A cardiorespiratoris fitnesz és az elhízás asszociációi a károsodott éhomi glükóz és a 2-es típusú cukorbetegség kockázataival férfiaknál

Absztrakt

CÉLKITŰZÉS- A tanulmány célja a kardiorespirációs alkalmasság (a továbbiakban: fitnesz) és a különböző elhízási intézkedések összefüggéseinek vizsgálata volt, az incidens károsodott éhomi glükóz (IFG) és a 2-es típusú cukorbetegség kockázataival.

cardiorespiratoris

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK—Ez egy prospektív kohortvizsgálat volt 14 006 férfival (7795 az IFG elemzésére), akiknek nem volt kóros elektrokardiogramjuk, vagy kórtörténetükben nem volt szívroham, stroke, rák vagy cukorbetegség.

EREDMÉNYEK—A férfiak közül 3612 (39 610 személyév) és 477 (101 419 személyév) fejlett IFG, illetve 2-es típusú cukorbetegség. A többváltozós elemzésekben a legkevésbé illeszkedő 20% -kal összehasonlítva az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség kockázata a legjobban illeszkedő 20% -ban 14, illetve 52% -kal volt alacsonyabb (mindkét P 2, a derék átmérője> 102,0 cm, vagy a testzsír ≥25% -a 2,7 volt) -, 1,9-, és 1,3-szor nagyobb kockázatot jelent a 2-es típusú cukorbetegségben, mint a nem elhízott férfiak esetében (mind a P 2-t, mind a kóros pihenő vagy testmozgás elektrokardiogramot, vagy a kórtörténetben szereplő szívrohamot, stroke-ot vagy rákot a kiinduláskor kizárták) (n = 1,751). Ezenkívül kizárták azokat a férfiakat, akik a futópad teszten nem érték el életkoruk által előre jelzett maximális pulzusuk legalább 85% -át (220 mínusz életkor években) (n = 229).

A 2-es típusú cukorbetegség eredményének elemzéséhez a kiinduláskor cukorbetegségben szenvedő férfiakat az éhomi plazma ≥7,0 mmol/l (126 mg/dl) glükózszint alapján, a kórelőzményben szereplő cukorbetegségben szenvedők vagy a jelenlegi inzulin-terápiát is kizárták. elemzéseket (n = 759), így 14006 férfit eredményeztek a teljes kohorszban. Az elemzések során, amelyek az IFG-t vizsgálták érdekes célpontként, az IFG-vel rendelkező férfiak 5,6–6,9 mmol/l (100–125 mg/dl) glükózszintként definiálták a kiindulási értéket (n = 6 149), és a normál kiindulási glükózszintű férfiak akiknél a nyomon követés során cukorbetegség alakult ki (n = 62), szintén kizárták, így 7795 férfi maradt. Ezért ebben a vizsgálatban két férfi csoport volt, a nagyobb csoport az incidens cukorbetegség elemzésére (n = 14 006), a kisebb csoport pedig az IFG incidens elemzésére (n = 7795). Legtöbben jól képzett, nem spanyol fehérek voltak a középső és felső társadalmi-gazdasági rétegektől, és szakmai pozíciókban foglalkoztattak vagy nyugdíjasok voltak.

Valamennyi résztvevő írásos beleegyezését adta az alapszintű klinikai vizsgálathoz és a nyomonkövetési tanulmányhoz. A tanulmányt évente felülvizsgálta és jóváhagyta a Cooper Intézet intézményi felülvizsgálati testülete.

Az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség diagnosztizálása

Az IFG-t és a 2-es típusú cukorbetegséget egy utóvizsgálaton diagnosztizálták az ADA kritériumok szerint, amely az IFG-t és a 2-es típusú cukorbetegséget éhomi plazma glükózkoncentrációként 5,6–6,9, illetve ≥7,0 mmol/l definiálja (16). Az egyes résztvevők követési idejét a kiindulási vizsgálattól kezdve az IFG vagy a 2-es típusú cukorbetegség első utókövetési eseményéig vagy az utolsó, 2006-ig tartó utólagos megfigyelésig számolták azoknál a férfiaknál, akiknél egyikük sem alakult ki.

