezért ez a cikk átfogó, korszerű áttekintést kíván nyújtani az immunterápia kombinációjáról, a jövőbeli irányokra vonatkozó javaslatokkal együtt. Átfogó szakirodalmi keresést végeztek a MEDLINE/PubMed és a ClinicalTrials.gov webhelyen történő támogatható vizsgálatok azonosítására.

Következtetés: A nivolumab és az ipilimumab a legígéretesebb immunterápiás kombinációt előrehaladott NSCLC betegek kezelésében; az új immunterápiák biztonságosságát, tolerálhatóságát és hatékonyságát (monoterápiában és immunterápiás kombinációkban) tovább kell értékelni a jövőbeli vizsgálatok során.

Módszerek: A szerzők strukturált bibliográfiai adatbázis-keresést folytattak a lektorált kutatási szakirodalom számára, fókuszált áttekintő kérdés és befogadási/kizárási kritériumok felhasználásával. A legrelevánsabb és naprakész kutatások kerültek be.

Eredmények: A gyógyszer által kiváltott perifériás neuropathia gyakori és fájdalmas állapot, amelyet számos különböző és gyakran felírt gyógyszer okoz. Leggyakrabban a DIPN-t kemoterápiás szerekben, antimikrobiális szerekben, kardiovaszkuláris gyógyszerekben, pszichotrop és görcsoldó szerekben észlelik. Bizonyos gyógyszerek következetesebb neuropátiás mellékhatásokat mutatnak, mint például a kemoterápiás vegyületek, de másokat általában a szolgáltatók nagyobb hányada, például a sztatinok írnak fel. A DIPN nagyobb valószínűséggel fordul elő olyan betegeknél, akiknek egyidejűleg olyan kockázati tényezői vannak, mint például a már meglévő neuropathia, cukorbetegség és a kapcsolódó genetikailag hajlamosító betegségek. A DIPN-t gyakran nehéz kezelni, azonban a gyógyszerek, köztük a duloxetin és a gabapentin, kimutatták, hogy csökkentik a neuropátiás fájdalmat. A neuromoduláció fejlett technikái ígéretet ígérnek, bár további randomizált és kontrollált vizsgálatokra van szükség a hatékonyság megerősítéséhez.

Következtetés: Az ebben a felülvizsgálatban érintett gyógyszerek ismerete és azok káros neuropátiás hatásának lehetősége fontos azoknak a szolgáltatóknak a gondozásában, akik olyan fájdalom, paresztézia vagy gyengeség új tüneteiről számolnak be. A DIPN megelőzése különösen fontos, mert a kezelés gyakran kihívást jelent. Míg számos farmakológiai terápia fájdalomcsillapító hatást mutatott a DIPN által okozott fájdalomban, sok beteg továbbra is törekszik a kezelésre. További vizsgálatokra van szükség az intervenciós, neuromoduláló terápiák hatékonyságának tisztázásához.

Célkitűzés: A lupus nephritis kezelését nagyrészt a vese biopsziás mintán található szövettani osztály alapján határozzák meg. A legtöbb esetben a lupus nephritis I. és II. Osztálya nem igényel semmilyen specifikus kezelést, a III. És IV. Osztályú lupus nephritis azonban immunszuppresszív terápiát igényel. Az V. és VI. Osztály kezelése továbbra is ellentmondásos. 2012-ben hat irányelvet vezettek be a lupus nephritis kezelésére. Ezek az irányelvek átfogó kezelési terveket kínálnak a Lupus nephritis minden osztályához, de sok szempontból különböznek egymástól. A cikk célja a lupus nephritis és a rezisztens lupus nephritis hat osztályában alkalmazott rendelkezésre álló farmakológiai kezelések jelenlegi irodalmának áttekintése, a nem megfelelő terápiás válasz, a gyógyszeres kezeléssel összefüggő mellékhatások, a lupus nephritis relapszusainak kezelésére irányuló stratégiák., és néhány jövőbeli kezelési lehetőség.

Módszerek: A lupus nephritisről rendelkezésre álló szakirodalmat és kezelési irányelveket részletesen áttekintettük, hogy átfogó áttekintést nyújtsunk be a lupus nephritis különböző osztályainak elérhető kezelési lehetőségeiről.

Módszerek: Átfogó kutatást végeztünk a vonatkozó szakirodalommal kapcsolatban az SGLT-2 inhibitorok klinikai gyakorlaton kívüli használatáról, bemutatva a fő előnyöket és a lehetséges kockázatokat.

Eredmények: Az SGLT-2 inhibitorok javított glikémiás szabályozással, a testtömeg csökkenésével és az inzulin dózisának csökkenésével járnak, kedvező kardiovaszkuláris és vese hatásukkal együtt. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a DKA események fokozott előfordulásával való összefüggést, jól ismert hajlamosító tényezők jelenlétében. További vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy ezek a betegek kiegészítő kezelésként kezelhetők-e.

Célkitűzés: Ebben a cikkben a nanorészecskék orális és intranazális alkalmazásának előnyei és hátrányai az agyi iszkémia kezelésében az állati modellek mellett a kutatók bemutatnak néhány cikket ezen a területen, és röviden megemlítik a munka eredményeit.

Módszerek: Számos releváns publikált cikket 183 gyűjtöttek kezdetben három népszerű adatbázisból, köztük a PubMed, a Google Scholar és a Scopus. A jelen munka fő céljával nem szorosan összefüggő cikkeket eltávolítottuk a tanulmányi folyamatból. A jelenlegi adatsor végül 125 publikált cikket tartalmazott.

Eredmények: A gyógyszer közvetlen juttatása az állati agyba a szájon és az orron keresztül több terápiás hatással bír, mint a gyógyszerek szisztémás leadása. A gyógyszer hozzáadása a nanorészecskék komplexumához potenciálisan javíthatja a gyógyszerek CNS-be juttatását.

Következtetés: Az orális és az intranazális út korlátai ellenére a nano gyógyszerek orális és intranazális alkalmazásának terápiás potenciálja magas az agyi ischaemia kezelésében.