Klinikai vizsgálat

A résztvevők kitöltöttek egy orvosi kérdőívet, amely demográfiai kérdésekből, életmódbeli szokásokból, valamint a krónikus betegség múltjának és jelenének előzményeiből állt. Ezenkívül egy klinikai értékelésen estek át, amely magában foglalta a futópad maximális testedzését, a testösszetétel értékelését, a vér kémiai elemzését, a vérnyomásmérést és az orvos által végzett fizikális vizsgálatot.

Mivel az alkalmatlanság meghatározása befolyásolhatja a megállapításokat, érzékenységi elemzéseket végeztünk, amelyek során az alkalmatlant a legkevésbé illeszkedő 40, 60 és 80% közé soroltuk. Az alkalmasság és az elhízás együttes kapcsolatának mintázata mind az IFG, mind a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára az alkalmatlanság különböző definíciói között hasonló volt (adatokat nem közölünk).

A túlsúlyos (25,0–29,9 kg/m 2) vagy az elhízott (30,0–34,9 kg/m 2) kategóriában a BMI-vel rendelkező férfiak még nagyobb kockázattal járnak a rossz egészségi állapotra nézve, ha a derék átmérője is> 102 cm (20 ). Megvizsgáltuk a BMI és a derék körfogatának együttes összefüggéseit mindkét eredmény után az életkor, a vizsgálati év, a szülői cukorbetegség, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a vérnyomás, a koleszterin, a futópad ideje és a testzsír százalékának beállítása után. A túlsúlyos férfiakkal, akiknek ≤102 cm-es átmérője van, az IFG kialakulásának RR-je (95% CI) 1,30 (1,09–1,55) volt a túlsúlyos, 102 cm-es derékkörüli férfiaknál, 0,95 (0,68–1,33) az elhízott férfiaknál (BMI 30,0) –34,9 kg/m 2) derékkörülménnyel ≤102 cm, és elhízott férfiaknál 1,24 (1,03–1,49), derékkötés> 102 cm, a cukorbetegség kialakulásához pedig 1,22 (0,78–1,89), 0,84 (0,31–2,29), illetve 2,41 (1,64–3,54).

KÖVETKEZTETÉSEK

Ez a tanulmány feltárta a fitnesz jelentős inverz dózis-válasz összefüggéseit, valamint az elhízás mértékének pozitív összefüggéseit az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség kockázataival, miután számos lehetséges zavaró tényezőt kiigazítottak. A legmagasabb fitnesz szintet elérő férfiaknál 52% -kal alacsonyabb volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, a BMI által azonosított elhízott férfiaknál pedig 2,7-szer nagyobb volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, szemben az alacsony fittségű és a normál testsúlyú férfiakkal. Számos korábbi vizsgálat bizonyítéka azt is jelezte, hogy a magasabb alkalmasság a 2-es típusú cukorbetegség alacsonyabb kockázatával jár együtt, 40–70% -kal, a férfiaknál alacsonyabb kondícióval összehasonlítva (11,13). Az elhízott férfiak viszont körülbelül kétszer-ötször nagyobb kockázatot mutattak a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában, mint a normál testsúlyú férfiak (13).

Az elhízás és a fitnesz együttes összefüggésében az elhízott (BMI ≥30 kg/m 2) alkalmatlan férfiak az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség 1,5, illetve 5,7-szer nagyobb kockázatokat mutattak, mint a nem elhízott fitt férfiak többváltozós kiigazítás után. Néhány együttes elemzés a fitnesz és az elhízás helyett az ön által bejelentett fizikai aktivitásról adott párhuzamos eredményeket, amelyek azt mutatták, hogy az inaktív elhízott személyeknél a 10-es értéknél nagyobb volt a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, mint az aktív nem elhízott egyéneknél (5–7). Eredményeink azonban abban különböztek, hogy megfigyeltük, hogy a fitnesz hiánya és az elhízás egyformán növeli a kockázatot, míg a fizikai inaktivitást és az elhízást összehasonlító más tanulmányok azt mutatták, hogy az elhízással járó kockázat nagysága sokkal nagyobb, mint a fizikai inaktivitásé ( 5–7). Nemrégiben a nőkről készített tanulmányunk arról is beszámolt, hogy az erőnlét hiánya és az elhízás egyformán növelte a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát, és hogy az erőnlét nem csillapította az elhízás káros hatásait (23).

Megállapítottuk, hogy mind a három elhízási mutató független előrejelzője volt az IFG és a 2-es típusú cukorbetegségnek, kivéve a testzsír százalékos arányát az IFG kockázatára. A BMI és a derék körfogatának együttes elemzése során azonban a normál hasi zsír (≤102 cm) valószínűleg kiküszöbölte az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatát, amelyet a teljes test elhízása társított a BMI által meghatározott 30-34,9 kg/m 2. Ezért a normális hasi zsír fenntartását az elhízott férfiak körében fontos tényezőnek kell tekinteni az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében, amint arról egy korábbi tanulmány beszámolt (20).

Az IFG erősen megjósolja a 2-es típusú cukorbetegséget és a CVD-t (2), és tanulmányunk 3,3-szor nagyobb kockázatot mutatott a 2-es típusú cukorbetegség kockázatára a kiindulási IFG-vel rendelkező férfiaknál, mint a normál glükóztoleranciával rendelkező férfiaknál. Ezért külön megvizsgáltuk a fitnesz és az elhízás mértékének összefüggéseit a 2-es típusú cukorbetegséggel ebben a két csoportban. Az asszociációk azonban két csoportban hasonlóak voltak, ezért további elemzésekben egyesítettük a csoportokat.

A fizikai aktivitás és az elhízás 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában betöltött szerepét támogató biológiai mechanizmusokat számos tanulmány jól megalapozta. A rendszeres fizikai aktivitás javíthatja az inzulinérzékenységet, a vérnyomást, a lipoprotein profilt, a gyulladást és a testsúlycsökkentést, de az elhízás összefügg a gyulladással és a zsíranyagcserével, amelyek inzulinrezisztenciához vezetnek (23,24). Ezen túlmenően az alacsony fittségű egyéneknél nagyobb az esély az inzulinrezisztenciára és kevesebb a glükóztranszporter, és a fitnesz az inzulinérzékenységgel is összefügg (23,24).

Vizsgálatunk erősségei közé tartozik az expozíció és az eredményváltozók érvényes és különféle mérése. Az alkalmasságot, a BMI-t, a derék körfogatát, a testzsír százalékát, valamint az IFG és a 2-es típusú cukorbetegség azonosítását mind objektíven mértük a kiindulási és az utánkövetéses orvosi vizsgálatok során. A 2-es típusú cukorbetegség sok éven át nem diagnosztizálható (25). Vizsgálatunkban az éhomi plazma glükóz alapján azonosított 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő férfiak 88,5% -a nem számolt be cukorbetegségről utólagos utólagos orvosi kérdőívén. Vizsgálatunkban a 2-es típusú cukorbetegség objektív mérése az alapszinttől és a nyomonkövetési vizsgálatok eredményeként kevésbé tévesen osztályozták az eredmény mértékét. Bár a kardiorespirációs alkalmasság a szokásos fizikai aktivitás pontos jelzője, ennek költségesebb és időigényesebb értékelése, mint a fizikai aktivitás. Klinikai szempontból tanácsot adhat a fizikai aktivitás növelésére, míg a „fizikai alkalmasságának növelésére” vonatkozó tanács kevésbé praktikus.

Jelen tanulmány korlátai a következők. Mivel ebben a vizsgálatban nem volt információ a cukorbetegség típusáról, nem tudtunk pontosan megkülönböztetni 1-es típusú (inzulinfüggő) és 2-es típusú cukorbetegséget. Megvizsgáltuk azonban azokat a férfiakat, akik az éhomi plazma glükóz alapján az utolsó utólagos orvosi kérdőívben beszámoltak az inzulinhasználatról a 2-es típusú cukorbetegségben diagnosztizált férfiak körében. A férfiak mindössze 2,7% -a (477 közül 13) számolt be inzulinhasználatról. Közülük egyikben sem diagnosztizálták a 2-es típusú cukorbetegséget életkorukban Tekintse meg ezt a táblázatot:

  • Soron belüli megtekintése
  • Felugró ablak megtekintése

Alapszintű jellemzők a kardiorespiratorikus fitnesz szint szerint: ACLS, 1974–2006